Doufukuai

A gyerek Pǔyí a Tiltott Városban Halála éppen a mai napon történt, ötven évvel ezelőtt. 1967. október 17-én, kora reggeli órákban Aisin Gioro Puyi (愛新覺羅 溥儀) eltávozott az élők sorából. Ahogy egy korábbi bejegyzésemben már szót említettünk róla, Pǔyí (溥儀) három éves ült a Sárkánytrónra, az anyacsászárné Cixi választottjaként. Hét éves volt, amikor a Xīnhài forradalom megdöntötte a Qing birodalmat, és ezzel együtt a császárság intézményét is, ettől függetlenül Pǔyí továbbra is a Tiltott Városban maradt, a császárságot visszaállítani hivatott, sikertelen kísérlet után is egészen 1924-ig.  1924-ben Féng Yùxiáng (馮玉祥) hadúr puccsal átvette az irányítást Běi​jīng felett, Pǔyínak pedig lépnie kellett, átmenetileg a japán nagykövetségre került. Reginald Johnston, Pǔyí skót tanítója és tanácsosa japánpártiként úgy vélte Pǔyí nagyobb biztonságban lehet a japánokkal (mivelhogy a japán állami berendezkedésben illetve a nép szemében is különleges tisztelet övezte a császár személyét), semmint mon

Sir Edmund Trelawny Backhouse (1873 - 1944) brit orientalista, nyelvész, sinológus egy személyben, kinek művei nagy hatást gyakoroltak a nyugati közvélemény késő Qing-kori (1644 - 1912) Kinát illető nézeteire. Túlzásokban igen gazdag emlékiratai szerint ágyba vitte Oscar Wild-tól kezdve a mandzsu Anyacsászárnőt, Cixi-t is. Halála után azonban az a vélekedés terjedt el, hogy egyik leghiresebb munkája a China Under the Empress Dowager saját maga által irt konfabuláción, koholmányon alapult, mely alááasta hirnevét hosszú évtizedekre. Halálos ágyán lejegyzett emlékiratainak egyes részletei beillenének valami hardcore melegpornó forgatókönyvébe is,  s igy homoszexualitását illető megvetés miatt sem lett azok publikálva egészen 2011-ig. Az ehhez kapcsolódó újabb kutatások mindazonáltal arra engednek következtetni, hogy a számos túlzó, pontatlan részlet avagy kitaláció ellenére is,  ha nem is állitásának megfelelő mértékben, de valóban külföldi kortársai között szorosabb viszony fűzhette

Běijīng (illetve Észak-Kína) klasszikus, bekerített lakóházaiból - sìhéyuàn (四合院), a "négy oldalról körbekerített kert" - már egyre kevesebb található a kínai fővárosban, legtöbbje múzeumként funkciónál, másokban turisták számára alakítottak ki szállásokat, s csak elenyésző számú sìhéyuànben laknak eredeti tulajdonosaik leszármazottjai (vagy azok a milliomosok , akik képesek kipengetni yuanek tízmillióit értük, vagy ebben a dizájnban építeni villát). Ilyen múzeumként létezik ma többek között  Lǎo Shě egykori rezidenciája is. A másik két képet a netről halásztam, mert Lǎo Shěnél csak ezt az egy használhatót lőttük anno. A sìhéyuàn lényegében egy négyzet alakú udvarból, és négy oldalra nyíló, alacsony épületből áll, melyhez mellékudvarok csatlakozhatnak elől, hátul, vagy oldalt. Běijīng legújabb kori megbolygatása előtt ezek a  város arculatát olybá meghatározó, téglalap alapú udvaros házak álltak sorban a  hútòng ok keskeny sikátoraiban, szorosan egymás mellett, mintegy s

Běi​jīng​rén (北京人) A Běi​jīng -iek, időnkét csak jīng​ yóu zi (京 油 子) - " zsíros/olajos fővárosiak ", vagy hú ​ tòng chuàn zi (胡同串子), kvázi " hú ​ tòng -patkányoknak " nevezett (az öreg Běi​jīng meghatározó városképéből) fővárosiak lustaságukról, mindent jobban tudó attitűdjükről, és sokszor a semmiről szóló, nagyfokú veszekedési hajlandóságukról híresek. No meg saját városi nyelvjárásukról, az ér huà (儿话)-ról. Shàng ​ hǎi rén (上海人) Minden országnak megvannak a saját maga rivalizáló nagyvárosai, Kínában ezek ugyebár Běi​jīng és Shàng hǎi ​ . És igen, nagyon utálják egymást. A helyiek csak Hù shàng -nak (沪上) titulálják magukat, Hù (沪) Shàng ​ hǎi rövidítése, ergo ezalatt hozzávetőlegesen " a városnál/városban lévők "jelentése értendő. S mindenki mást, ki nem Shàng ​ hǎi-i, azt xiāng ​ xià de-nek (乡下的), vagyis falusinak tartanak. Közkeletű nézetek szerint e sajátos metropolisbeli férfiak kissé effemináltak, a nők pedig kifogástalanul elegáns, kö

Běi​jīng -i tripünk harmadik napján kissé visszavettünk az erőltetett menetből, és a Nyári Palota - Yí ​ hé ​ yuán (颐 和 园) felé vettük az irányt, mely egyike Běi​jīng legfőbb attrakcióinak. A Nyári Palotára minimum egy fél napot kellett szánnunk, sőt, még egy kicsivel többet is. Manapság turistákkal agyonra megtömve, kis zászlós belföldi cserkészcsoportokkal van körbeandalogva az Yí ​ hé ​ yuán, mely rengeteg templommal, kerttel, tóval, sétánnyal egykor a császárok játszóterét képezte. A Tiltott városban nyaranta igen erőteljesen túlfűtött hangulat uralkodott, már csak az elviselhetetlen hőség miatt is, ezért a perzselő napsugarak a császár seggét megégetendő elkerülése végett az éppen aktuális huáng ​ dì-t a hűvösben való kapálás helyett a Nyári Palota felkeresésére ösztökélték. Qián ​ Lóng ( 乾 隆) császár elgondolása szerint a Nyári Palota nem volt elég tágas kiscsaládjának, ekképp regnálása alatt jelentős plasztikai műtéteken - kifejeze tten a megnagyobbításra fókuszál

不到长城非好汉 Bù ​ dào ​ cháng ​ chéng ​ fēi ​ hǎo ​ hàn ​ - ki nem mászta meg a Nagy Falat, az nem igaz kínai. A Nagy Fal , Cháng ​ chéng ( 长 城 ), vagy Tízezer lǐ ( 里 ) fala- Wàn ​ lǐ ​ Cháng ​ chéng (万 里 长 城 , egy lǐ hozzávetőlegesen 500 méter) szórványai az északai Liáo ​ níng provinciából a Gān ​ sù -béli Jiā yù guān ​​-ig kanyarognak végig a Góbi-sivatagban. Az általános történetírás előszeretettel hangsúlyozza a fal egységességét, tévesen. Az "eredeti Nagy Falat" több, mint 2000 évvel ezelőtt kezdték el építeni, a Qín ​-dinasztia (秦 ) [i.e. 221-207] korában, Qín ​ Shǐ ​ huáng , az első tökö s császár regnálása alatt. Tulajdonképpen a nomádok portyázásait feltartóztatandó, különböző királyságok által emelt falszakaszokat köttették össze. Az erőfeszítés emberek százezreit vette igénybe - köztük nagyszámú politikai fogolyét - tíz éven keresztül Méng ​ Tián ( 蒙 恬) generális babusgatása alatt. Becslések szerint 180 millió köbméter döngölt földet haszná lta k f

A világ legnépesebb, valamint az egyik legrégebbi civilizációjával rendelkező országának fővárosa, mely napjainkban a lassan újfent kétpólusává váló világ egyik végletének reflektorfényben álló metropolisának dicső státuszával tünteti ki magát egyszersmind. Egyesek szerint a XXI. század Kínáé, és Kína maga - mint mindenki tudja - Běi​jīng (北京)-é. Běi​jīng a pénzgyártást meghagyta Shàng​hǎi-nak és Shēn​zhèn-nek, a homoerotikába hajló mandopop zeneipart Hong Kong-nak és Taiwan-nak, viszont a birodalmi főváros cím a XIII. századtól kezdődően megkérdőjelezhetetlenül e várost illette. Dzsingisz kán által megszállva, Marco Polo által megcsodálva, a Ming-dinasztia által újraformálva, a Nyugat által körbeugrálva, majd Máo végett káoszba döntve, turbulens múltja ellenére sem volt kérdés főhatósága. S mint ahogy Shàng​hǎi esetében, Běi​jīng-ben sem tudják megítélni, mi felé halad előre, és mennyiben nevezhető minden tekintetben haladásnak az, ami felé halad. Toronydaruk sötétlő rengete