Doufukuai

Most hogy már végre ősz van, bemutatok pár jobb fajta kraftsör kocsmát Tōkyōban , amik bár nyáron se rosszak, sőt azt gondolná az ember nyáron jó ilyen helyekre menni, de az az ember még a globális felmelegedés előtti korszakban él vélhetően, amikor még ki lehetett mozdulni nyáron az ázsiai nagyvárosokban. Volt már egyébiránt szó szeszcentikus elukubrációimban fővárosi kocsmáról, lásd Vertere, de az oly messzi van Tōkyōtól, mint Makó Jeruzsálemtől.  Na de kezdjük mindjárt egy homályos emlékfoszlánnyal február havából. Történt az, hogy fiatalabbik sógorom shakaijin (社会人) lett, a vagyis a munkásosztály teljes jogú tagja. Az itteni fiatalok azonban végtelenül tudatlanok. Semmit nem tudnak semmiről, Gaikoku egy ismeretlen, nem is létező vidék tán, teli tökkelütött bunkó fráterekkel, furcsa ételekkel-italokkal, nem japánul beszélnek, a hajuk is milyen.    Gaikoku egy japán fiatal fantazmagóriájában   Mikkeller  Fiatalabbik sógor azt hitte, tudja mi az a sör, de én pontosan tudtam hogy csa

A japán kocsmológia második epizódjaként maradunk a Yokochō sikátorok mentén, azokból is az egyik legismertebb, a Shibuyánál lévő Nonbei Yokocho (のんべい横丁), azaz a " Pityókások sikátora " kerül teritékre.  Mint a  Yokochō  sikátorok úgy általánosságban, ez is állitólag a világháború előtti  Tōkyō hangulatát evokálja, de hát azt ki a fene tudja. Elmodások szerint a környék magas ingatlanárai miatt lett kb. 10-15 miniatűr izakaya egyetlen rövidke sikátor Prokrusztész ágyába gyúrva,  ilymód 4-5-6 embernél több még a legtágasabb kocsmaodúban sem férkezhet be. A csaposok és úgy általában az itt tanyázó helyiek illetve külföldiek jól megszokták egymást, egyből megy a howareyouzás ha meg még japánul is tudsz akkor az ügyes gaijin! verbális simogatásában is részesülhetsz. Azt hiszem a legtöbb helyen már minden fotosabb információt megosztottam Magyarországról de még nagyapám egykori szőlőültetvényeiről is.  Ha egy először Tōkyōban járó barátommal találkozom, akkor m

Rainy Shibuya Timelapse from Tamás Dóczi on Vimeo . A cím nem zsákbamacska, ellenben a valóság: kimentem az esőbe Shibuyába, hogy csináljak egy timelapse videót. Az esőcseppek bele-bele photobomberkednek a felvételbe, de hát nem véletlenül szerepel az eső a címben.  Kapcsolódó bejegyzések:  Shibuya Timelapse - jó időben, 360 fokban Keserűvölgy legendája  - mitől Shibuya Shibuya? Tōkyō  - minden, ami a japán fővárossal kapcsolatos Fotográfia  - minden fotó-centrikus bejegyzés Yokohama Catwalk  - fotók a szomszédból Xiaoyi  - felvételeim a kínai GoPróval Shanghaiból Kínai piac timelapse - a vadregényes 2012-es évből

A soron következő japán folklór  epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku ( 獏 / 貘 ), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása . A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban mò ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Baku, a rémálomfaló,  Katsushika Hokusai (葛飾北斎 1760 - 1849) ábrázolásában Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kína

A mai jó időben fogtam magam és kimentem Shibuyára fotózni, s közben csináltam egy timelapse videót, mely alább látható: ShibuyaTimelapse from Tamás Dóczi on Vimeo . A GoPro látószöge nagyobb, mint gondoltam, a vége felé bele-bele kandikál a fényképezőm objektíve, de talán nem túl zavaró.  Kapcsolódó bejegyzések:  Keserűvölgy legendája - mitől Shibuya Shibuya? Tōkyō  - minden, ami a japán fővárossal kapcsolatos Fotográfia - minden fotó-centrikus bejegyzés Yokohama Catwalk  - fotók a szomszédból Xiaoyi - felvételeim a kínai GoPróval Shanghaiból

Shibuya  Tōkyō egyik legismertebb városrésze, az írásjegyeket nézve - 渋谷 - már régóta tanakodok azon, miért is nevezik Fanyarvölgynek a helyet, a shibu 渋 (keserű, fanyar, durva, egyébiránt a 涩 (sè) írásjegy japán változata), a ya/tani 谷 pedig völgy, szoros értelemmel bír. Shibuya tulajdonképp valóban egy völgyben fekszik, mégpedig a  Daikanyama  (代官山) heggyel határos, az írásjegy összetétel pedig számos olvasatban - Shidaya/Shibue/Shibukawa /Shibutani/Shibuya etc, - családnév is lehet.   Az elnevezést illetően  négy ismert teóriáról  tudunk:  1., Volt itt korábban egy falucska, Shioya no Sato (塩谷の里 ), amit Sósvölgy falvaként is fordíthatnánk, és ebből a Shioyából (塩谷) lett az idők során Shibuya , a 渋谷 írásjegyek pedig a megváltozott kiejtésre reflektáltak. E teóriának régészeti leletek adnak némi táptalajt, ugyanis az itt talált sós vízre utaló nyomok és kagylómaradványok arra engednek következtetni, hogy valaha a terület összeköttetésben állhatott a tōkyō-i öböllel. 2.,

Shanghai után következzék pár üveggolyós kép a Japán fővárosból is: Rögtön egy kis csalással kezdve: Pudong reptér Tōkyō, Asakusa Asakusa, Sensōji Még mindig a Sensōji Tōkyō, Hama-Rikyu Gardens Hajóval a Sumida-folyón suhanva Shibuya Shibuya Még mindig Shibuya... Utolsó Shibuya Kapcsolódó bejegyzések: Egy golyóbisnyi Shanghai Kamakura Tōkyō