Hajad, vagy a fejed - a mandzsu frizkó története

Amikor 1911-ben a Qing-dinasztia összeomlásakor a Han kínaiak többségében örömmel szabadultak meg hosszú hajfürtjeiktől: a queue (辫子, biànzi), vagyis a mandzsu copf az 1644-óta regnáló mandzsu uralom jelképének számított. 

A Nagy Fal évszázadokon át óvta-védelmezte Kínát, egészen addig amíg Wu Sangui (吳三桂) be nem tessékelte rajta a mandzsu hódítókat abban a bizonyos 1644-es évben, aminek eredménye lett Ming-dinasztia megdöntése, illetve a mandzsu Qing-dinasztia megalapítása. Dorgon, az újdonsült dinasztia régensként uralkodó hercegének nevéhez egy sor, az új birodalmat konszolidáló rendelkezés fűződik, például kisöpörte a császári eunuchokat hatalmukból, visszahozta a császári hivatalnok-vizsgákat, vagy éppen legitimizálta a mandzsuk és a hanok között házasságot, megtiltotta a lábelkötés szokását, és nem utolsósorban bevezette a han férfiak számára a mandzsu copf kötelező viselését. 

A XI. századi konfuciánus klasszikus, a szülőtisztelet könyve (孝经) beszámol a mandzsu divatról, miszerint ezek a marcona mandzsu manusok felborotválták a fejük elejét, és a fejük tetején megmaradt hajat egy lecsüngő copfban fogták össze - ez a szokás nagyon eltérő volt a han férfiak hajviseletétől, ugyanis számukra a felnőttkor elérésével tilos volt a haj leborotválása, hiszen Konfuciusz azt mondta hogy:

身體髮膚，受之父母，不敢毀傷，孝至始也。

"testünk, bőrünk és hajunk szüleinktől való dolog, mit bántalmazni nem szabad, ez lészen a szülőtisztelet kvintesszenciája"

Ebből adódóan amikor Dorgon herceg adta ki a haj-borotválási rendeletet (tìfàlìng, 剃发令) nem sokkal a Qing-hódítást követően, sorra követték egymást a felkelések, emiatt pedig átmenetileg kénytelen volt visszavonni azt: kifejezetten a han előkelők számára volt megalázó rendelet, akik Konfuciusz okításai nyomán nemcsak hogy megőrizték a sérót, de modernkori hajmanökeneket megszégyenítő, változatos, egyéni frizkókkal nyomultak már a Han-dinsztiától kezdve. Ennek kapcsán vannak olyan beszámolók is, miszerint a haj leborotválása éppenhogy büntetésként szolgált bűnelkövetők részére, és egyesek szerint a heréléshez hasonlóan igen fájdalmas módszerek keretében történt minderre sor a történelem folyamán: mindezek tükrében érthető, hogy miért is övezte ekkora ellenállás a Qing-herceg rendeletét. 

Backstreet Boys a Qing-dinasztiából 

Egy évvel később - 1645 júliusában - azonban, miután a mandzsu erők benyomultak Dél-Kínába is, Dorgon ultimátumot adott a teljes han férfi lakosság számára: vagy leborotválják a hajukat tíz napon belül, vagy ki lesznek végezve. 

Hajad, vagy a fejed

Szó szerint "tartsd meg a hajad és veszd el a fejed, avagy tartsd meg a fejed és veszd el a hajad" (liú fà bù liú tóu, liú tóu bù liú fà 留髮不留頭，留頭不留髮) terjedt el a rendelettel járó szlogen, amit többek között azok a katonák hoztak magukkal, akiket Dorgon küldött a városokba, hogy azok szépen megborotváljanak minden han férfiút. Viszont korántsem volt ez olyan egyszerű dolog, mint ahogyan hangzik: tíz nap helyett mintegy tíz évbe telt, mire sikerült országszerte bevezetni a mandzsu copf regulát, mindezt véres felkelések övezték szerte az országban (Jiadingben 嘉定 - ami ma Shanghai külvárosához tartozik - volt az egyik legbrutálisabb megtorlás, mely során szerény becslések szerint is tízezrekre teszik a kivégzettek számát).

A kínai folklór és később a nacionalizmus felkarolta a mandzsu copf - biànzi - elleni tiltakozási mozgalmakat, úgymint Zhang Dai (張岱) alakját, aki inkább remeteként rejtőzködött, semmint hogy borotva elé vesse hajfürtjeit. A Qing-dinasztia alatt a hajnövesztés vált tulajdonképpen az uralommal való szembenállás jelképévé, példának okáért a Taiping-felkélés résztvevőit is nevezték hosszú hajúaknak (chángmáo, 長毛) avagy fürtös felkelőknek (fànì, 髮逆) többek között. 

Mindazonáltal, ha lassan is, de a mandzsu copf, és ezzel együtt a Qing-uralom is elfogadásra került. Egyébiránt maga a mandzsu copf is sokat változott a Qing-dinasztia alatt, kezdetben egy kis, copfba fonható tincset eltekintve teljesen le kellett borotválni a fejet, a dinasztia utolsó éveiben azonban már elegendő volt a fejük elejét leborotválniuk.

A XIX. században a mandzsu copf a kínai bevándorlók "másságának" szimbóluma is volt egyben, ebből adódóan került sor többek között 1861-ben az ausztráliai Lambing Flat nevű aranybánya kínai kubikosainak megnyirbálására, (majd aztán az 1880-as évek Amerikájában, Coloradóban dolgozó kínaiak is ugyanerre a sorsra jutottak), mégpedig azon elgondolásból, hogy a copfjuk hiányában nem a kínai férfiak nem térhettek haza.

A XX. század elején, azaz a Qing-dinasztia utolsó éveiben ismét fellángolt a mandzsu copf ellenesség, Lu Xun (魯迅), a modern kínai irodalom voltaképpeni megteremtőjének tartott író szerint az emberek nem az összeomlás szélén álló ország állapotai, hanem a mandzsu copf ellen kezdtek felkélésekbe. Nemzetközileg is egyre inkább elítélően nyilatkoztak a Qing-hajviseletről: amikor egy 1910-es atlétikai verseny során egy kínai magasugró copfja hozzáért az ugróléchez, egy külföldi tudósító megjegyezte, hogy a mandzsu copf egyike azon haszontalan velejárójának, amitől a kínaiknak meg kell szabadulniuk.

Végül maga a Qing-dinasztia is egy efféle haszontalan velejárónak bizonyult, végelgyengülésében Guangdongtól Shanghaion át Tianjinig szerte felkelésékbe torkollott az ország, aminek egyik visszatérő eleme volt a mandzsu copftól való megválás, valamint a hagyományos han kínai viselet elterjedése. Elkeseredett modernizálódási kísérleteinek közepette a Qing császári hadsereg bejelentette, hogy 1912-re bevezetik a rövid hajat a teljes állományban. 

Erre viszont már nem kerülhetett sor: 1911-ben kitört a Xinhai forradalom (Xīnhài Gémìng, 辛亥革命), ami elsöpörte a Qing-dinasztiát, illetve létrehozta a Kínai Köztársaságot. Hogy milyen jelentősége is volt a mandzsu frizkótól való formális megszabadulásnak, azt az új köztársaság 1912-es rendelete, a "copf vágási rendelet" (jiǎnbiànlìng 剪辫令) fejezi ki igen plasztikusan, ami során a forradalmárok vadul megnyirbálták a random városi járókelőktől kezdve minden egyén biànzi hajfürtjeit (ami persze szintén nem volt egy egyszerű folyamat...). 1922-ben végül, az utolsó Qing császár, Puyi (溥儀), brit tanítójának javaslatára lenyisszantotta copfot, és ezzel véget ért a mandzsu hajviselet története is.

Forrás:

Han Rubo, Hatty Liu: Hairy History. The Manchu pigtail was the most controversial haircut in Chinese history. World of Chinese Magazine, 2019.7.23.

Kapcsolódó bejegyzések:

"Három hüvelyknyi aranylótusz" - lábelkötés Kínában

A szemérmet ölelő aranyselyem - legendás női szeméremszőrzet a Han-korból

A hanok - Yandi és Hungdi fiai 

Császárok és sztorijaik - anekdoták Qing Shihuangtól Puyi-ig 

A Zöld Banda története - Kelet Párizsának nem középiskolás fokú gengszterjei, valamint a titkos társaságok kialakulásának története 

Kis kardok társasága - Qing-dinasztia ellenes titkos társaság 

Kínai tolvajnyelv - avagy a fekete beszéd

A hagyományos kínai társadalom felbomálása - avagy az út a marxizmusig

Sir Edmund Backhouse - himi-homi kalandok a Qing-kori Beijingből

Ázsiai betyárok - Goemon, a zsivány kit akit élve megfőztek, valamint a Patkánykölyök

Kozukappra vesztőhelye - büntetés végrehajtó intézmény az Edo-korból 

Suzugamori vesztőhelye - Disneyland és Disney Sea helyett ez lett volna az Edo-kor egyik fő látványossága

Denma-chō börtöne - a voltaképeni Edo-Hilton 

Mandzsu-nyelv - magyar blog a mandzsu nyelvről