Doufukuai

Ha kapásból két kínai folyót kellene megnevezni valami vetélkedőn, talán beugrana a Cháng Jiāng (长江), ergo a Jangce , meg mondjuk a Huáng hé (黄河), szittyásan Huai ho, a Kék-folyó, ami  nem is kék . Amiről Kínában igazán ismert, vagy inkább hírhedt a Kék-folyó a történelem folyamán, azok a pusztító áradásai.  Azon a területen viszont, ahol a Nagy Kanális találkozott a Huái hé folyóval, egészen 1517-ig nem számított egy kiemelten árvízveszélyes térségnek. Ahogy arról azonban a Míng Shílù (明实录), a Míng-dinasztia igaz története című munka beszámol, 1517 július 7-én nem kevesebb mint kilenc sárkány ereszkedett N ánjīng (南京) városa fölé, sötétségbe borítva az eget. A sárkányok pedig elkezdték kiinni a vizet a Huái hé folyóból, óriási vízoszlopokban hömpölygött fölfelé a víz a behemót bestiák pofája. Egy hajót is magával sodort az égbe szökő vízörvény, de utasukat megkímélte az egyik sárkány és gond nélkül visszaengedte. Nem volt ilyen szerencsés azon hajók sorsa, melyet három évvel késő

Kína történelme folytán, csaknem minden dinasztiának volt egy valamire vehető legendáriuma, kísértethistória gyűjteménye, ezekből veszünk górcsó alá pár érdekesebbet: Shānhǎi Jīng (山海经) avagy a " Hegyek és tengerek kánonja " műről már számos korábbi bejegyzés kapcsán szót ejtettünk - lásd itt , itt és itt - az alkotás maga nem más, mint egy Qin-dinasztia előtt Kína mítikus földrajzi feljegyzése , egy afféle mitologikus elemekkel átszőtt bestiárium. A szerzőjének pontos kiléte, illetve keletkezésének ideje ismeretlen, bár kutatók szerint vélhetően több szerző együttes munkáinak gyűjteménye lehet a Hadakozó fejedelemségek korától (i.e. 475-221) kezdve a Han-dinasztia kezdetéig (ie. 206- i.sz. 220) bezárólag. A mintegy 31,000 irásjegyből álló munka a legendás állatok, növények, gyógynövények részletes leírását, valamint földrajzi megfigyeléseket tartalmaz, a régi kínai mitológiájának egyik fontos forrása.  Számos, manapság is jól ismert legenda szerepel benne, ú

Shanghai , Bund Legyen szó kínai császárok sirjának vagy éppen flancos sarki kinai éttermek bejáratáról, egyaránt kőoroszlánokat (石獅 / 石狮子) lelhetünk a kapuk előtt. Ezek a kőből faragott őrző-védő entitások, melyek némán bömbölik végig az évszázadokat, a kinai épitészet közkedvelt szerencsehozó elemeit képzik, jóllehet az oroszlán nem éppen fellelhető a kinai természetben. A kezdetben pusztán mitológiai teremtménynek hitt nagymacska később a távoli királyságokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban a fennhatóságot elismerő, egzotikus ajándékká vált. Egyaránt szimbolizálta az erőt és a védelmezést. Kalandozások Shanghai külvárosában S Kinában az oroszlán bár nem őshonos, az állat valaha megtalálható volt Dél-, és Nyugat-Ázsiában. Legendák megemlitik, hogy a fenséges macskaszerű lényekkel kapcsolatba kerültek a kinaiak a Selyemúton is. Maga az oroszlán szó a kinaiban " shizi " (狮子) is vélhetőleg indo-európai nyelvi gyökerekben eredeztethető, hasonlóság fedezhe

A soron következő japán folklór  epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku ( 獏 / 貘 ), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása . A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban mò ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Baku, a rémálomfaló,  Katsushika Hokusai (葛飾北斎 1760 - 1849) ábrázolásában Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kína

A Jiao Tong egyetem kampuszának egyik kutyája A kutya kezdetektől fontos szerepet játszik a kínai mitológiában, a hanokon kívül valamennyi Kína területén belül élő nemzetiség számára is éppoly fontos szereppel bír. A korabeli legendákban kutya gyakorta tűnik fel, mint hősök kísérője, és egyike a kínai zodiákus tizenkét jegyének,  Érdekes, hogy a kínai irodalom általában nem említi a kutya nevét, értendő az alatt, hogy számos sztoriban a kutya még ha fontos szerepet játszik is, pusztán a kutyaként említik, neve (beceneve) nincs. A kínaiban két írásjegy, a 狗 és a 犬 egyaránt kutyára vonatkozik, a különbség talán annyi, hogy a 狗 némileg hétköznapibb elnevezés, míg a 犬 formálisabb, például katonai vagy rendőrkutya 军狗 és 警狗 helyett 军犬 valamit 警犬; a kutyaugatás is inkább 犬吠 semmint 狗吠. További különbség, hogy a 犬 semleges jelentéssel bír, míg a 狗 pejoratív értelemmel is bírhat: 犬子 = 'kutyakölyke' szerénykedő hivatkozás is lehet saját gyermekünkre, addig a 狗子 ebadta, kutya