Doufukuai

Kínában edződve az isten sem képes többé az ember szemöldökének felhúzására, ezáltal meg sem kottyan, ha egy méretes csulának látszó endoplazmán, korábban soha nem láttot, feldarabolt állatok lecsüngő csonkjai között korcsolyázva próbál talpon maradni, miközben artikulátlan kurjongatások és hol negédesen hívogató illatok, hol pedig folytogató bűzorkán tornáztatja elnyűtt érzékeit. Gaikoku ezen félelmei e patyolattiszta, selymes kis szigeten a TV-ben is korhatáros tartalomként mennek, hiszen itt ugyebár az eredendően csomagolt termék is fertőtlenített csomagolásban van csomagolva, világosan tudtukra adni a baciknak, hogy Japánban nem érdemes sátorfát verniük. De persze mindig vannak kivételek. Ilyen az Ueno állomásnál található Ameya Yokocho (アメヤ横丁 vagy röviden Ameyoko アメ横) közelében lévő piac is -ez az Ameya yokocho maga egyébiránt a második világháborút követően egy fekete-piacként indult, főleg olyan cuccokat árultak, amit a megszálló erők katonáitól szerezhette

Volt már szó különböző számjegy- í rásjegy variánsokról a blogon, ezúttal viszont egy azoknál is kevésbé ismert rendszerrel lesz szó, mégpedig a Sūzhōu-számokról (Sūzhōu mǎzi, 苏州码子), mi utóbbiak még az arab számok megjelentése előtt voltak használatban Kína egyes területein. Ezen számjegyeket különböző forrásokban mint huāmǎ (花碼), cǎomǎ (草碼), jīngzǐmǎ (菁仔碼), fānzǐmǎ (番仔碼) és shāngmǎ (商碼) elnevezésben kerültek említésre. Eredendően valóban Sūzhōu  városából származó rendszerrel van szó, innnen ered az elnevezése is. A Sūzhōu-számok az ún. számolópálca jelölésrendszer egyik legtovább használatban maradt változata, tulajdonképpen a Déli-Song számlópálcából (ergo az abakusz, vagy kínaiul suànpán 算盘 számlálóeszköz) eredeztethető helyiértékes számábrázolási mód. Az eredendően tehát Sūzhōu illetve Hángzhōu városaiban használt számjelölési rendszert elősosorban a gyors számítási műveleteket igénylő kereskedelmi tevénykenységek, mint elszámolás és könyvelés végzése közben alka

Ami Petőfinek a szabadság meg a szerelem, az nekem a sajtos dak galbi és a samgyeopsal:  Sajtos dak galbi, samgyeopsal!  E kettő kell nekem.  Samgyeopsalért föláldozom Az életet, Sajtos dak galbiért föláldozom Samgyeopsalomat.  (Doufukuai, Seoul, 2019. augusztus 2.) Kína és Japán gigantikus kulturális farpofái mélységesen összenyomták érdeklődésem a remetekirályság, Korea irányába, ez a Doufukuai blog bejegyzéseinek Koreát illető csekély száma is hűen tükrözi. Mindazonáltal a koreai kaja az már azóta szívem csücske volt, hogy Nanjingban az egyetem közelében lévő kis, erőteljesen sinizált koreai kajázdában először kóstolóra vettem, s azóta kézenfogva, mi több keblemre ölelve a kimchit szökkelek a koreai kulinisztika megunhatatlan világában. S mivel hogy a kaja volt az, ami igazán elvitt minket Seoulba, gondoltam saját okulásom végett is, hogy megvizsgáljuk a koreai kaja történetét mielőtt rátérnék, hogy miket is burkoltunk infatigábilis. Korea teljes tör