Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hattori "Démon" Hanzō története

A kínai pornográfia rövid története - 黄色文化


Mint sok egyéb mást Kínában, az erotikus, illetőleg pornografikus művészet kezdeteit is egészen az ókorig tolhatnánk vissza, mi több az időszámításunk utáni I. századig; a különböző erotikus alkotások produktuma viszont pusztán a X. századtól kezdett nagyobb méreteket ölteni, s csak a kései Míng-dinasztia idején (XVII. század) jutott el csimborasszójára.

Az ősi kínai erotika egyaránt merítette forrását a
z egyes taoista vallási praktikákból, valamint a császári udvarban burjánzó kurtizán-kultúrából; s az ezek jegyében született művek elterjedése elsősorban Sūzhōu (苏州), Hángzhōu (杭州), valamint Guǎngzhōu (广州) városaiban élő középosztálybeli kereskedőréteg felemelkedésével állítható párhuzamba. A pornografikus alkotások a Míng-dinasztia érájában chūngōnghuà (春宫画) - "tavaszi palota-festmények" elnevezés alatt futottak, utalva ezzel a Gùgōng (故宫), vagyis a Tiltott város falain belül feltételezett pajzánkodásokra.

Apropó, a legtöbb fiktív erotikus alkotás a Míng-, és Qīng-dinasztia alatt a császári udvarra, illetve annak elképzelt gyakorlatára fókuszált, s persze kérdéses, mennyi hitelt lehet adni az ezekből származó tényeknek, bár egy bizonyosra vehető: akármekkora tigris is volt az éppen aktuális huángdì (császár) az ágyban, aligha madzsongozta végig ezernyi ágyasát. Kivált, hogy a hárembeli hölgyek tekintélyes része nem is látta az uralkodót életében. A chūngōnghuà egyébiránt stilisztikailag hasonul a hozzávetőlegesen ugyanazon időintervallumban készült japán shunga (春画) - "tavaszi képek"- m
űfajának alkotásaihoz. Az ezeken a műveken ábrázolt szexuális cselekmények a korabeli erotikus kultúra elképesztő diverzitástól tanúskodnak, magukba foglalva édeshármas, leszbikus-homoszexuális, orális, anális aktusokat, nem feledkezve az orgiákról sem - csupa olyan dolog, ami némi fejfájást okozott később a KKP cenzorainak.

Bizonyos alkotások gyűjteménye, az ún. zhěnbiānshū (枕边书) - "párnakönyvek" praktikus ajándékul, mintegy hálószobai felhasználói kézikönyvként szolgált friss házasok részére, bár nem ez számított elsődleges funkciójuknak.

A Míng-dinasztia végén, 1617-ben publikálták a Jīnpíngméi (金瓶梅), "Szilva az aranyvázában" erotikus klasszikust, álnév alatt. A meglehetősen naturalisztikus mesterművet egyesek a négy nagy klasszikus mű (Három királyság története, Vízparti történet, A vörös szoba álma, Nyugati utazás) mellé "ötödikklasszikusként" sorolnák. A Jīnpíngméi-t tekintik az első teljes hosszú, kínai nyelven írt műnek, mely explicit szexuális cselekményeket örökít meg, igencsak súrolja a huángsè-nek (黄色), "sárga színűnek", ergo pornográfnak minősíthető képzeletbeli küszöböt; ráadásul a narratív elbeszélésforma mérföldövének is számít egyúttal. A novella története egy nemesi háztartás bukásáról, illetve annak első emberéről szól, aki a sztori során 19 szexuális partnert fogyaszt el, meglepően nagyszámú szexuális segédeszköz felhasználásának kíséretében.

Számos kortárs erotikus mű vette célkeresztbe a chánzú-t (缠足), azaz a lábelkötést, ami nem véletlen, hiszen az ókori Kínától kezdve a férfi szerelmes közeledése a nő lábának megfogásával kezdődött. Az elkötözött, apró női lábak - sāncùn jīnlián (三寸金蓮), "három hüvelyknyi aranylótusz" különösen erotikusnak számítottak, akárcsak a telt keblek Nyugaton. A vagyonosabb férfiak kérkedtek is azzal, szeretetteik lábszerkezetét milyen szintre voltak képesek miniatürizálni.


Az egyik ilyen mű, mi szintén ebből a korszakból származik, a Ròupútuán (肉蒲團), amit magyarul a "szerelem imaszőnyegének" fordítanak [literálisan a hús imaszőnyege], Qīng-kori Lǐ Yú(李渔) tollából. Hasonló illusztrációk kapnak benne helyet, mint amik a chūngōnghuà-k tárgyát képzik, s botrányosnak számító cselekmény örökíti meg, ahogy a főhős a gazdag urától távol maradó hölgyet próbálja meg elcsábítani. Négy fejezetből áll - tavasz (春), nyár (夏), ősz (秋), tél (冬) -, s mindegyik végén egy rövid kritika olvasható a cselekményről, látszólagosan egy későbbi elemző által írva, de nagy valószínűséggel az író maga rótta, a novella humoros részét adva ezzel. A novella adoptációja volt az 1991-es Hong Kong-i Sex and Zen (玉蒲團之偷情寶鑑) erotikus komédia, valamint annak újrafeldolgozása, a 2011-es 3D Sex and Zen: Extreme Ecstasy című film is.



A Ròupútuán abban a korszakban jelent meg, mikor a vezető társadalmi elit szexhez és pornográfiához való attitűdjei
változásokon mentek keresztül. Míg a Míng-dinasztia idejében az írok és alkotók egy viszonylagosan liberális politikai miliőben tevékenykedhettek, hol a tudományok és a művészetek támogatásban részesültek; addig a Qīng-dinasztia során a szexhez és erotikához is kapcsolódó konzervatív fordulat következett be, melyet egyrészről a Kínába érkező keresztény misszionáriusok, valamint a konfucianizmus újraéledése is inspirált. Ez magával hozta a korább kincsként kezelt művek tiltását - sőt, esetenként elpusztítását -, így az erotikus művekét is egyszersmind. Ròupútuán legkorábbi fennmaradt példánya is csak Japánba kerülésének köszönheti létét (ma a Tokyo University állományát képzi). A mű egyébiránt természetesen japán kiadásban is megjelent - Nikubuton (肉蒲團/にくぶとん) néven.
Ezzel együtt az addig virágzó irodalmi és festészeti irányzatokat a XVII.-XVIII. századokban módszeresen kiirtottak. A Qīng-dinasztia, a császárság bukásával, majd az első köztársaság megalakulásával, a világháborúk traumatikus tapasztalataival, majd a népköztársaság megalakulásával e konzervatív attitűdök igencsak megcsontosodtak. A Kínai Kommunista Párt továbbra is keményvonalas politikát folytat az erotikával és szexszel kapcsolatos kiadványok ellen.

Mindazonáltal a kormány minden úgymond erkölcsnemesítő retorikájának dacára a prostitúció és a pornográfia mégis mintegy hanyagul sétált be a modern Kínába. A bordélyokat érintő elfojtás és rendszeres, nagy nyilván

ossággal bíró razziák ellenére a szexipar szirmait bontja: egy 2005-ös tanulmány szerint egyedül Běi​jīng-ben több, mint 200.000 prostituált tevékenykedik. Az internet rohamos térnyerése pedig nem szorul ecsetelésre, mily nehézséget okoz a kormány számára: pusztán az ország populációjából adódóan Kína rendelkezik a legtöbb internet-felhasználóval is. Hiába minden kontroll, szoftver-ellenőrzés, a Nagy Tűzfalat bizony meg lehet kerülni. Akik viszont kevésbé járatosak az informatikában, DVD és VCD formátumban bármikor A piān-hez (A片) juthatnak, par exemple egy éjszakai piacon - a pornóipar prosperál. 2008-ban a Shàng​hǎi-i hatóságok egy Guǎngdōng-ból érkező 8.000 darabos DVD-szállítmányt foglaltak le, 2009-ben internetes razzia volt, melynek keretében közel 60.000 weboldalt kapcsoltak le, mindezek ellen
ére továbbra is könnyűszerrel lehet pornografikus matériákhoz jutni; hiszen számos torrent-oldal, és egyéb website egyszerűen kívül esett a cenzúra szűrőjén.

A hatóságok tehetetlenségét jelzi a 2008-as Edison Chen-botrány is. Számos fotó került nyilvánosságra a kanadai-hong kong-i filmcsillagról, valamint további hong kong-i, kínai színészekről, melyeken mezítelenül szerepeltek eléggé egyértelmű pozíciókban; majd e képek egy hong kong-i fórumra kerültek. S a hong kong-i internetközönség útján a képek a szárazföldi Kínát is igen gyorsan elérték. Néhány héten keresztül Bǎidù, valamint a főbb kínai site-ok persze lapítottak, a képek azonban villámgyorsasággal áramlottak végig a kínai neten. A hatóságok megkezdték megkésett beavatkozásukat, a fotók feltöltőire vagy megosztóira 15 napos fogva tartást szabtak ki. Letartóztattak pár embert Shēnzhèn-ben, a képeket tartalmazó CD-k másolásának és terjesztésének gyanújával, melyekre szemlátomást nagy kereslet volt. A Bǎidù-t - aminek használata során kvázi könnyedén hozzá lehetett jutni a képekhez - nyilvános bocsánatkérésre utasították a Běi​jīng-i internetkontrollt végző szervek nevében. A skandalumra mára por került, és a hatóságok figyelme már másfelé fordult, a fotók azonban a mai napig megtalálhatóak a neten.

Noha Edison esete jobbára egy bulvárbotránynak
tekinthető, mintsem színtiszta pornónak, mindenesetre plasztikus képet festenek a Běi​jīng-i cenzúra határairól, kiváltképp mértékű kereslet esetében. Az Edison-os képek CD-n, és DVD-n való terjesztése viszont betekintést nyújt az internet előtti illegális kalóz-pornó jelenségébe. Mivelhogy a kormány semmilyen statisztikai adatot nem hozott nyilvánosságra az internet előtti pornográfia működéséről, nagyon kevés felhasználható forrás áll rendelkezésre. De nagy valószínűséggel napjaink mintájára - pult alól, zsákból az éjszakai piacon - alapult az efféle jellegű tartalmak kereskedelme. Nehéz bármi statisztikai adatot mondani a modern pornóhasználatról is Kínában, nem állnak rendelkezésre hiteles források. Az oktatási hatóságok jelentése szerint viszont a 18 éven alattiak 50%-a már látogatott pornóoldalakat. Sőt, számos pornósztárból felkapott személyiség lett, ilyen volt a Kappa lány (Kappa女) esete is. Az egyetlen pornós, akinek sikerült nagy ismertséget szereznie, és elkerülte a hatóságok haragját is, a japán AV Idol Sora Aoi (蒼井そら) volt. A japán pornónak mindig is nagy népszerűsége volt Kínában, legalábbis sokkal nagyobb, mint a nyugati kolleginák műsorszámainak. A japán pornóipar megtestesíti azokat az erotikus elképzeléseket, amire a kínai egyszerűen nem képes, a felhasználók viszonyt igényt tartanának rá. Annak ellenére, hogy az egyes japán pornóműfajok igen széles spektruma áll rendelkezésre agykibontó fétisarzenállal, illetőleg az aberráció fogalmának újraértelmezésével; az alapjaiban patriarchális világban gyökerező kínai kultúra ennek viszonylag szűk szegmensét tudja csak befogadni. Azért is szeretik a kínai férfiak a japán AV modelleket, mert valahogy megtestesítik a női nem azon ártatlanságát és tisztaságát, amit a nyugati pornográfiában keresve sem találhatnának. A nyugati pornó szimplán túl durva egy kínai számára az átlag [hangsúlyozottan az átlag] japánnal szemben, ahol
a nő kevés aktivitással tünteti ki magát.

Visszatérve Sora Aoi-ra, a babaarcú és telt keblű csillagra - aki olyan hangzatos művekben szerepelt, mint az Illegal Tits Violation, vagy éppen a Sexy Butt Climax 2004 - nagy népszerűségnek örvend Kínában, kínai nevére (苍井空) 30.700.000 találatot jelez momentán a Bǎidù. 2010-ben Aoi さん csatlakozott a weibo.com-ra, ami egy twitter-szerű kínai mikroblog szolgáltató, mintegy 2.8 millió követővel rendelkezik. Érdekes módon a követők között szerepelt mondjuk a Dàlián-i rendőrkapitányság is, ők persze galád hekkerekre hivatkoznak.

Ködös a kínai pornó jövője. A kínai erotikus művészet és irodalom hosszú története ellenére a kormány nem adja fel keményvonalas, a pornográfia elleni kampányát. A népköztársaság szószólói továbbra is az 1949 óta érvényben lévő antipornós retorikát tartják szem előtt, s az internetcenzúra szigorúbb, mint valaha, a felhasználók viszont továbbra is képesek lesznek valamilyen formában átsurranni azokon a bizonyos szűrőkön. Kérdés, meddig tartható a status quo, akar-e, s tud-e változást eszközölni a kínai netpolgárok több-százmilliós közössége.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…