A disznófej kilóját Uenóban mérik

Kínában edződve az isten sem képes többé az ember szemöldökének felhúzására, ezáltal meg sem kottyan, ha egy méretes csulának látszó endoplazmán, korábban soha nem láttot, feldarabolt állatok lecsüngő csonkjai között korcsolyázva próbál talpon maradni, miközben artikulátlan kurjongatások és hol negédesen hívogató illatok, hol pedig folytogató bűzorkán tornáztatja elnyűtt érzékeit.

Gaikoku ezen félelmei e patyolattiszta, selymes kis szigeten a TV-ben is korhatáros tartalomként mennek, hiszen itt ugyebár az eredendően csomagolt termék is fertőtlenített csomagolásban van csomagolva, világosan tudtukra adni a baciknak, hogy Japánban nem érdemes sátorfát verniük.
De persze mindig vannak kivételek. Ilyen az Ueno állomásnál található Ameya Yokocho (アメヤ横丁 vagy röviden Ameyoko アメ横) közelében lévő piac is -ez az Ameya yokocho maga egyébiránt a második világháborút követően egy fekete-piacként indult, főleg olyan cuccokat árultak, amit a megszálló erők katonáitól szerezhettek be. Nem tudni, honnan eredhet az elnevezés, illetve egyesek szerint az ame (飴), vagyis cukorka / édesség szóból, vagy az amerikaik lerövidítéséből, ami szintén ame lenne.

Édességen kívül manapság már mindent árulnak erre a szartól a repülőig ahogy azt mondani szokás, és hát itt található a Nozawaya (野澤屋) food marketje, a japán piacok Upside Down-ja, ahol nemcsak a disznófejet, de a Demogorgont is kilóra mérik a zsibongó kantoni koboldok, hol szökne szegény teknőskoma de guillotineként csap le nyakára a hentes bárdja, hol test nélküli kerge csirkelábak csárdásához levágott halfejek néma kórusa adja a rigmust. Tagalog, putonghua, thai illetve vietnami nyelvek verbális lassszói elől menkülve flegmán kipakolt belsőségekbe avagy felkoncolt, extraterrisztikus tengeri herkentyűkbe ütküzünk, TIC a köbön, babám. 
Darth Sidioushoz hasonló mély, lassú hahotázások közepette töltöttem fel e piacon készült képeimet Doufukuai facebook oldalára egy ördögi kvíz erejéig, hiszen tudtam hogy senki nem fogja kitatálni, hogy bizony Tōkyō tündéri tunikája alatt kell keresni a mocskos igazságot, miszerint a hardcore ázsiai piac feelinget a japán fővárosban is megtapasztalhatjuk. 
Na de korátsem a kínai piacok iránti nosztalgiám, sem pedig a szándékos szörnyülködés perverz vágya vezérelt Uenóba, hanem pusztán a fűszerek! Amióta ugyanis elkezdtem nem középiskolás fokon főzni (azaz hogy próbálkozni), érdekelnek a különböző fűszerek és igazából ennyit hallottunk magáról a helyről, hogy itt mindenféle, különleges dolgokat lehet kapni. 
Ahogy kijövünk az Ueno állomásról, közvetlenül az Ameyoko (アメ横) illetve az Uenaka (Ueno Nakadori bevárásrlóutca, 上野中通り商店街, 上中) bejáratánál található Ameyoko Center Building nevű objektum lesz az, ahol lemehetünk az alagsorba (B1), ahová a japán minőségellenőrzés illetve ételbiztonság csápjai már el nem érnek. Lásd a nyilat alább:

S jóllehet husikát talán nem vennék itt, de fűszerekből rendesen feltankoltunk, hiszen elképesztő választék van a legkülönbözőbb fűszernövényekből, kínai, koreai, dél-kelet-ázsiai kulináriára jellemző szószokból, öntetekből, ételízesítőkből, ritkább zöldégekből (úgymint kōngxīncài (空心菜), friss koriander), friss és szárított gyümölcsökből (főzőbanán, durián, papaya, friss jackfruit avagy jákafa) ráadásul szinte fillérekért! Kömény, bazsalikom, ánizs, oregánó 100g-os kiszerelésben 300 yenért?! Nem hittem a szememnek, de azért veszettül pakoltam a kosaramat...

Összehasonlítás végett, bármelyik tōkyōi supermarketben 8g-ot adnak 330 yenőért az említett fűszerekből, itt alább a bizonyíték a sarki boltból:
Mindezek mellett curryt, kókusztejet, mártásokat is beszereztünk, ergo most egy darabig el vagyunk látva a megfelelő alapanyagokkal. Ha a következő eónban elfogyna az a sok fűszer, amit beszereztünk, tuti visszamegyek, mert egyszerűen megéri. És hiába próbáltam modern kori Marco Polo módjára jócskán túlozva bemutatni ezt a piacot, nincs itt semmi horror valójában, max egy kis balut (tojáshéjban tálalt, főtt kacsa vagy csirkeembrió). 

Doufukuai-kalauz: klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Setagaya-boroichi - tuti kis bolhapiac 

Muszlim piac Shanghaiból - az ÁNTSZ igazából itt szúrná magát tökön

Házasságpiac Shanghaiból - itt más fajta hús van teritéken. Mamika akcióba lép!

Galaktikus piac - a mindennapi sci-fi 

Dongtailu régiségpiac - okos elvtársaink azóta elbontották

Alkudozás kinaiul - alapszókincs, ha Középföldén jársz!

Omoide yokocho - japán kocsmológiai esettanulmány

Nonbei Yokochō a pityókások sikátora - japán kocsmológiai esettanulmány

Nonbe yokocho, a sültcsiker apoteózisa - japán kocsmológiai esettanulmány

Sankaku-chitai - Sancha kocsma-bermuda-háromszöge, japán kocsmológiai esettanulmány 

Megjegyzések

  1. Hú, ide mi is jártunk anno, de húsra nem fanyalodtunk :D Nagojában is van アメ横ビル, de az nem ilyen vad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen-igen, a husikát talán jobb mellőzni, bár aztán a fene tudja hogy mennyi tokiói étteremben eszünk belőle...de fűszerket illetően tényleg parádés!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Hogy érdemes-e egy Japánban való utazás erejéig időt szakitani rá, azt mondjuk nem tudom, de nem mindennapi hely az egyszer biztos!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

Amerika, a rizs országa

Hattori "Démon" Hanzō története