A kínai pornográfia rövid története - 黄色文化

Mint sok egyéb mást Kínában, az erotikus, illetőleg pornografikus művészet kezdeteit is egészen az ókorig tolhatnánk vissza, mi több az időszámításunk utáni I. századig; a különböző erotikus alkotások produktuma viszont pusztán a X. századtól kezdett nagyobb méreteket ölteni, s csak a kései Míng-dinasztia idején (XVII. század) jutott el csimborasszójára.

Az ősi kínai erotika egyaránt merítette forrását a

z egyes taoista vallási praktikákból, valamint a császári udvarban burjánzó kurtizán-kultúrából; s az ezek jegyében született művek elterjedése elsősorban Sūzhōu (苏州), Hángzhōu (杭州), valamint Guǎngzhōu (广州) városaiban élő középosztálybeli kereskedőréteg felemelkedésével állítható párhuzamba. A pornografikus alkotások a Míng-dinasztia érájában chūngōnghuà (春宫画) - "tavaszi palota-festmények" elnevezés alatt futottak, utalva ezzel a Gùgōng (故宫), vagyis a Tiltott város falain belül feltételezett pajzánkodásokra.

Apropó, a legtöbb fiktív erotikus alkotás a Míng-, és Qīng-dinasztia alatt a császári udvarra, illetve annak elképzelt gyakorlatára fókuszált, s persze kérdéses, mennyi hitelt lehet adni az ezekből származó tényeknek, bár egy bizonyosra vehető: akármekkora tigris is volt az éppen aktuális huángdì (császár) az ágyban, aligha madzsongozta végig ezernyi ágyasát. Kivált, hogy a hárembeli hölgyek tekintélyes része nem is látta az uralkodót életében. A chūngōnghuà egyébiránt stilisztikailag hasonul a hozzávetőlegesen ugyanazon időintervallumban készült japán shunga (春画) - "tavaszi képek"- m

űfajának alkotásaihoz. Az ezeken a műveken ábrázolt szexuális cselekmények a korabeli erotikus kultúra elképesztő diverzitástól tanúskodnak, magukba foglalva édeshármas, leszbikus-homoszexuális, orális, anális aktusokat, nem feledkezve az orgiákról sem - csupa olyan dolog, ami némi fejfájást okozott később a KKP cenzorainak.

Bizonyos alkotások gyűjteménye, az ún. zhěnbiānshū (枕边书) - "párnakönyvek" praktikus ajándékul, mintegy hálószobai felhasználói kézikönyvként szolgált friss házasok részére, bár nem ez számított elsődleges funkciójuknak.

A Míng-dinasztia végén, 1617-ben publikálták a Jīnpíngméi (金瓶梅), "Szilva az aranyvázában" erotikus klasszikust, álnév alatt. A meglehetősen naturalisztikus mesterművet egyesek a négy nagy klasszikus mű (Három királyság története, Vízparti történet, A vörös szoba álma, Nyugati utazás) mellé "ötödikklasszikusként" sorolnák. A Jīnpíngméi-t tekintik az első teljes hosszú, kínai nyelven írt műnek, mely explicit szexuális cselekményeket örökít meg, igencsak súrolja a huángsè-nek (黄色), "sárga színűnek", ergo pornográfnak minősíthető képzeletbeli küszöböt; ráadásul a narratív elbeszélésforma mérföldövének is számít egyúttal. A novella története egy nemesi háztartás bukásáról, illetve annak első emberéről szól, aki a sztori során 19 szexuális partnert fogyaszt el, meglepően nagyszámú szexuális segédeszköz felhasználásának kíséretében.

Számos kortárs erotikus mű vette célkeresztbe a chánzú-t (缠足), azaz a lábelkötést, ami nem véletlen, hiszen az ókori Kínától kezdve a férfi szerelmes közeledése a nő lábának megfogásával kezdődött. Az elkötözött, apró női lábak - sāncùn jīnlián (三寸金蓮), "három hüvelyknyi aranylótusz" különösen erotikusnak számítottak, akárcsak a telt keblek Nyugaton. A vagyonosabb férfiak kérkedtek is azzal, szeretetteik lábszerkezetét milyen szintre voltak képesek miniatürizálni.

Az egyik ilyen mű, mi szintén ebből a korszakból származik, a Ròupútuán (肉蒲團), amit magyarul a "szerelem imaszőnyegének" fordítanak [literálisan a hús imaszőnyege], Qīng-kori Lǐ Yú(李渔) tollából. Hasonló illusztrációk kapnak benne helyet, mint amik a chūngōnghuà-k tárgyát képzik, s botrányosnak számító cselekmény örökíti meg, ahogy a főhős a gazdag urától távol maradó hölgyet próbálja meg elcsábítani. Négy fejezetből áll - tavasz (春), nyár (夏), ősz (秋), tél (冬) -, s mindegyik végén egy rövid kritika olvasható a cselekményről, látszólagosan egy későbbi elemző által írva, de nagy valószínűséggel az író maga rótta, a novella humoros részét adva ezzel. A novella adoptációja volt az 1991-es Hong Kong-i Sex and Zen (玉蒲團之偷情寶鑑) erotikus komédia, valamint annak újrafeldolgozása, a 2011-es 3D Sex and Zen: Extreme Ecstasy című film is.

A Ròupútuán abban a korszakban jelent meg, mikor a vezető társadalmi elit szexhez és pornográfiához való attitűdjei

változásokon mentek keresztül. Míg a Míng-dinasztia idejében az írok és alkotók egy viszonylagosan liberális politikai miliőben tevékenykedhettek, hol a tudományok és a művészetek támogatásban részesültek; addig a Qīng-dinasztia során a szexhez és erotikához is kapcsolódó konzervatív fordulat következett be, melyet egyrészről a Kínába érkező keresztény misszionáriusok, valamint a konfucianizmus újraéledése is inspirált. Ez magával hozta a korább kincsként kezelt művek tiltását - sőt, esetenként elpusztítását -, így az erotikus művekét is egyszersmind. Ròupútuán legkorábbi fennmaradt példánya is csak Japánba kerülésének köszönheti létét (ma a Tokyo University állományát képzi). A mű egyébiránt természetesen japán kiadásban is megjelent - Nikubuton (肉蒲團/にくぶとん) néven.

Ezzel együtt az addig virágzó irodalmi és festészeti irányzatokat a XVII.-XVIII. századokban módszeresen kiirtottak. A Qīng-dinasztia, a császárság bukásával, majd az első köztársaság megalakulásával, a világháborúk traumatikus tapasztalataival, majd a népköztársaság megalakulásával e konzervatív attitűdök igencsak megcsontosodtak. A Kínai Kommunista Párt továbbra is keményvonalas politikát folytat az erotikával és szexszel kapcsolatos kiadványok ellen.

Mindazonáltal a kormány minden úgymond erkölcsnemesítő retorikájának dacára a prostitúció és a pornográfia mégis mintegy hanyagul sétált be a modern Kínába. A bordélyokat érintő elfojtás és rendszeres, nagy nyilván

ossággal bíró razziák ellenére a szexipar szirmait bontja: egy 2005-ös tanulmány szerint egyedül Běi​jīng-ben több, mint 200.000 prostituált tevékenykedik. Az internet rohamos térnyerése pedig nem szorul ecsetelésre, mily nehézséget okoz a kormány számára: pusztán az ország populációjából adódóan Kína rendelkezik a legtöbb internet-felhasználóval is. Hiába minden kontroll, szoftver-ellenőrzés, a Nagy Tűzfalat bizony meg lehet kerülni. Akik viszont kevésbé járatosak az informatikában, DVD és VCD formátumban bármikor A piān-hez (A片) juthatnak, par exemple egy éjszakai piacon - a pornóipar prosperál. 2008-ban a Shàng​hǎi-i hatóságok egy Guǎngdōng-ból érkező 8.000 darabos DVD-szállítmányt foglaltak le, 2009-ben internetes razzia volt, melynek keretében közel 60.000 weboldalt kapcsoltak le, mindezek ellen

ére továbbra is könnyűszerrel lehet pornografikus matériákhoz jutni; hiszen számos torrent-oldal, és egyéb website egyszerűen kívül esett a cenzúra szűrőjén.

A hatóságok tehetetlenségét jelzi a 2008-as Edison Chen-botrány is. Számos fotó került nyilvánosságra a kanadai-hong kong-i filmcsillagról, valamint további hong kong-i, kínai színészekről, melyeken mezítelenül szerepeltek eléggé egyértelmű pozíciókban; majd e képek egy hong kong-i fórumra kerültek. S a hong kong-i internetközönség útján a képek a szárazföldi Kínát is igen gyorsan elérték. Néhány héten keresztül Bǎidù, valamint a főbb kínai site-ok persze lapítottak, a képek azonban villámgyorsasággal áramlottak végig a kínai neten. A hatóságok megkezdték megkésett beavatkozásukat, a fotók feltöltőire vagy megosztóira 15 napos fogva tartást szabtak ki. Letartóztattak pár embert Shēnzhèn-ben, a képeket tartalmazó CD-k másolásának és terjesztésének gyanújával, melyekre szemlátomást nagy kereslet volt. A Bǎidù-t - aminek használata során kvázi könnyedén hozzá lehetett jutni a képekhez - nyilvános bocsánatkérésre utasították a Běi​jīng-i internetkontrollt végző szervek nevében. A skandalumra mára por került, és a hatóságok figyelme már másfelé fordult, a fotók azonban a mai napig megtalálhatóak a neten.

Noha Edison esete jobbára egy bulvárbotránynak

tekinthető, mintsem színtiszta pornónak, mindenesetre plasztikus képet festenek a Běi​jīng-i cenzúra határairól, kiváltképp mértékű kereslet esetében. Az Edison-os képek CD-n, és DVD-n való terjesztése viszont betekintést nyújt az internet előtti illegális kalóz-pornó jelenségébe. Mivelhogy a kormány semmilyen statisztikai adatot nem hozott nyilvánosságra az internet előtti pornográfia működéséről, nagyon kevés felhasználható forrás áll rendelkezésre. De nagy valószínűséggel napjaink mintájára - pult alól, zsákból az éjszakai piacon - alapult az efféle jellegű tartalmak kereskedelme. Nehéz bármi statisztikai adatot mondani a modern pornóhasználatról is Kínában, nem állnak rendelkezésre hiteles források. Az oktatási hatóságok jelentése szerint viszont a 18 éven alattiak 50%-a már látogatott pornóoldalakat. Sőt, számos pornósztárból felkapott személyiség lett, ilyen volt a Kappa lány (Kappa女) esete is. Az egyetlen pornós, akinek sikerült nagy ismertséget szereznie, és elkerülte a hatóságok haragját is, a japán AV Idol Sora Aoi (蒼井そら) volt. A japán pornónak mindig is nagy népszerűsége volt Kínában, legalábbis sokkal nagyobb, mint a nyugati kolleginák műsorszámainak. A japán pornóipar megtestesíti azokat az erotikus elképzeléseket, amire a kínai egyszerűen nem képes, a felhasználók viszonyt igényt tartanának rá. Annak ellenére, hogy az egyes japán pornóműfajok igen széles spektruma áll rendelkezésre agykibontó fétisarzenállal, illetőleg az aberráció fogalmának újraértelmezésével; az alapjaiban patriarchális világban gyökerező kínai kultúra ennek viszonylag szűk szegmensét tudja csak befogadni. Azért is szeretik a kínai férfiak a japán AV modelleket, mert valahogy megtestesítik a női nem azon ártatlanságát és tisztaságát, amit a nyugati pornográfiában keresve sem találhatnának. A nyugati pornó szimplán túl durva egy kínai számára az átlag [hangsúlyozottan az átlag] japánnal szemben, ahol

a nő kevés aktivitással tünteti ki magát.

Visszatérve Sora Aoi-ra, a babaarcú és telt keblű csillagra - aki olyan hangzatos művekben szerepelt, mint az Illegal Tits Violation, vagy éppen a Sexy Butt Climax 2004 - nagy népszerűségnek örvend Kínában, kínai nevére (苍井空) 30.700.000 találatot jelez momentán a Bǎidù. 2010-ben Aoi さん csatlakozott a weibo.com-ra, ami egy twitter-szerű kínai mikroblog szolgáltató, mintegy 2.8 millió követővel rendelkezik. Érdekes módon a követők között szerepelt mondjuk a Dàlián-i rendőrkapitányság is, ők persze galád hekkerekre hivatkoznak.

Ködös a kínai pornó jövője. A kínai erotikus művészet és irodalom hosszú története ellenére a kormány nem adja fel keményvonalas, a pornográfia elleni kampányát. A népköztársaság szószólói továbbra is az 1949 óta érvényben lévő antipornós retorikát tartják szem előtt, s az internetcenzúra szigorúbb, mint valaha, a felhasználók viszont továbbra is képesek lesznek valamilyen formában átsurranni azokon a bizonyos szűrőkön. Kérdés, meddig tartható a status quo, akar-e, s tud-e változást eszközölni a kínai netpolgárok több-százmilliós közössége.