Ugrás a fő tartalomra

精选博文

土用の丑の日

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5 - Denma-chō börtöne

Az elhunytak lelkei felett őrködő jizó
Tōkyō sötét múltja sorozat, Edo-kor ahogy a sorozat eddigi részeiből megszokhattuk, ezúttal pedig a korabeli Japán egyik legismertebb börtönének,  a Denma-chō Rōyashiki (伝馬町牢屋敷), vagyis a Denma-chō börtön maradványaiban turkálunk. A közeli állomás neve után Kodenma-chōnak (小伝馬町) is nevezett egykori létesítmény börtön s kivégzőhelyként szolgált egyszerre Nihonbashi (日本橋) környékén, a korabeli Edo külvárosában. A börtön mintegy 200 éves fennállása során 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát, így Kozukappara és Suzugamori után a korszak harmadik híres nagy vesztőhelyeként ismert. Az 1613 - 1875 között működő létesítmény nem csak Edo, de Japán egyik legnagyobb börtöne volt, itt raboskodott többek között a késő Edo-kor nagy gondolkodója Takano Chōei (高野 長英) is öt évet, amiért fikázni merte a Tokugawa sógunátust beadványában. Vagy éppen Shoin Yoshida (吉田松陰), szintén a korszak egyik intellektusa, akinek kalandos élete szintén itt ért véget, lefejezéssel

Ami érdekes Denma-chō kapcsán, hogy bár számos közember is a rabok között volt, elsősorban magas rangú személyek (buddhista papok, yamabushik,  orvosok, damyōk vagy sógunok hivatali beosztottjai s más szamuráj státusszal rendelkező bűnelkövetők) fogva tartására/kivégzésére szakosodott intézmény volt. Mi több, az eddig bemutatott kortárs kivégzőhelyekről beszélvén Denma-chō a lehető legbarátibb helyként tudott. Sőt, női rabok is tartózkodtak az agariyában (揚屋), ami alatt (ebben az esetben a börtönben található) bordélyházat értjük - mivelhogy magas rangú elítéltek fogháza volt, állítólag rabok keserűsége leginkább pénztárcájukon múlott. 
A börtön kútjának maradványai, amiből néha ittak, néha itt mosták le a levágott fejeket
Ez mindenesetre korántsem jelenti azt, hogy vajmi wellness szállóról kelljen beszélnünk Denma-chō esetében: ablak nélküli cellákkal operált, napfény nélkül, melyek rendkívül forróak és párások voltak a nyári hőség idején. Napi kétszeri étkezés, a menü barna rizsből és miso levesből állt. A latrina is ugyebár a fogházon belül volt található, ami gondoskodott a folyamatos bűzről. A rendkívül zsúfolt fogházban gyakoriak voltak a járványok és fertőzések, az ide kiutalt orvosok pedig értelem szerűen nem rajongtak a lehetőségért, ezért nem is igazán vizsgálták a ki a rabokat, ellenben egy gyors vizitet követően menekültek is. A rossz higiéniai viszonyok, illetve hiányos orvosi ellátás következtében legtöbbször még azok is meghaltak, akinek nem ítéltek halálra - betegségekben. A kivégzések a rabok szeme láttára történtek, a hullákat napokig a kivégzőhelyen hagyták az enyészetnek. A konstans hullaszagot is pusztán a kínzottak fájdalmas sikolyai törték meg. 
A főhóhér a sógun mindenkori kardtesztelőjének - és kardtesztelés alatt a tameshigiri (様斬), ergo a hullák/élők testén való kardtesztelést értjük - személyéhez fűzhető. (Ide kapcsolódik Yamada Asaemon (山田 朝右衞門), vagy becenevén Kubikiri Asa [首斬り朝] "Lefejező Asa" ronin alakja, az ugyanazon névén kiadott manga karaktere a Tokugawa sógunok kardtesztelőinek sztoriján alapul). Szóval Denma-chō elsődleges halálneme a lefejezés volt, de keresztre-feszítés és másegyéb kreatív ötletek is gyakorta megvalósítást nyertek. Egy jókora bronzharangot kongattak meg minden egyes kivégzés során, mely korábban a börtön területén kívül lokalizálódott, de 1882-ben átkerült mostani helyére, a kivégzettek lelkének emelt Daianraguki-ji (大安楽寺) templom közelébe, melyet a börtön romjain emeltek. 
1871-ben a Meiji-kormány a többi hasonszőrű intézménnyel egyetemben Denma-chōt is bezáratta, bár az elkövetkező 8 évben még használatban maradt a létesítmény. A lefejezések és keresztre-feszítések gyakorlatával pediglen lassacskán teljesen felhagytak. Denma-chō szerepét az Ichigaya börtön (市谷刑務所) vette át 1875-ben, és ezzel a japán büntetés-végrehajtás új korszakába lépett. 
A kis emlékmű, jobbra a Dai'anraku templom
Nem sok emlék maradt fenn az egykori börtönből a kivégzőhely helyére épült az említett Dai'anraku-templom (a közelében egy rakás kőhalom van a közelmúlt feltárásaiból) valamint a Jisshi park (十思公園), ami egy játszótér is egyben. Kicsit morbid egy évszázados vesztőhely földjén libikókázni, de ez a járókelőket szemlátomást korántsem zavarta. Ha tudják egyáltalán, hogy milyen helyen járnak. 
Jisshi-park
Ma már nyoma sincs az egykori jajveszékelésnek 
Shoin Yoshida emlékműve
Ahogy kijövönk a Kodenma-cho állomásról, ez a mementó meséli el a környék sztoriját. Háttérben a Fresness Burger, ami friss mint az állat
Megközelítés: Kodemmachō megálló (小伝馬町駅) a Hibiya vonalon, vagy Shin-Nihonbashi (新日本橋) a Ginza vonalon (igaz, onnan kb. 10 perc séta).

Doufukuai kalauz:
klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések: 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó kor másik nagy vesztőhelye 


Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Ázsiai betyárok vol. 1 - Goemon, a zsivány kit akit élve megfőztek, valamint a Patkánykölyök 

Urbex - barangolás a múltban/romok között

Shanghai szellemtúra - kísértethistóriák a kínai metropoliszból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…