Ugrás a fő tartalomra

Kis teatörténet

茶乃出来言曰: "诸人莫闹,听说些些。百草之首,万木之花。贵之取蕊,重之摘芽。呼之茗草,号之作茶。贡五侯宅,奉帝王家。时新献入,一世荣华。自然尊贵,何用论夸!" -  "A Tea előjön és így szól: Hogyha van is mondandótok, most az enyém figyeljétek! A növények növényéről, virágáról szólok néktek. Csipegetik a levelét, sarját szintúgy: kincset érnek. Egyszer hívják teafűnek, máskor illatos nedűnek. Hordják adóba urakhoz, a császárhoz kedvességnek; ha beérik, mindjárt viszik. Nincs nálánál becsre vénebb. Természettől híres-neves, miért dicsérje hát az ének?" - olvashatjuk a Tea és a bor vetélkedésében, Csongor Barnabás és Donga György fordításában.

A Tea fenti beszólása, s tradicionális kínai pszichoaktív szerek után ildomos volna a szóban forgó italra vetni egy pillantást. A tea történetét számos legenda és történelmi esemény övezi, viszont a kínaiak szerepe - mint első aktív felhasználók - nemigen vitatott. 

Természetesen nem maradhatnak el a kultúrhéroszok, többek között a tea felfedezése is Shén​nónghoz​ (神农) fűződik, ki oly sok mindre megtanította a kínaiakat. A monda szerint Shén​nóng minden egyes alkalommal forralt vizet ivott, elsősorban higiénikus okokból, ám egy alkalommal levelek pottyantak a forrongó vízbe, barnás színűre változtatva a vizet, az isteni földműves pedig megkóstolta, és látott benne némi fantáziát. 

Később Lù​ Yǔ (陆羽), a Táng-kori gondolkodó és teaguru foglalta összes monografikus igénnyel, amit a tea cserjék műveléséről, illetve az ital elkészítéséről tudni kell Chá​jīng (茶经) című művében [magyarul itt elérhető]. Mellesleg ugyancsak a japán szerzeteseknek köszönhető, hogy mindezen praktikák átkerültek a szigetországba is. Először Eichū (永忠) buddhista szerzetes ismertette meg a teát a japánokkal, majd később Yeisei (野喜) importálta azokat a metódusokat, melyek a japán teaszertartás meghatározó részét képezték az elkövetkezőkben. 
 
A portugál, majd holland (az első teaszállítmány állítólag 1610 környékén érkezett meg Amszterdamba), illetve az angol kereskedők révén Európa is megismerkedett az itallal,  melyet nagy kincsként kezeltek (jóllehet sokáig csak resztlit kaptak, agyonfermentált fekete teát...) Egyébként igen hosszú ideig tartott elterjedése: nehezen lehetett hozzájutni, egyrészről a tealeveleket, a teáskannákat, a porceláncsészéket is be kellett hozni, és egyáltalán a teaivás szokását. 1648-ban egy francia orvosjelölt a teáról írta értekezését, ám nagy megvetésben részesítették az egyeteme részéről, el is égették a tézist. Mindazáltal 1657-ben egy másik orvosi értekezés már végérvényesen elfogadtatta az új ital erényeit. Angliába a tea hollandiai, illetve londoni kávéház-tulajdonosok közvetítésével jutott el, de a Kelet-indiai Társaság csak 1669-ben kezdte importálni Ázsiából. Az európai teafogyasztás tulajdonképpen csak az 1720-1730-as évektől kezdődően válik jelentőssé, ekkor kezdődik a közvetlen kereskedelem Európa és Kína között, ezt megelőzőleg a kereskedelem a hollandok által 1619-ben alapított Batávián (a mai Jakarta) keresztül bonyolódott le. Ide hozták a kínai dzsunkák a resztlit, a rossz minőségű teát, mely magától is elállt, ezért elviselte a hosszú távú szállítmányozást. A hollandok egy időben zsályabálákat próbáltak teára bizniszelni, de a kínaiakat a zsálya nem varázsolta el különösképp, ellenben a tea több sikerrel járt kontinensünkön. Az angolok viszont lassan túltettek a hollandusokon. Némi számadat: Guǎng​dōngból (Kanton) 1776-ban angol hajókon 6 millió font súlyút, holland hajókon 4,5 millió fontnyit, svéd hajókon 2,4 millió, francia hajókon 2,1 millió fontnyit, összesen 15 millió fontnyi, hozzávetőlegesen 7000 tonna teát szállítottak Európába. Valóságos teaflottákat szerveztek, mi több versenyfutamokat is indítottak a teát szállító hajók számára, s fogadni is lehetett a leggyorsabban visszaérkező vitorlásokra. 

茶为酒曰: "我之茗草,万木之心。或白如玉,或似黄金。名僧大德,幽隐禅林。饮之语话,能去昏沉。供养弥勒,奉献观音。千劫万劫,诸佛相钦。酒能破家散宅,广作邪淫。打却三盏已(以)后,令人只是罪深"。- "A Tea szól a borhoz: Tízezer fa gyöngyszemeként tisztelik a teafüvet, jáde-fehérnek nevezik, máskor arany-levelűnek. Áhítós magányukban jámbor papok, szentéltűek, velem élnek s tőlem soha sötétségbe nem merülnek. Miluonak és Guanyinnek áldozatra engem küldnek. Ezer kalpán át a buddhák magasztalni meg nem szűnnek. A bor házat, családot bont széjjel, aki berúg, gyalázatba süllyed, alig hörpint három kupicával, fetreng máris mocskában a bűnnek."

Északnyugat-Európán túl fontos üzletfél volt Oroszország is. Az oroszok vélhetőleg már 1567-óta ismerték a teát, bár fogyasztása ott sem terjedt el a nyercsinszki békeszerződés (1689), és főleg 1763-ban, az Irkutsztól délre, Kjahtában létrejött vásár előtt. Egy XVIII. század végéről származó francia nyelven írt (ma a leningrádi levéltárban őrzött) iratban a következő szerepel: "a kínaiak által szállított [árucikkek]: néhány selyemszövet, néhány lakkozott tárgy, kevés porcelán, rengeteg, nálunk nankinnak, az oroszoknál sirsztynek nevezett kantoni szövet, továbbá igen jelentős mennyiségű zöld tea. Ez az utóbbi összehasonlíthatatlanul jobb, mint az, amelyet Európa kap a végtelen tengereken át (...)". Mindenesetre a XVIII. századi orosz teaimport nem haladta meg az 500 tonnát, ami messze elmarad a nyugati 7000 tonnától.

Egyes XIX. századi utazók szerint Észak-Kínában, ahol nem nagyon termett meg a tea, az alacsonyabb néprétegek számára luxuscikket jelentett, s a meleg vizet is éppoly élvezettel szürcsölték. (Egyes vélekedések szerint elképzelhető, hogy a teázás szokása alakította ki a meleg-víz ivás szokását is. Vagy Shénnóngnak köszönhető az is, hogy a kínai vonatokon túl a kínai Mc'Donaldsokig bárhol kaphatunk forralt vizet középföldén?)

A tea sikert aratott a muszlim országokban is. Marokkóban az erősen cukrozott mentatea nemzeti itallá lett, miután a XVIII. század során angol közvetítéssel érkezett meg az országba, igazán jelentőssé viszont csak a következő században válik. 

茶为酒曰: "我三十成名,束带巾栉。蓦海其(骑)江,来朝今(金)室。将到市廛,安排未毕。人来买之,钱财盈溢。言下便得富饶,不在明朝后日。阿你酒能昏乱,吃了多饶啾唧。街中罗织平人,脊上少须十七。"A Tea szól a Borhoz: Harminc évem hírnév ékesíti, karcsú vagyok, mint egy lányka. Tenger vize, folyó röpít díszes arany palotába. Ki se raknak a vásárban, máris kérdik: hogy az ára? Kapnak rajtam alku nélkül. Pénzem gyűlik garmadába. Bárki nagy vagyonhoz juthat vélem, nem holnap és nem jövőre: már ma! Mit tesz a bor? Hívét meghibbantja, cseppről cseppre nő a lárma. Az utcán is gúzsba köti foglyát, olyan ez, mint tizenhét botütés a hátra."

A tea és a bor vetélkedése kapcsán figyelemre méltó, hogy kezdetben a tea ott aratta a legnagyobb sikert, ahol nem ismerték a szőlőt: Észak-Európában, Oroszországban, ill. az iszlám országokban [Európa italkultúrájáról bővebben itt]
A teaföldek eltérő földrajzi elhelyezkedéséből, illetőleg klímájából adódóan, alapjaiban véve öt nagy csoportot különböztetünk meg az erjesztési eljárások alapján: 

zöld tea (绿茶): lǜ​chá a legrövidebb ideig fermentálják, megtartja a tealevelek eredeti színét, a legtöbb hatóanyagot tartalmazza, viszont íze kevésbé karakteres. A leghíresebbek közülük a lóng​jǐngi (龙井) zöld tea Zhè​jiāng tartományban,  a huáng​shāni máofēng (毛峰), valamint a bìluóchūn (碧螺春) Jiāng​sū provinciából. 

fekete tea (红茶): hóng​chá, kínaiul vörös tea, általánosságban hosszabb ideig fermentált, ezért íze is jellegzetesebb. Ismertebb fajtái közé tartozik a diānhóng (滇红) Yúnnánból, a sūhóng (苏红) Jiāng​sūból, a chuānhóng (川红) Sì​chuānból, és a húhóng (湖红) Hú​nán tartományából.  

wū​lóng (乌龙): "fekete sárkány" tea, egyfajta átmenetet képez a fekete és a zöld tea között, különleges eljárással készül, fermentálását még a teljes oxidáció előtt félbeszakítják. Főképp Kína déli tartományaiban elterjedt, Fú​jiàn, Guǎng​dōng, továbbá Kína déli partvidéke mentén. 

préselt tea (紧压茶): általában kocka, vagy gömb alakúra préselt tealevelekből áll,  "tea-téglaként" - zhūan chá (砖茶) is szokták illetni; korábban könnyű szállíthatósága miatt kedvelték (Oroszországba és Tibetbe is így utazott a tea), és leginkább Kína határterületein élő nemzetiségek körében terjedt el. Legismertebb fajtája a yúnnáni pǔ​'ěr (普洱). De Sì​chuān, Hú​nán és Hú​běi tartományokban is állítanak elő préselt teákat.

virágos tea (花茶): huā​chá, az erjesztési eljárás során virágszirmokat kevernek a tealevelek közé, leggyakrabban jázmint (茉莉花) és magnóliát (兰花). Előbbi jobbára Észak-Kínában örvend nagy népszerűségnek. 

A tea a kínaiak számos szokásának részét képzi, hiszen még a rizsnél is fontosabb a mondás szerint - chá shèng yú fàn (茶胜于饭). Ilyen szokás többek között a házasság is. A régebbi időkben,  a leendő férjnek különböző eljegyzési ajándékokkal kellett készülnie, s köztük szerepelt a tea is, helyenként ma is él e szokás. Vidéki területeken ezért a házasságra úgy is szoktak referálni, mint a tea elfogadására - shòuchá (受茶), vagy a tea evészetére - chīchá (吃茶); a menyasszonypénzre mint tea-pénzre - chájīn (茶金), a nászajándékokra pediglen mint tea-ajándékokra - chálǐ (茶礼).

A Tea végső nagy beszólása a Bornak: 

状上只言粗豪酒醉,不曾有茶醉相言。不免求(囚)首杖子,本典索钱。大枷项,背上抛椽。便即烧香断酒,念佛求天,终生不吃,望免迍。"Bortól garázda lett- mily gyakori vád ez! A teától? - nem volt még rá példa. A széltolót jól elhegedülik, nagy summa pénzt bevasalnak rajta. Nyöghet aztán fagallérban, rönkök alatt az ostoba barma! Jobb, ha füstölővel búcsút intsz a bornak, könyörögsz az éghez fejedet lehajtva, s józanul élsz. Így érheted csak el, hogy ne kerülj hajra-bajra-jajra." (Helyenként eltérő a netes kínai szövegváltozat, mint ami könyvben szerepel.)

Megjegyzések

  1. Két éve voltam a kiotói 高山寺-ban, ahol állítólag Japán legrégibb tea-ültetvénye van, 栄西-nak köszönhetően.

    http://www.kosanji.com/chaen.html

    VálaszTörlés
  2. Wow, érdekes lehetett! A honlap alján lévő kis teaházhoz 茶室[遺香庵] hasonlót mintha más templomokban is láttam volna. Vagy ezek valami szabvány szerint készültek?

    VálaszTörlés
  3. A kis teaház nem olyan régi, 1931-ben épült :) A teaházakhoz nem értek, de biztos vannak bizonyos előírások...

    Jut eszembe, 3 éve meg Sizuoka pref. tea-múzeumába jártam, az is érdekes volt.
    Vicces volt, hogy az egyik alkalmazott kínai volt - gyanús volt nagyon a kiejtése, így rákérdeztem :) http://www.ochanosato.com/default.asp

    VálaszTörlés
  4. Legközelebb már én is figyelni fogok a tea-múzeumokra! :)

    VálaszTörlés
  5. A fentieken belül van még:
    - fehér tea, ami igen zsenge állapotban leszedett tealeveleket takar,
    - sárga tea, amit nagy gonddal fermentálnak, hogy szép színt kapjon,
    - sötét wulong, amit a tealevelek sütésével nyernek és tudomásom szerint Kínán kívül vörös teának szoktak nevezni.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a kiegészítést!

    A sárga teával még nem hozott össze a sors, pedig Zhejiangban és Anhuiban is termesztik.

    Wulongból elég sok fajta van, nem tudom, melyiket nevezhetik külföldön vörös teának, talán a "nagy piros öltözéket" (大红袍)? Kínai leírásukban nem találtam nyomát.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…