Xi'an - 2. nap (兵马俑)

Ergo a reggeli magunkhoz térést követően előbb a 603-as busszal (mely barátunk keresztül megy a városon) visszatértünk a vonatállomásra. Itt hemzsegnek a hiénataxisok, és egyéb instant jóakaróink, kiknek minden vágya, hogy eljuttassanak minket az agyaghadsereghez (兵马俑 bīngmǎ yǒng) kellőképpen lehúzva a nemtörődöm, vagy kényelmes turistákat. Nagyon erőszakosak, jönnek utánad többen is, mint egy karaván, egészen, míg fel nem szállsz a 306-os buszra; mely mindössze 7 yuanért visz el nemhogy Kína, de a XX. század legjelentősebb archeológiai feltárásához, a terrakotta hadsereghez úgy, hogy közben a Take my breath away-jel terít szenvedélytől fűtött köntöst vállunkra hangszórója.

Közel egy órás út után értünk a helyszínre, melyet 1974-ben tártak fel kutat ásó kínai parasztok, és azóta valóságos birodalom épült körülötte. A diákigazolványunk felmutatásával féláron (55 yuanért) kaptunk belépőt az agyaghadsereghez, és Qin Shi Huang (秦始皇) - az Első császár mauzóleumához.

A nekropolisz létrehozását i.e. 210-re datálják, az első csarnok 210 X 60 méteres, mélysége 5 és 7 méter között változott. A 6000 terrakotta-katona és ló hadrendben állva sorakozik, ezekből az elitet képző 210 íjász/számszeríjász három sorban kapott helyet a sereg keleti végén. (Számítások szerint mintegy 800 méteres hatótávolsággal rendelkeztek.) Szorosan mögöttük kaptak helyet a páncélos katonák lándzsákkal, dobóbaltákkal és egyéb távolsági fegyverekkel, 35 lovasszekérrel kiegészítve. Minden egyes katona önálló arckifejezéssel, hajformával, ruházattal rendelkezik, de még a rajtuk lévő saru sem egyforma.
Az íjászok pontosan a Háború művészetében leírt pozíciókban sorakoznak, a figurák arcát akkoriban élő emberekről mintázták. Az agyagkatonák közül számos valódi, akkoriban használt fegyvert tartott. A felületkezelés következtében a kardok ellenállóvá váltak a korrózió ellen, és több, mint 2000 év után is élesek maradtak. (E fegyverek múzeumok raktáraiban vannak ma, elzárva a publikum elől.)

A második és harmadik sírboltot 1976-ban tárták fel, az előbbi közel 1000 katonát, míg az utóbbi pusztán 68-at, valamint egy harci-szekeret tartalmazott. Egyes archeológusok szerint ezen felfedezésekkel még mindig nem tárták fel a teljes sereget, és feltételezik, hogy Qin Shi Haung sírdombja környékén egy még nagyobb hadosztály kaphatott helyet. (A felvetésnek lehet valóságalapja, hiszen a most kiállítva lévő sereget is pusztán legendának tartották - egészen megtalálásáig.)
Szintén lenyűgöző a bronz harci-szekér pár, melyet Qin Shi Haung (feltételezett) sírjától találtak 20 méterre nyugatra, ma a kiállítás részeként tekinthetőek meg a helyszínen külön erre létrehozott múzeumban(秦始皇兵马俑博物馆).

Sima Qian, a kínai történettudomány atyja (ha maliciózusak akarunk lenni akkor csak keresztapja- kiheréltek, de így is megírta fő művét, a Történetíró feljegyzéseit) szerint i.e. 246-ban kezdte el a grandiózus sereg gyártását 700.000 ember bevonásával, és szerencsés egykori geológiai adottságai miatt - északi részén arany-bánya, déli részén jáde-bánya - miatt választották ezt a helyet. A terület még mindig nem teljesen feltárt - a kutatók a csarnokok beomlásveszélyétől tartanak, így számos helyen pusztán műszerekkel vizsgálódnak.
A terrakottafigurák gyártására külön manufaktúrákat hoztak létre, s külön helyeken gyártották a test különböző részeit- fej, láb, torzó, kezek - majd a helyszínen szerelték őket össze. Mai tanulmányok szerint alapvetően nyolc arctípus létezett, és az agyagmunkálatok során ezeket látták el egyedi vonásokkal. A figurák életnagyságúak, s eredetileg ráadásul színezettek is voltak, ám több, mint kétezer évet követően szürkévé fakultak. A sereg általánosan elfogadott nézet szerint az Első császár túlvilági hatalmát volt hivatott biztosítani.

Elképesztő látvány.

Qin Shi Huang nem az az ember volt, ki szarral töltötte a rétest. 40 éves korára hat királyságot hódított meg, és 6400 km-nyi utat fektetett le. (Ennyivel magam is elégedett lennék 40 éves koromra.) 13 évesen kezdte a császárok iparát, i.e. 221-re legyűrte ellenfeleit, és egységesítette Kínát. (Kína mai elnevezése egyes fejtegetések szerint a császár nevéből, pontosabban királysága nevéből - Qin - ered.) Eléggé ambivalens személyiségnek számít Kína történetében. Egyrészről ugyebár - először az ország történetében - egységesített birodalmat hozott létre, ezzel egyetemben a szám és mértékegységet, a pénznemet, az írott szöveget, de még a kocsitengelyeket is. Nagy kiterjedésű úthálózatot fektetett le, elkezdte építeni a Nagy falat, valamint a Xing'an-ban látott Lingqu-kanális is nevéhez fűzhető. Mindazonáltal e tetteket nem úgy hajtotta végig, hogy becézgette, és cirógatta alattvalóit, hanem tömegeket taszított rabszolgaságba, ha valakinek pediglen nem tetszett a rendszer, lamentálásért könnyen a falba építve találhatta magát. (Vagy más módon, de azonmód elkezdhette a császár túlvilági seregének gyarapítását). S miként legista nézeteket vallott, a konfuciánusok sem lubickoltak nála. Félt és rettegett uralkodó volt, óriási emberáldozatok útján tudta csak véghez vitetni grandiózus műveit. A terrakotta sereg mellett büszkén tornyosul hatalmas szobra.

Másfél km-re a terrakottaseregtől nyugatra helyezkedik el Qin Shi Huang sírja, melyet egy gyönyörű park vesz körbe, nem is beszélve a távolban elhelyezkedő hófödte hegyekről (hétfőn havazott, nem olyan magasak). A sírdomb kialakítása nem kevésbé nagy földmunkát igényelt, konkrétan egy mesterséges domb, Sima Qian szerint csodás kincsek vannak alatta. Megtekintettük az elmék-oszlopot, körbejártuk a parkot, s szívtuk a városban nem található friss levegőt. Monumentalitást, magányt, és nyugalmat sugárzó az emlékmű.

Eléggé elütöttük az időt, és tulajdonképpen végig bandukoltuk az egész napot, így amondók voltuk, jobb visszatérni a hostelba. Így is tettünk, be is sötétedett, mire újfent a Han Tang Inn-ben találtuk magunkat. A mai napon élőzenész volt, egy gitáros-énekes pengette a húrokat, egészen kellemes melódiákat játszott, mi pedig eldumálgattunk a többi utazóval, élményeket, tapasztalatokat cseréltünk, egy csávó most készült például Guilinbe, és tök jó érzés volt tanácsokat adni neki, merre menjen, miket nézzen meg, etc. A filmnézős szobában megnéztünk még valami romantikus szarságot, aztán el is csomagoltuk magunkat a következő napra, hiszen Xi'an egyik jelképe, a Dàyàn Tǎ 大雁塔 - a Vadludak nagy pagodája még hátravolt.