Doufukuai

Brian G. Martin, a Hong Kong University Ázsiai kutatóközpontjának tudományos munkatársa az első nyugati szerző, ki monografikus igénnyel és kritikával  vizsgálja   a shangha i-i Zöld Banda összetett történetét, karizmatikus vezetőjének, Du Yuesheng alakján keresztül. A helyenként darabos s egymásnak ellentmondó forrásokból – diplomáciai beszámolók, memoárok, rendőrségi jelentések – kísérli meg a város történetének igencsak kaotikus periódusáról egységes képet adni; széleskörű betekintést engedve a Zöld Banda működésébe, felemelkedésébe, majd a Guomindang korporatív államszervezetébe való sajátos beilleszkedésébe. A könyv bevezetőjében a XX. század első harmada Kína átmeneti időszakának bemutatása kap helyet, mely éra a hagyományos politika széthullásával, s új alternatívák, válaszok keresésével járt. E folyamat az előzőleg meghatározó értékrendekkel való szakítást, forradalmi változásokat foglalt magában, mely a nemzet valamennyi aspektusára – politikai, gazdasági, társadalmi – ki

Ímhol egy kósza recenzió: James Lee: Food Supply and Population Growth in Southwest China, 1250-1850 . In: Journal of Asian Studies, 41. évf. 4. sz. 1982. 711-746.p 1250 és 1850 között Kína populációja 100 millióról mintegy 450 millióra emelkedett. James Lee , a Hong Kong University of Science and Technology pro fesszorának jelen tanulmánya a délnyugat-kínai viszonyokra fókuszálva próbál választ adni, mennyiben tekinthető a tárgyalt régió szempontjából ez a klasszikus kínai agrármodell eredményének. Kína egészének ugrásszerű változása elsősorban az élelemtermelési módszerekkel állítható párhuzamba; melyek közül az agrártermékek produktumának XIII. századtól kezdődő fokozódása, a XVII. századtól kezdődően az Újvilágból érkező élelmiszerek térnyerése, valamint a kultiválás alá eső földek területének folyamatos növekedése bizonyult döntő jelentőségűnek. A jelentősen javuló terméshozamok, a halálozási ráta lecsökkenése, továbbá ez éhínségek megszűnte egyaránt a lélekszám dinamikus emelkedé

Ha már a japán agresszióról esett szó, akkor ímhol egy régebbi recenzióm az egyik legjelentősebb XX. századi kínai író, Ba Jin egy alkotásáról, az örök élet tornyáról , melyet az előző poszt által szült történelmi szituáció ihletett. A 20. századi kínai irodalom történetét nagymértékben befolyásolta a nyugati eszmeáramlat. A régi rendszer írástudóinak eltűnésével párhuzamosan egy új értelmiségi osztály emelkedett fel, melynek tagjai Amerikában, Európában, Japánban folytattak t anulm ányaikat. Ez a kínai értelmiség Kína megmentésének útját a hagyományok teljes körű elvetésében, és a Nyugat szisztematikus utánzásában látták [1] . A harmincas években született meg Kínában a modern, kritikai realista regény, kiknek képviselőihez tartozott Li Feigan (1904-2005) is [2] . Otthonában, majd Sanghajban tanult, ösztöndíjjal 1927-ben érkezett Párizsba. Fiatalkorában maga is az anarchizmus híve volt; erre utal írói álneve is, mely két kedvenc írójának, Bakutyin és Kropotkin neveinek első é