Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán folklór vol. 8 - Madarak a japán kultúrában

Kurvák és költészet Kínában

A prostitúcióra mint az egyik legősibb mesterségre volt szokás hivatkozni, és nem pedig a legnemesebbre, holott ha mondjuk a Tang-kori (618-907) Kínába utaznánk vissza, egészen meglepő dolgokat tapasztalnánk az ókori kínai örömlányokkal kapcsolatban. 
A régi Kínában meglepően hosszú ideig legálisnak számított a prostitúció, az ókori kínai kurvák emellett igencsak komoly ösztönzéssel bírtak mind az irodalomra, mind a zenére, s mind a politikára. A testét árúba bocsátó nő ókori és mai koncepciója között azonban igen éles ellentét feszül. A prostituáltra használt jì 妓 írásjegyének ugyanis a szexhez nincs túl sok köze, női előadót, fellépőt jelent. Ezek a nők ugyanis kompániájuk szórakoztatására voltak hivatottak, tánccal, énekkel, hangszerekkel, költeményekkel. A szex nem volt bár kizárt, nem az elsődleges szolgáltatások között szerepelt, ahogy azt látni fogjuk. 

Addig jó, míg hülye 

A Ming-kori (1368-1644), „Az öregek így szólának”《安得长者言》című mű szakszerűen meghatározza az ideális nő-képet: 女子无才便是德 „tehetségtelensége a nő erénye”, vagyis addig erényes, amíg tökéletesen ignoráns. Legyen engedelmes férjének, kötelességtudó gyermekeivel szemben, törődjön a háztartás dolgaival, de úgy nagyjából semmi mással ne foglalkozzon.
Ebből adódóan a régi Kínában is a házasság elsősorban a társadalmi hierarchiához köthető gyakorlatnak bizonyult, semmint kölcsönösen mély érzelmi szálak általi összefonódásnak; az arisztokrata nők neveltetésükből adódóan nagyszerűen őrizték tudatlanságukat, a férfiak pedig kongeniális partner után vágytak. Itt jönnek képbe a prostik.
A hagyományos kínai családokban felnőtt lányokkal ellentétben – kiket megfosztottak az oktatás lehetőségétől - a prostik magasan kvalifikált, tanult előadók voltak, kik nem pusztán szórakoztattak, de egyenrangú szellemi partnerei voltak arisztokratáknak, tudós gondolkodóknak, hivatalnokoknak ergo a legmagasabb társadalmi rétegnek.

Bárcás költők 

Robert van Gulik holland sinológus 1961-es Sexual Life in Ancient China című művében tárgyalja, hogy a kínai férfiak afféle friends with benefits, "barátság extrákkal" jellegű kapcsolatot kerestek a prostituáltakkal, esetenként teljesen mellőzve a szexet. A művelt prostik nagyszerű társaságát élvezvén megmenekülhettek a házasélet szexuális kötelezettségeitől, valamint az otthoni felszínes színjátéktól. A Tang-kor teljes költészetének 《唐全诗》kompilációját lapozgatván – mely az egyik legátfogóbb gyűjteménye a kínai költészetnek – erősen erezhető a prostituáltak Tang-kori Kínára gyakorolt hatása. A közel 49,000 versből mintegy 4000 köthető kurvákhoz, ebből pedig 136-ot maguk a prostik szereztek. A prosti szót nem érzem helyénvalónak, de jobbat sem tudok. 
A Tang-korban virágzó prostitúció nagymértékben egy új kormányzati intézménynek, a jiaofangnak (教坊), az "oktatási műhelyeknek", iskolának, egyfajta magas szakképzést biztosító művészetoktatási létesítménynek köszönhető. Zene, tánc, irodalom, kalligráfia, és egyéb kifinomult szórakoztatási képességek mint mondjuk a sakk vagy szellemes szóalkotással egybekötött ivójátékok képezték a fő tananyagot. A jiaofang intézménye több száz éven keresztül működött, egészen a Qing-dinasztia (1616-1911) közepéig. A jiaofangban képzett prostituáltak számítottak hivatásos prostiknak kik az elit társadalom krémjét szórakoztathatták. Chang'anban (长安), azaz a mai Xi'an (西安) városában e hivatásos prostiknak legalább egy tulajdonság terén - legyen az akár tánc, akár zene, ének vagy irodalom - kiváló képességekkel kellett rendelkeznie, hogy hírnevet szerezhessen magának. 
A szex helyett a bordélyházak legfőbb bevételi forrása a nagyszabású lakomák, bulik rendezése volt. A bordélyházat irányító madame sem biztatta lányait a vendégekkel való szexre, mert azzal egyrészt vesztettek volna értékükből, másrészről ugye ott lebegett a nemkívánatos terhesség veszélye is. A szex általában a prostituált beleegyezésével történt, és egyszerre általában csak egy partnert tartottak fent. Ha egy férfi szexuális kapcsolatot szeretett volna tartani egy prostituálttal, igencsak óvatosnak kellett lennie: rossz vége lehetett annak, ha egy magas rangú hivatalnokról derül ki, hogy efféle nőszemélyeket patronál. 

Találkozzunk a Pingfangliben!

Egy prostituált népszerűségéhez nem is testi, de inkább szellemi adottságai járultak hozzá. A Song-kori (960-1127) Egy pityókás feljegyzései《醉翁谈录》című műben az író, Luo Ye (罗烨)derekas beszámolót ad Kína vélhetőleg első vörös lámpás negyedéről, a chang'an-i Pingfangli-ről (平康里), illetve az itteni örömlányok tiszteletre méltó karakteréről. Érdekes módon a lányok nem testükért, de főként intellektusuk és költészetük miatt váltak kívánatossá - némelyik nem is rendelkezett kívánatos testi adottságokkal. 

Nem mindenki engedhette meg e professzionális prostik szolgáltatásait, a szintén gondolkodó, Song-kori Sun Qi (孙棨) beszámolói szerint egy elsőosztályú Tang-kori szajha rezidenciája óriási csarnokokat, mesterséges hegyeket-tavakat, és méregdrága bútorzatot, másegyéb ingóságot foglalt magába. Lin Yutang (林语堂) A prostituáltak és ágyasok妓女与姬妾》esszéjében beszámol arról, mily nehéz is volt megközelíteni e nőket, s hogy a férfiaknak hónapokat, esetenként éveket és kemény pénzeket kellett fektetni egy találkába. Az akkori vörös lámpás negyed (红灯区) egy elit társadalmi réteg nehezen megközelíthető luxusjátéktere volt, semmint egy félreeső, árnyékos mellékutca manapság.
Ugyanakkor, a már befutott tudósok és hivatalnokok rétegén kívül, a fiatal, sikerre áhítozó értelmiségi réteg is Chang'an bordélyházainak törzsvendégei közé tartoztak. Minden harmadik évben Chang'anban rendezték meg a császári vizsgákat, mely a kormány eszköze volt, hogy kiválogassa hivatalnokait. Aki átment rajta, az nemcsak egy zsíros közigazgatási pozícióhoz, de megemelkedett társadalmi státuszhoz is jutott egyúttal. Íratlan szabály volt, hogy a sikeres vizsgázóknak partit kell csapniuk valamelyik lebujban. A Tianbao-korszak története《天宝遗事》 Tang-korról szóló könyvében akad egy kis beszámoló Pingkangli vad estéiről, miszerint valósággal megbolondult Chang'an a vizsgák után.

Költő-kandúr kurva-kritikusok 

A Tang-korban a költészetnek olyan befolyása volt, mint manapság egy top40-es slágerlistának, egy értelmiségi férfiú költeménye egekbe magasztalhatott egy prostituáltat, vagy a porba is taszíthatta annak hírnevét. Egy Cui Ya (崔涯) nevű költő pont efféle ribanc-ismertető irományairól volt híres. 

Nem volt bár facebook vagy wechat, egy-egy ilyen kritika villámgyorsan terjedt az adott város utcáin és sikátorain, pozitív kritika esetén máris kígyózó sor áll a prosti háza előtt, ha viszont lesújtó kritikában részesült a leán, enni sem volt hajlandó pánikjában. Tehát Cui Yan kezében igencsak nagy hatalom volt, már ami a lányok karrierjét illette. Cui viszont ismerte "lányait", egy kapcsolatuk sok tekintetben jobbára szimbolikusnak volt tekinthető. A lányok szórakoztatták a költőt, ő pedig cserébe növelhette azok ázsióját. 

Cuihoz hasonló fickó volt Liu Yong (柳永), ő szintén egész életét arra szánta, hogy kurváknak írt verseket, viszont annyira jól csinálta ezt, hogy költői hírneve miatt már elvesztette a lehetőséget, hogy császári hivatalnok legyen belőle. Átment ugyan a hivatalnokvizsgán, de a császár visszautasította kinevezését, mondván minek neked hivatal, inkább töltsd meg poharad s dalolj tovább. Így visszakanyarodott a leányokhoz való óda-írás mesterségéhez. Eközben Liu összehaverkodott a korszak legjobb prostijaival, rá is ment minden pénze, barátainak kölcsönein élt, és egy fitying nélkül halt meg bár, a beszámolók szerint mégis egész Chang'an siratta, és legfőképp a prostik persze, akik mindig Qingming idején meglátogatták sírját évekkel halálát követően is. 
A pityókás költőguru, Bai Juyi 
A legnagyobb kandúr mégsem Cui vagy Liu volt, ellenben Li Bai (李白), magyarosan Li Taj-po, akinek olyan alkotmányai vannak, mint a Pityizálás a Holddal, Tavaszi részegség, Boros fővel Vang Li-jangnak, vagy a Vang Li-jangot kigúnyolva, mert nem akar inni, egész konkrétan a Holdat leitta is, ha arról volt szó, ergo ő maga is egy fröccsalapú életformaként tevékenykedett, miközben a nőket is szép számmal falta: több mint 100 különböző prosti neve szerepel verseiben. Egyik legismertebb műve, a Pipa dal (琵琶行), ami egy prostival való találkozását regéli egy hajón, egy ködös, hűvös őszi napon. Bai Juyit elvarázsolta a lány pipa húros-pengetős hangszer játéka, egyből levágta, hogy a lány a fővárosból való. Beszédbe elegyedett a lánnyal, aki elmesélte neki történetét, miszerint fiatalkorában hírnév és és elismerés vette körül (viszont mint mindenki más, ő is megöregedett, és a legtöbb prostituálthoz hasonlóan végül egy kereskedőhöz ment férjül: 

自言本是京城女 azt mondá a főváros volt az ő otthona
家在蝦蟆陵下住 a Xiama sír közelében volt lakhelye
十三學得琵琶成 tizenhárom éves korára lett belőle pipa-művész 
名屬教坊第一部 neve a jiaofang legjobbjaihoz tartozott 

végül aztán

暮去朝來顏色故 minden múló napnyugtával s eljövő hajnallal szépsége csorbult
門前冷落鞍馬稀 s ajtajánál egyre kevesebb vendég állt meg 
老大嫁作商人婦 megöregedvén egy kereskedő felesége lett

Ezt a sztorit hallva Bai Juyi kis híján könnyre fakadt, és rájött, hogy ők ketten rokon lelkek: 

同是天涯淪落人 mind e világ lesüllyedt, kóbor lelkei vagyunk
相逢何必曾相識 nem kell ahhoz találkoznunk, hogy ismerjelek 
Ugyanakkor, a költők-prostik kapcsolata nem merült ki annyiban, hogy az értelmiségi férfiúk szőttek verseket egy-egy lányhoz. A prostituáltak között is számos tehetséges költő akadt. Ezek közül az egyik leghíresebbnek Xue Tao (薛涛) számított, egy hivatalnok lánya, ki kislányként költészetet illetve festészetet tanult, és már 15 éves korában elismert költőnek számított. Apja korai halálával azonban anyagi nehézségekbe ütközött, így jelentkezett abban a bizonyos jiaofang intézményben, és nagy karriert futott be - mint prosti. Chengdu-ilLakhelye kvázi turistalátványossággá vált, ha egy magas rangú kínai úgy járt Chengduban, hogy nem tett látogatást Xue Tao házánál, inkább nem is beszélt arról, hogy Chengduban járt. Élete során egy Wei Gao (伟皋) nevű hadvezért, egyben Sichuan kormányzója volt patrónusa illetve eltartója. 

Ó, azok az ájtatos taoista apácák! 

Xue kortársa volt Yu Xuanji (鱼玄机), aki szintén nagy tehetségű költőnő volt, bár ő főként azért írt, mert irigyelte a férfiakat. Egy Li Yi (利仡) nevű értelmiségihez ment feleségül, akinek viszont első felesége nagyon berágott az új jövevényre, azaz Yu-re (ilyesmi viszonyt mutat be Zhang Yimou Vörös lámpa az ajtó fölött (Raise the red lantern) című filmje is). Li, hogy megvédje Yu Xuanji-t első feleségének haragjától, egy taoista templomba adta, és titokban találkozgatott vele. A Tang-korban viszont, ezek a taoista templomok nem valami devótus objektumok voltak. Állítólag, amikor Xuanzong császár (唐宣宗, 810-859) meglátogatott egy ilyen taoista templomot, kicsit kettéállt a szeme, amikor meglátta az "apácákat" erős sminkben és kihívó rucikban. 
Jer babám, vezekeljünk együtt! 
Ezek az apácák ugyanis vedelték a bort, buliztak és pasiztak, azok a férfiaknak, akiknek a feleségük vagy az ágyasuk helyett valami másra vágytak, ezek a taoista templomok jelentették a mennyországot. Yu Xuanji pedig egy ilyen "templom" kiválósága lett, Li gyorsan el is feledkezett róla. Yu viszont igazi vamp volt, és mint szomszéd bicajjal, mindenki ment vele egy kört. Később azonban megvádolták, hogy halálra ostorozta szobalányát, és 22 éves korában kivégezték. Művei ellenben ma is élnek, és egy felvilágosult , szabad szellemet tükröznek, a kínai akadémikusok körében egy korai feminista ikonnak számít. 

Kivész az ész... 

A Ming-korra (1366-1644) a prostituáltak társadalmi státusza erősen megváltozott, már részt vehettek az értelmiségi férfiak találkozóján, mi több esetenként egyenesen e férfiak "testvéreként" hivatkoztak magukra. Liu Rushi (柳如是) a Ming-dinasztia végén, Qing-dinasztia elején élt prostituált volt, az egyik legfüggetlenebb figuraként a kínai nők történetében. Egyszerűen kinézett magának egy hapsit, vett magának egy hajót, azon elment hozzá és férjül vette, ráadásul nem is akárkit, a korszak egyik híres gondolkodóját, Qian Qianyi-t (钱谦益). Liu emellett híresen utálta a Qing-dinasztiát, és élete során valamennyi Qing-dinasztia-ellenese akcióba örömmel csatlakozott.

Mindazonáltal, a Qing-dinasztia végett vetett a jiaofang intézményének, ily mód lassan kivesztek a magasan kvalifikált, szofisztikált prostik, ennek következtében a prostituáltakról kialakult kép is nagymértékben megváltozott. A szexuális szolgáltatások fokozatosan kiszorították az ősi kínai prostik intelligens szórakoztatásba foglalt művészetet és méltóságát, ezzel együtt pediglen messzi távolba tűnt már a nemes örömlány képzete is. 

Kapcsolódó olvasmányok: 






Megjegyzések

  1. Tetszik az írás, de egy feltünt egy elírás, Li Bai és Bai Juyi nem azonos személyek (azt írod "Bai Juyi (白居易) ,magyarosan Li Taj-po"), utóbbi neve magyarosan Po Csü-ji.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valoban elirtam, 李白-ra gondoltam, koszonom az eszrevetelt, javitva!

      Törlés
  2. A kifejezés amit itt használnék az a konzumhölgy

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…