Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

Korabeli kínai bérgyilkosok 刺客

Volt egyszer egy Wang Hai (王亥) nevű karizmatikus üzletember, mi több alighanem volt az első kínai üzletember, afféle kultúrhérosz, akinek a legendák szerint legnagyobb újítása az volt, hogy feltalálta a kereskedés koncepcióját, cirka 3500 évvel ezelőtt. A Shang (商) törzs számban hetedik vezetőjeként előadásokat tartott népének a bevezetés a ló-és marhatartás elméletébe 1. címen, sok féléven keresztül, az állatok felhasználása a termékek szállításában újszerű elgondolása rendkívül gazdaggá tette. Wang nem pusztán sikeres üzletember, de remek táncos hírében is állt, ki a farkasokkal való táncolás helyett a táncosokkal való farkalást részesítette előnyben. Egy alkalommal elcsábította egy másik törzs főnökének lányát (vagy más változat szerint feleségét), majd maradásra bírták a törzs szálláshelyén. Mindazonáltal a törzsfőnök leányának társaságát Wang nem élvezhette sokáig, mivel egy bérgyilkos lopózott szobájába, és testét egy balta segítségével nyolc darabra osztotta. Ez a kínai történelem első feljegyzett gyilkossága. A gyilkos nevének titka vele együtt a sírba szállt, miután kivégzésre került.

Olyan is előfordult persze, mikor a merénylő nevével írta a történelmet, mi több bátorságról vagy akár odaadásról tett tanúbizonyságot. Zhuan Zhu (专诸) éppen efféle figura volt a Tavaszok és őszök korának (i.e. 770 - 476) végén, aki a Wu fejedelem (吴国) Guang hercegé
nek (公子光) szolgálatában állt. A herceg nagy jólétben s tiszteletben tartotta Zhuant és édesanyját, Zhuan pedig annyira hálás volt, hogy elhatározta: trónra segíti Guang herceget, amihez az éppen regnáló unokatestvért kellett pusztán kiiktatni a játszmából. Ráadásul a király különösen elővigyázatos volt a merénylőkkel szemben, Zhuan ezért alapos terepmunkát végzett, és miután rájött, hogy a király gyakorta eszik párolt halat, egy vékony kis tőrt rejtett el a királyi halfilében, majd saját felszolgálásában a az uralkodó elé járult, és a halban elrejtett kést használva likvidálta a célszemélyt. Zhuant még a helyszínen felkoncolták, ám Guang valóban király lett, ráadásul Helüként (吴王阖闾) egyike a korszak öt leghíresebb uralkodójának. Zhuan lojalitása a következő mondásban őrződött meg: 士为知已者死 - megtiszteltetés olyan valakiért meghalni, ki elismer minket.

"Zord szél fúj s fagyos az Yishui vize..." -
jól van Jing, menjél már az isten szerelmére! 
Jing Ke (荆轲) nevéhez fűzhető a kínai történelem legismertebb - és egyben sikertelen - gyilkossági kísérlete. A kései Hadakozó fejedelemségek idején (i.e. 475- i.sz. 221), mikor Yan fejedelem (燕国) az erőteljes Qin államra (秦国) kívánt némi nyomást gyakorolni, Yan hercegének Jinget, a tapasztalt harcost ajánlották. A herceg hirtelen óriási cimborájává lett Jingnek, minden földi jóval ellátta, hogy ha alkalmasint úgy adódik, akár meg is gyilkolhatná Qin uralkodóját. Jing már két éve hedonizált Yan herceg számlájára, s a jelek szerint nem mutatott túl sok affinitást, hogy bármit is kezdjen a rivális állam uralkodójával. Midőn azonban Yan állam az összeomlás szélére került, Jing egy nagyszerű pályázatot nyújtott be a királygyilkolásra, vélhetőleg mindenki nagy örömére. Yan herceg és barátai az Yishui-folyó partjára kísérték (vagy paterolták) Jinget, búcsút venni tőle, ekkor Jing tömören összefoglalta, mekkora szarban is van: 风萧萧兮易水寒,壮士一去兮不复还 - "zord szél fúj s fagyos az Yishui vize, a hős [azaz ő maga] útra kél és többé nem tér vissza". Jing útravalóját egy térkép, valamint egy bukott Qin hadvezér feje képezte, a Qin udvarhoz való sikeres útját követően hírvivőnek adta ki magát, megadást színlelve Qin királyához járult, majd a térképbe tekercséből egy mérgezett tőrt varázsolt elő, megpróbálta megragadni a királyt ruhájának ujjánál fogva, ám csak elszakítani sikerült azt a bizonyos ruhaujjat, egy pillanatra mindenki nagyon meglepődött. Qin uralkodója eszmélt elsőként és kihasználva a merénylő döbbenetét saját kardjával döfte le a még mindig csodálkozó Jinget. Egyébiránt ez a király volt az, aki Yan, és még további öt államot megdöntve később Qin Shihuang (秦始皇), Qin első császáraként egyesíti Kínát és császárnak nevezi ki magát. (Apropó, ímhol némi anekdota a kínai császárokról). Jingnek bár nem sikerült maradandót alkotnia, bátorságáért mégis pozitív figuraként maradt meg a kollektív emlékezetben, aki egy bukás szélén álló állam megmentéséért adta életét.

Jóllehet a gyilkosok alakjának megszépülése nem ritka jelenség, sőt, a legendákban előszeretettel dicsőülnek meg a különböző bérgyilkosok. Az egyes történetekben és irodalmi alkotásokban pár női gyilkos is szerepel, úgymint Nie Yinniang (聂隐娘) hősnő Pei Xing (裴铏) Tang-kori (618-907) novellájában, akit a sztori szerint egy buddhista apáca rabolt el tíz éves korában, majd később bérgyilkossá képezték.

A fenti ismertebb példáktól eltekintve a kínai történelem bérgyilkosai többségében homályba vésznek, ami nem meglepő - egy profi bérgyilkos erénye éppen az, ha nyom nélkül dolgozik...

Korabeli bérgyilkos-kellékek:

balta (斧头): klasszikus darab, az első feljegyzett gyilkosságot is baltával hajtották végre

halbéltőr (鱼肠剑): a legenda szerint elég kis méretű volt ahhoz, hogy egy hal gyomrában el lehessen rejteni. Előállításához állítólag rézre, ónra, valamint villámcsapásra volt szükség

mérgezett tőr (淬毒匕首): mangánnal ötvözött acélból készült, amit az ókorban igencsak nehézkesen lehetett előállítani, Yan királyának öt kiló aranyába fájt e játékszer. Méregbe mártva egyetlen vágás elegendő volt az áldozat életének véget vételére.

nyíl (弓箭): a nyílhegy többnyire rézből vagy vasból készült, a vessző bambuszból vagy fából, madártollakkal megspékelve a végét. Messziről, csendesen: e modellt főként az eleganciát kedvelő gyilkos-uraknak tudták ajánlani.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…