Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Nincs mit eufemisztizálni, hisz arról van, ami a címben is szerepel. Nem túl messzire a Minowa (三ノ輪) megállótól a Hibiya vonalon, van egy kis templom, mely első ránézésre nem sokban különbözik valamennyi fővárosi templomtól. Sőt, második ránézésre sem, hiszen nem is az új templomépület borzolja a kedélyeket, ellenben a régi temető, mely közel 25,000 prostituált maradványait őrzi.

Kusakabe Kimbei (日下部 金兵衛, 1841–1934) kézzel színezett albumimpapír fényképe a Yoshiwara lányokról az 1890-es évekből. 

Újfent visszatértünk tehát az Edo-korba, s nagyító alá vesszük a korabeli japán szexipar egy sajátos intézményét, Yoshiwarát (吉原). A Tokugawa-érában mai napi Senzoku 4-chome alatt található terület egy legális vörös-lámpás negyedként funkcionált, mely Yoshiwara néven volt ismert. Yoshiwara igazából Nihombashiról költözött át az 1650-es években, a pusztító nagy tűzvész után mely kellőképpen leamortizálta a város részét, és kezdetben Shinyoshiwaraként (新吉原) volt ismert, a shin (新) 'új' jelző azonban hamarosan kikopott. Az elkövetkező 300 évben ez a negyed leányok és asszonyok ezreinek otthonává vált. (Apropó, egy kapcsolódó filmajánló: Sakuran). 

sotoba 卒都婆 - fa síremlék, mely az elhunyt poszthumusz nevét viseli a buddhista hagyományban 

Yoshiwara egy fallal körülvett, szigorúan ellenőrzött terület volt. A tranzakciók lebonyolítása még a belépést megelőzőleg, a falakon kívül történt a közeli teaházakban, s még a szamurájok is kötelesek voltak leadni fegyvereiket, mielőtt a negyedbe térhettek volna. A negyedben élő nők természetesen korántsem élveztek szabad ki-bejárást, a legtöbbjüket olyan hitelek taszították rabszolgasorsba, amiket egy életen át sem tudtak igazán visszafizetni. Szolgálati idejük alatt mindössze két alkalommal hagyhatták el a negyedet: 1., valamelyik szülő elhunytakor 2., cseresznyefa virágzáskor, egy hanami erejéig Uenóban. A legtöbb prostituált számára az egyetlen valódi kiút maga a halál volt. 

生まれては苦界、死しては浄閑寺 - "gyötrelmes világba születtem, halálom Jōkanjiban lelem" - áll az emlékműn

1855 November 11-én, az Ansei Edo földrengés során (安政江戸地震) egy 6.9 magnitúdójú rengés rázta meg a várost - Namazu ugrott  - folyamatos utórengésekkel az elkövetkező két évben. Az utolsó nagy fölrengést ezt megelőzőleg 1703-ban élte át Edo, nem volt már ki emlékezzék a valódi pusztításra, így a földrengésbiztonság sem volt a toppon. Kártyavárként omlottak össze a város épületei, a felcsapó tüzek egymást érték. A Yoshiwarába zárt nők többsége, ha túl is élték az épületek összeomlását, nagy valószínűséggel a tűz martalékaivá váltak: a körbekerített negyednek csak két kijárata volt, két szűk kijárata mely strikt módon szabályozta a be-, és kilépőket. Ez nem sokat segített az esetleges evakuációkban.  

Hira kanzashi (平かんざし) - egy (tört) hajdísz az emlékmű kriptán, talán hasonlók díszíthették Yoshiwara lányait is egykoron

Egy nagyobb rengést -  a korabeli kínai eredetű korrelatív kozmológiai képzeteken (宇宙观) alapulva - a fennálló társadalmi rendben való változtatások elkerülhetetlen jeléül véltek. A rengés epicentruma a város északkeleti részére - és Yoshiwarára esett - mely ahogy az előző bejegyzésben említettük - a buddhista hagyományban kimon (鬼門 'az démonok kapuja') balszerencsés irányként volt tudott. 1855-ben a város északkeleti része a tűzvész központjává vált, míg a város nyugati része javarészt érintetlen maradt. Yoshiwara húzta a legrövidebbet. 

Yoshiwara negyede a pusztítást követően alig tudott talpra állni, ami értelem szerűen a bordélyházak bevételének rohamos csökkenését eredményezte. Ezt ellensúlyozandó, még több nőt hoztak a negyedbe, s még alacsonyabb árakon kínálták őket, ami csak fokozta (tömeg)nyomorúságukat, a járványok és betegségek megszokottá váltak. 

Shin-yoshiwara-Soureitou (新吉原總霊塔) - Új Yoshiwara síremlék

Míg az 1700-as években hozzávetőlegesen 1500 prostituált dolgozott a negyedben,  a XX. század fordulójára ugyanazon területen közel 9000 főre nőtt számuk. Többségük szifiliszben, tuberkulózisban - esetleg mindkettőben - szenvedett. Időnként a tífusz is felütötte fejét. Születéstől számított várható élettartam: 25 év. Azaz huszonöt: az Edo-kor kulturális dicsfénye hajlamos a szőnyeg alá söpörni efféle nüanszokat.

A temető maga. Az elmondások alapján a középütt lévő fa volt a korabeli templom bejárata, mely elé dobták a hullákat

1855-ben az Ansei-földrengés során olyan szintű koporsó-hiány lépett fel, hogy gyakorta pusztán hordókba fektették még a jómódú családok elhalálozottjait is, a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó közönséges prostituáltakat temetési ceremóniában sem részesítették. Egyszerűen az enyészetnek hagyták testüket. Talán ez az esemény állíthatott precedenst a későbbi gyakorlatnak is: ha egy lány elhunyt Yoshiwarában, aligha keltett nagy visszhangot. gyékénybe csomagolt holttestüket elvitték a Jōkanji templomhoz (浄閑寺), és a bejárat elé dobták. Becslések szerint mintegy 25,000 nő végezte ily mód, a templomra pedig ráragadt a nagekomi dera (投込寺,) ergo a 'bedobálós templom' elnevezés, mely elfeledett s kelletlen nők sírhelyévé vált.

A Minowa állomástól kifele jövet megkérdek egy idősebb járókelőt:

- konnichiwa, meg tudná mondani, merre van a Jōkanji templom?

- a micsoda?!

- a Jōkanji templom, nagekomi dera, ahol a Yoshiwara negyed prostituáltjait temették el.

- ja, a bedobálós templom! Ott lefordulsz a sarkon és egyből megtalálod!

Korabeli térkép Yoshiwaráról

Bedobálós templom, így már világos. Egyébiránt hogy miért a Jōkanji templomot választották e célra, némileg homály fedi, hiszen nem a legközelebbi templom volt a negyedhez, mi több a holttestek eljuttatása a templomhoz igencsak körülményes lehetett. Yoshiwara negyed körül rizsültetvény volt, a legegyszerűbb útvonal a negyed főbejáratán keresztül vezethetett, bár azt pedig nehéz elképzelni, hogy ugyanazon az úton vitték volna a lányok hulláit, mint amin az ügyfelek mentek a negyedbe. Ergo vélhetően a hátsó bejáratot használhatták, Utagawa Hiroshige (歌川 広重) ukiyo-e mester fametszetén látható, amint egy szűk út vezetett ki Yoshiwarából a rizsültetvényen keresztül. Az is lehet, sőt valószínűbb, hogy a térképeken fel nem tüntetett, közvetlenül a templomhoz vezető ösvényen távolították el a holttesteket, elkerülve a nagyobb forgalmú útvonalakat.

A Meiji-korszakban -  ahogy a vesztőhelyek esetében is - már kissé barbárnak kezdett festeni a gyakorlat, Meiji 38. évében, 1905-ben elhatározták, hogy beszüntetik a templomba való hulladobálást is, és emlékművet állítottak az ide került nők ezreinek lelkének. A bedobálós templom elnevezés azonban máig is tartja magát.

Az emlékmű egy kriptát is rejt, melyben hamvödrök tetőznek

Ahogy belépünk a templomba, egy kis tábla emlékezik meg a fentebb leírtakról, fotók alapján kerestem meg az egy szál emlékművet az amúgy szabványos temetőben, mely semmi egyéb mementót nem állít a mizushoubai (水商売), ergo Yoshiwara üzleti modelljében elhunytak ezreinek.

A Jōkanji templomot Nagai Kafu (永井 荷風, 1879-1959) íróval is szokták volt asszociálni, kinek novelláiban gyakorta szerepeltek az itt eltemetett lányok, illetőleg Yoshiwara dekadens világa. Az emlékmű előtt Földrengés (震災) című verse áll, melyet az említett, Yoshiwarát elpusztító 1855-ös Ansei Edo földrengés emlékére írt. Az első versszaknál többet nem volt kedvem lefordítani:

今の世の若き人々

Korunk fiataljai,

われにな問ひそ今の世と

ne kérdezzetek korunk

また来る時代の藝術を。

s az eljövendő korok művészetéről.

われは明治の兒ならずや。

Hát nem a Meiji [korszak?] gyermeke vagyok?

その文化歴史となりて葬られし時

Mikoron e kultúrát s történelmét eltemették,

わが青春の夢もまた消えにけり。

[vele együtt] fiatalságom álmai is odavesztek.

Miután kijöttem a templomból, és elbóklásztam a környéken, próbáltam belőni azt a bizonyos hátsóbejáratot a Yoshiwara-negyedhez, kevés sikerrel - a környezet valahogy túlontúl is megváltozott... 

Megközelítés: Hibiya vonal, Minowa állomás, onnan pár perc séta. Térképért klikk a Doufukuai-kalauzra.

Kapcsolódó bejegyzések: 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye 

Kurvák és költészet Kínában - irodalmi kalandozások a kínai vörös lámpás negyedekben

Namazu, a földrengető világharcsa - japán mitológia képzetek a földrengések magyarázatára 

海女 - a japán gyöngyhalásznők - csöcsben dús bejegyzés

Japán csáperotika az Edo-korból - aberrált sci-fi horror-pornóban dús bejegyzés

Nőtörténet - valamennyi releváns tartalmú bejegyzés a blogon

Urbex - barangolás a múltban/romok között