Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5 - Denma-chō börtöne

Az elhunytak lelkei felett őrködő jizó

Tōkyō sötét múltja sorozat, Edo-kor ahogy a sorozat eddigi részeiből megszokhattuk, ezúttal pedig a korabeli Japán egyik legismertebb börtönének,  a Denma-chō Rōyashiki (伝馬町牢屋敷), vagyis a Denma-chō börtön maradványaiban turkálunk. A közeli állomás neve után Kodenma-chōnak (小伝馬町) is nevezett egykori létesítmény börtön s kivégzőhelyként szolgált egyszerre Nihonbashi (日本橋) környékén, a korabeli Edo külvárosában. A börtön mintegy 200 éves fennállása során 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát, így Kozukappara és Suzugamori után a korszak harmadik híres nagy vesztőhelyeként ismert. Az 1613 - 1875 között működő létesítmény nem csak Edo, de Japán egyik legnagyobb börtöne volt, itt raboskodott többek között a késő Edo-kor nagy gondolkodója Takano Chōei (高野 長英) is öt évet, amiért fikázni merte a Tokugawa sógunátust beadványában. Vagy éppen Shoin Yoshida (吉田松陰), szintén a korszak egyik intellektusa, akinek kalandos élete szintén itt ért véget, lefejezéssel. 

Ami érdekes Denma-chō kapcsán, hogy bár számos közember is a rabok között volt, elsősorban magas rangú személyek (buddhista papok, yamabushik,  orvosok, damyōk vagy sógunok hivatali beosztottjai vagy éppen szamuráj státusszal rendelkező bűnelkövetők) fogva tartására/kivégzésére szakosodott intézmény volt. Mi több, az eddig bemutatott kortárs kivégzőhelyekről beszélvén Denma-chō a lehető legbarátibb helyként tudott. Sőt, női rabok is tartózkodtak az agariyában (揚屋), ami alatt (ebben az esetben a börtönben található) bordélyházat értjük - mivelhogy magas rangú elítéltek fogháza volt, állítólag rabok keserűsége leginkább pénztárcájukon múlott. 

A börtön kútjának maradványai, amiből néha ittak, néha itt mosták le a levágott fejeket

Ez mindenesetre korántsem jelenti azt, hogy vajmi wellness szállóról kelljen beszélnünk Denma-chō esetében: ablak nélküli cellákkal operált, napfény nélkül, melyek rendkívül forróak és párások voltak a nyári hőség idején. Napi kétszeri étkezés, a menü barna rizsből és miso levesből állt. A latrina is ugyebár a fogházon belül volt található, ami gondoskodott a folyamatos bűzről. A rendkívül zsúfolt fogházban gyakoriak voltak a járványok és fertőzések, az ide kiutalt orvosok pedig értelem szerűen nem rajongtak a lehetőségért, ezért nem is igazán vizsgálták a ki a rabokat, ellenben egy gyors vizitet követően menekültek is. A rossz higiéniai viszonyok, illetve hiányos orvosi ellátás következtében legtöbbször még azok is meghaltak, akinek nem ítéltek halálra - betegségekben. A kivégzések a rabok szeme láttára történtek, a hullákat napokig a kivégzőhelyen hagyták az enyészetnek. A konstans hullaszagot is pusztán a kínzottak fájdalmas sikolyai törték meg. 

A főhóhér a sógun mindenkori kardtesztelőjének - és kardtesztelés alatt a tameshigiri (様斬), ergo a hullák/élők testén való kardtesztelést értjük - személyéhez fűzhető. (Ide kapcsolódik Yamada Asaemon (山田 朝右衞門), vagy becenevén Kubikiri Asa [首斬り朝] "Lefejező Asa" ronin alakja, az ugyanazon névén kiadott manga karaktere a Tokugawa sógunok kardtesztelőinek sztoriján alapul). Szóval Denma-chō elsődleges halálneme a lefejezés volt, de keresztre-feszítés és másegyéb kreatív ötletek is gyakorta megvalósítást nyertek. Egy jókora bronzharangot kongattak meg minden egyes kivégzés során, mely korábban a börtön területén kívül lokalizálódott, de 1882-ben átkerült mostani helyére, a kivégzettek lelkének emelt Daianraguki-ji (大安楽寺) templom közelébe, melyet a börtön romjain emeltek. 

1871-ben a Meiji-kormány a többi hasonszőrű intézménnyel egyetemben Denma-chōt is bezáratta, bár az elkövetkező 8 évben még használatban maradt a létesítmény. A lefejezések és keresztre-feszítések gyakorlatával pediglen lassacskán teljesen felhagytak. Denma-chō szerepét az Ichigaya börtön (市谷刑務所) vette át 1875-ben, és ezzel a japán büntetés-végrehajtás új korszakába lépett. 

A kis emlékmű, jobbra a Dai'anraku templom

Nem sok emlék maradt fenn az egykori börtönből a kivégzőhely helyére épült az említett Dai'anraku-templom (a közelében egy rakás kőhalom van a közelmúlt feltárásaiból) valamint a Jisshi park (十思公園), ami egy játszótér is egyben. Kicsit morbid egy évszázados vesztőhely földjén libikókázni, de ez a járókelőket szemlátomást korántsem zavarta. Ha tudják egyáltalán, hogy milyen helyen járnak. 

Jisshi-park

Ma már nyoma sincs az egykori jajveszékelésnek 

Shoin Yoshida emlékműve

Ahogy kijövönk a Kodenma-cho állomásról, ez a mementó meséli el a környék sztoriját. Háttérben a Fresness Burger, ami friss mint az állat

Megközelítés: Kodemmachō megálló (小伝馬町駅) a Hibiya vonalon, vagy Shin-Nihonbashi (新日本橋) a Ginza vonalon (igaz, onnan kb. 10 perc séta).

Doufukuai kalauz: klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések: 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó kor másik nagy vesztőhelye 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Ázsiai betyárok vol. 1 - Goemon, a zsivány kit akit élve megfőztek, valamint a Patkánykölyök 

Urbex - barangolás a múltban/romok között

Shanghai szellemtúra - kísértethistóriák a kínai metropoliszból