Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Japán folklór vol. 1 - japán betyárok 義賊 - 五右衛門 & 鼠小僧

Ahogy nálunk Zöld Marci vagy éppen Rózsa Sándor testesítette meg a társdalomból kitaszított, majd a kollektív emlékezetben megdicsőült, a gazdagot megfosztó, szegénynek adakozó igazságos rabló-útonálló szerepét (義賊/义贼), hasonló néphősök a világ valamennyi táján, így Kelet-Ázsiában is éppúgy fellelhetőek. Pár ismertebb alak következik, első körben Japánból.

Ishikawa Goemon (石川五右衛門, 1558- 1594). Goemon korai éveiről keveset tudni, hivatalos forrásokban 1642-ben jelent meg Toyotomi Hideyoshi (豊臣秀吉) életrajzában, ahol pusztán piti tolvajként referáltak rá, a népi folklór azonban ennél sokkal többre tartja.  Egyesek szerint Sanada Kuranoshin-ként (真田八郎) született, mások szerint Gorokizunak (五郎吉), 1558-ban, 15 éves korában meggyilkolták apját az Ashikaga (足利) klán emberei, amiért bosszút fogadott és belefogott a ninjutsu (忍術) nem középiskolás fokú művelésébe, bár más változat azt mondja, hogy a Oda Nobunaga (織田信長) nevű daimyo (大名)elleni sikertelen likvidálási kísérletét követően lett belőle ninjutsu-felhasználó haramia.    Megint más elbeszélések alapján korántsem bujdosó ninja ( 抜忍) volt, hanem egyszerűen társaival segített a Kansai-régióban lévő földesurak, kereskedők, és papok válláról levenni az értékeik által nyomott terhet, amivel a földművelő lakosságnál meredeken emelkedett népszerűségi indexe. Életének számos interpretálása mellett kivégzése is legalább ennyiképpen őrződött meg, 1594, a Toyotomi Hideyoshi elleni sikertelen merénylet, és a főzőüst viszont közös alkotóelemei a sztorinak. A személye iránt intézett előre megfontolt gyilkossági szándék annyira felbőszítette Toyotomi Hideyoshit, hogy halálra ítélte Goemont egész nemzetségével együtt. A kivégzés neme az üstben megfőzés (煮殺) volt, a kyotói Nanzen-ji(南禅寺) templom előtt (vagy máshol). Fiával együtt került az üstbe, a beszámolók szerint feje fölött tartva próbálta menteni gyermeke életét, egyes változat szerint Toyotomi megkönyörült a gyereknek, más változat szerint nem. Érdekesség képen, az olyan alulról fűtött, főképp az Edo-korban népszerű fürdőkádakat, amik Goemon megfőzéséhez használt üstköz hasonlítottak, Goemonburo-nak (五右衛門風呂) „Goemon fürdőnek” nevezik.  Később alakja klasszikus kabuki darabokban (a 金門五三山桐-t elvileg ma is játsszák), majd Konami 90-es évekbeli Ganbare Goemon videojáték sorozatában, illetve a 2009-es Goemon című filmben öröklődött tovább.

Nezumi Kozō (鼠小僧, 1797 – 1831). Nezumi, „a patkány” ennél szebb néven, Nakamura Jirokichi-ként (仲村次郎吉)látta meg a napvilágot,  a becenevéből a kozō –kölyök, gyerek – az Edo-kori kifutófiúk, tanítványok, szolgálók illetése, mely a zsebtolvajok gyakori elnevezéséül is szolgált egyúttal: a tolvajgyerekek igencsak elterjedtnek számítottak,  mivel a mesterség fürge ujjakat kívánt. A „patkánykölyök” elnevezésének másik magyarázata, hogy Nakamura eleve magas fokú hasonlóságot mutatott egy patkánnyal, már kinézetét illetően, emellett a mendemondák szerint egy zsák patkányt vitt magával betörései alkalmával, hogy ezzel terelje el a figyelmet a rablás közben keltett zajokról. Nezumi a többi útonállóval, például Goemonnal ellentétben egyedül dolgozott. 1822-ben elfogták, tolvajnak bélyegezték, kapott egy erre utaló tetkót és száműztették Edóból. Ehelyett visszatért, és folytatta, amihez legjobban értett, vagyis a fosztogatást/rablást 9 éven keresztül, végül 1831-ben ismét elcsípték, és Nezumi még abban a korban élt, amikor nem létezett lézeres tetoválás-eltávolítás, a kilenc évvel ezelőtti megbélyegzés ezért most a halálos ítéletét is magába foglalta. Tolvaj-karrierje igen impozáns, mintegy 100 szamuráj-háztartás kifosztását vallotta be, és 15 év alatt közel 30,000 ryō() értéktől szabadította meg Edo tehetősebb lakóit, noha elfogásakor alig találtak nála valamit. A Suzugamori (másik változat szerint Kozukappara - a síremléke legalábbis ott van) vesztőhelyén (鈴ヶ森刑場) való lefejezése előtt nyilvános meghurcolást kellett átélnie, majd fejét a tojvaj-karrier iránt lelkesedők eltanácsolására közszemlére tették. Mivel szegényen fogták el, és nyilvánosan megalázták, elterjedt a monda, hogy az óriási rabolt összeget valójában a szegényeknek lopta, illetve nekik osztotta szét. Az továbbra is rejtély bár, hogy a rabolt összeg végül hova lett, Nezum
A Patkánykölyök sírja Minami senjuban
i volt annyira előrelátó, hogy megszakítsa kapcsolatát családjával, így nekik nem kell osztozniuk fővesztésében. Nezumi Kozō-ról Goemonnal kapcsolatban semmilyen háztartási eszközt nem neveztek el, de kabuki darabokban, népdalokban, majd videojátékok és a pop-kultúra bugyraiban később maga is inkarnálódott.

A következő részben Kína felé vesszük az irányt!

Kapcsolódó bejegyzések:

Kozukappara vesztőhelye - itt lelte halálát a Patkánykölyök is

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…