Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

A Kis kardok társasága - 小刀会

A francia negyed kapcsán felmerült xiǎodāohuì - Kis kardok társasága egyike volt a Qing-dinasztia titkos népi szerveződéseinek, a legelső említése Qianlong császár ( 乾隆 ) hetedik évében, vagyis 1742-ből való. Elsősorban Jiangsu ( 江苏 ), Anhui ( 安徽 ), Fujian ( 福建) tartományaiban, illetőleg Taiwan szigetén fejtették ki tevékenységüket. Eredetileg önvédelmi jelleggel, valamint a mandzsu származású Qing-dinasztia ellenes, s a han Ming-dinasztia visszaállításának céljából alakult (példának okáért az 1783-as  lingui-i népi felkelés (林貴民变) Taiwanon is a kis kardok társaságával kapcsolható össze.) Az elnevezés a közelharcban használt rövid kardok, tőrök használatából ered. 

A tényleges alapítás 1850-ben Chen Qingzhen (陳慶真, 1829-1851) nevéhez fűzhető, Xiamen (厦门/Amoy) városában; egy másik titkos társaság, az Ég és föld társaságának (天地会) egyik oldalágaként jött létre a Kis kardok társasága, mely a későbbiekben Shanghaiban is megvetette lábát, s beszervezte körei közé a nincstelen csavargókat, földműveseket, munkásokat, mesterembereket, de a felsőbb társadalmi rétegekből származó üzletembereket is [a titkos társaságokról az alábbi bejegyzésben is olvashatunk]. Szigorú szabályzatuk alapján nem támadhattak kereskedőkre, nem erőszakolhattak asszonyokat, tilos volt csalniuk, vesztegetniük, a gyengébbeket bántalmazniuk, rosszul bánniuk hozzátartózóikkal, visszaélni pozíciójukkal, etc. 

A Taiping-felkelés harmadik évében, 1853-ban a nagy egyenlőség hívei (太平天国 = "Nagy egyenlőség mennyei birodalma") elfoglalták Nanjingot. Az év ötödik hónapjában a fujiani Kis kardok társaságának vezérei, Huang Wei (黄威), Huang Demei (黄德美) szintén egy nagyszabású felkelést szerveztek, megtámadták Xiamen, Tong'an (同安), Zhanbu (漳浦) városait, s megölték többek között a mandzsu katonai erők parancsnokát, Cao Sanzhu-t (曹三祝) is. Xiamenben megalapították saját rezsimjüket, Huang Wei-t téve a "Hanok nagy Mingjeinek összegyűlt seregeinek nagy hadvezérévé" (汉大明统兵大元帅), egyúttal kijelentették, hogy a későbbiek folyamán nem kívánnak a Qing-dinasztia adószedőinek ajtót nyitni. A taiping-felkelőkkel is felvették a kapcsolatot, mi több szövetségre szerettek volna lépni velük, de a kezdeményezés kezdetben eredménytelen maradt. Mindeközben a birodalom visszavágott, a Qing császári seregek 1853 tizenegyedik hónapjára kisöpörték a Mingek nagy összegyűlt seregeit. Ezt követően még öt éven keresztül folytatták gerillaharcmodorban (游击战) ellenállásukat a megsemmisítő vereségig.

1853 kilencedik hónapjában a Kis kardok társaságának shanghai-i ága, melyet az "Igazságosság felemelkedése vállalataként" (义兴公司) is neveztek* felkelést szított a városban, tervük ez egyszer összhangban volt a taipingokéval. A felkelésben kiemelkedő szerephez jutott a guangzhoui és zhaoqiangi kínaiak egyesületének (广肇会馆) vezetője Liuli Chuan (劉麗川), a Shanghai Qingpu (青浦) részeiből származó Zhou Lichun (周立春), Zhou Xiuying (周秀英), valamint a fujiani Chen Alin (陈阿林). A felkelésben résztvevők közel fele kantoniakból állt, megtámadták Shanghai külvárosi, vidékies területeit, meggyilkolták Shanghai vidéki járásainak ( 知县 ) elöljáróját, Yuan Zude-t (袁祖德), kiszabadították a börtönök rabjait, a Shanghai Dao ( 上海道, a Qing-korban Jiangsu tartománynak alárendelt közigazgatási egység) felügyelőjét, Wu Jianzhangot (吴健彰) élve elfogták (ám később sikerült megszöknie). A Kis kardok társasága ellenőrzése alatt tartotta Shanghai peremterületeit, vidéki járásait (Jiading/ 嘉定 , Qingpu/ 青浦), a főhadiszállásuk pedig a mai Yuyuan-en (豫园), ergo az óvároson belüli Dianchun csarnokban (点春堂) helyezkedett el, Liuli Chuan vezetésével. Később  viszont elfogadták a taiping vezér Hong Xiuquan (洪秀全) fennhatóságát és irányítását.

A Kis kardok társaságának céljaként az előzőekben megfogalmazottak szerint a Qing-dinasztia megdöntését, illetve a Ming-dinasztia restaurációja szerepelt, ugyanakkor nem kívántak összetűzésbe keveredni a tengerentúliakkal, így a külföldi koncessziók ellen nem indítottak támadást. Éppen ezért Amerika, Franciaország és Anglia igyekezett semleges maradni a Kis kardok társasága és a császári udvar közötti konfliktusban. Ennek hatása lett, hogy a taipingok, vagy éppen a Kis kardok társasága elől menekülő kínaiak tömegekben kezdtek áramolni a külföldi koncessziós negyedekbe, melyeket azelőtt csaknem kizárólag külföldiek lakhatták.

A Kis kardok társaságának akciói miatt a Qing kormányzat elvesztette a külföldi koncessziókban megmaradt  ellenőrzési jogát, miként utóbbiak legalizálták a kínaiak leletepedési, illetve építési jogát. A shanghai-i kínaiakon kívül a környező Jiangsu és Zhejiang tartományból menekülők is szintén a külföldi negyedekben leltek menedéket. A külföldi ingatlanügynökök pedig megragadták a lehetőséget a bérlakások és longtang-ok (弄堂) kiadásában, s ez rövidesen első számú bevételi forrásukká is vált egyszersmind. Ezek a többségében fából összetákolt átmeneti lakóhelyek fokozatos fejlődésen mentek keresztül (alapjaiban véve a fát felváltotta a tégla), és kialakult a későbbiekben oly elterjedt shikumen (石库门) építészet, mely egyaránt ötvözte a hagyományos kínai, és a nyugati stílusjegyeket.

A taipingokkal viaskodó Qing császári kormányzat erőfeszítéseket tett a Kis kardok társaságának felszámolására is, ebben azonban nagy hátrányukra volt a külföldi koncessziók "semlegessége", ugyanis a Kis kardok utánpótlása (mi több, angol és amerikai támogatása) éppen a külföldi negyedekből érkezett. 1854 negyedik hónapjának harmadik napján a mai Népek terén (人民广场) - akkoriban sárfal öbölként (泥城浜) emlegetett terület - az angol tengerészgyalogság és a Qing császári csapatok között fegyveres összetűzés robbant ki, a Kis kardok társasága kapva az alkalmon szintén támadást indított a császári csapatok ellen, a császáriak totális vereségét eredményezve ezzel.

A sárfal öböli csata (泥城之战) után azonban a külföldi koncessziók megvonták a Kis kardok társaságának támogatását, és a császáriak oldalára léptek; a francia koncessziós területek határainál falat emeltek a külvárosi részek elválasztására, ami nagyon komolyan érintette a titkos társaságot. Emellett, a Kis kardokon belüli hét banda között is frakcióharcok ütötték fel fejüket, mindenekelőtt a kantoni (广东帮) és a fujiani (福建帮) banda között. 1854 tizenkettedik hónapján a francia flotta parancsnoka, Laguerre (辣厄尔) hadat üzent a Kis kardok társaságának, majd 1855 első hónapjának hatodik napján a francia és Qing csapatok a külvárosi részekbe nyomultak - "az északi kapui csata" (北门之战), majd a holdújév első napjára kiverték a Kis kardok társaságának erőit. Liu Lichuannak ugyan maradék embereivel sikerült kitörnie, majd a mai Hongqiao közelében még egy ütközetbe bonyolódtak, de a Jiangsu tartományi császári csapatok vezetőjétől, Hu Songlintől (虎嵩林) megsemmisítő vereséget szenvedtek el. A Kis kardok társaságának túlélői Zhenjiang felé menekültek a taiping-felkelőkhöz, Chen Alinnek Hong Kongba sikerült szöknie.

A Kis kardok társaságának elfojtását követően a császári csapatok főparancsnoka, Jier Hanga (吉尔杭阿/Jirhangga) kitüntetésben részesült, Laguerre pedig különböző udvari ajándékokban.

1956-tól a shanghai-i operaszínházban egy táncdráma formájában adják elő a Kis kardok társaságának történetét.

* jóllehet már korábban is létezett egy Igazságosság felemelkedése vállalkozás, a Ghee Hin Kongsi, mely titkos társaság Szingapúrban és Malayában működött az 1820-as évektől. Az 1860-as évekre főképp kantoniakból, és hakkákból állt a társaság, elsősorban a katolikus kínaiak ellen követtek el ismertebb merényleteket. 

Megjegyzések

  1. Ez a 小刀会 kifejezetten 漢 csoportosulás volt, vagy nemzetiségek is részt vettek a buliban?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, számos nemzetiségi tag volt közöttük, főképp kantoniak, és másegyéb dél-kínai etnikumok.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…