DOUFUKUAI

17 éve nem középiskolás fokon Kelet-Ázsiáról

A Kis kardok társasága - 小刀会

A Kis kardok társasága

Titkos társaság Shanghai óvárosában · 1853–1855

  1. 1742első említés
  2. 1783tajvani felkelés
  3. 1850alapítás Xiamenben
  4. 1853Xiamen és Shanghai
  5. 1854Sárfal-patak
  6. 1855az óváros eleste
  7. 1959táncdráma
Tusrajz: karddal és bottal felfegyverzett, fejkendős felkelők vonulnak egy kikövezett sikátorban.

A francia negyed kapcsán felmerült xiǎodāohuì - Kis kardok társasága egyike volt a Qing-dinasztia titkos népi szerveződéseinek, a legelső említése Qianlong császár (乾隆) hetedik évében, vagyis 1742-ből való. Elsősorban Jiangsu (江苏), Anhui (安徽), Fujian (福建) tartományaiban, illetőleg Taiwan szigetén fejtették ki tevékenységüket. Eredetileg önvédelmi jelleggel, valamint a mandzsu származású Qing-dinasztia ellenes, s a han Ming-dinasztia visszaállításának céljából alakult (példának okáért az 1783-as, 林貴民变 néven ismert tajvani népi felkelés is a kis kardok társaságával kapcsolható össze.) Az elnevezés a közelharcban használt rövid kardok, tőrök használatából ered.

A tényleges alapítás 1850-ben Chen Qingzhen (陳慶真, 1829-1851) nevéhez fűzhető, Xiamen (厦门/Amoy) városában; egy másik titkos társaság, az Ég és föld társaságának (天地会) egyik oldalágaként jött létre a Kis kardok társasága, mely a későbbiekben Shanghaiban is megvetette lábát, s beszervezte körei közé a nincstelen csavargókat, földműveseket, munkásokat, mesterembereket, de a felsőbb társadalmi rétegekből származó üzletembereket is [a titkos társaságokról az alábbi bejegyzésben is olvashatunk].

Szigorú szabályzatuk alapján nem támadhattak kereskedőkre, nem erőszakolhattak asszonyokat, tilos volt csalniuk, vesztegetniük, a gyengébbeket bántalmazniuk, rosszul bánniuk hozzátartozóikkal, visszaélni pozíciójukkal, etc.

Xiamen, 1853

A Taiping-felkelés harmadik évében, 1853-ban a Nagy Béke hívei (太平天国 = "A Nagy Béke Mennyei Királysága") elfoglalták Nanjingot. Az év májusában a fujiani Kis kardok társaságának vezérei, Huang Wei (黄威), Huang Demei (黄德美) szintén egy nagyszabású felkelést szerveztek, megtámadták Xiamen, Tong'an (同安), Zhangpu (漳浦) városait, s megölték többek között a mandzsu katonai erők parancsnokát, Cao Sanzhu-t (曹三祝) is. Xiamenben megalapították saját rezsimjüket, Huang Wei-t téve "a Han Nagy Ming hadait vezénylő főparancsnokká" (汉大明统兵大元帅), egyúttal kijelentették, hogy a későbbiek folyamán nem kívánnak a Qing-dinasztia adószedőinek ajtót nyitni. A taiping-felkelőkkel is felvették a kapcsolatot, mi több szövetségre szerettek volna lépni velük, de a kezdeményezés kezdetben eredménytelen maradt. Mindeközben a birodalom visszavágott, a Qing császári seregek 1853 novemberére kisöpörték Xiamenből a Nagy Ming hadait. Ezt követően még öt éven keresztül folytatták gerillaharcmodorban (游击战) ellenállásukat a megsemmisítő vereségig.

Shanghai, 1853

A Dianchun csarnok belseje a Yuyuan kertben: aranyozott tábla 點春堂 felirattal, alatta tekercsképek és lámpások.

1853. szeptember 7-én a Kis kardok társaságának shanghai-i ága, melyet az "Igazságosság felemelkedése vállalataként" (义兴公司) is neveztek* felkelést szított a városban, tervük ez egyszer összhangban volt a taipingokéval. A felkelésben kiemelkedő szerephez jutott a guangzhoui és zhaoqingi kínaiak egyesületéhez (广肇会馆) kötődő kantoni vezető, Liu Lichuan (劉麗川), a Shanghai Qingpu (青浦) részeiből származó Zhou Lichun (周立春), Zhou Xiuying (周秀英), valamint a fujiani Chen Alin (陈阿林). A felkelésben résztvevők közel fele kantoniakból állt, elfoglalták Shanghai fallal körülvett óvárosát, a megyeszékhelyet, meggyilkolták Shanghai megye elöljáróját (知县), Yuan Zude-t (袁祖德), kiszabadították a börtönök rabjait, a Shanghai Dao (上海道, a Qing-korban Jiangsu tartománynak alárendelt közigazgatási egység) felügyelőjét, Wu Jianzhangot (吴健彰) élve elfogták (ám később sikerült megszöknie). A Kis kardok társasága ellenőrzése alá vonta a környező megyéket is (Jiading/嘉定, Qingpu/青浦), a főhadiszállásuk pedig a mai Yuyuan-en (豫园), ergo az óvároson belüli Dianchun csarnokban (点春堂) helyezkedett el, Liu Lichuan vezetésével. Később viszont elfogadták a taiping vezér Hong Xiuquan (洪秀全) fennhatóságát és irányítását.

A Kis kardok társaságának céljaként az előzőekben megfogalmazottak szerint a Qing-dinasztia megdöntése, illetve a Ming-dinasztia restaurációja szerepelt, ugyanakkor nem kívántak összetűzésbe keveredni a tengerentúliakkal, így a külföldi koncessziók ellen nem indítottak támadást. Éppen ezért Amerika, Franciaország és Anglia igyekezett semleges maradni a Kis kardok társasága és a császári udvar közötti konfliktusban. Ennek hatása lett, hogy a taipingok, vagy éppen a Kis kardok társasága elől menekülő kínaiak tömegekben kezdtek áramolni a külföldi koncessziós negyedekbe, melyeket azelőtt csaknem kizárólag külföldiek lakhattak.

Az óváros ostroma

Hat lépésben · 1853–1855

Shanghai 1853 és 1855 között, vázlatos térképA fallal körülvett kerek óváros a Huangpu folyó nyugati partján, tőle északra a francia koncesszió, afölött a brit település. A lépések az ostrom egy-egy szakaszát emelik ki.HUANGPUSUZHOU-PATAKBRIT TELEPÜLÉSés amerikaiakFRANCIAKONCESSZIÓSárfal-patak泥城浜ÓVÁROS上海县城megyeszékhely, fallalÉszaki kapuYuyuanJiading, QingpuFőhadiszállás: Dianchun csarnok点春堂 · 豫园menekülők útjautánpótláscsászári tábor1854. április 3–4.泥城之战elzáró fal, 1854 végefrancia ágyúk · 1855. január 6.北门之战Hongqiao felékitörés · 1855. február 17.holdújév első napjaÉ
  1. 1853. szeptember 7. · A felkelésA Kis kardok elfoglalják a fallal körülvett óvárost, a megye elöljárója meghal, a Shanghai Dao felügyelője fogságba esik. A főhadiszállás a Yuyuan kert Dianchun csarnoka; Jiading és Qingpu is a felkelőké.
  2. 1853–1854 · Semleges koncessziókA külföldi negyedek kimaradnak a harcból. Menekülők tömegei költöznek be a koncessziókba, a felkelők utánpótlása pedig éppen innen érkezik.
  3. 1854. április 3–4. · A sárfal-pataki csataA brit és amerikai erők a Sárfal-pataknál, a mai Nép tere helyén összecsapnak a császári csapatokkal. A Kis kardok is rátámadnak a császáriakra, akik vereséget szenvednek.
  4. 1854 vége · Fal és hadüzenetA külföldiek a császáriak oldalára állnak. A francia koncesszió határán fal vágja el az óvárost, december 14-én Laguerre hadat üzen a társaságnak.
  5. 1855. január 6. · Az északi kapui csataA francia és a Qing csapatok az óvárosra törnek az Északi kapunál.
  6. 1855. február 17. · A végA holdújév első napján a felkelők kiszorulnak az óvárosból. Liu Lichuan kitör, de Hongqiao közelében Hu Songlin csapatai megsemmisítik a maradék erőit.

Vázlat, nem méretarányos; a helyek közelítők. Telefonon a térkép oldalra húzható.

A koncessziók haszna

Tusrajz: fejkendős felkelők kardokkal csapnak össze a császári katonákkal.

A Kis kardok társaságának akciói miatt a Qing kormányzat elvesztette a külföldi koncessziókban megmaradt ellenőrzési jogát, miként utóbbiak legalizálták a kínaiak letelepedési, illetve építési jogát. A shanghai-i kínaiakon kívül a környező Jiangsu és Zhejiang tartományból menekülők is szintén a külföldi negyedekben leltek menedéket. A külföldi ingatlanügynökök pedig megragadták a lehetőséget a bérlakások és longtang-ok (弄堂) kiadásában, s ez rövidesen első számú bevételi forrásukká is vált egyszersmind. Ezek a többségében fából összetákolt átmeneti lakóhelyek fokozatos fejlődésen mentek keresztül (alapjaiban véve a fát felváltotta a tégla), és kialakult a későbbiekben oly elterjedt shikumen (石库门) építészet, mely egyaránt ötvözte a hagyományos kínai, és a nyugati stílusjegyeket.

Az ostrom vége

A taipingokkal viaskodó Qing császári kormányzat erőfeszítéseket tett a Kis kardok társaságának felszámolására is, ebben azonban nagy hátrányukra volt a külföldi koncessziók "semlegessége", ugyanis a Kis kardok utánpótlása (mi több, angol és amerikai támogatása) éppen a külföldi negyedekből érkezett. 1854. április 3–4-én a mai Nép terén (人民广场) - akkoriban Sárfal-patakként (泥城浜) emlegetett vízfolyás mentén - az angol tengerészgyalogság, az amerikai tengerészek és a külföldi önkéntesek, illetve a Qing császári csapatok között fegyveres összetűzés robbant ki, a Kis kardok társasága kapva az alkalmon szintén támadást indított a császári csapatok ellen, a császáriak totális vereségét eredményezve ezzel.

A sárfal-pataki csata (泥城之战) után azonban a külföldi koncessziók megvonták a Kis kardok társaságának támogatását, és a császáriak oldalára léptek; a francia koncessziós területek határainál falat emeltek az óváros elválasztására, ami nagyon komolyan érintette a titkos társaságot. Emellett, a Kis kardokon belüli hét banda között is frakcióharcok ütötték fel fejüket, mindenekelőtt a kantoni (广东帮) és a fujiani (福建帮) banda között. 1854. december 14-én a francia flotta parancsnoka, Laguerre (辣厄尔) hadat üzent a Kis kardok társaságának, majd 1855. január 6-án a francia és Qing csapatok az óvárosra törtek - "az északi kapui csata" (北门之战), majd a holdújév első napjára (1855. február 17.) kiverték a Kis kardok társaságának erőit. Liu Lichuannak ugyan maradék embereivel sikerült kitörnie, majd a mai Hongqiao közelében még egy ütközetbe bonyolódtak, de a Jiangsu tartományi császári csapatok vezetőjétől, Hu Songlintől (虎嵩林) megsemmisítő vereséget szenvedtek el. A Kis kardok társaságának túlélői Zhenjiang felé menekültek a taiping-felkelőkhöz, Chen Alinnek Hong Kongba sikerült szöknie, ahonnan később Sziámba ment tovább.

A Kis kardok társaságának elfojtását követően a császári csapatok főparancsnoka, Jirhangga (吉尔杭阿) kitüntetésben részesült, Laguerre pedig különböző udvari ajándékokban.

Utóélet

1959 óta a shanghai-i operaszínházban egy táncdráma formájában adják elő a Kis kardok társaságának történetét.

* jóllehet már korábban is létezett egy Igazságosság felemelkedése vállalkozás, a Ghee Hin Kongsi (ugyanez a név hokkien kiejtéssel), mely titkos társaság Szingapúrban és Malayában működött az 1820-as évektől. Eleinte főképp kantoniakból állt a társaság, 1860-ra a hokkienek kerültek többségbe; ismertebb vérengzésüket 1850-ben a katolikus kínaiak ellen követték el.

Doufukuai小刀会

Megjegyzések

  1. Ez a 小刀会 kifejezetten 漢 csoportosulás volt, vagy nemzetiségek is részt vettek a buliban?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, számos nemzetiségi tag volt közöttük, főképp kantoniak, és másegyéb dél-kínai etnikumok.

      Törlés

Megjegyzés küldése