Korabeli kínai bérgyilkosok 刺客

Volt egyszer egy Wang Hai (王亥) nevű karizmatikus üzletember, mi több alighanem volt az első kínai üzletember, afféle kultúrhérosz, akinek a legendák szerint legnagyobb újítása az volt, hogy feltalálta a kereskedés koncepcióját, cirka 3500 évvel ezelőtt. A Shang (商) törzs számban hetedik vezetőjeként előadásokat tartott népének a bevezetés a ló-és marhatartás elméletébe 1. címen, sok féléven keresztül, az állatok felhasználása a termékek szállításában újszerű elgondolása rendkívül gazdaggá tette. Wang nem pusztán sikeres üzletember, de remek táncos hírében is állt, ki a farkasokkal való táncolás helyett a táncosokkal való farkalást részesítette előnyben. Egy alkalommal elcsábította egy másik törzs főnökének lányát (vagy más változat szerint feleségét), majd maradásra bírták a törzs szálláshelyén. Mindazonáltal a törzsfőnök leányának társaságát Wang nem élvezhette sokáig, mivel egy bérgyilkos lopózott szobájába, és testét egy balta segítségével nyolc darabra osztotta. Ez a kínai történelem első feljegyzett gyilkossága. A gyilkos nevének titka vele együtt a sírba szállt, miután kivégzésre került.

Olyan is előfordult persze, mikor a merénylő nevével írta a történelmet, mi több bátorságról vagy akár odaadásról tett tanúbizonyságot. Zhuan Zhu (专诸) éppen efféle figura volt a Tavaszok és őszök korának (i.e. 770 - 476) végén, aki a Wu fejedelem (吴国) Guang hercegé
nek (公子光) szolgálatában állt. A herceg nagy jólétben s tiszteletben tartotta Zhuant és édesanyját, Zhuan pedig annyira hálás volt, hogy elhatározta: trónra segíti Guang herceget, amihez az éppen regnáló unokatestvért kellett pusztán kiiktatni a játszmából. Ráadásul a király különösen elővigyázatos volt a merénylőkkel szemben, Zhuan ezért alapos terepmunkát végzett, és miután rájött, hogy a király gyakorta eszik párolt halat, egy vékony kis tőrt rejtett el a királyi halfilében, majd saját felszolgálásában a az uralkodó elé járult, és a halban elrejtett kést használva likvidálta a célszemélyt. Zhuant még a helyszínen felkoncolták, ám Guang valóban király lett, ráadásul Helüként (吴王阖闾) egyike a korszak öt leghíresebb uralkodójának. Zhuan lojalitása a következő mondásban őrződött meg: 士为知已者死 - megtiszteltetés olyan valakiért meghalni, ki elismer minket.

"Zord szél fúj s fagyos az Yishui vize..." -
jól van Jing, menjél már az isten szerelmére! 

Jing Ke (荆轲) nevéhez fűzhető a kínai történelem legismertebb - és egyben sikertelen - gyilkossági kísérlete. A kései Hadakozó fejedelemségek idején (i.e. 475- i.sz. 221), mikor Yan fejedelem (燕国) az erőteljes Qin államra (秦国) kívánt némi nyomást gyakorolni, Yan hercegének Jinget, a tapasztalt harcost ajánlották. A herceg hirtelen óriási cimborájává lett Jingnek, minden földi jóval ellátta, hogy ha alkalmasint úgy adódik, akár meg is gyilkolhatná Qin uralkodóját. Jing már két éve hedonizált Yan herceg számlájára, s a jelek szerint nem mutatott túl sok affinitást, hogy bármit is kezdjen a rivális állam uralkodójával. Midőn azonban Yan állam az összeomlás szélére került, Jing egy nagyszerű pályázatot nyújtott be a királygyilkolásra, vélhetőleg mindenki nagy örömére. Yan herceg és barátai az Yishui-folyó partjára kísérték (vagy paterolták) Jinget, búcsút venni tőle, ekkor Jing tömören összefoglalta, mekkora szarban is van: 风萧萧兮易水寒，壮士一去兮不复还 - "zord szél fúj s fagyos az Yishui vize, a hős [azaz ő maga] útra kél és többé nem tér vissza". Jing útravalóját egy térkép, valamint egy bukott Qin hadvezér feje képezte, a Qin udvarhoz való sikeres útját követően hírvivőnek adta ki magát, megadást színlelve Qin királyához járult, majd a térképbe tekercséből egy mérgezett tőrt varázsolt elő, megpróbálta megragadni a királyt ruhájának ujjánál fogva, ám csak elszakítani sikerült azt a bizonyos ruhaujjat, egy pillanatra mindenki nagyon meglepődött. Qin uralkodója eszmélt elsőként és kihasználva a merénylő döbbenetét saját kardjával döfte le a még mindig csodálkozó Jinget. Egyébiránt ez a király volt az, aki Yan, és még további öt államot megdöntve később Qin Shihuang (秦始皇), Qin első császáraként egyesíti Kínát és császárnak nevezi ki magát. (Apropó, ímhol némi anekdota a kínai császárokról). Jingnek bár nem sikerült maradandót alkotnia, bátorságáért mégis pozitív figuraként maradt meg a kollektív emlékezetben, aki egy bukás szélén álló állam megmentéséért adta életét.

Jóllehet a gyilkosok alakjának megszépülése nem ritka jelenség, sőt, a legendákban előszeretettel dicsőülnek meg a különböző bérgyilkosok. Az egyes történetekben és irodalmi alkotásokban pár női gyilkos is szerepel, úgymint Nie Yinniang (聂隐娘) hősnő Pei Xing (裴铏) Tang-kori (618-907) novellájában, akit a sztori szerint egy buddhista apáca rabolt el tíz éves korában, majd később bérgyilkossá képezték.

A fenti ismertebb példáktól eltekintve a kínai történelem bérgyilkosai többségében homályba vésznek, ami nem meglepő - egy profi bérgyilkos erénye éppen az, ha nyom nélkül dolgozik...

Korabeli bérgyilkos-kellékek:

balta (斧头): klasszikus darab, az első feljegyzett gyilkosságot is baltával hajtották végre

halbéltőr (鱼肠剑): a legenda szerint elég kis méretű volt ahhoz, hogy egy hal gyomrában el lehessen rejteni. Előállításához állítólag rézre, ónra, valamint villámcsapásra volt szükség

mérgezett tőr (淬毒匕首): mangánnal ötvözött acélból készült, amit az ókorban igencsak nehézkesen lehetett előállítani, Yan királyának öt kiló aranyába fájt e játékszer. Méregbe mártva egyetlen vágás elegendő volt az áldozat életének véget vételére.

nyíl (弓箭): a nyílhegy többnyire rézből vagy vasból készült, a vessző bambuszból vagy fából, madártollakkal megspékelve a végét. Messziről, csendesen: e modellt főként az eleganciát kedvelő gyilkos-uraknak tudták ajánlani.