Míng-kori rezidenciák Ānhuīban

Ānhuī tartomány Huīzhōu térségében a Míng-dinasztia (1368-1644) korában gazdag kereskedők által emelt épületek Kína legrégibb fennmaradt lakóházai közé tartoznak. Tavaly a Huángshānba irányuló trip során egy régmúlt időbe visszarepítő, festői falvat látogathattunk meg, Xīdìt, hol mindezeket megcsodálhattuk. A pompás rezidenciák, valamint az ősöknek szentelt csarnokok sokáig a feledés homályába merültek, csak az utóbbi időkben fedezték fel őket ismét. A kívülről bevakolt, fekete cseréptetős házak eléggé puritánnak tűnnek, ám belülről igen tágasak és gazdagon díszítettek. 

A Míng-dinasztia építészeti előírásai szabályozták a huīzhōui lakóházak külső megjelenését, ekképp kevésbé hivalkodóak, a bejáratoktól eltekintve hiányzik róluk a díszítés, közös jellemzőikként a házak ablakai kis méretűek, s csak a felsőbb szinteken nyílnak. A váltakozva domború és homorú tetőcserepeket égetett agyagból készítették, a sorok végére wǎdāngnak (瓦当) nevezett ereszcserepeket helyeztek, melyek gyakorlati és díszítő funkciókkal egyaránt rendelkeztek. Az ereszcserepeket különböző mintákkal és írásjegyekkel díszítették, mely utóbbiak közül gyakori a wàn (万) - a hosszú életre asszociálva. 

Mivelhogy a felsőbb falakon lévő apró ablakok kevés fényt és levegőt engednek be, így ezeket jobbára a fényakna biztosította. A fényakna - tiānjǐng (天井) -"égi kút" a huīzhōui házak egyik legjellemzőbb eleme. Ezek voltaképpen felül nyitott miniudvarok, alul pedig többnyire földbe vannak süllyesztve, hogy összegyűjtsék az esőt, és levezessék a fölösleges vizet. A négyszögletű nyílások emellett fényt és levegőt engednek be tömörnek és szilárdnak ható építményekbe, miközben lehetővé teszik, hogy a hőség és a füst kijusson a házból. A házak homlokzatánál lévő fényakna egy keskeny előcsarnokot képzett, e mögött volt található általában egy hivatalos fogadószoba, melyet a szolgálóknak/vendégeknek fenntartott szobák szegélyeztek. Hátul helyezkedett el a konyha, valamint azok a hálószobák, melyekben a család idősebb nőtagjai töltötték napjaikat. Meredek lépcsők vezettek fel a felsőbb szintekre, a többi családtag lakhelyére, ahol a hálószobák jobban szellőzöttek, és kevésbé nedvesek. A hűvös, száraz felső szinten egy helyiséget gyakorta magtárként használtak. 

A lakások belső terében faragott fa-, tégla és kőelemek, helyenként díszes korlátok, tetőelemek, konzolok, pillérek és ajtók, valamint függő tekercsekre írt versek, kalligráfiák találhatóak. A felső szintek galériáit nyitható rácspanelek szegélyezik, ezek fényt ill. levegőt engednek a szobákba, melyek közül csak néhány rendelkezik ablakkal. 

A farácsos elemekkel díszített galériák a Míng-dinasztia egyszerű, elegáns díszítőstílusát reprezentálják.