Sìhéyuàn, Běijīng -四合院

Běijīng (illetve Észak-Kína) klasszikus, bekerített lakóházaiból - sìhéyuàn (四合院), a "négy oldalról körbekerített kert" - már egyre kevesebb található a kínai fővárosban, legtöbbje múzeumként funkciónál, másokban turisták számára alakítottak ki szállásokat, s csak elenyésző számú sìhéyuànben laknak eredeti tulajdonosaik leszármazottjai (vagy azok a milliomosok, akik képesek kipengetni yuanek tízmillióit értük, vagy ebben a dizájnban építeni villát). Ilyen múzeumként létezik ma többek között Lǎo Shě egykori rezidenciája is. A másik két képet a netről halásztam, mert Lǎo Shěnél csak ezt az egy használhatót lőttük anno.

A sìhéyuàn lényegében egy négyzet alakú udvarból, és négy oldalra nyíló, alacsony épületből áll, melyhez mellékudvarok csatlakozhatnak elől, hátul, vagy oldalt. Běijīng legújabb kori megbolygatása előtt ezek a  város arculatát olybá meghatározó, téglalap alapú udvaros házak álltak sorban a hútòngok keskeny sikátoraiban, szorosan egymás mellett, mintegy sakktáblaszerűen elhelyezkedve. Ámde a XX. század turbulens évtizedeiben a sìhéyuànek a hútòngokkal együtt feketelistára kerültek, nem egészen 1000 udvaros ház található még az északi fővárosban.

A sìhéyuàn fő jellemzője a zártság, a szimmetria, illetve a hierarchia: az épületegyüttest minden esetben magas, szürke falak övezik (ez egyrészt csendet és nyugalmat biztosított, másrészt védelmet nyújtott a Běijīngben komoly problémát okozó homokfúvásoktól); az épületek szimmetrikusan helyezkednek el kétoldalt, az udvar maga a lakóterület csaknem felét foglalja el, miközben egyetlen, nem központi kapu nyílik a külvilágra (a belátást az udvarra egy szellemfal (影壁/萧墙) zárja el, mely egyébiránt a sarkokon befordulni képtelen gonosz szellemek esetleges infiltrálódását is megakadályozza). Mindemellett a főtengelyen nyitott és zárt terek hierarchikus szerveződése figyelhető meg. Valamennyi  oldalépület (廂房) az udvar felé tekint, így a nyitott terek is szerves részévé válnak az egész együttesnek, kvázi az otthonon belüli "szobáknak" tekintendők. A sìhéyuàn főépülete (正房) általában délre néz, mely irány télen a lehető legtöbb napfényt biztosítja az épületnek.

A sìhéyuànnek, mint az egyik alapvető kínai építészeti stílusnak védelme komoly feladatot jelent azok számára, akik a történelmi Běijīng arculatának fenntartása érdekében kardoskodnak.