Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló
A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik.
A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban mò) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.)
 |
| Baku, a rémálomfaló, Katsushika Hokusai (葛飾北斎 1760 - 1849) ábrázolásában |
Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében ( 山海经) kerül elő. Leírása ugyanakkor számos változáson ment keresztül az évszázadok során. A legrégebbi kínai elbeszélések szerint a bakut bőréért vadászták, s ki elejtett egyet, az az ártó szellemektől óvó talizmánt készített belőle. A későbbiekben pusztán a baku ábrázolása is elegendőnek bizonyult a rosszakaró démonok és rontás távol tartására. A Tang-dinasztia korában ( i.sz. 618 – 907) például gyakorta szolgált öltözőparavánok díszítéséül. Megjegyzendő, hogy a bakut időnként összekeverik a hakutakuval, ami egy hasonló kínai mitológia lény, a Bái Zé (白泽) japán megfelelője, ami jobbára egy macskaszerű, emberi arcvonásokkal rendelkező, sok-szemű, sok-szarvú, az emberi beszédet is megértő fantasztikus lény. Mindazáltal a baku alakja, mint ahogyan látni fogjuk, jelentősen eltér ettől.
 |
| Álomfaló tapír? |
A Torokuten (唐六典 a Tang-dinasztia hat története) korabeli mű említést tesz egy álomevő szent állatról, a bakukiról (莫奇), és elképzelhető, hogy a baku és a bakuki alakja a későbbiekben egy lénnyé olvadt. A Muramachi-korszaktól (1336-1573) kezdve viszont már viszonylag népszerű lényként volt ismert. A Sankai Ibutsu (山海異物, Hegyek és tengerek különös teremtményei) című XVII. századi voltaképpeni bestiárium 47 ősi kínai mitológiai entitást taglal, különböző természetfölötti lényeket, furcsa állatokat, halakat, madarakat mutat be - mely egyébiránt ugyancsak a Wang Qi (王圻) által szerkesztett 1607-es Nanjingban írt 'A három képesség képes összefoglalója' (三才図会) című Ming-kori kínai enciklopédiáján alapult - apropó ímhol a digitális változat. Ennek alapján a bakut egy kiméra-szerű, elefántormánnyal, orrszarvú-szemmel, ökör-farokkal s tigris-manccsal rendelkező, félénk kreatúrának írják le, mely ugyancsak a járványok és gonosz szellemek ellen védett, jóllehet ebben a műben az álomevés képességét nem taglalták.
 |
| Baku ia Kinmōzuiban (訓蒙図彙 / 訓蒙圖彙 ) az 1666-os, Nakamura Tekisai (中村惕斎, 1629-1702) által szerkesztett 20 kötetes mű Japán egyik első enciklopédiájában. Omarkproductions.com |
Egy későbbi, 1791-es japán fametszeten azonban a baku már hangsúlyozottan álomfaló jellegzetességgel bír, s külsejét is némiképp átalakítván elefántfejjel és törzzsel, szarvakkal mi több tigriskarmokkal felvértezett entitásként mutatja be. A korai-Meiji kori ábrázolásokon pediglen ez a vonal élt tovább mind a fametszeteken, de a szentélyek/templomok díszítésein, valamint a Netsuke (根付) kisplasztikákon is. Az Edo-korban (1603 - 1868) előfordult a baku-alakú párna is, mely az alvót megóvta a rémálmoktól a korabeli nézetek szerint. Patrick Lafcadio Hear, aki talán Japánban jobban ismert, mint szülőhazájában az 1890-es évektől, Japánba való költözését követően számos művet írt a japán mondavilágról, s ő maga is a baku álomevő tulajdonságairól számolt be gyűjtései alapján.
A legendák szerint a rémálomból felriadt gyermek a bakuért szól, majd a baku a gyermek szobájába érkezvén felfalja a rémálmokat, a gyermek ezáltal nyugodtan alhat tovább. Bakut hívni viszont nem veszélytelen dolog, miképp van egy sötét oldala is: ha éhes marad az álmok elfogyasztását követően, megeheti az emberek vágyainak álmait, a jövő álmait, reményeit, amivel üressé tehetik az életet. Jóllehet a baku jobbára egy szent entitásként ismert, akit inkább istenségnek, mint gonosz, szörnyszerű lénynek tudtak. Állítólag fukushimai mondás rémálmot követően, hogy "ezt az álmot bakunak adom" (この夢を獏にあげます). A hiedelem szerint, miután baku felfalta a rémálmot, azt többször nem álmodjuk újra. Védelmezőként előfordult szentélyek tetőeresze alatt is, például a nikkói Tōshō-gūban, ahova most nem tudtam teleportálni, ámde miután némi keresés után azt az infót találtam, hogy a Shibuya állomás közelében lévő Konno Hachimangu (金王八幡宮) szentélyében is baku faragás található, így azonmód fogtam a fényképezőt, és jól levadásztam az álomfalót:
Kapcsolódó olvasmányok:
Zack Davisson: Baku – The Dream Eater
BAKU 獏 or 貘 Eater of Nightmares
Doufukuai Kalauz - Kanno Hachimangu szentély, Shibuyától 10 perc séta
Kapcsolódó bejegyzések:
Japán folklór vol. 1. - Goemon és a Patkánykölyök, a japán betyárok
Japán folklór vol. 2- Nekomata, a macskaszörny
Japán folklór vol. 3 - Namazu - a földrengető harcsa
Japán folklór vol. 4 - a kappák és a Shirikodama, misztikus lélekgolyóbis az ánuszban
Japán folklór vol. 5 - A gigantikus tanuki-here
Japán folklór vol. 6 - szamuráj-szellem rákok - a Heikegani legendája
A panda etimológiája - hogyan lett a vasevő bestiából pandamackó?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése