Doufukuai

S ugyan a Nagy Falat nem lehet látni az űrből , Shàng​hǎi-t bárhonnan lehet látni, s e város emberlelkek millióinak makrokozmosza, tulajdonképpen Kína sajátos univerzuma, mondhatni az űr maga. Kína egyértelműen legvibrálóbb gigapolisza, a voltaképpeni igazi Kína - csakhogy ez az "igazi Kína" kép minden bizonnyal kissé másképp él fejünkben. Látszólag évezredek alatt épült, de Shàng​hǎi mintha tegnap született volna, afféle elsőbálozó álcájú végzetasszony. Itt nincsenek grandiózus történelmi csemegék , királysírok , ősi templomok , miegymás, az ide érkezőknek a jövő nyit kaput: "az eget érintő nagy épületek" - mó ​ tiān ​ dà ​ lóu-k (摩 天 大 楼) rántják a földre a felhőket, a suo placito emelik a várost a felhők közé, versenyt futva az esztendőkkel. Shàng​hǎi csillaga ég, villog, nem pusztán világlik. A cselekvés városa, nem az ideáké. A Shàng​hǎi-iak gyakorta csevegnek semmiségekről, de amiről a valódi tárgyalások folynak, az a pénz . A modern Kínát mozgató

Az atom estét követően a förtelmes reggeli káoszból utat törvén magunkra kaptuk hátizsákunk, elbúcsúztunk Shogo-tól, aki erőteljesen kezdetleges, zigóta állapotában három nyelven hadovált - szemlátomást egy kirinnel küzdött, de megdumáltuk, hogy délben találkozunk a Yùyuán (豫园) -ben. Ergo metro, először 2-es, majd 10-es vonal. A Yùyuán tulajdonképpen olyan, mint a Nanjing-i Fuzimiao, de sokkal nagyobb kiterjedésű annál (20.000 négyzetméter) tele bazárokkal, a legkülönfélébb boltokkal, régiségekkel, teaüzletekkel, teaházakkal, etc. Ily mód bele is vágtuk magunkat az óvárosba (老城市), mely Shànghǎi főbb látnivalóinak egyike. A Yùyuán-t 1559-ben alapította egy gazdag Míng-dinasztiabeli hivatalnokcsalád sarja, Pān yǔn duān (潘允端) faerja,Pān​ 'ēn (潘恩) öreg évei számára (豫悦老亲), s mintegy húsz évet szánt építtetésére. Az elkövetkező évtizedek, sőt századok során elhanyagolttá vált, egészen, míg meg nem vásárolta egy újabb gazdag kereskedő az 1760. évben. Ezt követően XIX. század sem t