Ugrás a fő tartalomra

"Konfuciánus gengszterek"

A shanghai-i Zöld Banda mellett a kelet-ázsiai kriminológia történetének legismertebb bűnszervezetének a japán yakuza (やくざ/八九三) tekinthető. Az eredete a tradicionális szerencsejátékosok (ばくと/博徒) és utcai csalók (てきや/テキ屋/的屋) szerveződéseire vezethető vissza a XVIII. századi, az Edo-kori (江戸時代) Japánban. Maga a yakuza elnevezés a Hanafuda kártyajáték (はなふだ/花札) egy vesztes lapkombinációját takarja (8-9-3 → ya-ku-za), s a teljesen haszontalan, értelmetlen dolgok megjelölésére terjedt ki jelentése. Később a szerencsejátékokat űző személyekre ragadt rá elnevezésként. 

Szervezeti felépítését és értékrendjét illetően a yakuzák szerveződései bizonyos tekintetben hasonló vonásokat mutatnak a Zöld Bandával: a yakuza tagjai is generációs korcsoportok egymásra épülő hierarchiája szerint tömörültek "keresztapákkal", "idősebb testvérekkel", "fiatalabb testvérekkel", etc. A legfontosabb kapcsolat a főnök - oyabun - (おやぶん/親分) és tanítványa - kobun - (こぶん/子分 ) között húzódott, szinte apa és fia viszony-szerű kötelékként. Az oyabun nyújtott tanácsot, védelmet, segítséget követőjének, ki ezt az oyabun irányában mutatott megkérdőjelezhetetlen hűséggel viszonozta. Ez a kötelék a főnök és tanítványa között rendkívül erős volt - éppúgy mint a Zöld Bandán belül a mester és tanítványa esetén - s szintúgy a legalapvetőbb szervezeti egységnek számítottak.

A yakuzák értékrendszerét egy kegyetlen, ám együtt érző útonálló erényeivel azonosították, kik kiállnak a gyengékért, és keresztbe tesznek az erős, nagy hatalommal rendelkezőknek. E yakuza erények központjában a giri (義理) illetve a ninjo (人情) koncepciója áll. A giri Ruth Benedict meghatározásában: "a kötelezettségek legheterogénebb sorát foglalja magában egy régi szívesség iránti hálától kezdve a bosszú kötelességéig. (...) »Az igazi út; az út, amit az embernek követnie kell; valami, amit az ember vonakodva tesz a világ előtti mentegetőzés megelőzésére«." A ninjo az emberi érzelem, a szív parancsa, a giri és a ninjo a japán lélek legnagyobb konfliktusa a kötelesség és a személyes érzelmek között. David Kaplan amerikai újságíró egy vezető oyabunnal készített, 1980-as évekbeli interjújában is megjelenik: "mi, yakuzák a lovagiasság és hazaszeretet útját próbáljuk járni, ez a legnagyobb különbség köztünk és az amerikai Maffiához között, ez a mi giri és ninjo érzetünk". Ez a nyilvánvalóan idealizált, konzervatív értékrend nagy hasonlóságot mutat a Zöld Banda körében ismert haoxia (豪侠) kultuszával, illetve a konfucianizmus öt alapvető erényével (wuchang 五常: ren 仁- emberiesség, jóindulat; yi 義 igazságosság; li 禮 - tiszteletadás/jóérzés, tapintat; zhi 智 - bölcsesség, tudás; xin 信 - bizalom, hitel). Ergo e gengszterkódok bizonyos értelemben az elterjedt konfuciánus értékek saját társaságaik viszonyaira való adaptációinak foghatóak fel.

A yakuzák szervezeteinek elterjedése a Meiji-restaurációnak nevezett (明治維新), XIX. második felében bekövetkező radikális politikai és társadalmi változásoknak mintegy velejárója: a modern iparvárosok és azok proletariátusának létrejöttével számos yakuza főnök munkaközvetítőnek lépett fel, vagyis irányítása alá vonta a képzetlen munkaerőt, úgymint építőmunkásokat, dokkmunkásokat, riksásokat. A szerencsejátékok és fogadások képezték a yakuza fő tevékenységét, számos vezető volt képes személyén keresztül legitimálni üzleteiket. A szerencsejátékokon és fogadásokon keresztül a yakuza szoros kapcsolatot létesített a helyi rendőrszervekkel, kik kellő honorárium ellenében szemet hunytak azok üzletei felett.

A Meiji-korszak során a yakuza főnökök pragmatikus, jól működő kapcsolatot építettek ki a hivatalnokokkal s politikusokkal egyaránt, kiváltképp a szélsőségesen nacionalista politikusokkal. Ennek egyik legelső példája a Toyoma Mitsuru (頭山 満) által 1881-ben alapított ultranacionalista-expanzionista Gen'yōsha (玄洋社, Sötét Óceán Társaság) titkos társasága; aminek tagjai egyaránt voltak az egyes kormányhivatalnokok illetve helyi yakuza vezérek testőrei. 1919-ben Toyoma szervezte meg a Nagy Japán Nemzeti Esszenciája Társaságot (だいにっぽんこくさいかい/大日本国粋会), az ország különböző bűnszervezetinek szövetségét, mely közel 60.000 gengsztert tudott maga mögött, egyfajta sztrájk-elfojtó szervezetként működött a belügyminisztérium, a rendőrség és a katonaság erős támogatását élvezve. (Jobbra a képen egyébiránt bal szélen Toyoma Mitsuru, jobb szélen Jiang Jieshi (Csang Kaj-shek) pózol 1929-ből.) 

Az 1920-as évekre a főbb japán politikai pártok - a Seiyūkai (立憲政友会) és a Minseitō (立憲民政党) - egyformán a yakuzából verbuvált paramilitáris erőket tartott fenn; emellett a yakuza együttműködött a hadüggyel is Mandzsúriában s Észak-Kínában az 1930-as és 1940-es években. A yakuzák bevonása Japán politikai életébe szintén hasonló vonásokat mutat a Zöld Banda vezéreinek Guomindang párttagságával az 1920-1930-as évek Kínájában. A yakuza kooperáció a japán katonai hírszerzéssel ugyancsak a Zöld Banda nagy hatalmú kínai vezetőjének, Du Yuesheng (杜月笙) és a kínai katonai hírszerzés, a Juntong (軍統) együttműködését idézi az 1930-as és 1940-es évek során. 

Japán második világháborús veresége nem tette tönkre a yakuza és a politika kapcsolatát, pusztán új formát kölcsönzött annak. A háborút követő megszállás után MacArthur tábornok SCAP (Supreme Commander Allied Powers/連合国軍最高司令官総司令部/szövetséges hatalmak legfőbb parancsnoka) adminisztrációjának belső elhárításaként a yakuza tartotta megfigyelés alatt a baloldali szerveződéseket, valamint a japán kommunisták tevékenységét. Ez jelentette a Kodama Yoshio (児玉 誉士夫) által létrehozott kapcsolat alapját a yakuza és az új politikai struktúrák között a háború utáni Japánban az 1940-es és 1950-es években [itt pediglen egy dolgozat a yakuzák befolyásáról a belföldi és nemzetközi kapcsolatokra a második világháborút követő időszakra].  

Brian G. Martin: The Shanghai Green Gang. Politics and Organized Crime, 1919-1937. California, 1996. 226-229.p.

Megjegyzések

  1. Érdekes cikk.

    OFF: attól nem félsz, hogy egyes gátlástalan bloggerek lenyúlják a cikkeidet, majd saját néven publikálják? Pár napja hallottam ilyen sztorit egy blogger-kolegától, aki a saját cikkét a wikipédián látta viszont...

    VálaszTörlés
  2. Köszi! Hát, amíg doktori disszertációkkal is megjátsszák ugyanezt, egy blogbejegyzésért túl sokat nem ugrálhatunk... :) :(

    Másrészről a nyomok jobb esetben visszavezethetők a forrás(blog)ra, főleg egy-egy specifikusabb dolog kapcsán, legalábbis remélem :)

    Viszont a magyar wiképédisták még valóban nem tanultak meg hivatkozni, ami kevéssé megbízhatóvá teszi azt sok esetben. (A plagizálásról nem is beszélve.)

    Másodéves töris koromban egy 20 oldalas szemináriumi doga egyik bekezdésében nem hivatkoztam le egy szakmunkát, nem olyan nagy dolog ez, mégis kit érdekelhet, mikor 10-20 művet átnéztem - gondoltam akkor tévésen; aztán jegybeírásnál az idős prof leültetett, majd elkezdett keresgélni a plafonig érő polcán, és végül elém dobta azt a könyvet, amit nem hivatkoztam le. "Fiatal úr, önt kibasszák a szakmából, ha ilyet csinál" - mondta, holott egy bekezdésről volt szó, nem 'piece of schmitt' volt a dogám; akkor is tudtam, hogy ez komoly dolog, hiszen legelső féléves módszertani szemináriumunk lényegében arról szólt, hogyan kell hivatkozni, bibliográfiát csinálni, etc. Ugyanakkor teljesen jogosan csesztek le, mert akár egyetlen gondolatot is el lehet plagizálni.

    Mindazonáltal sokan - egyetemisták közül - a mai napig nem nagyon vannak tisztában a hivatkozások fontosságával, mi több egyes helyeken nem is számít követelménynek, ahogy látom. Az internet állatkertjére ez pedig sajnos fokozottan igaz. :(

    VálaszTörlés
  3. "Másrészről a nyomok jobb esetben visszavezethetők a forrás(blog)ra, főleg egy-egy specifikusabb dolog kapcsán, legalábbis remélem :)"

    Mondtam is a kollegának, hogy ha a schmitter az udvarias kérés ellenére se adja meg az eredeti forrást, fel lehetne tenni egy szégyenfalra :)

    Hú, a professzorod nagyon ott volt :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Holdújévi szokások - 春节习俗

A holdújév, vagy tavaszünnep - Chūnjié (春节) - az egyik legősibb, és a legfontosabb ünnep Kínában, mely a tradicionális holdnaptár alapján január vége és február eleje közötti dátumokra esik, idén január 23-ra. Az ünnephez számos hiedelem kapcsolódik - míxìn (迷信). Például az újév első holdhónapjában - zhēngyuè (正月) - nem szerencsés hajat vágatni, vagy cipőt venni. A cipő esetében ugyanis - xié (鞋) - kiejtése megegyezik a gonosszal - xié (邪). Holdújév előtt érdemes rendezni az adósságokat, hogy ne kerüljön át az újévbe, s ildomos továbbá piros ruhákat (jószerencse) magunkra ölteni. 
Újév előtt szokás kitakarítani, kisöpörni a házat - dǎ sǎo fáng zi (打扫房子/掸尘扫房子, délen a söprést dǎnchénnek (掸尘) mondják) - az előző év összes balszerencséjével (破旧立新), viszont arra ügyelni kell, nehogy a jószerencsét is véletlenül kiebrudaljuk, ergo a sarakban megrekedt pormacskákat nem szükséges egytől-egyig lemészárolni. A kínaiak a nagytakarítás során a sörprésen túl persze leszedik és kimossák a függöny…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

I ♥ 侬

Shàng​hǎi​, az egyik kedvenc városom, írtam volt 2011 augusztus havában.

Kibaszott kozmopolita dolognak éreztem akkoriban hogy ilyeneket írhatok, mi több azt a látszatot próbáltam kelteni, mintha már minden szegét ismerném a városnak, pedig hát fingom sem volt róla.  Aztán ott éltem három évig, igaz jobbára egyetemistaként de végső soron sok szempontból tüzetesebben sikerült megismerni a várost, s hogy kedvencemmé vált-e, az egy fogas kérdés.  Shàng​hǎi​ és az egyén viszonya afféle BDSM dominancia-alávetett kapcsolat analógiájára épül, Shàng​hǎi​ üt, korbácsol, ami nekünk fáj, ámde élvezzük is, valljuk be.
Shàng​hǎi​ egy korbács. 
Édes korbács
Amit imádunk gyűlölni. Mint valamennyi nagyváros esetében, itt is vannak pozitív és negatív dolgok, nem is lenne érdemes végletekben beszélni róla, legalább annyit ad, mint amennyit elvesz.  Egyetemre menned Kinában nem kell félned jó lesz. Na de hogy ne csak rébuszokba hajlóan beszéljek, elismerem életre szóló tapasztalat volt, bár a mesterk…

Kim, Lee, Park - a leggyakoribb koreai családnevek

Nincs túl sok koreai ismerősöm, de akiket ismerek, van közöttük Kim, Lee és Park is. Nem meglepő az annak tükrében, hogy az 50 milliós országban ötből egy ember családneve tutira Kim lesz (Kim Jong-un), és tízből egy tutira Park - gondoljunk csak Dél-Korea elnökére, Park Geun-hye (朴槿惠), vagy az énekes PSY is Park Jae-sang (朴哉相) néven jött világra. E három családnév közel az ország felének családnevét képzi.  A szomszédos Kínában - ahogy a blogon a kínai családnevekről már volt szó - nagyjából száz elterjedt családnév van, míg Japánban mintegy 280,000, miért van hát ilyen kevés Koreában?  A válaszért bele kell fúrnunk magunkat Korea történetébe. Mint számos más pontján a világnak, a családnevek nem voltak túlzottan elterjedtek egészen a Joseon (朝鮮) - Csoszon-dinasztia (1392-1910) végéig, miképpen használatuk elsősorban az uralkodó dinasztia, illetve az arisztokrácia - yangban (兩班) egyes tagjaira korlátozódott. A társadalom alsóbb rétegei, úgymint szolgák, hentesek, kurvák, sámánok ter…