Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

Yangzhou


"Tornyunk táját elhagyod, búcsúzol, nyugatragy. Yángzhōu-ba: tarka a rét, harmad havában az év. Vitorlád fehérlik még, aztán minden csupa kék:nézem a puszta Jangcét, ahogy elnyeli az ég." - kesergett Li Bai, hogy országos cimborája, Meng Haoran az említett városba teszi át működését. S hogy tettük azt mi is ma egy rövidke trip erejéig.

Nanjingtól nem messze, immáron kétezer-ötszáz éve, a Jangce partján terül el Yángzhōu 扬州 városa, ahol többek között Marco Polo is helytartóskodott kínai kalandjai során. De nem pusztán a velencei vélt vagy valós kalandjainak köszönheti hírnevét, hiszen már a Tavaszok és őszök korától fogva 广陵 Guǎng​líng​-ként ismert település volt, mely az időszámításunk utáni 1800-as évekre egyike lett a Föld azon tíz városának, melynek lélekszáma félmillió főt vagy annál többet számlált.

Kedvező földrajzi fekvéséből vált mindez lehetővé, a Jangce, a Nagy-csatorna valamint a Huái összeköttetésénél egy virágzó kereskedelmi és politikai központ jött létre, nagy kereskedőcsaládoknak, költőknek, festőknek, filozófusoknak adva otthont, ergo a Kína történelme iránt érdeklődőknek igazi kincsesbánya, viszont az átlagfelhasználók sem bánják meg, ha legalább egy napot szánnak rá.

Reggel start, délelőtt érkezés. Taxiba pattanva elsőként irány Puhaddin sírja. A vonatállomástól a város másik végletén lévő sírkert igencsak messze van, és már jócskán harminc yuant kóstált a taxi ármegmondója, a sofőr meg furtonfurt kacsingatott rám, mily szép is az utazótársam. Mindez odáig fajult, hogy megkérdezte, lőhet-e egy képet róla telefonjával. Miyára néztem, bólintottam: lőhetsz főnök, kettőt is, tizenöt yuanes egységáron. Elgondolkozik: nem, nem, túl sok, túl sok. Velem lehet alkudni: elkértem a telefont, csináltam két képet, egyik kevésbé látszott, mint a másik, adtam neki egy tízest, röhögött és intésünkre adta: húzzunk a picsába!

Így érkeztünk meg a Jiefang utcához, a Nagy-csatornától nem messze lokalizálódó (解放南路17号) Puhaddin sírjához (普哈丁墓 Pǔhā​dīng ​mù), aki a Yuan-dinasztia (1271-1368) idején érkezett Kínába az iszlámot terjeszteni. A sír szerint Puhaddin Mohamed, a Próféta XIV. leszármazottja volt​. Számos, a kínai-arab kapcsolattörténetre vonatkozó dokumentum található itt, a híres huízú-k síremlékei mellett. Ezek közül kiemelendő Zhao Yong generális, a kiváló íjász, vagy éppen Zao Baogui (1837-1894), a kínai-japán háború egyik prominens alakjáé, aki a japánellenes felkelés megbízása során vesztette életét Koreában. A szárazföldi csapatok mind feladták magukat rajta kívül, míg a tengeri flottában egyedül egy Shicang nevű tengerész választotta a halált a megalázó fegyverletétel ellenében, így nevük, mint "dupla hűség" szállt tovább. Található itt továbbá egy minaret is, a Xi'an-i Nagy Mecset példájához hasonlatosan szintén pagodának álcázva. Az érdekességek tárházát egy hétszáz éves famatuzsálem bővíti.

A Nagy-csatorna mellett lesétáltunk egy darabon, majd a kanálison átívelő hidak egyikén a közeli 个园 Gè Yuán-be tévedtünk, amelyet egy, Qing-dinasztia korában élt sókereskedő, Huang Zhiyun, építtetett, nem véletlenül:Yángzhō-ban épphogy a Qing-kor hajnalán kezdett igazán prosperálni, ezzel egyidejűleg nagyszabású kertépítkezések kezdődtek, melyek meghatározták a város későbbi arculatát. Az egykori rezidencia a hagyományos déli stílusban épült, leginkább a Suzhou-i Wǎngshīyuán​​-re emlékeztetett. ​Elnevezését a bambuszlevek 个 gè karakterre való hasonlósága alapján kapta, egyébiránt eredetileg több, mint száz bambuszfajta tarkította a placcot. Bámulatos park, bambusz-erdő, tavacskák, rengeteg giccses szikla. Az efféle kínai kertekben található sziklák, kövek anno a gazdagság fokmérőinek számítottak, mert egyrészről drágák voltak, másrészről messziről kellett ideszállítaniuk őket, ergo csak a vagyonosabbaknak lehettek sziklás kertjeik. Tipikus klasszikus-kínai kert, de mindenképp megér egy misét. Apropó, ha xueshengek vagyunk, ne felejtsük otthon a xueshengzhengünket, mert így féláron jutunk belépéshez az egyébként egyre borsosabb jegyek mellett.

A Yanfu Donglu utcájára kilépve haladtunk azon tovább, benéztünk a Zhǔn​tí​-templomba (), melyet még a Ming-korban építettek eredetileg a só-biznisz menedzselésére, és csak később fejlesztették tovább templommá, ma pedig afféle folk-múzeumként tevékenykedik, nem találtam kifejezetten érdekesnek, így az 5-ös buszra pattanva a Dà​míng-templom (​大明寺) következett, ami már évszázadokon keresztül a buddhizmus fontos központjaként üzemelt, egészen, míg el nem pusztították a Taiping-felkelés során. Amit ma láthatunk, az az 1934-es rekonstrukció. Az eredeti templomot Jiàn​zhēn szerzetesnek építették (鉴真), aki építészet, szépművészetet, szobrászatot, orvoslást tanult buddhista polihisztor volt, akit 742-ben meginvitált két japán pap Japánba területi misszionárius-manager kihagyhatatlan lehetőségével, ámde kvázi lehetetlen küldetésnek bizonyult, miképp öt alkalommal sem tudott átjutni a szigetországba a tengeri viharok következtében. Ötödszörre például Hǎi​nán​-ba kötött ki, (ahol magam is szívesen hajótörnék), ő mégsem díjazta különösképp. A hatodik alkalommal, hatvanhat évesen végül sikeresen megérkezett a felkelő Nap földjére, és tíz évig töltötte be munkakörét 763-ban bekövetkezett haláláig. Később a japánok elkészítették viaszszobrát, amit 1980-ban elküldtek Yángzhōu-ba. Emlékcsarnokán kívül itt kapott helyet az eredetileg Song-korban felhúzott, majd 1996-ban újjáépített Qī​líng​-pagoda. A templomegyüttest bejárva a kifelé vezető úton rávettük pillantásunk Yángzhōu fő attrakciójának számító Shòuxīhú-jára (瘦西湖), mely elvileg a Hangzhou-i Xīhú lebutított változata, elnéztünk oda is, de igazából a diáki nyújtotta félárat sem érte meg kívülről a park, nemhogy a teljes - 90 yuanes - rablást. Ekképp az azzal csaknem szemközti Chán-templomba keveredtünk​ (vagy Shàn​, 寺), mely ugyan kevésbé attraktív, de a hegyre felmászva - hol fekszik - kiváló kilátást nyújt a Shòuxīhú-ra, és magára Yángzhōu városára. Pont ezért építették ide.

Már kezdett vége lenni a napnak, így visszaorientálódtunk a városközpontba, kajáztunk, s mivelhogy itt sem dúskálkodnak a laowai-ok, képesek voltunk megzavarni egy esküvői fotózást, mert a fotós érdekesebbnek talált bennünket, mint a friss házas, pózoló kínai párt. Kora este indult vissza vonatunk, haza Nanjingba. No igen, noha Nanjing nem egy kifejezetten szép város, de mindig jó érzés visszatérni ide, már-már második otthonomba.
Yángzhōu egy kanálisokkal és kertekkel tarkított kínai viszonylatokban kis - négy és fél milliós - porfészek, a Nanjing-i kínaiak szerint élni jó itt, mert lassabb, békésebb, nyugodtabb életritmus jellemzi, mint a Déli Fővárost. Jiāng​sū​ tartományában járva nem megvetendő kitérő.

Megjegyzések

  1. "Tornyunk táját elhagyod, búcsúzol, nyugatra mégy. Yángzhōu-ba"

    Szeretem ezt a verset,Japánban is ismerik:
    故人西辭黄鶴樓, kodzsin nisi no kata kókakuró o dzsisi
    煙花三月下揚州。enka szangecu jósú ni kudaru.
    孤帆遠影碧空盡,kohan no en'ei hekikú ni cuki,
    惟見長江天際流。tada miru csókó no tenszai ni nagaruru o.


    Meng Haoren nálam is szerepelt már :
    http://fubito.blogspot.com/2011/02/nehez-felkelni-az-agybol-tavaszi.html

    Kellemes utazást!

    VálaszTörlés
  2. Van még két magyar fordítása:

    Sárga Daru-lak -
    Innen egymagad
    mentél s vitorlád
    az égbe suhant.

    KÉPES GÉZA fordítása

    Én társamtól búcsúzom Sárga Daru toronyban,
    Jangcsouba útnak indul: pára, virág, tavasz van.
    Vitorlájának árnya kék űrbe olvad távol,
    már csak a folyót látom az égbolt-foglalatban.


    WEÖRES SÁNDOR fordítása

    Mondjuk nekem az első, Orbán Ottóé tetszik legjobban.

    VálaszTörlés
  3. Ja, az első tényleg jó, de Képes Gézáé is tetszik.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…