Doufukuai

Mintegy bukolikus idillbe hajló, hajdanvolt teaházak buja fasor ölelésében, a régi Japán letűnt bája valaha a mai főváros betondzsungelének kellős középén is elérhető volt, mégpedig a mai Shinjuku területén. Tōkyō szülte, s Tōkyō temette a nyugalmas kis Jūnisō tavat (十二社池). A Jūnisō-tó története várostörténeti szempontból nagyon érdekes, hiszen plasztikusan szemlélteti Tōkyō városfejlődését.  A bejegyzés fotói az oldjapanphotos.com oldalról származnak 1590-től Tokugawa Ieyasu  (徳川 家康) itt a környéken kezdte kiépíteni hatalmi bázisát a mai Tokiói-öböl mocsaras partján, ám egy kis szeglete a városnak és egészen az XX. századig megőrizte falusias voltát: az 1910-es években még senki nem gondolt arra, hogy itt lesz majd valaha Tōkyō sűrűn beépített felhőkarcoló-negyede, ahol helyet kapnak többek között az építész legenda, Tange Kenzo (丹下健三) által tervezett, ikonikus Tōkyō Városházának ikertornyai is. Igen, a mai Nishi-Shinjuku (西新宿) történetéről lesz szó. Tsunohazu falu 角筈村 Kjeld Duits

Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsére

Shibuyánál még a gyerekszobrok is maszkban vannak... Mi sem határozza meg jobban napjaink életét, mint a mindent áthálózó COVID-19 pandémia. Nézzük hát meg, milyen szavak uralják a japán médiát jelenleg: 新型 (しんがた) コロナウイルス しんがた : új típusú koronavírus 新型肺炎　(しんがたはいえん) : új típusú tüdőgyulladás (helyenként így említik) 感染　(かんせん) : fertőzés 感染者　(かんせんしゃ) : fertőzött személy 感染症　(かんせんしょう) : fertőző betegség 検査 (けんさ) : (orvosi) teszt, vizsgálat 再検査　(さいけんさ) : vizsgálat megismétlése 結果　(けっか) : eredmény 陽性　(ようせい) : pozitív 陰性　(いんせい) : negatív 〜の感染が疑われる (のかんせんがうたがわれる):　ha betegnek érzed magad...  受診 (じゅしん) : orvosi vizsgálat alá venni 診断 (しんだん) : diagnózis  休校 (きゅうこう) :　iskolák bezárása 休業 (きゅうぎょう) : üzemeltetés (cég, üzlet, vállalkozás) felfüggesztése 在宅勤務　(ざいたくきんむ) : otthonról dolgozni  退院 (たいいん) : kórházból kiengedni  入院　(にゅういん)　kórházba kerülni  アルコール :　alkohol, amit alatt mostanság pia helyett jobbára kézfertőtlenítőt értenek... 消毒液 (しょうどく

Kínában edződve az isten sem képes többé az ember szemöldökének felhúzására, ezáltal meg sem kottyan, ha egy méretes csulának látszó endoplazmán, korábban soha nem láttot, feldarabolt állatok lecsüngő csonkjai között korcsolyázva próbál talpon maradni, miközben artikulátlan kurjongatások és hol negédesen hívogató illatok, hol pedig folytogató bűzorkán tornáztatja elnyűtt érzékeit. Gaikoku ezen félelmei e patyolattiszta, selymes kis szigeten a TV-ben is korhatáros tartalomként mennek, hiszen itt ugyebár az eredendően csomagolt termék is fertőtlenített csomagolásban van csomagolva, világosan tudtukra adni a baciknak, hogy Japánban nem érdemes sátorfát verniük. De persze mindig vannak kivételek. Ilyen az Ueno állomásnál található Ameya Yokocho (アメヤ横丁 vagy röviden Ameyoko アメ横) közelében lévő piac is -ez az Ameya yokocho maga egyébiránt a második világháborút követően egy fekete-piacként indult, főleg olyan cuccokat árultak, amit a megszálló erők katonáitól szerezhette