Ugrás a fő tartalomra

Japán folklór vol. 3 - Namazu - a földrengető harcsa

A japán mitológiai képzetek előszerettel kapcsolják össze a fölrengéseket az óriási harcsa, Namazu (鯰) alakjával. A japán folklór ezen - yōkai (妖怪) ergo természetfölötti szörnye - óriásharcsájának velejárója a szerencsétlenségek és katasztrófák sora, miképpen mozgásával az egész világot képes romokba dönteni.
Az ukiyo-e (浮世絵) alműfaja a namazu-e (鯰絵) harcsát ábrázoló fametszetei, az alábbin a harcsa kettéosztja a képet fent a vagyonos kereskedők, míg lent a földrengésben nincstelenné vált tömegekre. A földrengés képzetéhez tartozott a javak illetve a vagyon re-disztribúciója, miszerint 'a kozmikus béke' visszaállításának érdekében a vagyonosak kötelesek megosztani bőségüket a rászorulóknak.
A randalírozó óriásharcsát egyedül Takemikazuchi (建御雷) avagy a tiszteletére épített szentély nevéből adódóan Kashima-no-ten-no-Ōkami (香島の天の大神), a villám és kard istene képes csak megfékezni, aki a bevett sztori szerint egy Toldi Miklós-szerű figuraként egy jókora kővel (要石) mozgásképtelenné teszi az emberiesség elleni bűnök elkövetésének alapos gyanújával vádolt Namazut. Mindazáltal az istenek is elfáradhatnak, s ha Takemikazuchi ha egy kicsit elbóbiskolna, az óriásharcsa máris ugrik, a világ pedig ismét földrengéstől szenved. 
Takemikazuchi a kaname-ishvel (要石) hatástalanítva Namazut fegyelmezi a kisebb harcsákat (melyek korábbi földrengéseket személyesítenek meg), és emlékezteti őket hogy pusztításuk nem marad büntetlenül. A mitológiai magyarázat szerint harcsa rossz magaviselete azzal magyarázható, hogy egyszerűen irigy a többi halfajtára, melyek sokkal népszerűbbek és a japán kulinária is nagyobb becsben tart.
Valamikor a Tokugawa-sógunátus (1603-1868) korától kezdődően lett a folyami entitás óriásharcsa a természeti katasztrófákkal, főként árvizekkel és heves esőzésekkel asszociálva. Ami érdekes viszont, hogy a legkorábbi ábrázolásokon a Namazu mintegy a veszély előrejelzőjeként figyelmeztette az embereket a várható katasztrófára, vagy épp maga előzte meg a természet pusztításait, azaz eredendően nem mint a pusztitó jelent meg, ez csak később változott meg.
Ezen ábrázoláson a Namazu barátságos oldalát mutatják be, melynek során a harcsák segítenek az embereknek helyrehozni a földrengés okozta károkat. 
Általánosságban véve Japánban a földrengéseket gyakorta vélték istenségek, vagy természetfeletti kreatúrák mozgásának, ezen lények alakjai közt felbukkantak ökrök, sárkányok, kígyók vagy éppen halak. A sárkány ugye egy nagyon ősi és erőteljes szimbólum volt Kínából, így kezdetben gyakorta magyarázták a földrengéseket a sárkányok mozgásával, a XVIII. századtól kezdődően viszont az óriásharcsa képzete fokozatosan kiszorította a sárkányt a japán emberek hiedelemvilágában. Mivel a sárkányt is gyakorta képzelték vízi entitásként, ez némi összekötő kapcsot képzett abban, hogy egy hétköznapibb, az emberek valós életében jelenlévő élőlény, a harcsa alakjára változott a világromboló szörnyeteg alakja.    
Az 1855-ből származó alkotáson a fölrengés-károsultak meglincselik Namazut. A lincselők között találhatók parasztok, ágyasok, a háttérben kézművesek jönnek segíteni - akik megvagyonsodnak majd a város újjáépítéséből. Az Edo-kori földrengések emberáldozatok ezreit követelték, a katasztrófák a hagyomány szerint egybeestek a 'istentelen hónappal' - Kannazuki (神無月), mely időszak alatt Japán valamennyi istene egy titkos templomban gyűjt össze. Kihasználva, hogy az istenek nem figyelnek az emberiségre, a Namazu fellázadt és romba döntötte az emberek világát.
A XIX. században, az Edo-korszak utolsó katasztrofális, 1855-ös földrengését követően újfent némi fordulat következett be a Namazu megítélésben, és már nem  is annyira önkényes pusztítóként, de jobbára az emberi kapzsiság büntetéseként jelentkezett; s úgy változott meg a hozzá kapcsolódó képzet, hogy a harcsa okozta pusztítás tulajdonképpen (mintegy proto-szocialista programként) a javak egyenlő újraelosztására hivatott, ebben a szerepében a Namazu immáron mint Yonaoshi Daimyōjin (世直し大明神) 'a világ helyesbítésének isteneként' tetszelgett. 
A világ nagy megjavítójának filantróp szerepében Namazu harakirit követ el, áldozatával a hasából felszabaduló pénzzel és arannyal segít a rászorulókon. Ezek az ábrázolások talizmánként is szolgáltak, kik saját otthonaikban helyezték el, védelmet élveztek a földrengések ellen, a csomaghoz extra 10,000 évnyi jó szerencse is tartozott. 
S jóllehet a harcsa alakja ahogy a fentebbi példákon keresztül láthattuk többször is megváltozott, ami közös viszont a klasszikus Namazu-e fametszetekben (több, mint 300 ilyen metszetről tudunk) hogy egytől-egyig az Edo-korszak nagy földrengéseire adott válaszokként tekinthetők. Az érthetően szomorú és tragikus események megörökítése, illetve magyarázata mellett azonban a művészek gyakorta megpróbálták megragadni a földrengésben lévő pozitívabb elemeket (úgymint a vagyon igazságos újraelosztása avagy a társadalmi egyenlőtlenségek orvoslata), hogy ezáltal segítsenek a katasztrófákat követő közmorál javításán. Ugyanezen okokból a Namazu lehetett szatíra tárgya is, miszerint a semmirekellő, gyáva harcsa csak akkor mer pusztítani, mikor az istenek nem figyelnek rá, ami a kortárs arisztokrácia és az inkompetens közhivatalnokokra való utalás is volt egyben. 
Kashima és  Namazu kötélhúzása. A földrengés károsultjai Kashima isten mögött sorakoznak fel, míg a földrengésből hasznot húzók (építészek, tűzoltók, hírközlők) az óriásharcsa mögött.
Az 1855-ös földrengés a legenda szerint tehát annak tudható be, hogy Kashima elhagyta őrhelyét, és Ebisu (恵比寿) istenségnek adta azt át, aki viszont elbóbiskol ahelyett hogy őrző-védő munkáját végezné. A magyarázat szerint jobboldalt Kashima lóháton rohan vissza, míg balra Raijin (雷神) mennydörgés és vihar istene dobokat ürít (Ebisut felébresztendő?). Megfigyelhető továbbá az égből való pénzérmék potyogása, mely ugyancsak a javak újraelosztását szimbolizálja.
E szintén talizmánként szolgáló fametszeten Kashima az Edo-kori vöröslámpásnegyed -Yoshiwara - leányzóinak társaságában korholja meg harcsákat a földrengésekért. 
A legenda egyes változataiban az őrjöngő harcsát megfékező Kashima nem is követ, de kardot használt Namazu legyűréséhez, de más változatban más isten, példának okáért Kadori zabolázza a harcsát egy óriás varázstökkel. 
Kashima karddal aprítja Namazut
Kadori pedig varázstökkel nyomul
Kadzusa-ya Iwazo 1842-es fametszetén pediglen a szintén misztikus Tanukik óriásira duzzadt heréjükkel verik agyon a harcsát. 
A japán szólásra való utalás, miszerint a legfélelmetesebb dolgok a földrengés, a mennydörgés, a tűz és az apa (地震·雷·火事·親父)

A földrengés elszenvedői a Namazu-család agyonverésére készülnek 

Még több Namazu-e ábrázolásért klikk a Pink Tentacle blog posztjára.



Kapcsolódó bejegyzések: 


Japán csáperotika - 触手強姦



Japán folklór vol. 4 - a kappák és a Shirikodama, misztikus lélekgolyóbis az ánuszban

Japán folklór vol. 5 - A gigantikus tanuki-here

Japán folklór vol. 6 - szamuráj-szellem rákok - a Heikegani legendája

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

Japán folklór vol. 8. - Umibōzu, a tengeri szerzetes

Megjegyzések

  1. Borzasztó kár, hogy a sok helyen magyartalan fogalmazás teljesen lerontja ennek az egyébként érdekes és alaposan összeszedett anyagnak az élvezeti értékét. Kb. mintha Google Translatorral készült szöveget olvastam volna. A képaláírásoknál pedig ezt még tetézik a hangya méretű betűk. Utóbbinak megnövelését, előbbihez pedig béta keresését, és többszöri átolvasást javaslok, én személy szerint jelen formájában kb. a felénél feladtam a szöveg olvasását. :(

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom miért kaptam emailt a bejegyzéshez érkezett kommentről, de ha már kaptam, akkor elmondom én is, hogy nekem másodjára is sikerült végigolvasni a cikket (a kisbetűs részeket is) és még mindig nagyon tetszik ;)

    VálaszTörlés
  3. Örülök hogy a kommentelésre azért maradt még energia az olvasás traumája után.

    Amúgy tényleg köszönöm a visszajelzést, valóban van venne pár nem túl szépen hangzó mondat - majd igyekszem orvosolni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Holdújévi szokások - 春节习俗

A holdújév, vagy tavaszünnep - Chūnjié (春节) - az egyik legősibb, és a legfontosabb ünnep Kínában, mely a tradicionális holdnaptár alapján január vége és február eleje közötti dátumokra esik, idén január 23-ra. Az ünnephez számos hiedelem kapcsolódik - míxìn (迷信). Például az újév első holdhónapjában - zhēngyuè (正月) - nem szerencsés hajat vágatni, vagy cipőt venni. A cipő esetében ugyanis - xié (鞋) - kiejtése megegyezik a gonosszal - xié (邪). Holdújév előtt érdemes rendezni az adósságokat, hogy ne kerüljön át az újévbe, s ildomos továbbá piros ruhákat (jószerencse) magunkra ölteni. 
Újév előtt szokás kitakarítani, kisöpörni a házat - dǎ sǎo fáng zi (打扫房子/掸尘扫房子, délen a söprést dǎnchénnek (掸尘) mondják) - az előző év összes balszerencséjével (破旧立新), viszont arra ügyelni kell, nehogy a jószerencsét is véletlenül kiebrudaljuk, ergo a sarakban megrekedt pormacskákat nem szükséges egytől-egyig lemészárolni. A kínaiak a nagytakarítás során a sörprésen túl persze leszedik és kimossák a függöny…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…

Japán kocsmológia vol. 9 - Asahi sörgyár

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések ezen epizódja Ōsakából jelentkezik, hiszen a város szorosan kötődik az Asahi sör történetéhez. A Sapporo sör kapcsán már volt szó nagyvonalakban az Ōsakai Sörművekről (大阪麦酒), s ezúttal visszamegyünk annak kiindulópontjához is. Asahi sörténet következik. A sör Japánban valamikor az 1800-as évek második felében jelent meg először, mikor is az a bizonyos Matthew Perry amerikai tengerésztiszt Japán kereskedelmi és diplomáciai megnyitásának kikényszeritése során mellékesen egy pár láda sört is adott a Tokugawa shógunoknak - mintegy jelezvén hogy nem lesz az olyan rossz Gaikokuval üzletelni -, ami mint utóbb kiderült a japánok számára is nagyon tetszetős italnak bizonyult.  Ez volt tehát az az időszak, mikor is Japán rohamos modernizációjával párhuzamosan a sör (és a whisky is) is kezdett elterjedni a szigetországban, a kezdetekkor viszont még csak főként import sörökre hagyatkozhattak Japánban, hiszen nem állt rendelkezésre a nagyipari előállításh…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…