Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Huangshan 1.nap - 屯溪

E havi tripsorozatunk Kína egyik legszebb hegye, a Huángshān (山) felé irányult. Hajnalban taxivadászat a kietlen utca-rónákon, majd vasútállomás, vonat.Ha valaki autentikus kínai vonatélményre vágyik, mi több magát Kínát kívánja intimszférájába, az válassza a yìngzuò-s(座), ergo a legótvarabb, mégis klasszikus megoldást, hogy tettük, s tesszük azt valamennyi alkalommal magunk is. Ezeken a vonatokon nincs csalás, ámítás, pusztán a kiterjesztett valóság: nem szükségeltetik bűvészkalap ahhoz, hogy egy nyuszi kerüljön ki az asztalra, Harry Potter-es zsúrkocsik osztanak fāngbiànmiàn (便面)-t, ami az egyik legnagyszerűbb találmány: három féle porból, és némi forróvízből olyan zöldségekben, húsban gazdag ételköltemény bontakozik ki, hogy a jókai bableves farkát behúzva, nyüszítve iszkol lehúzni magát a WC-n, az asztronauták sem esznek különbet! Persze nem mindenki akaródzik a csillagok közé, ekképp nem kelt sajtóvisszhangot egy összekötözött zsákból kikandikáló disznó (vagy másegyéb párosujjú patás kreatúra) lábazata, mellettünk egy tag kétméteres teleobjektívvel fotóz minket, lǎowài-okat, miközben társa walkie-talkie-val tartja a kapcsolatot a földönkívüliekkel. Mintha még Mátyás királyt is felismerni véltem volna a kavalkádban, melyhez egy Lǎo(老) nevezetű sörkészítmény, illetőleg a Tángcháo adta az aláfestést. Négyen vágtunk neki, mi ketten, Katja, valamint Farrukh, a tádzsik terminátor. Kilencórás utunk során megjártuk Dante poklát,ugyanakkor elérkeztünk a hegyhez is.

A Huángshān Ānhuī (安徽), (a történelmi Wǎn 皖 állam) tartományában lokalizálódik, ami Kína egyik legelmaradottabb tartománya, mely elsősorban kultiválásra alkalmatlan, kedvezőtlen földrajzi feltételeiből fakad: a déli területeket hegyvidék borítja, az északiak viszont javarészt terméketlen, meddő földek. Eufemisztikusan nóngshěng​ (农业大省)-ként szokták volt illetni, ami "nagy agrárkulturális tartományt" jelent, utalva az itt vonyító szegénységre. A lokális hatóságok komoly erőfeszítésekkel vannak az infrastruktúra kiépítésén, de egyelőre lassan halad. A kalandvágyóknak viszont nagyszerű terep, északon érdemes Shāng-dinasztiabéli Tāng (湯) császár által állítólag egykor fővárossá tett zhōu (亳)-ba, lán (木) és CáoCāo (操) szülőhelyére, egyébiránt pedig a kínai medicinák évszázados piacára tenni egy kitérőt, majd elkanyarodni dél felé, a misztikus Huángshān irányába, ami az előbbiekben említett báijiǔ​-ban szörföző Bái (李白) a költőóriás egyik kedvenc tartózkodási helye volt (még egy ezüstfácánt is kért a Huáng-hegyen túl lakó Hu úrtól), ami mondjuk érthető: ha itt nem kap el az ihlet, akkor sehol a büdös picsába nem fog.

Tún
(黃山市, avagy Huángshān city) szálltunk meg, a Koala Youth Hostelben (Běi​hǎi路 58). Nos, az eddigi hostelekhez képest - kivált az atom ​'ān-ihoz - kissé lehangoló volt, a szobák persze tiszták, korrektek, azzal semmi para, viszont korántsem volt oly nyüzsgő, pezsgő, mint az északi társa. Dizájnja is disztopikus, tükrökből, illetőleg az itt jártak falra rótt üzeneteiből áll, mi utóbbi jópofa, de nem ebből kellene állnia az egésznek. Van billiárd asztaluk, ami pozitív, van gazdag étlapjuk, ami szintúgy pozitív, az viszont, hogy a rendelhető ételek felét nem tudják elkészíteni az erősen negatív. Rendben, az érthető, hogy este tízkor ne akarjunk huǒguō-zni, és meginterjúvolnak, hogy mit szólnánk a paradicsomos tojáshoz, ámde az, hogy délután nem tudnak egy adott étket elkészíteni, az felettébb gyászos. Olcsónak viszont olcsó.

Megérkezésünket követően a vibráló régi utcákhoz - lǎojiē (老街) - vitettük magunkat, mely az egyetlen érdemre méltó hely a városban, de ezt semmiképp sem lehet kihagyni! Egészen a Sòng-dinasztiáig megy vissza története (960-1279,​ ​Huīzōng (徽宗) császár rendelte el Hángzhōu fővárossá tételét, s az innen származó mesterek hazatérésüket követően az új birodalmi központ architekturális megoldásaival láttak neki saját otthonaik kialakításához. Majdan a Míng-érában (1368-1644) egy Ānhuī-ban élő jómódú kalmár 47 üzletet alapított az utcában, hogy idevonzza a kereskedőket, vagyis kapcsolatot létesítsen az utca és a külvilág között. A Qīng-dinasztia korától (1644-1911) kezdve az utca pediglen Ānhuī disztribúciós központjává avanzsálódott. Az itt található épületek két, vagy három szintesek, cseréptetővel borítottak, elől kap helyet az üzlet, s hátul a lakrész, illetőleg a műhely.
A 6-os és 12-es busszal közelíthetjük meg, de taxi sem ügy (10 yuan a vonatállomástól). Mellesleg a sofőrrel dumálgatva kiderült, hogy huí nemzetiségű volt, ami nem csoda, hiszen a tartomány déli részén igen nagy számban vannak. Itt érdemes bevásárolni a szuvenír okból, különböző műalkotásokból, festményekből, Maó-relikviákból; valamint a híres Huángshān-i teákból, úgymint ahónghóngchá-ból (祁红红茶), avagy a Huángshān máofēng​(黄山毛峰)-teából. A Huángshān-i népek nagy teások, mintegy 1200 éve termesztik, s Kína egyéb régióitól eltérő teakészítési szokásokkal rendelkeznek. Kóstoljuk végig a készleteket, majd alkudjunk, mint az állat.

Este még elzúztunk a Shìguǎngchǎng (世广)-ra, ami a hostel-es csaj szerint megtekintésre méltó (a kivilágítás miatt) de tévedett, nem az. Így vissza is orientálódtunk a hostelbe, hogy másnap reggel hatkor induljunk meghódítani az UNESCO világörökségét képző hegyet, ahol aztán kaland, játék, kockázat, elképedés, rémálom és izomláz, egyszóval minden volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…