Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán folklór vol. 8 - Madarak a japán kultúrában

Běi​jīng 1. nap. - 故宫,天坛, 王府井,etc.


A világ legnépesebb, valamint az egyik legrégebbi civilizációjával rendelkező országának fővárosa, mely napjainkban a lassan újfent kétpólusává váló világ egyik végletének reflektorfényben álló metropolisának dicső státuszával tünteti ki magát egyszersmind.

Egyesek szerint a XXI. század Kínáé, és Kína maga - mint mindenki tudja - Běi​jīng (北京)-é.

Běi​jīng a pénzgyártást meghagyta Shàng​hǎi-nak és Shēn​zhèn-nek, a homoerotikába hajló mandopop zeneipart Hong Kong-nak és Taiwan-nak, viszont a birodalmi főváros cím a XIII. századtól kezdődően megkérdőjelezhetetlenül e várost illette. Dzsingisz kán által megszállva, Marco Polo által megcsodálva, a Ming-dinasztia által újraformálva, a Nyugat által körbeugrálva, majd Máo végett káoszba döntve, turbulens múltja ellenére sem volt kérdés főhatósága.

S mint ahogy Shàng​hǎi esetében, Běi​jīng-ben sem tudják megítélni, mi felé halad előre, és mennyiben nevezhető minden tekintetben haladásnak az, ami felé halad. Toronydaruk sötétlő rengetege mered az alant felvonuló, mord légkalapácsok morajló menetelésre, melyeket hegesztőgenerátorok harci kürtje sarkall előre az évszázados utcaképre lesújtó vasgolyók menetszele mellett. Nem nehéz hát párhuzamot vonni a Halálcsillag és Běi​jīng építése között, persze a baljós szavak korántsem sötét jövőt feltételeznek avagy vetítenek előre, de hogy pár éven belül egészen más képet mutat ez a város - mint ahogy Kína túlnyomó része - egészen bizonyosra vehető.

A Kínába elsőként ide látogatókat - kik a kommunizmus kopott palástját magán viselő város képére várnak - meghökkentheti az a modernizmus és egyfajta mérhetetlenség, mely Běi​jīng-et jellemzi. A jövő felé irányuló nagy ugrás ellenére a város egyik legértékesebb árucikkét mégis a történelem adja (kérdés meddig), miként Kínának olyan kihagyhatatlan látnivalóival rendelkezik, mint a Tiltott város, a Nyári Palota, az Ég temploma, a Láma templom, vagy éppen a Nagy Fal, hogy pusztán a legfontosabbakról essék szó.

Běi​jīng -vagy Peking, ahogy a korabeli diplomaták, újságírók, akadémikusok elterjesztették - úgy tűnik, mintha az idők kezdete óta uralta volna Kínát, holott az Északi Főváros eléggé távol esik a kínai civilizáció szívétől, s pusztán a mongol okkupációval egy időben- XIII. század - emelkedik politikai és kulturális fővárossá.

Běi​jīng, észak határtalan pusztaságában, igen messze a Jangcétől, nem élvezi sem folyam, sem tenger előnyét, stratégiailag tökéletesen érthetetlen helyen lokalizálódik, kevésbé sem tűnik ideális terepnek dinasztikus avagy birodalmi fővárosnak.

Attól eltekintve, hogy a város délnyugati részén már mintegy ötszázezer éve embernek látszó tárgyak ténykedtek, a legelső településre utaló források mindössze i.e. 1045-ből maradtak fenn. Korabeli kínai krónikák egy bizonyos Yōuzhōu (幽州) nevezetű államot nevez meg a misztikus Sárga Császár () feltételezett regnálása alatt.Běi​jīng-et egymás után foglalták el az északról érkező idegen erők, melyek mind elősegítették fejlődését: a mongol inváziót megelőzőleg a kitaj Liáo (辽朝), majd a dzsürcsi Jīn(金朝) nomád eredetű dinasztiák alatt jutott katonai és politikai kulcspozícióhoz. Ez időben látták el erődített városfalakkal, melyek nyolc kapuval rendelkeztek.

1215-ben mindenféle marcona mongolok egy bizonyos Dzsingisz kán lenyűgöző serege élén betoppantak a mai Běi​jīng helyére, és a minden mongolok kánja által történő megszállás paradox módon pontosan a kínai nemzeti főváros létrejöttét segítette elő, melyet a mai napig élvez.

A várost Dàdū (大都)-ra, Nagy Fővárosra keresztelték át, ami Khanbaliq (汗八里), vagyis a Kán városa néven is egyaránt ismert. 1279-ben itt rendezkedett be Dzsingisz unokája, Kubiláj kán (忽必烈/Хубилай хаан) s alapította meg a Yuán-dinasztiát (元朝). Dàdū a világ által ismert legnagyobb birodalom központja lett.

A Yuán-dinasztiát követően az első Míng-császár, Hóng( ) tette át székhelyét Nánjīng-ba (南)​, a mai Běi​jīng-et pedig Běipíng-re (平), vagyis Északi Békességre keresztelte. Így volt ez egészen Yǒng(永) császár (1403-24) akciózásáig, ki visszacipelte a fővárost Běi​jīng-be.

A Míng-dinasztia volt az egyetlen kínai nemzeti uralkodóház az Északi Fővárosban. Regnálásuk alatt átépítéseken, illetőleg nagyívű felújításokon esett át, Yǒnglè formázta modern várossá, máig meghatározó arculatát ekkor nyerte el, olyan meghatározó építmények, mint a Tiltott város, vagy az Ég temploma is uralmától kezdték írni saját történetüket. Többek között ennek köszönhetően lett egy úgymond nem túl magas város Běi​jīng, hiszen a Tiltott város-ban található Tài Hé Diàn-nél (太和殿) tilos volt magasabb épületet emelni, és ez egészen a XX. századig érvényben volt.

A következő választásokat a mandzsuk nyerték, koalíciós kormány helyett viszont a császárságot választották államformául, ennek eredménye lett Qīng-dinasztia. A Qīng-kor utolsó 120 évében Běi​jīng a különböző hatalmi harcoknak esett áldozatul, a lista igen hosszú: angol-francia csapatok 1860-ban földig égették a Yuánmíngyuán-t(圆明园), vagyis a régi Nyári Palotát (mely ma is neuralgikus pontját képzi a kínai emlékezetnek), majd Cíxǐ korrupt rezsimje, a boxerlázadás, YuánShìkǎi, a hadurak, a japán agresszió valamint a Guómín​​dǎng sem a renoválást részesítette előnyben.

Běi​jīng meg egyszer utoljára hatalomváltáson esett át, 1949 januárjában a Népi Felszabadító Hadsereg megköszörülte a torkát és belépett a városba. Ott is maradt. 1949. októrber 1-jén Maó pedig nem átallott félmillió ember előtt kikiáltani a Kínai Népköztársaságot a Tiān​'ānmén-téren.
S mint azelőtt a császárok, a KKP is igyekezett saját dizájnjával kicsinosítani a várost, kevés szebb dolog van a világon, mint a szocialista realizmus. Ennek nyomai többek között a páilou-k (), vagyis a "dekoratív boltívek", emellett egész várostömböket romboltak le, helyükre széles körutakat építettek ki. 1950 és 1952 között szovjet szakértők vették kezelésbe a városformálást, sztálinista stílusú esztétikai megnyilvánulások velejáróival.

Az utolsó harminc év kapitalista jellegű reformjai után Běi​jīng egy valódi modern nagyváros lett, felhőkarcolókkal, bevásárlócentrumokkal, felüljárókkal, etc. Az egykori alacsony városképet kerékbe törte az égre törő építkezések meg-megújuló rohama. Az utóbbi években kemény és kíméletlen törekvések irányultak arra, hogy színt vigyek a szürke ormok közé, ergo egy zöldebb, tisztább, és élhetőbb várost hozzanak létre, korántsem eredménytelenül, de nekem valahogy mégis a szürke jutna eszembe először, ha mindenáron színt kéne társítanom hozzá.

A mai Běi​jīng hangulata radikálisan eltérő, mint amilyen 1989 tavaszán lehetett. Szemlátomást nincs tüntetés, ellenállás, de afféle diszkrét aktivizmusként az ellentmondást nem tűrő kormányi akaratérvényesítés minduntalan az árnyékban bújik. A város legnagyobb problémája viszont nem is a politikából fakad, pusztán az anyatermészet kikészítéséből avagy a környezeti krízisből, amin például a 2008-as olimpia sem segített sokat. Savas eső és homokfúvások állítják helyre az itt élők bőrének ph-értékét. (Mondjuk savas esőnk nekünk is van itt Nánjīng-ban, nem kell szomorkodnunk.)

Délután
bàokān óra után kaptuk a hátizsákot, és felpattantunk a vonatra, a Déliből az Északi Főváros felé vettük utunk, tizennégy órás üdítő vonatút után érkeztünk szabad szombat reggelén. A Jade Youth Hostel-ban volt hatcsillagos lakosztályunk, ami alapvetően egy korrekt hely, a szobákban nincs wifi, de a fürdőszobában ezernyi testápoló, balzsam, vagyis egy csomó elhozható dolog van, ha valamiben esetlegesen szűkölködnénk. Ami nagy hiányossága, hogy nincs a hostlekre jellemző teljesen barátságos konyhája, hanem egy étterembe nyílik a hall, ami kurva drága, és ahhoz képest sokkal jobb spagettit eszek a nagykapuval szembeni kifőzdében, mint amit itt tálaltak elénk. Ami nagy előnye, hogy eléggé központi helyen fekszik (东城区北河沿大街智德北巷5号(最高人民检察院北墙外), ugyan a legközelebbi metróállomás egy húsz perces séta, de számostòng-on () keresztül mehetünk végig, továbbá a Tiān​'ānmén​-tér (天广场), és a gōng (故宫) két megálló busszal.

Becsekkoltunk, egy zuhany, és zúztunk felfedezni a várost. Útközben megpillantottam egy kis táblát, mely LǎoShě (老舍) emlékháza felé intett, ki mint tudjuk a XX. századi kínai irodalom egyik kimagasló egyénisége volt. Számos műve megjelent magyar fordításban is, a Macskaváros krónikája (猫城记) című szatirikus hangvételű művét mindenképpen ajánlanám, vagy éppen a Teaházat (茶馆) is. A kis emlékházban - mely egykori rezidenciája volt - személyes tárgyai, korabeli írásai, fotói kapnak helyet, érdemes megtekinteni.

Kacsáztunk még egy darabig a tòng-okban, aztán a Tiān​'ānmén​-térre navigáltunk, a világ legnagyobb nyilvános terére, mely egy gigászi kősivatag, és ominózus emlékek színtere is egyben, (a három T egyike). Innen nyílik a gōng, a Császári palota, vagyis a Tiltott város - jìnchéng (紫), mely elnevezését onnan kapta, hogy ötszáz éven keresztül nem nagyon lehetett bemenni oda. Kína legnagyobb, és legjobb állapotában megőrzött műemlék-együttese, mely két dinasztia császárainak - a Míng-eknek és Qīng-eknek - volt otthona, kik nem tették ki innen lábukat, ha csak nem volt muszáj. Na mármost a gōng kurva nagy, egy fél napot nyugodtan rászánhatunk, a palotaegyüttes különböző épületeinek végigjárásához igazából egy nap is kevés, - Chángchūngōng, Tài Hé Diàn, mén, Jiāotàidiàn, huāyuán, etc., de e blog hasábjai nem rendelkeznek elegendő hellyel a Tiltott városban lévő attrakciók teljes lajstromba vételéhez, meg ha ott vagyunk, kényünkre-kedvünkre flangálhatunk ameddig a lábunk - avagy érdeklődésünk bírja - töribuzik előnyben, átlagfelhasználók két-három óra után egyszerűen megunják. Lakónegyedek, színházak, templomok, kertek, az utolsó császárok idejében pedig még teniszpályák is helyet kaptak itt, összességében csakugyan lenyűgöző. (Nem hiába volt a császároknak olyan nagy kíséretük: egyedül a gōng-ban eltévedtek volna, mint a szar.)

Ahogy kiértünk a Tiltott városból, máris a
Jǐngshān​-park (园) felé mentünk tovább, mely pont szembe helyezkedik vele egy dombon, melynek anno elsődleges feladata a palota oltalmazása volt a gonosz szellemektől - vagy éppen az északról érkező porviharoktól (a gomolygó porfelhőket tavaszonként látni vélték). A Míng-dinasztia alatt Běi​jīng legmagasabb pontja volt, amiért megéri felmászni rá, az az elképesztő panoráma, benne az egész Tiltott várossal. Aztán meg le kellett mászni róla, ami alapjáraton nem nagy mutatvány, csak éppen ezer fokban, tizennégy órás vonatút meg a gōng után nincs toppon az ember. Persze nem volt megállás, nem tökölni jöttünk, ergo taxi, és irány a Tiāntán (天), vagyis az Égi templom-park.

Aztán elértünk a
Tiāntán-hoz, ami Běi​jīng egyik szimbóluma többek között, egy 267 hektáros park, négy fő kapuja a négy égtájnak megfelelően nyugszik. Eredeti funkcióját tekintve az Ég fiának magányos ceremóniáihoz adott teret, melyeket a bő termés, égi tisztaság, valamint az emberek bűneinek megbocsátása végett végzett.
Az templom csarnoka felülnézetből kör alakú, és négyzet alakú alapzaton nyugszik, ami abból az ősi kínai teóriából vezethető vissza, hogy az Ég kör alakú, a Föld pedig négyzet formájú. (Ezért is "lyukasak" a régi kínai pénzérmék.) Az öt méter magas Yuánqiū (圜丘) "Kör oltárt" 1530-ban építették, aztán 1740-ben renoválták. Fehér márványból faragták, három szintes, geometriája a császári kilences szám körül forog, mivelhogy a páratlan számokat az Égnek tulajdonították, a kilenc pedig a legnagyobb páratlan szám. Az oltár legfelsőbb része szintén az Eget szimbolizálja, kilencszer kilenc körgyűrűből, nyolcvanegyet adva ezzel. A lépcsők és a korlátok végső száma mind kilencnek a többszörösei. Adtak a számmisztikára. A legoltáribb látnivaló mégis a niándiàn (祈年殿), a "jó termés érdekében végzett imádat csarnokának" monumentális építménye, melynek fundamentuma egy három szintes márványterasz. A fagerendák szög és bárminő kötőanyag nélkül tartják a mennyezetet, ami egy 38 méter magas és 30 méter átmérőjű objektum esetében nem semmi kivitelezés. 1420-ban húzták fel eredetileg, de 1889-ben Guāng császár uralkodása alatt (光帝) belecsapott a ménkű, de a következő évi újjáépítés szintén a Míng-kori architektúrát követte.

Miután végigmustráltuk mindezt, visszamentünk a hostelba szusszanni egyet, kajázni a kurva drága étterembe, aztán a szintén negyed óra sétára lévő nevezetes
Wángjǐng (王井) korzóra tévedtünk, itt intimebb kapcsolatba lépnem néminemű Yān​jīng (燕京) csapolt sörkészítménnyel, aztán a közeli éjszakai piac felé vettük az irányt, illetőleg abból kettő is volt: az egyik kifejezetten extremitásba hajló ételnek látszó tárgyakkal operált, pálcikára húzott skorpióktól-bogaraktól az életemben nem látott élőlényekig bármit megsütöttek volna néhány yuanért, én csak egy kígyót ettem, nem rossz, de azért nem fogok leszokni a csirkéről. Ez az a piac, ahol a turisták kiborzongathatják, kiszörnyülködhetik magukat, s nem ahol a kínaiak nap, mint bevásárolnak. A második éjszakai piac teljesen szabványos volt, túlságosan is nyüzsgő, de imádom ezt az atmoszférát, ízek, szagok a levegőben, ordibáló árusok, hatalmas alkudozások - kurva jókat alkudtam, az ilyen helyeken szoktam azt érzeni, hogy Kínában vagyok. A Wángjǐng-en van egy Běi​jīng Foreign Languages Bookstore, nagyon veszélyes hely, ne is próbálkozzunk könyv nélkül távozni!

Estére visszaorientálódtunk a hostelba, és eltettük magunkat másnapra, jött a Nagy Fal, a Láma templom, miegymás. De annak elregélése már a következő bejegyzésre hárul!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…