Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hattori "Démon" Hanzō története

"Konfuciánus gengszterek"

A shanghai-i Zöld Banda mellett a kelet-ázsiai kriminológia történetének legismertebb bűnszervezetének a japán yakuza (やくざ/八九三) tekinthető. Az eredete a tradicionális szerencsejátékosok (ばくと/博徒) és utcai csalók (てきや/テキ屋/的屋) szerveződéseire vezethető vissza a XVIII. századi, az Edo-kori (江戸時代) Japánban. Maga a yakuza elnevezés a Hanafuda kártyajáték (はなふだ/花札) egy vesztes lapkombinációját takarja (8-9-3 → ya-ku-za), s a teljesen haszontalan, értelmetlen dolgok megjelölésére terjedt ki jelentése. Később a szerencsejátékokat űző személyekre ragadt rá elnevezésként. 

Szervezeti felépítését és értékrendjét illetően a yakuzák szerveződései bizonyos tekintetben hasonló vonásokat mutatnak a Zöld Bandával: a yakuza tagjai is generációs korcsoportok egymásra épülő hierarchiája szerint tömörültek "keresztapákkal", "idősebb testvérekkel", "fiatalabb testvérekkel", etc. A legfontosabb kapcsolat a főnök - oyabun - (おやぶん/親分) és tanítványa - kobun - (こぶん/子分 ) között húzódott, szinte apa és fia viszony-szerű kötelékként. Az oyabun nyújtott tanácsot, védelmet, segítséget követőjének, ki ezt az oyabun irányában mutatott megkérdőjelezhetetlen hűséggel viszonozta. Ez a kötelék a főnök és tanítványa között rendkívül erős volt - éppúgy mint a Zöld Bandán belül a mester és tanítványa esetén - s szintúgy a legalapvetőbb szervezeti egységnek számítottak.

A yakuzák értékrendszerét egy kegyetlen, ám együtt érző útonálló erényeivel azonosították, kik kiállnak a gyengékért, és keresztbe tesznek az erős, nagy hatalommal rendelkezőknek. E yakuza erények központjában a giri (義理) illetve a ninjo (人情) koncepciója áll. A giri Ruth Benedict meghatározásában: "a kötelezettségek legheterogénebb sorát foglalja magában egy régi szívesség iránti hálától kezdve a bosszú kötelességéig. (...) »Az igazi út; az út, amit az embernek követnie kell; valami, amit az ember vonakodva tesz a világ előtti mentegetőzés megelőzésére«." A ninjo az emberi érzelem, a szív parancsa, a giri és a ninjo a japán lélek legnagyobb konfliktusa a kötelesség és a személyes érzelmek között. David Kaplan amerikai újságíró egy vezető oyabunnal készített, 1980-as évekbeli interjújában is megjelenik: "mi, yakuzák a lovagiasság és hazaszeretet útját próbáljuk járni, ez a legnagyobb különbség köztünk és az amerikai Maffiához között, ez a mi giri és ninjo érzetünk". Ez a nyilvánvalóan idealizált, konzervatív értékrend nagy hasonlóságot mutat a Zöld Banda körében ismert haoxia (豪侠) kultuszával, illetve a konfucianizmus öt alapvető erényével (wuchang 五常: ren 仁- emberiesség, jóindulat; yi 義 igazságosság; li 禮 - tiszteletadás/jóérzés, tapintat; zhi 智 - bölcsesség, tudás; xin 信 - bizalom, hitel). Ergo e gengszterkódok bizonyos értelemben az elterjedt konfuciánus értékek saját társaságaik viszonyaira való adaptációinak foghatóak fel.

A yakuzák szervezeteinek elterjedése a Meiji-restaurációnak nevezett (明治維新), XIX. második felében bekövetkező radikális politikai és társadalmi változásoknak mintegy velejárója: a modern iparvárosok és azok proletariátusának létrejöttével számos yakuza főnök munkaközvetítőnek lépett fel, vagyis irányítása alá vonta a képzetlen munkaerőt, úgymint építőmunkásokat, dokkmunkásokat, riksásokat. A szerencsejátékok és fogadások képezték a yakuza fő tevékenységét, számos vezető volt képes személyén keresztül legitimálni üzleteiket. A szerencsejátékokon és fogadásokon keresztül a yakuza szoros kapcsolatot létesített a helyi rendőrszervekkel, kik kellő honorárium ellenében szemet hunytak azok üzletei felett.

A Meiji-korszak során a yakuza főnökök pragmatikus, jól működő kapcsolatot építettek ki a hivatalnokokkal s politikusokkal egyaránt, kiváltképp a szélsőségesen nacionalista politikusokkal. Ennek egyik legelső példája a Toyoma Mitsuru (頭山 満) által 1881-ben alapított ultranacionalista-expanzionista Gen'yōsha (玄洋社, Sötét Óceán Társaság) titkos társasága; aminek tagjai egyaránt voltak az egyes kormányhivatalnokok illetve helyi yakuza vezérek testőrei. 1919-ben Toyoma szervezte meg a Nagy Japán Nemzeti Esszenciája Társaságot (だいにっぽんこくさいかい/大日本国粋会), az ország különböző bűnszervezetinek szövetségét, mely közel 60.000 gengsztert tudott maga mögött, egyfajta sztrájk-elfojtó szervezetként működött a belügyminisztérium, a rendőrség és a katonaság erős támogatását élvezve. (Jobbra a képen egyébiránt bal szélen Toyoma Mitsuru, jobb szélen Jiang Jieshi (Csang Kaj-shek) pózol 1929-ből.) 

Az 1920-as évekre a főbb japán politikai pártok - a Seiyūkai (立憲政友会) és a Minseitō (立憲民政党) - egyformán a yakuzából verbuvált paramilitáris erőket tartott fenn; emellett a yakuza együttműködött a hadüggyel is Mandzsúriában s Észak-Kínában az 1930-as és 1940-es években. A yakuzák bevonása Japán politikai életébe szintén hasonló vonásokat mutat a Zöld Banda vezéreinek Guomindang párttagságával az 1920-1930-as évek Kínájában. A yakuza kooperáció a japán katonai hírszerzéssel ugyancsak a Zöld Banda nagy hatalmú kínai vezetőjének, Du Yuesheng (杜月笙) és a kínai katonai hírszerzés, a Juntong (軍統) együttműködését idézi az 1930-as és 1940-es évek során. 

Japán második világháborús veresége nem tette tönkre a yakuza és a politika kapcsolatát, pusztán új formát kölcsönzött annak. A háborút követő megszállás után MacArthur tábornok SCAP (Supreme Commander Allied Powers/連合国軍最高司令官総司令部/szövetséges hatalmak legfőbb parancsnoka) adminisztrációjának belső elhárításaként a yakuza tartotta megfigyelés alatt a baloldali szerveződéseket, valamint a japán kommunisták tevékenységét. Ez jelentette a Kodama Yoshio (児玉 誉士夫) által létrehozott kapcsolat alapját a yakuza és az új politikai struktúrák között a háború utáni Japánban az 1940-es és 1950-es években [itt pediglen egy dolgozat a yakuzák befolyásáról a belföldi és nemzetközi kapcsolatokra a második világháborút követő időszakra].  

Brian G. Martin: The Shanghai Green Gang. Politics and Organized Crime, 1919-1937. California, 1996. 226-229.p.

Megjegyzések

  1. Érdekes cikk.

    OFF: attól nem félsz, hogy egyes gátlástalan bloggerek lenyúlják a cikkeidet, majd saját néven publikálják? Pár napja hallottam ilyen sztorit egy blogger-kolegától, aki a saját cikkét a wikipédián látta viszont...

    VálaszTörlés
  2. Köszi! Hát, amíg doktori disszertációkkal is megjátsszák ugyanezt, egy blogbejegyzésért túl sokat nem ugrálhatunk... :) :(

    Másrészről a nyomok jobb esetben visszavezethetők a forrás(blog)ra, főleg egy-egy specifikusabb dolog kapcsán, legalábbis remélem :)

    Viszont a magyar wiképédisták még valóban nem tanultak meg hivatkozni, ami kevéssé megbízhatóvá teszi azt sok esetben. (A plagizálásról nem is beszélve.)

    Másodéves töris koromban egy 20 oldalas szemináriumi doga egyik bekezdésében nem hivatkoztam le egy szakmunkát, nem olyan nagy dolog ez, mégis kit érdekelhet, mikor 10-20 művet átnéztem - gondoltam akkor tévésen; aztán jegybeírásnál az idős prof leültetett, majd elkezdett keresgélni a plafonig érő polcán, és végül elém dobta azt a könyvet, amit nem hivatkoztam le. "Fiatal úr, önt kibasszák a szakmából, ha ilyet csinál" - mondta, holott egy bekezdésről volt szó, nem 'piece of schmitt' volt a dogám; akkor is tudtam, hogy ez komoly dolog, hiszen legelső féléves módszertani szemináriumunk lényegében arról szólt, hogyan kell hivatkozni, bibliográfiát csinálni, etc. Ugyanakkor teljesen jogosan csesztek le, mert akár egyetlen gondolatot is el lehet plagizálni.

    Mindazonáltal sokan - egyetemisták közül - a mai napig nem nagyon vannak tisztában a hivatkozások fontosságával, mi több egyes helyeken nem is számít követelménynek, ahogy látom. Az internet állatkertjére ez pedig sajnos fokozottan igaz. :(

    VálaszTörlés
  3. "Másrészről a nyomok jobb esetben visszavezethetők a forrás(blog)ra, főleg egy-egy specifikusabb dolog kapcsán, legalábbis remélem :)"

    Mondtam is a kollegának, hogy ha a schmitter az udvarias kérés ellenére se adja meg az eredeti forrást, fel lehetne tenni egy szégyenfalra :)

    Hú, a professzorod nagyon ott volt :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…