A Kis kardok társasága - 小刀会

A francia negyed kapcsán felmerült xiǎodāohuì - Kis kardok társasága egyike volt a Qing-dinasztia titkos népi szerveződéseinek, a legelső említése Qianlong császár ( 乾隆 ) hetedik évében, vagyis 1742-ből való. Elsősorban Jiangsu ( 江苏 ), Anhui ( 安徽 ), Fujian ( 福建) tartományaiban, illetőleg Taiwan szigetén fejtették ki tevékenységüket. Eredetileg önvédelmi jelleggel, valamint a mandzsu származású Qing-dinasztia ellenes, s a han Ming-dinasztia visszaállításának céljából alakult (példának okáért az 1783-as  lingui-i népi felkelés (林貴民变) Taiwanon is a kis kardok társaságával kapcsolható össze.) Az elnevezés a közelharcban használt rövid kardok, tőrök használatából ered. 

A tényleges alapítás 1850-ben Chen Qingzhen (陳慶真, 1829-1851) nevéhez fűzhető, Xiamen (厦门/Amoy) városában; egy másik titkos társaság, az Ég és föld társaságának (天地会) egyik oldalágaként jött létre a Kis kardok társasága, mely a későbbiekben Shanghaiban is megvetette lábát, s beszervezte körei közé a nincstelen csavargókat, földműveseket, munkásokat, mesterembereket, de a felsőbb társadalmi rétegekből származó üzletembereket is [a titkos társaságokról az alábbi bejegyzésben is olvashatunk]. Szigorú szabályzatuk alapján nem támadhattak kereskedőkre, nem erőszakolhattak asszonyokat, tilos volt csalniuk, vesztegetniük, a gyengébbeket bántalmazniuk, rosszul bánniuk hozzátartózóikkal, visszaélni pozíciójukkal, etc. 

A Taiping-felkelés harmadik évében, 1853-ban a nagy egyenlőség hívei (太平天国 = "Nagy egyenlőség mennyei birodalma") elfoglalták Nanjingot. Az év ötödik hónapjában a fujiani Kis kardok társaságának vezérei, Huang Wei (黄威), Huang Demei (黄德美) szintén egy nagyszabású felkelést szerveztek, megtámadták Xiamen, Tong'an (同安), Zhanbu (漳浦) városait, s megölték többek között a mandzsu katonai erők parancsnokát, Cao Sanzhu-t (曹三祝) is. Xiamenben megalapították saját rezsimjüket, Huang Wei-t téve a "Hanok nagy Mingjeinek összegyűlt seregeinek nagy hadvezérévé" (汉大明统兵大元帅), egyúttal kijelentették, hogy a későbbiek folyamán nem kívánnak a Qing-dinasztia adószedőinek ajtót nyitni. A taiping-felkelőkkel is felvették a kapcsolatot, mi több szövetségre szerettek volna lépni velük, de a kezdeményezés kezdetben eredménytelen maradt. Mindeközben a birodalom visszavágott, a Qing császári seregek 1853 tizenegyedik hónapjára kisöpörték a Mingek nagy összegyűlt seregeit. Ezt követően még öt éven keresztül folytatták gerillaharcmodorban (游击战) ellenállásukat a megsemmisítő vereségig.

1853 kilencedik hónapjában a Kis kardok társaságának shanghai-i ága, melyet az "Igazságosság felemelkedése vállalataként" (义兴公司) is neveztek* felkelést szított a városban, tervük ez egyszer összhangban volt a taipingokéval. A felkelésben kiemelkedő szerephez jutott a guangzhoui és zhaoqiangi kínaiak egyesületének (广肇会馆) vezetője Liuli Chuan (劉麗川), a Shanghai Qingpu (青浦) részeiből származó Zhou Lichun (周立春), Zhou Xiuying (周秀英), valamint a fujiani Chen Alin (陈阿林). A felkelésben résztvevők közel fele kantoniakból állt, megtámadták Shanghai külvárosi, vidékies területeit, meggyilkolták Shanghai vidéki járásainak ( 知县 ) elöljáróját, Yuan Zude-t (袁祖德), kiszabadították a börtönök rabjait, a Shanghai Dao ( 上海道, a Qing-korban Jiangsu tartománynak alárendelt közigazgatási egység) felügyelőjét, Wu Jianzhangot (吴健彰) élve elfogták (ám később sikerült megszöknie). A Kis kardok társasága ellenőrzése alatt tartotta Shanghai peremterületeit, vidéki járásait (Jiading/ 嘉定 , Qingpu/ 青浦), a főhadiszállásuk pedig a mai Yuyuan-en (豫园), ergo az óvároson belüli Dianchun csarnokban (点春堂) helyezkedett el, Liuli Chuan vezetésével. Később  viszont elfogadták a taiping vezér Hong Xiuquan (洪秀全) fennhatóságát és irányítását.

A Kis kardok társaságának céljaként az előzőekben megfogalmazottak szerint a Qing-dinasztia megdöntését, illetve a Ming-dinasztia restaurációja szerepelt, ugyanakkor nem kívántak összetűzésbe keveredni a tengerentúliakkal, így a külföldi koncessziók ellen nem indítottak támadást. Éppen ezért Amerika, Franciaország és Anglia igyekezett semleges maradni a Kis kardok társasága és a császári udvar közötti konfliktusban. Ennek hatása lett, hogy a taipingok, vagy éppen a Kis kardok társasága elől menekülő kínaiak tömegekben kezdtek áramolni a külföldi koncessziós negyedekbe, melyeket azelőtt csaknem kizárólag külföldiek lakhatták.

A Kis kardok társaságának akciói miatt a Qing kormányzat elvesztette a külföldi koncessziókban megmaradt  ellenőrzési jogát, miként utóbbiak legalizálták a kínaiak leletepedési, illetve építési jogát. A shanghai-i kínaiakon kívül a környező Jiangsu és Zhejiang tartományból menekülők is szintén a külföldi negyedekben leltek menedéket. A külföldi ingatlanügynökök pedig megragadták a lehetőséget a bérlakások és longtang-ok (弄堂) kiadásában, s ez rövidesen első számú bevételi forrásukká is vált egyszersmind. Ezek a többségében fából összetákolt átmeneti lakóhelyek fokozatos fejlődésen mentek keresztül (alapjaiban véve a fát felváltotta a tégla), és kialakult a későbbiekben oly elterjedt shikumen (石库门) építészet, mely egyaránt ötvözte a hagyományos kínai, és a nyugati stílusjegyeket.

A taipingokkal viaskodó Qing császári kormányzat erőfeszítéseket tett a Kis kardok társaságának felszámolására is, ebben azonban nagy hátrányukra volt a külföldi koncessziók "semlegessége", ugyanis a Kis kardok utánpótlása (mi több, angol és amerikai támogatása) éppen a külföldi negyedekből érkezett. 1854 negyedik hónapjának harmadik napján a mai Népek terén (人民广场) - akkoriban sárfal öbölként (泥城浜) emlegetett terület - az angol tengerészgyalogság és a Qing császári csapatok között fegyveres összetűzés robbant ki, a Kis kardok társasága kapva az alkalmon szintén támadást indított a császári csapatok ellen, a császáriak totális vereségét eredményezve ezzel.

A sárfal öböli csata (泥城之战) után azonban a külföldi koncessziók megvonták a Kis kardok társaságának támogatását, és a császáriak oldalára léptek; a francia koncessziós területek határainál falat emeltek a külvárosi részek elválasztására, ami nagyon komolyan érintette a titkos társaságot. Emellett, a Kis kardokon belüli hét banda között is frakcióharcok ütötték fel fejüket, mindenekelőtt a kantoni (广东帮) és a fujiani (福建帮) banda között. 1854 tizenkettedik hónapján a francia flotta parancsnoka, Laguerre (辣厄尔) hadat üzent a Kis kardok társaságának, majd 1855 első hónapjának hatodik napján a francia és Qing csapatok a külvárosi részekbe nyomultak - "az északi kapui csata" (北门之战), majd a holdújév első napjára kiverték a Kis kardok társaságának erőit. Liu Lichuannak ugyan maradék embereivel sikerült kitörnie, majd a mai Hongqiao közelében még egy ütközetbe bonyolódtak, de a Jiangsu tartományi császári csapatok vezetőjétől, Hu Songlintől (虎嵩林) megsemmisítő vereséget szenvedtek el. A Kis kardok társaságának túlélői Zhenjiang felé menekültek a taiping-felkelőkhöz, Chen Alinnek Hong Kongba sikerült szöknie.

A Kis kardok társaságának elfojtását követően a császári csapatok főparancsnoka, Jier Hanga (吉尔杭阿/Jirhangga) kitüntetésben részesült, Laguerre pedig különböző udvari ajándékokban.

1956-tól a shanghai-i operaszínházban egy táncdráma formájában adják elő a Kis kardok társaságának történetét.

* jóllehet már korábban is létezett egy Igazságosság felemelkedése vállalkozás, a Ghee Hin Kongsi, mely titkos társaság Szingapúrban és Malayában működött az 1820-as évektől. Az 1860-as évekre főképp kantoniakból, és hakkákból állt a társaság, elsősorban a katolikus kínaiak ellen követtek el ismertebb merényleteket. 

Megjegyzések

  1. Ez a 小刀会 kifejezetten 漢 csoportosulás volt, vagy nemzetiségek is részt vettek a buliban?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, számos nemzetiségi tag volt közöttük, főképp kantoniak, és másegyéb dél-kínai etnikumok.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kínai írásjegyek

百度一下,你就知道!

Hattori "Démon" Hanzō története