Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Kirifuri-felföld

A Guó​mín​dǎng reformkísérletei Shàng​hǎi-ban, 1927-1949


Három évtizeddel azelőtt, hogy a nacionalisták hatalma csúcsára jutott Shàng​hǎi-ban, Kína legnagyobb városa a modern ipari szórakozás fellegvárává vált. A korai elektromosság nyújtotta új élvezetek, teaházak és kurtizán negyedek, valamint az irizáló éjszakai élet fényei kocsmákban, táncházakban, bordélyházakban jellemezték az egykori Kelet Párizsát

Ennek megfelelően lakosságának szabadidős tevékenysége az elit társalgóktól a tömegszínházakig, szerencsejátékokig, fogadásokig (lóverseny, kaszinózás), hagyományos regionális időtöltésekig (helyi dialektusban énekelt operák hallgatása), kínai-külföldi társasági érintkezésekig, prostituáltak és kurtizánok látogatásáig terjedt.

Az új, nemzetet irányító Guó​mín​dǎng egyes vezetői nagyszerű lehetőséget láttak a Shàng​hǎi-i szórakoztatóipar magukhoz ragadásában, egyrészről bevételeik növelése érdekében, másrészről mintegy bizonyításul a franciák, japánok, és egyéb nemzetek által ellenőrzött városrészeknek, hogy a kínaiak maguk tökéletesen alkalmasak a város irányítására (zhì​xù, 秩序). S valóban, a GMD helyhatóságának létrejöttét követően (1927) ragaszkodtak hozzá, hogy amennyiben rendet és törvényt képesek hozni a városba, úgy jogot tartanak az idegen nemzetek extraterritorialitásának és koncesszióik eltörlésére.

A modernizációt westernizáció nélkül képzelték el, melyet korruptnak és károsnak tekintettek. A Shàng​hǎi-i szórakoztatóipart, mint az imperialisták eszközét a kínai polgárok kifosztására vélték, ekképp az öltözködési trendek felügyeletét (dresscode), a közviselkedés ellenőrzését, a szórakozóhelyek működési engedélyhez kötését, a közlekedés és hírközlés szabályozását vezették be. 1927 júniusától 1928 júniusáig tartó időszak alatt több, mint 29.000 Shàng​hǎi-it büntettek meg, vagy vettek őrizetbe a közszokások megsértéséért, vagyonelkobzásért, rendzavarásért, illetlen viselkedésért.

E rendőri intézkedések komoly ellenállást váltottak ki, melyet tetézett a Guó​mín​dǎng hatóságok és a japánellenes patrióták, valamint a Jiǎng​ Jiè​shí-ellenes radikálisok viszonya, valamint a Nemzeti Felszabadító mozgalomban a kommunisták előretörése. A GMD törekvéseit a közélet szabályozására számos Shàng​hǎi-i, mint a szegényebb rétegek ellenében, s a vagyonosabbak privilégiumainak biztosítására hozott intézkedéseknek vették.

A Shàng​hǎi-i rendőrhatóságok hitelüket vesztették a japánokkal való kollaboráció vádja miatt. A Nemzeti Felszabadításban mutatott tettrekészségük leginkább a japán hadsereg számára biztosítható támadási alap elkerülése végett történt számos ember szemében, s szemlátomást békítő szándékai voltak, jóval a Marco Polo hídi incidens előtt.

A politikai korrupciót változatlanul társadalmi korrupcióval társították, ami egybeesett a Shàng​hǎi-i szórakoztatóipar idegenkézből kínaiba kerülésével. A tiltott narkotikumokkal való kereskedés adott erről leginkább plasztikus képet: az ópium elsőként a külföldi konszernek útján lett becsempészve, majd a kínaiak saját mákföldeket hoztak telepítettek.

Amikor Wāng​ Jīng​wèi (汪精衛) rezsimje magához ragadta a hatalmat a japán megszálló erők által, a Zöld Banda Guó​mín​dǎng bérenceit felváltották a rivális kínai gengszterek, valamint a yakuza. A drogkereskedelemből származó bevételek a bábkormány finanszírozásában is szerepet vállaltak.

Hasonló folyamat játszódott le a fogadóiparban is. 1928-1929 között az új rezsim a koncessziók megszerzésére, a területen-kívüliség elve alatt működő kaszinók és lóversenypályák felszámolására. Részben sikeresek voltak a Nemzetközi Negyedben, nem úgy a Francia Koncesszióban. 1932 után viszont elhalványult a kampány. 1937-ben a Nánjīng-i rezsim és a Shàng​hǎi-i rendőrhatóságok közt megszakadt a kapcsolat a japánok miatt, s a helyi törvények gyakorlatilag lehetővé tették a szerencsejátékok művelését. Ugyanez vonatkozott a prostitúcióra is, mely virágzásnak indult. Részben, miként a csendes-óceáni hadszíntéren való harcok lezárását követően nagyszámú amerikai katona volt jelen. A Shàng​hǎi-ban tapasztalható széleskörű politikai és társadalmi korrupció egyaránt hozzájárult a Guó​mín​dǎng diszkreditálódásához, s majd hatalmának elvesztéséhez.

Shàng​hǎi lakossága 1910 és 1930 között csaknem megháromszorozódott, az 1910-es 1.289.000-ről 1930-ra 3.145.000 fő lett, a népességnövekedés alatt maga a város is jelentős változásokon ment keresztül. Ez egyúttal a kínaiak szórakozási mintáinak változásait is magával vonta. Már 1903-ra, a mozgókép-vetítések viszonylag általánosnak számítottak a város emberei számára, és 1933-ra már számos nagy filmszínház működött, utóbbiak a magas kultúra igényeit szolgálni. A nyugati színház és a Hollywood-i filmek, a csábító média számos vidéki lányt vonzott, majd taszított végül a nagyváros korántsem csillogó, de nyomorúságos életébe. A nyugatosodás ebben a formában a Shàng​hǎi-i kínai populáció lezüllését eredményezte: fogadások, drogok és prostitúció. Az 1927-ben hatalomra jutó Guó​mín​dǎng-nak égető szüksége volt Shàng​hǎi jövője szempontjából az új civil kultúra megteremtése, mely a modernizmus fertőjével szemben táptalaját biztosítani hivatott a lakosság számára.

Az új civil kultúra megteremtése szintúgy szabályozott keretek között zajlott, a Gōng​'ān​jú (公安局), ergo a Közbiztonsági szolgálat vette kezelésébe a közlekedésügyet (az autók forgalomba helyezésének engedélyezését – az 1920-as években a Kínában lévő gépjárművek fele Shàng​hǎi-ban közlekedett), valamint a szabadidős tevékenységek ellenőrzését. 

Narkotikumok és szerencsejátékok

A drogkereskedelem szinte felszámolhatatlannak bizonyult, miként jelentős jövedelem származott belőle a hadurak számára. Egy becslés szerint  1920 és 1930 között a világ kábító-szerellátásának 90%-a kínai szükségleteket fedezte. Noha növekvőben volt a heroin és morfium függéség is, javarészt továbbra is az ópium tette ki a felhasznált drogok döntő hányadát. Ennek nyomán alakult meg az Ópiumellenes Hivatal (jìn​yānjú, 禁烟局), mely szoros együttműködésben működött a Közbiztonsági szolgálattal. Jóllehet ellenőrzés alá vették az ópiumbarlangok egy részét, az egyes drogokkal való visszaélés mégis oly mértékeket öltött, hogy a hatóságok legfőbb problémájává vált, ellentétben a szerencsejátékokkal.

1920 és 1930 között a fogadások és szerencsejátékok bármely más városnál nagyobb méreteket öltöttek Shàng​hǎi-ban, mint szerte a világon. A helytartóság egy 1935-ös becslése szerint a Nemzetközi telepen működő egyetlen nyerőgép éves forgalma hozzávetőlegesen egy millió dollárt öltött. A szabályozott fogadásokon túl a ló-, és kutyaversenyek heti egy millió dollárt jövedelmeztek, mely utóbbiak eredendően a külföldiek szórakozását képezték. Az egyes fogadóhelyek felszámolását, s egyáltalán a teljes mozgalmat nehezítette a Shàng​hǎi-i helytartóság, illetőleg a Közbiztonsági szolgálat, valamint az egyes külföldi koncessziókban lévő rendőrség kölcsönös bizalmatlansága.
Szórakozóhelyek

Az első világháború éveiben, a gyógyszeriparból milliomos Huáng Chǔjiǔ (黄楚九) nyitotta meg az első modern értelemben vett szórakoztató központot, egészen pontosan 1917 július 4-én – Dà Shì​jiè néven. Később mozival, galériákkal, és étkezdékkel is kiegészült. A hagyományos kínai szabadidős tevékenységeknek – helyi drámának, valamint  a klasszikus történetmesélésnek – is helyt biztosítottak. Huang Chujiu 1931-ben csődbe ment, a szórakozóhelye a Zöld Banda fejének, Huáng​jīn Róng (黄金荣) kezébe került, mely tovább rontotta hírnevét, miként tolvajok, csalók, prostituáltak bűnfészkévé is vált egyszersmind.

Prostitúció

1920-ban a Helytartóság kalkuláció alapján a külföldi koncessziós negyedekben mintegy 70.000 prostituált tevékenykedett. Ebből 12.000 elit (changsan), 490 „másodosztályú” (yāo'ér), 37.140 regisztrálatlan, fácán (yě​jī, 野鸡, ma is használatos szleng prostira), többségük a „virágos füst szobákban” (huāyān jiān 化烟间) dolgozott, hol a férfiak ópiumot szívni, s szolgáltatásaikat igénybe venni jártak. Az egy főre eső prostituáltak száma Shàng​hǎi-ban volt a legmagasabb a 1:137 arányával a világon (Tōkyō 1:277, Párizs 1:437, Berlin 1:582, London 1:906). Különösen magas volt az orosz prostituált nők száma, 1930-ra mintegy 8.000 fő, kik az „orosz házakban” (lóusōng tángzi) voltak megtalálhatóak. Az amerikai és orosz kéjhölgyeknek többségében nyugati, mindazáltal a prostituáltak döntő többségének kínai kliensek voltak. Számos lányt családjuk adott el a Shàng​hǎi-i bordélyházaknak, többségük zhōu-ból, és Hángzhōu-ból származott, hol olcsó összegért vásárolták meg őket. A prostitúció felszámolására tett intézkedések azonban ellentétest hatást váltottak ki: Jiǎng​ Jiè​shí 1928-ban elrendelte Jiāng, Zhè​jiāng, valamint Ānhuī provinciáiban a prostitúció tiltását, ami még inkább növeltek az örömlányok Shàng​hǎi-ba áramlását.

Nemzeti kultúra

A tárgyalt periódus során a Guó​mín​dǎng erejét leginkább a kommunisták ellenében vívott harcra fordította. A Kínai Kommunista Párt a bolsevizmus eszményével átitatva, s mint a Guó​mín​dǎng propagandája, egyaránt a konfuciánus családeszmény ellenben, továbbá a szabad szerelem mellett foglalt állást. A GMD politikájának a prostitúció és a szerencsejátékok felszámolására tett lépései pusztán egyik aspektusát képezték a közélet cenzúrázásának. 1931-től bűncselekménynek számított a Guó​mín​dǎng kritizálása, így a párt ellenében írt publikációk is, számos kiadvány, illetve könyvesbolt esett ennek áldozatul. Ennek megfelelően a jobboldali ideológiai nyomás a baloldali radikalizmust igyekezett kompromittálni. Az egyes megemlékezések és évfordulók szigorú ellenőrzés alatt kerültek megrendezésre, a béke, valamint az egyes reakciós elemek – mint a kommunisták fellépésének – kiszűrése végett. Az új hatóságok új ünnepeket is létrehoztak, például május 5-ét, mint kormányuk beiktatásának ünnepét, ezzel is mintegy hangsúlyozva az új polgári rend bevezetését.

Nemzeti felszabadítás

1931. szeptember 18-án történet a mandzsúriai vonatincidens, mely a Shàng​hǎi-i polgárok tömeges elégedetlenségét váltotta ki: szeptember 22-én 30 helyi egyetem képviselői gyűltek össze a Shàng​hǎi-i Baptista Főiskolánál, egy japánellenes, nemzetet felszabadító szövetség létrehozásának céljából. A Guó​mín​dǎng megpróbálta ellenőrzése alá vonni a fiatalokból álló szervezetet, és megalapította a Japánellenes Társaságot (Kàng​ Rì Huì, 抗日会) mely a pártvezetők hatalma alatt állt.

1932 január 28-a után a japánok megrohamozták Zhànběi-t, május 5-re viszont sikerült aláíratni a fegyverszünetet. Ezt követően a Guó​mín​dǎng kormányzat kényesen ügyelt a japánellenes hangok eltompítására, elejét vetve ezzel egy ismételt casus belli-nek. (A KKP remekül kihasználta ezt a helyzetet propagandájában.)

Új élet

A Guó​mín​dǎng1934. április 8-án hozta létre az Új Élet Mozgalmat, melynek heteken belül több ezer tagja lett. Az új civil központ a Jiangwan-nál kívánta betölteni a mozgalom szimbolikus helyszínét, bár a szerveződések idején még pusztán a központi hall állt rendelkezésre, a könyvtár, múzeum, és népstadion még kivitelezés alatt állt.  
A jobboldal radikális szárnya továbbra sem adta fel a küzdelmet a KKP ellen. A kékingesek megszállták az Yihua filmgyárat, mely a kommunisták befolyása alatt állt, a baloldali filmek gyártásának megszüntetése céljából: a GMD cenzúra alatt: 83 forgatókönyvet utasítottak vissza, valamint 14 filmstúdiót zárattak be 1934 és 1935 között (mire baloldal saját eszközeivel reagált: cenzorok megvesztegetése, álnevek használatával, etc.). Egyidejűleg, a filmkészítőknek a nemzetközi telephely, valamint a francia koncessziós negyed cenzoraival is számolniuk kellett. 1937-ben a Shàng​hǎi-i helytartótanács, valamint a franci koncessziós negyed cenzorai 451 filmet, 932 rövidfilmet, 269 filmhíradót utasított el. A filmgyártás elleni cenzúra hatalmas erőfeszítései mélyen meghatározták Shàng​hǎi kulturális életét. A filmek mellett 1934 februárjában a Guó​mín​dǎng 149 könyvet vett tiltásába, valamint 76 periodika működését gátolta meg. Több, mint 25 könyvesbolt került a bezárás veszélye alá, miképp azok Lǔ​ Xùn (鲁迅), Guō​ Mò​ruò (郭沫若), Máo​ Dùn (茅盾) és Bā​ Jīn (巴金) műveit értékesítették. Folyó év júniusában valamennyi megjelenő kiadvány kéziratát egy külön erre a célra létrehozott vizsgálóbizottság számára voltak kötelesek beadni, mielőtt nyomdákba kerülhettek volna.

A nemzeti felszabadítás

A Guó​mín​dǎng fő célpontjai a kommunisták és a nemzeti felszabadító-mozgalom tagjai voltak. A nemzetközi negyed hatóságai vonakodtak üldözőbe venni a nemzeti felszabadító-mozgalom patriótáit, hiszen a radikalizmus és patriotizmus közötti határok elmosódtak a japán hadsereg Észak-Kínában történő térnyeréséből adóadóan. A Nán​jīng-i rezsim fő ellenségének a baloldalt tartotta, s csak másodlagos problémának tekintette a japán előrenyomulást [erről bővebben az alábbi dolgozatban].

A Xī​'ān-i incidens de iure megváltoztatta e nézetet. A Generalisszimusz kiengedését követően égető szüksége lett volna a tömegtámogatásra. A Guó​mín​dǎng Shàng​hǎi-i ágának vezetője, Wú Kāi​xiān (吴开先) egy nagygyűlés összehívását határozta el 1936. december 28-ra. A grandiózus eseményen közel 156.000 ember gyűlt össze (a Shanghai Times becslése szerint, a rendőrség adatai alapján hozzávetőlegesen 30.000 fő, többnyire diákok), Guó​mín​dǎng-indulót énekelve, a nemzetiek zászlajával és Sun Yat-sen képeivel. A tömeg visszavárta Jiǎng​-ot. A gyűles alighanem a Guó​mín​dǎng-rezsim legsikeresebb eseményének számított.

 Shàng​hǎi a háborúban

1937 augusztusában, a Shàng​hǎi-i csatában a japán erők megszállták a kínaiak által ellenőrzés alatt tartott városrészeket. A különböző hatóságú városrészek egyaránt a menekültek problémája foglalkoztatta, így nem fordítottak nagy figyelmet a nemzetközi negyeden kívül eső nyugati, külvárosi területekre, hol a törvénytelen elemek megsokszorozódtak. Virágzott a szerencsejáték, az emberrablások, zsarolások, rablások, gyilkosságok napirendre kerültek. Az ominózus Jessfield Road 76 szám (极司非而路 ) alatt tartották nyilván a bábként mozgatott titkosrendőrség főhadiszállását. Számos, az ide tartozó rendőrök közül korábban a Közbiztonsági szolgálatnál dolgozott, majd kollaborált a japánokkal, s most e külvárosi káoszban működő fogadóirodákban ténykedett. Noha a Shàng​hǎi-i bábkormány kísérletet tett e fogadóirodák, illetve kaszinók bezáratására 1941 tavaszán, azok működését e lépés nem befolyásolta, a főbb üzemeltetők napi 15.000 dollár védelmi pénzt fizettek a kelet-ázsiai jótékonysági szervezetnek, melynek feje egy vezető japán rendőrtiszt volt.
Mindeközben újabb és újabb fogadóirodák nyíltak a megszállt Shàng​hǎi-ban, felélénkült a drogkereskedelem, a japánok irányítása alatt, mely utóbbitól évi 300.000000 dollárnyi bevételt vártak. A japánok által megszállt városrészekben 42 ópiumbarlang kapott működési engedélyt. 1941 júniusára e fogadóirodák, valamint az ópiumkereskedelem biztosította a Nanjing-i bárkormány legfőbb bevételét.
A japán kormány a jelentős haszon ellenére egyre aggódóbb szemekkel figyelte a Shàng​hǎi-ban eluralkodó káoszt. Honda Kumataro nagykövetet visszahívták Tōkyō-ba, hogy felkészítsék Wāng​ Jīng​wèi meglátogatására, hogy elérje a bábkormánynál a kirívóbb bűnesetek megfékezését.

Wāng​ Jīng​wèi már ezt megelőzőleg elrendelte rendőrtisztjeinek (Pan Da vezetésével) a külváros valamennyi fogadóirodájának bezárását május 31. és június 2. között, melyet Chen Gongbo polgármester is egyaránt támogatott. Mikor Pan konstatálta, hogy a tiltó intézkedések ellenére továbbra is aktívan működtek a fogadóirodák, és egyéb, szerencsejátékoknak tért adó intézmények, személyesen vezetett razziát a két legnagyobb kaszinón. Sikere azonban korántsem nevezhető tartósnak: a külváros egyéb bűnbarlangjai továbbra is szirmaikat bontották, valamint egy újabb jelentős kaszinóval bővült Shàng​hǎi egyik legsűrűbben lakott kerülete.
1941 júliusának végén a Shàng​hǎi-i Különleges Közigazgatás rendőr főkapitányságának vezetője, Lu Ying tábornok rendelkezésre bocsátotta embereit Pan Da számára, melynek eredményeként leváltották Wú Sùbǎo-t a Jessfield Road 76. éléről.  Mindenesetre Wang összeállása ezekkel a gengszterekkel igencsak rossz fényt vetett a „reformkormányra”, akárcsak 1941 novemberében a prostitúció tilalmának feloldása (mely az utcalányok számának újbóli rohamos megnövekedését eredményezte), mely megerősítette a az újabb korrupt, s megvásárolható kormánynak korábbi impressziót. 1942 végére a megszálló japán hatóságok 3.900 engedéllyel működő bordélyházat jegyeztek a városon belül.
Wāng​ Jīng​wèi a patrióták támogatását, valamint nemzetközi elismerést remélt, miután 1943. augusztus 1-jén a japánok visszaadták a külföldi koncessziókat a kínaiak kezébe, de amint a csendes-óceáni hadszíntér hátralévő éveiben a bűnözés továbbra is az egekbe szökött – a yakuza, valamint a civil rendőrség támogatásával -, a Shanghai-i közrend egyelőre ismeretlen fogalom maradt.

A háborút követő Shàng​hǎi

            Miután a második világháború véget ért, az engedéllyel rendelkező éjszaki élet mintsem változott, e világ a város szerves részeként szüntelen fényben tündökölt. Az amerikai katonák 1945 után történő érkezése megnövelte a prostituáltakra való igényt, mely magával vonta az engedély hiányában működő bordélyok gombamód szaporodását; mely arra kényszeríttette a GMD-s rendőrfőkapitányt, hogy ellenőrzött türelmi zónákat hozzon létre (fenghua qu).
            S noha a polgárháború évei alatt számos prostituált Hong Kong-ba helyezte át működését, ám még mindig több mint 800 kupleráj volt működésben, közel 40.000 engedéllyel, és engedéllyel nem rendelkező prostituálttal, mikor a KKP 1949 májusában átvette a város irányítását. Az elkövetkező években az új helyhatóságok a prostitúció felszámolásához láttak, 1951-re a bordélyházak többségét bezárták, 1952 februárjára pediglen a még aktívakat is. Az utcalányok többsége a kommunisták alatt munkatáborokba került, ahol drogfogyasztásukra sem igen maradt lehetőségük, mindazáltal aligha átnevelhető embercsoportot képeztek, kivált, hogy futtatóik furtonfurt szabadon bocsátásukat követelték, újbóli „munkába állásuk”igényével. 1952 októberében néhány száz fős gengszterekből álló csoportosulás vette körül az egyik átnevelő munkatábort, a kiérkező Közbiztonsági szolgálat erői azonban véget vetettek az akciónak. Ezen alvilági fiaskó jelentette a Shàng​hǎi-i szexipar mágnásainak kifulladását is. Jóllehet a Shàng​hǎi-i bűnmegelőzés új stációjához ért, a „Kelet Párizsa” kifejezés még e korszakra is túlzottan eufemisztikusnak hatott volna.
            A Guó​mín​dǎng erőfeszítései az új polgári rend létrehozására, valamint a baloldal elfojtására a Shàng​hǎi-i közmorál elégedetlenségét, társadalmi zavart, és politikai ellenállást eredményezett. A heterogén Shàng​hǎi modernsége, külföldiekkel való telítettsége egyszerűen ellentmondott a Guó​mín​dǎng katonai rendtartására, s hagyományos egyszerűségre irányuló aspirációinak. 

Volt egy korábbi filmajánlóm, mely pont idevág, illetőleg ezt a korszakot, s ezt a  Shàng​hǎi-t (is)örökíti meg: Ellenséges vágyak

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…