Shanghai 2. nap -老城市,豫园,

Az atom estét követően a förtelmes reggeli káoszból utat törvén magunkra kaptuk hátizsákunk, elbúcsúztunk Shogo-tól, aki erőteljesen kezdetleges, zigóta állapotában három nyelven hadovált - szemlátomást egy kirinnel küzdött, de megdumáltuk, hogy délben találkozunk a Yùyuán (豫园) -ben. Ergo metro, először 2-es, majd 10-es vonal. A Yùyuán tulajdonképpen olyan, mint a Nanjing-i Fuzimiao, de sokkal nagyobb kiterjedésű annál (20.000 négyzetméter) tele bazárokkal, a legkülönfélébb boltokkal, régiségekkel, teaüzletekkel, teaházakkal, etc. Ily mód bele is vágtuk magunkat az óvárosba (老城市), mely Shànghǎi főbb látnivalóinak egyike. A Yùyuán-t 1559-ben alapította egy gazdag Míng-dinasztiabeli hivatalnokcsalád sarja, Pānyǔnduān (潘允端) faerja,Pān​'ēn (潘恩) öreg évei számára (豫悦老亲), s mintegy húsz évet szánt építtetésére. Az elkövetkező évtizedek, sőt századok során elhanyagolttá vált, egészen, míg meg nem vásárolta egy újabb gazdag kereskedő az 1760. évben. Ezt követően XIX. század sem tett neki jót, először az első ópiumháború során 1842-ben a britek öt napra megszállták a Chénghuángmiào-t (城隍庙), ami szintén nem kedvezett neki. A Tàipíng-felkelés során sem a renoválás volt az elsődleges téma, majd a japánok 1942-ben még rásegítettek minderre. A Shànghǎi-i kormány 1956-1961 között hozta rendbe, 1961-ben is lett megnyitva, 1981-től pedig nemzeti műemléknek számít. Az itt található kertek klasszikus dél-kínai, illetőleg kifejezetten Sūzhōu-i kialakításúak. Yùyuán noha alkalmas szuvenírek vásárlására, csak éppen fix áraik vannak, ami nehézzé, adott esetben lehetetlenné teszi az alkudozást, így meg semmi értelme az egésznek. Xī'ān-ban példának okáért 100-ről 20-ra le lehet tolni az eladó eredeti elképzelését, itt meg 50 alá nem voltak hajlandóak menni, hiába: városiak.
Shogo közben mint az őrült, ki letépte láncát szabadult ki a másnaposság pokoli börtönéből, s intésünkre adta, hogy az igen nívós Nánxiángmántou​diàn [南翔馒头店(豫园路店)] éttermébe várjuk meg, mert még a nyomában volt a kirin, etc. Beültünk, vártunk, vártunk, vártunk, egy óra múlva meg is érkezett, kajáltunk, aztán el is váltak útjaink, mert Shogo-nak mennie kellett tovább. Remélem egy nap hasonló mód viszonozhatom kedvességét.
Még elbóklásztunk kicsit a Yùyuán-ben, aztán busszal visszazútunk a Nánjīng Lù-ra, beültünk egy kávéra az egyik Starbucks Shànghǎi-ba, majd kiültünk egy padra, s a kellemes időben még elcsodálkoztunk a milliónyi emberszőlőn, aztán felpattantunk a vonatra, és visszatértünk a pici, öreg Nánjīng-ba. Iszonyat jó hétvége volt, és nagyon megszerettem Shànghǎi-t...