Ugrás a fő tartalomra

Japán folklór vol. 3 - Namazu - a földrengető harcsa

A japán mitológiai képzetek gyakorta okolják a fölrengéseket az óriási harcsa Namazu (鯰) alakjával. A japán folklórban található yōkai (妖怪) ergo természetfölötti szörnyek családjába tartozó óriásharcsához szerencsétlenséget és katasztrófákat társítottak, miképpen mozgásával az egész világot képes romokba dönteni.
Az ukiyo-e (浮世絵) alműfaja a namazu-e (鯰絵) harcsát ábrázoló fametszetei, az alábbin a harcsa kettéosztja a képet fent a vagyonos kereskedők, míg lent a földrengésben nincstelenné vált tömegekre. A földrengés mérlege a javak lehetséges re-disztribúciója, miszerint 'a kozmikus béke' visszaállításának érdekében a vagyonosak kötelesek megosztani bőségüket a rászorulóknak.
A randalírozó óriásharcsát egyedül Takemikazuchi (建御雷) vagy a tiszteletére épített szentély nevéből adódóan Kashima-no-ten-no-Ōkami (香島の天の大神), a villám és kard istene képes csak megfékezni, aki egy Toldi Miklós-szerű figurával egy jókora kővel (要石) mozgásképtelenné teszi az emberiesség elleni bűnök elkövetésének alapos gyanújával vádolt Namazut. Mindazáltal az istenek is elfáradhatnak, elég ha egy kicsit elbóbiskol Takemikazuchi, az óriásharcsa máris ugrik, a világ pedig ismét földrengéstől szenved. 
Takemikazuchi a kaname-ishvel (要石) hatástalanítva Namazut adja tudtára a kisebb harcsáknak (melyek korábbi földrengéseket személyesítenek meg), hogy pusztításuk nem marad büntetlenül. A magyarázat szerint harcsa rossz magaviseletét azzal indokolja, hogy irigy a többi halfajtára, melyek sokkal népszerűbbek és a japán kulinária is nagyobb becsben tart.
Már a Tokugawa-sógunátus (1603-1868) korában is folyami entitás óriásharcsa képzete a természeti katasztrófákkal, főként árvizekkel és heves esőzésekkel hozták szóba. Viszont későbbi elgondolásokban ellentétben kezdetben a Namazu mintegy a veszély előrejelzőjeként figyelmeztette az embereket a várható katasztrófára, vagy épp maga előzte meg a természet pusztításait.
Ezen ábrázoláson a Namazu barátságos oldalát mutatják be, melynek során a harcsák segítenek az embereknek helyrehozni a földrengés okozta károkat. 
A földrengéseket gyakorta vélték istenségek, vagy természetfeletti kreatúrák mozgásának, amik lehettek ökrök, sárkányok, kígyók vagy halak. A sárkány egy nagyon ősi és erőteljes szimbólum volt Kínából érkezve, így kezdetben előszeretettel magyarázták a földrengéseket a sárkányok művével, a XVIII. századtól kezdődően viszont az óriásharcsa képzete fokozatosan kiszorította a sárkányt a japán emberek hiedelemvilágában. Mivel a sárkányt is gyakorta képzelték vízi entitásként, a harcsa alakja nem volt túl idegen tőle, így éles váltás sem volt. 
Az 1855-ből származó alkotáson a fölrengés-károsultak meglincselik Namazut.A lincselők között találhatók parasztok, ágyasok, a háttérben kézművesek jönnek segíteni - akik szert tesznek majd a város újjáépítéséből. Az Edo-korik földrengések emberáldozatok ezreit követelték, a katasztrófák a hagyomány szerint egybeestek a 'istentelen hónappal' - Kannazuki (神無月), mely időszak alatt Japán valamennyi istene egy titkos templomban gyűjt össze. Kihasználva, hogy az istenek nem figyelnek az emberiségre, a Namazu fellázadt és romba döntötte az emberek világát.
A XIX. században, az Edo-korszak utolsó katasztrofális, 1855-ös földrengését követően újfent némi fordulat következett be a Namazu megítélésben, és már nem  is annyira önkényes pusztítóként, de jobbára az emberi kapzsiság büntetéseként jelentkezett; s elterjedt a képzet, hogy a harcsa okozta pusztítás a javak egyenlő újraelosztására hivatott, ebben a szerepében a Namazu a Yonaoshi Daimyōjin (世直し大明神) 'a világ helyesbítésének istenenként' tetszelgett. 
A világ nagy megjavítójának filantróp szerepében Namazu harakirit követ el, áldozatával a hasából felszabaduló pénzzel és arannyal segít a rászorulókon. Ezek az ábrázolások talizmánként is szolgáltak, kik saját otthonaikban helyezték el, védelmet élveztek a földrengések ellen, s mintegy 10,000 évnyi jó szerencsét tárazhattak be. 
A klasszikus Namazu-e fametszetek (több, mint 300 létezik belőle manapság) főként az Edo-korszak nagy földrengéseire adott válaszokként tekinthetők, s a művészek megpróbálták megragadni a földrengésben lévő pozitívabb elemeket (a vagyon igazságos újraelosztása), ezáltal elősegítve a katasztrófákat követő közmorál javítását. A Namazu lehetett szatíra tárgya is, miszerint a semmirekellő, gyáva harcsa csak akkor mer pusztítani, mikor az istenek nem figyelnek rá, ami a kortárs arisztokrácia és az inkompetens közhivatalnokokra való utalás is volt egyben. 
Kashima és  Namazu kötélhúzása. A földrengés károsultjai Kashima isten mögött sorakoznak fel, míg a földrengésből hasznot húzók (építészek, tűzoltók, hírközlők) az óriásharcsa mögött.
Az 1855-ös földrengés a legenda szerint annak tudható be, hogy Kashima elhagyta őrhelyét, és Ebisu (恵比寿) istenségnek adta azt át, ki közben elalszik. A magyarázat szerint jobboldalt Kashima lóháton rohan vissza, míg balra Raijin (雷神) mennydörgés és vihar istene dobokat ürít (Ebisut felébresztendő?). Megfigyelhető továbbá az égből való pénzérmék potyogása, mely a javak újraelosztását szimbolizálja.
A szintén talizmánként szolgáló fametszeten Kashima az Edo-kori vöröslámpásnegyed -Yoshiwara - leányzóinak társaságában korholja meg harcsákat a földrengésekért. 
A legenda egyes változataiban az őrjöngő harcsát megfékező Kashima nem is követ, de kardot használt Namazu legyűréséhez, de más változatban más isten, példának okáért Kadori irányítja a harcsát egy óriás varázstökkel. 
Kashima karddal aprítja Namazut
Kadori pedig varázstökkel
Kadzusa-ya Iwazo 1842-es fametszetén pediglen a szintén misztikus Tanukik óriásira duzzadt heréjükkel verik agyon a harcsát. 
A japán szólásra való utalás, miszerint a legfélelmetesebb dolgok a földrengés, a mennydörgés, a tűz és az apa (地震·雷·火事·親父)
A földrengés elszenvedői a Namazu-család agyonverésére készülnek
Még több Namazu-e ábrázolásért klikk a Pink Tentacle blog posztjára.

Kapcsolódó bejegyzések: 


Japán csáperotika - 触手強姦



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…