Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Túrák Tōkyō körül vol. 6 - 弘法山

Huangshan 3. nap - 西递

A Huáng​shān-megmászását, majd a Tún​xī-ba való kalandos visszatérésünk után a harmadik nap Ānhuī tartomány xiàn (县) járásának déli részén megbújó egykori patriarchális klánszövetség otthonába, -be (西递) indultunk. A zöldellő, párás dombok közt rizsföldeken és teaültetvényeken át ügetett veszettül kárhozott gépszörnyünk, miközben a Huáng​shān komor, vad ormainak lesújtó pillantásai akaratlan is a tegnapi élményeket evokálták vissza, ám ettől eltekintve nagy kedvvel vágtam neki e kitérőnek, miképp a magam részéről a rurális Kína megszállottja vagyok, a rejtőző, eldugott falvak szerelmese, melyek talán még magukon hordják a hajdanvolt Kína árnyékát.
korábbi elnevezése chuān (西川) - mivelhogy három csermely csordogál végig rajta kelettől nyugatig, emellett a régmúlt időkben postaállomásként(驿) funkcionált (铺递所), és ezeknek összevonásából született meg mai illetése. dì története igen mélyre nyúl vissza a múltban, az itt székelő család feljegyzései szerint őseik története (胡民) (晔) Táng dinasztiabéli uralkodónál kezdődött. A 904. évben ugyanis a Táng császárné szülte gyermeket egy (婺) eredetű eunuch rabolta el titokban, Ānhuī tartomány területére hozta vissza, s nevezte el Mào (冒翼)-nak, majd vezetéknevét Hú-ra (胡) változtatta. Éspedig ez a Mào Yì lett a Hú-k ősatyja.
A falu - kivált a későbbi Míng és Qīng - dinasztiák korától kezdve remekül konzerválódott, utóbbi két érából 124 épület maradt érintetlen, ebből 3 áldozati csarnok képzi az egyedülálló kulturális hagyatékot.
A falu jellegzetességét a szűk, sikátorszerű utcák (街巷) hálózata adja, mely teljes területét körbeszövi. Az épületek unikális fa-, illetve kőfaragványai teljes épségben fenn maradtak, s valamennyi objektumnak megvan a maga története. Főbb attrakciók: 东元,桃李元,西元, etc., emellett számtalan egykori rezidencia gazdagítja a települést, melyek mind megtekinthetők; s meg is kell tekinteni őket, ha itt járunk, hisz belépvén egészen különleges, régi idők aurája fogad bennünket, történelem kedvelők többszörös orgazmust élhetnek át. Szakbarbár vagyok, de rendesen szexi e falu historikus miliője.
A falucska festői, olyan szinten, hogy három busznyi Dŏng Yuán-palánta okkupálta, ergo még a legutolsó disznóól tetején is elmélyedve pingált egymás mellett három iskolás. (Mondjuk azon sem csodálkoznék, ha a falu alá telepített nukleáris atomsiló felett őrködő titkos ügynökök lettek volna.) Összesen négy óránk volt a nézelődésre, ami a falu kis kiterjedéséből következően tökéletesen elegendőnek bizonyult. Felmásztunk a közeli kilátóra, onnan vételeztük szemügyre e bukolikus idillt, az elterülő földeken dolgozókat, a sürgő-forgó falusiakat, meg a háromezer iparkodó festőtanoncot. A faluban számtalan régiség bolt sereglik, Maó-relikviákkal, és különböző antik tárgyakkal felvértezve, kiváló színteret biztosítva az alkudozásnak is egyszersmind. Az utolsó busznak látszó tárgy délután öt órakor repít vissza Tún​xī-ba, egyébiránt a faluban is megszállhatunk. A belépő 55 yuan, diákival fele annyi. A Huáng​shān-ba érkezve mindenképp érdemes egy kitérőt tennünk ide, vagy a szomszédos Hóngcūn-ba. (Az egyik taxisofőr elmondása szerint xiàn falva szemernyivel sem szegényebb látnivalókban, ráadásul ingyenesen látogatható!).
Este Tún​xī-ba visszaértvén kipingáltuk a hostel üzenőfalát, ha majd egyszer magyarok, vagy japánok tévednek a Koala Youth Hostelba, megcsodálhatják hall-ban rótt művünket. Másnap reggel indultunk vissza a déli fővárosba, az út során megpróbálkoztam bebábozódni, mégsem pillangóvá változtam, hanem Kafka lárvájává, az elkövetkező napokon sikerült csak visszanyerni emberi kinézetem. Összességében egy emlékeztes, és tanulságos trip volt a Huáng​shān, ha egy nap visszatérek, már felkészültebben vágok neki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…