Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető


Nincs mit eufemisztizálni, hisz arról van, ami a címben is szerepel. Nem túl messzire a Minowa (三ノ輪) megállótól a Hibiya vonalon, van egy kis templom, mely első ránézésre nem sokban különbözik valamennyi fővárosi templomtól. Sőt, második ránézésre sem, hiszen nem is az új templomépület borzolja a kedélyeket, ellenben a régi temető, mely közel 25,000 prostituált maradványait őrzi.
Kusakabe Kimbei (日下部 金兵衛, 1841–1934) kézzel színezett albumimpapír fényképe a Yoshiwara lányokról az 1890-es évekből. 
Újfent visszatértünk tehát az Edo-korba, s nagyító alá vesszük a korabeli japán szexipar egy sajátos intézményét, Yoshiwarát (吉原). A Tokugawa-érában mai napi Senzoku 4-chome alatt található terület egy legális vörös-lámpás negyedként funkcionált, mely Yoshiwara néven volt ismert. Yoshiwara igazából Nihombashiról költözött át az 1650-es években, a pusztító nagy tűzvész után mely kellőképpen leamortizálta a város részét, és kezdetben Shinyoshiwaraként (新吉原) volt ismert, a shin (新) 'új' jelző azonban hamarosan kikopott. Az elkövetkező 300 évben ez a negyed leányok és asszonyok ezreinek otthonává vált. (Apropó, egy kapcsolódó filmajánló: Sakuran). 

sotoba 卒都婆 - fa síremlék, mely az elhunyt poszthumusz nevét viseli a buddhista hagyományban 
Yoshiwara egy fallal körülvett, szigorúan ellenőrzött terület volt. A tranzakciók lebonyolítása még a belépést megelőzőleg, a falakon kívül történt a közeli teaházakban, s még a szamurájok is kötelesek voltak leadni fegyvereiket, mielőtt a negyedbe térhettek volna. A negyedben élő nők természetesen korántsem élveztek szabad ki-bejárást, a legtöbbjüket olyan hitelek taszították rabszolgasorsba, amiket egy életen át sem tudtak igazán visszafizetni. Szolgálati idejük alatt mindössze két alkalommal hagyhatták el a negyedet: 1., valamelyik szülő elhunytakor 2., cseresznyefa virágzáskor, egy hanami erejéig Uenóban. A legtöbb prostituált számára az egyetlen valódi kiút maga a halál volt
生まれては苦界、死しては浄閑寺 - "gyötrelmes világba születtem, halálom Jōkanjiban lelem" - áll az emlékműn
1855 November 11-én, az Ansei Edo földrengés során (安政江戸地震) egy 6.9 magnitúdójú rengés rázta meg a várost - Namazu ugrott  - folyamatos utórengésekkel az elkövetkező két évben. Az utolsó nagy fölrengést ezt megelőzőleg 1703-ban élte át Edo, nem volt már ki emlékezzék a valódi pusztításra, így a földrengésbiztonság sem volt a toppon. Kártyavárként omlottak össze a város épületei, a felcsapó tüzek egymást érték. A Yoshiwarába zárt nők többsége, ha túl is élték az épületek összeomlását, nagy valószínűséggel a tűz martalékaivá váltak: a körbekerített negyednek csak két kijárata volt, két szűk kijárata mely strikt módon szabályozta a be-, és kilépőket. Ez nem sokat segített az esetleges evakuációkban.  
Hira kanzashi (平かんざし) - egy (tört) hajdísz az emlékmű kriptán, talán hasonlók díszíthették Yoshiwara lányait is egykoron
Egy nagyobb rengést -  a korabeli kínai eredetű korrelatív kozmológiai képzeteken (宇宙观) alapulva - a fennálló társadalmi rendben való változtatások elkerülhetetlen jeléül véltek. A rengés epicentruma a város északkeleti részére - és Yoshiwarára esett - mely ahogy az előző bejegyzésben említettük - a buddhista hagyományban kimon (鬼門 'az démonok kapuja') balszerencsés irányként volt tudott. 1855-ben a város északkeleti része a tűzvész központjává vált, míg a város nyugati része javarészt érintetlen maradt. Yoshiwara húzta a legrövidebbet. 
Yoshiwara negyede a pusztítást követően alig tudott talpra állni, ami értelem szerűen a bordélyházak bevételének rohamos csökkenését eredményezte. Ezt ellensúlyozandó, még több nőt hoztak a negyedbe, s még alacsonyabb árakon kínálták őket, ami csak fokozta (tömeg)nyomorúságukat, a járványok és betegségek megszokottá váltak. 
Shin-yoshiwara-Soureitou (新吉原總霊塔) - Új Yoshiwara síremlék
Míg az 1700-as években hozzávetőlegesen 1500 prostituált dolgozott a negyedben,  a XX. század fordulójára ugyanazon területen közel 9000 főre nőtt számuk. Többségük szifiliszben, tuberkulózisban - esetleg mindkettőben - szenvedett. Időnként a tífusz is felütötte fejét. Születéstől számított várható élettartam: 25 év. Azaz huszonöt: az Edo-kor kulturális dicsfénye hajlamos a szőnyeg alá söpörni efféle nüanszokat.
A temető maga. Az elmondások alapján a középütt lévő fa volt a korabeli templom bejárata, mely elé dobták a hullákat
1855-ben az Ansei-földrengés során olyan szintű koporsó-hiány lépett fel, hogy gyakorta pusztán hordókba fektették még a jómódú családok elhalálozottjait is, a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó közönséges prostituáltakat temetési ceremóniában sem részesítették. Egyszerűen az enyészetnek hagyták testüket. Talán ez az esemény állíthatott precedenst a későbbi gyakorlatnak is: ha egy lány elhunyt Yoshiwarában, aligha keltett nagy visszhangot. gyékénybe csomagolt holttestüket elvitték a Jōkanji templomhoz (浄閑寺), és a bejárat elé dobták. Becslések szerint mintegy 25,000 nő végezte ily mód, a templomra pedig ráragadt a nagekomi dera (投込寺,) ergo a 'bedobálós templom' elnevezés, mely elfeledett s kelletlen nők sírhelyévé vált.


A Minowa állomástól kifele jövet megkérdek egy idősebb járókelőt:

- konnichiwa, meg tudná mondani, merre van a Jōkanji templom?

- a micsoda?!

- a Jōkanji templom, nagekomi dera, ahol a Yoshiwara negyed prostituáltjait temették el.

- ja, a bedobálós templom! Ott lefordulsz a sarkon és egyből megtalálod!

Korabeli térkép Yoshiwaráról
Bedobálós templom, így már világos. Egyébiránt hogy miért a Jōkanji templomot választották e célra, némileg homály fedi, hiszen nem a legközelebbi templom volt a negyedhez, mi több a holttestek eljuttatása a templomhoz igencsak körülményes lehetett. Yoshiwara negyed körül rizsültetvény volt, a legegyszerűbb útvonal a negyed főbejáratán keresztül vezethetett, bár azt pedig nehéz elképzelni, hogy ugyanazon az úton vitték volna a lányok hulláit, mint amin az ügyfelek mentek a negyedbe. Ergo vélhetően a hátsó bejáratot használhatták, Utagawa Hiroshige (歌川 広重) ukiyo-e mester fametszetén látható, amint egy szűk út vezetett ki Yoshiwarából a rizsültetvényen keresztül. Az is lehet, sőt valószínűbb, hogy a térképeken fel nem tüntetett, közvetlenül a templomhoz vezető ösvényen távolították el a holttesteket, elkerülve a nagyobb forgalmú útvonalakat.
A Meiji-korszakban -  ahogy a vesztőhelyek esetében is - már kissé barbárnak kezdett festeni a gyakorlat, Meiji 38. évében, 1905-ben elhatározták, hogy beszüntetik a templomba való hulladobálást is, és emlékművet állítottak az ide került nők ezreinek lelkének. A bedobálós templom elnevezés azonban máig is tartja magát.

Az emlékmű egy kriptát is rejt, melyben hamvödrök tetőznek
Ahogy belépünk a templomba, egy kis tábla emlékezik meg a fentebb leírtakról, fotók alapján kerestem meg az egy szál emlékművet az amúgy szabványos temetőben, mely semmi egyéb mementót nem állít a mizushoubai (水商売), ergo Yoshiwara üzleti modelljében elhunytak ezreinek.
A Jōkanji templomot Nagai Kafu (永井 荷風, 1879-1959) íróval is szokták volt asszociálni, kinek novelláiban gyakorta szerepeltek az itt eltemetett lányok, illetőleg Yoshiwara dekadens világa. Az emlékmű előtt Földrengés (震災) című verse áll, melyet az említett, Yoshiwarát elpusztító 1855-ös Ansei Edo földrengés emlékére írt. Az első versszaknál többet nem volt kedvem lefordítani:

今の世の若き人々

Korunk fiataljai,

われにな問ひそ今の世と

ne kérdezzetek korunk

また来る時代の藝術を。

s az eljövendő korok művészetéről.

われは明治の兒ならずや。

Hát nem a Meiji [korszak?] gyermeke vagyok?

その文化歴史となりて葬られし時

Mikoron e kultúrát s történelmét eltemették,

わが青春の夢もまた消えにけり。

[vele együtt] fiatalságom álmai is odavesztek.

Miután kijöttem a templomból, és elbóklásztam a környéken, próbáltam belőni azt a bizonyos hátsóbejáratot a Yoshiwara-negyedhez, kevés sikerrel - a környezet valahogy túlontúl is megváltozott... 


Megközelítés: Hibiya vonal, Minowa állomás, onnan pár perc séta. Térképért klikk a Doufukuai-kalauzra.

Kapcsolódó bejegyzések: 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye 

Kurvák és költészet Kínában - irodalmi kalandozások a kínai vörös lámpás negyedekben

Namazu, a földrengető világharcsa - japán mitológia képzetek a földrengések magyarázatára 

海女 - a japán gyöngyhalásznők - csöcsben dús bejegyzés

Japán csáperotika az Edo-korból - aberrált sci-fi horror-pornóban dús bejegyzés

Nőtörténet - valamennyi releváns tartalmú bejegyzés a blogon

Urbex - barangolás a múltban/romok között

Megjegyzések

  1. Remek bejegyzés!

    A 卒都婆-n olvasható siddhaṃ betűk értelmezése* a következő:

    キャ・佉・ख (kha): 虚空 / 空大

    カ・訶・ह (hetu): 因業 / 風大

    ラ・羅・र (rajas): 塵垢/ 火大

    バ・嚩・व (vāc):  言説 / 水大

    ア・阿・अ (anutpāda): 不生 / 地大


    * 德山暉純(1977)『梵字手帖』 木耳社


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ありがとうございます!Wow, köszi a magyarázatot!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…