Huangshan 3. nap - 西递

A Huáng​shān-megmászását, majd a Tún​xī-ba való kalandos visszatérésünk után a harmadik nap Ānhuī tartomány Yī​xiàn (黟县) járásának déli részén megbújó egykori patriarchális klánszövetség otthonába, Xīdì-be (西递) indultunk. A zöldellő, párás dombok közt rizsföldeken és teaültetvényeken át ügetett veszettül kárhozott gépszörnyünk, miközben a Huáng​shān komor, vad ormainak lesújtó pillantásai akaratlan is a tegnapi élményeket evokálták vissza, ám ettől eltekintve nagy kedvvel vágtam neki e kitérőnek, miképp a magam részéről a rurális Kína megszállottja vagyok, a rejtőző, eldugott falvak szerelmese, melyek talán még magukon hordják a hajdanvolt Kína árnyékát.

Xīdì korábbi elnevezése Xīchuān (西川) - mivelhogy három csermely csordogál végig rajta kelettől nyugatig, emellett a régmúlt időkben postaállomásként(驿站) funkcionált (铺递所), és ezeknek összevonásából született meg mai illetése. Xīdì története igen mélyre nyúl vissza a múltban, az itt székelő Hú család feljegyzései szerint őseik története (胡民) Lǐ​ Yè (李晔) Táng dinasztiabéli uralkodónál kezdődött. A 904. évben ugyanis a Táng császárné szülte gyermeket egy Wù (婺) eredetű eunuch rabolta el titokban, Ānhuī tartomány területére hozta vissza, s nevezte el Mào Yì (冒翼)-nak, majd vezetéknevét Hú-ra (胡) változtatta. Éspedig ez a Mào Yì lett a Hú-k ősatyja.

A falu - kivált a későbbi Míng és Qīng - dinasztiák korától kezdve remekül konzerválódott, utóbbi két érából 124 épület maradt érintetlen, ebből 3 áldozati csarnok képzi az egyedülálló kulturális hagyatékot.

A falu jellegzetességét a szűk, sikátorszerű utcák (街巷) hálózata adja, mely teljes területét körbeszövi. Az épületek unikális fa-, illetve kőfaragványai teljes épségben fenn maradtak, s valamennyi objektumnak megvan a maga története. Főbb attrakciók: 东元，桃李元，西元, etc., emellett számtalan egykori rezidencia gazdagítja a települést, melyek mind megtekinthetők; s meg is kell tekinteni őket, ha itt járunk, hisz belépvén egészen különleges, régi idők aurája fogad bennünket, történelem kedvelők többszörös orgazmust élhetnek át. Szakbarbár vagyok, de rendesen szexi e falu historikus miliője.

A falucska festői, olyan szinten, hogy három busznyi Dŏng Yuán-palánta okkupálta, ergo még a legutolsó disznóól tetején is elmélyedve pingált egymás mellett három iskolás. (Mondjuk azon sem csodálkoznék, ha a falu alá telepített nukleáris atomsiló felett őrködő titkos ügynökök lettek volna.) Összesen négy óránk volt a nézelődésre, ami a falu kis kiterjedéséből következően tökéletesen elegendőnek bizonyult. Felmásztunk a közeli kilátóra, onnan vételeztük szemügyre e bukolikus idillt, az elterülő földeken dolgozókat, a sürgő-forgó falusiakat, meg a háromezer iparkodó festőtanoncot. A faluban számtalan régiség bolt sereglik, Maó-relikviákkal, és különböző antik tárgyakkal felvértezve, kiváló színteret biztosítva az alkudozásnak is egyszersmind. Az utolsó busznak látszó tárgy délután öt órakor repít vissza Tún​xī-ba, egyébiránt a faluban is megszállhatunk. A belépő 55 yuan, diákival fele annyi. A Huáng​shān-ba érkezve mindenképp érdemes egy kitérőt tennünk ide, vagy a szomszédos Hóngcūn-ba. (Az egyik taxisofőr elmondása szerint Yī​xiàn falva szemernyivel sem szegényebb látnivalókban, ráadásul ingyenesen látogatható!).

Este Tún​xī-ba visszaértvén kipingáltuk a hostel üzenőfalát, ha majd egyszer magyarok, vagy japánok tévednek a Koala Youth Hostelba, megcsodálhatják hall-ban rótt művünket. Másnap reggel indultunk vissza a déli fővárosba, az út során megpróbálkoztam bebábozódni, mégsem pillangóvá változtam, hanem Kafka lárvájává, az elkövetkező napokon sikerült csak visszanyerni emberi kinézetem. Összességében egy emlékeztes, és tanulságos trip volt a Huáng​shān, ha egy nap visszatérek, már felkészültebben vágok neki.