Kínai tolvajnyelv vol. 3- Fekete beszéd II.
Volt már korábban szó a blogban fekete beszédről, Illetőleg a különböző titkos társaságokról is. Ami kifejezetten érdekes a korabeli kínai gengszterek és titkos társaságok kapcsán, az a nyelvhasználatuk: mivelhogy a titkos társaságok tagjainak mind volt egy teljesen átlagos élete/énje is, leginkább sajátos, csak egymás számára értelmezhető kódokkal, kívülállók szamara érthetetlen rébuszokkal kommunikálva azonosítottak egymást.
A titkos társaságok, ergo a 帮会 hagyományos képzete egy meglehetősen átfogó fogalom, és egymástól igen eltérő jellemű csoportosulásokat is magába foglal. Akadtak ezek közül befolyásos kereskedők is, mint mondjuk a Kanális Bandája (槽帮), a XVII. század elején alapított titkos kompánia volt felelős a Nagy Kanálison átfolyó kereskedelem teljes lebonyolításáért Beijing és Hangzhou között, több mint százötven évig. A bandatagoknak ugyebár meghatározott szabályokat kellett betartaniuk, köztük a hűség esküt, mely magába foglalta példának okéért a prostitúcióról való távol maradást, vagy éppen a gyengébbek vegzálásának tiltását.
Egy másik megbecsülésnek örvendett bandának számított a legendás Koldusok Bandája (丐帮). Számos novella által népszerűvé tett bandába belepni a valóságban azonban nem számított leányálomnak, hiszen a csatlakozás feltételihez tartozott a durva, nyers megjelenés, valamint a bandatagsággal járó aszketikus életforma elfogadása is egyszersmind.
Az efféle csoportosulások általában nem számítottak közönséges bűnügyi szövetkezeteknek, gondoljunk csak az Ég és Föld Társaságra (天地会), mely a Qing-dinasztiával egy időben (1611-1911) tevékenykedett: az ő céljuk az előző és egyben az utolsó han dinasztia, a Mingek (1368-1644) uralmának visszaállítása, és az éppen regnáló mandzsuk kiűzése volt. A Qing-dinasztia alatt természetesen ilyen jellegű kormányellenes megmozdulásokban részt venni elég kockázatosnak dolog volt, leleplezés esetén az illető egy fejjel általában kevesebb lett.
Ebből adódóan, kilétük felfedésének elkerülése végett csak az egymás által értelmezhető kódnyelven közelítettek meg egy ismeretlent, mondjuk a következő frázissal:
地振高冈，一派溪山千古秀
'Az földet rengető magas orom, a Xi hegy fensége örökkön való'
Egy korabeli, átlagosan frusztrált kínai erre csak legyintett volna 'no húzz innét te poéta patkány' ellenben egy bandatag rögtön levágta volna a kódolt üzenet jelentését, és valami hasonlóval replikázott volna:
原来兄弟也是天地会的朋友，失敬，失敬！
'Lám testvérem maga is a Föld és Ég Társasag barátja vagy, bocsánatodért esedezem!'
Hasonló kódnyelvet előszeretettel használtak a modernebb korok gengszterjei (土匪) is. A XX. század eleji, főképp az északkelet-kínai (东北) haramiákra gyakorta csak mint szakállasokra (胡子) vagy zajos ló [tolvajok]-ra (响马) hivatkoztak. Az Erdőtenger és a havas síkság (林海雪原, angolul Tracks In The Snowy Forest fordításban ismert) novellában található egy híres párbeszéd, mely a banditák nyelvezetét próbálja imitálni: a sztori szerint a KKP 8. Hadseregének egy felettébb bátor felderítője, Yang Zirong (杨子荣) a titkos haramia-frázisok ismeretében próbálja megnyerni egy bandafőnök bizalmát egy titkos bevetés során. A fekete beszed szempontjából mára klasszikussá vált dialógus a következőképp hangzik:
Bandafőnök: 天王盖地虎。
'Az Ég királya elfedé a földi tigrist'. Valódi jelentés: hogy mersz velem packázni te kis féreg?
Az ilyen jellegű, látszólag kijelentések ugyanis rejtett kérdésekként értelmezendőek.
Yang Zirong viszont tudta, hogyan is kell adekvát választ adnia:
宝塔镇河妖。
'Kincspagoda csitítja vízi démont'. Valódi jelentés: eszemben sincs. Süllyedjek el, ha ez volna célom.
Manapság persze mar korántsem ily furmányosan beszelnek a kínai bűnözők. Vegyünk hát terítékre pár, valóban használatos alvilági szlenget:
白面儿 'búzaliszt' = heroin
茶叶 'tealevél' adott esetben szinten referálhat heroinra
家伙 'olcsó cucc' fegyverekre való hivatkozás
喷子 'spray, permet' = pisztoly
条子 'csík' = zsernyák, dél-kínai alvilági szleng rendőrre
白金 'platina' = bilincs
苦窑 'keserű kemence' = dutyi, börtön
结梁子/结下梁子 'összekötni a gerendákat', összeveszni, (összekötni a bajuszt). A régi Kínában építések során a főgerenda pontos elhelyezése számított az egyik legfontosabb feladatnak, mely előtt kisebb szertatást is szokást volt tartani az objektum hosszútávon való stabil állóképességének érdekében. Két család/háztartás főgerendáját tilos volt egybekötni, mivel a korabeli képzetek szerint az a két család egymás meggyűlöléséhez vezetett volna, legalábbis ezt a magyarázatot találtam ezen északi alvilági kifejezés eredetére.
风紧 'szoros szél' = necces, zűrös szituáció rendőrökkel (ide kapcsolódik egy 成语 is: 顶风作案 = törvény/ szabályok ellenében elkövetett tett)
扯呼 =pakolni, lelécelni, szintén északi kínai alvilági szlengben
Kapcsolódó bejegyzések:
Kínai tolvajnyelv vol. 1 - egy valódi kódnyelv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése