Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Omotesandō illumináció

A kínai pornográfia rövid története - 黄色文化


Mint sok egyéb mást Kínában, az erotikus, illetőleg pornografikus művészet kezdeteit is egészen az ókorig tolhatnánk vissza, mi több az időszámításunk utáni I. századig; a különböző erotikus alkotások produktuma viszont pusztán a X. századtól kezdett nagyobb méreteket ölteni, s csak a kései Míng-dinasztia idején (XVII. század) jutott el csimborasszójára.

Az ősi kínai erotika egyaránt merítette forrását a
z egyes taoista vallási praktikákból, valamint a császári udvarban burjánzó kurtizán-kultúrából; s az ezek jegyében született művek elterjedése elsősorban Sūzhōu (苏州), Hángzhōu (杭州), valamint Guǎngzhōu (广州) városaiban élő középosztálybeli kereskedőréteg felemelkedésével állítható párhuzamba. A pornografikus alkotások a Míng-dinasztia érájában chūngōnghuà (春宫画) - "tavaszi palota-festmények" elnevezés alatt futottak, utalva ezzel a Gùgōng (故宫), vagyis a Tiltott város falain belül feltételezett pajzánkodásokra.

Apropó, a legtöbb fiktív erotikus alkotás a Míng-, és Qīng-dinasztia alatt a császári udvarra, illetve annak elképzelt gyakorlatára fókuszált, s persze kérdéses, mennyi hitelt lehet adni az ezekből származó tényeknek, bár egy bizonyosra vehető: akármekkora tigris is volt az éppen aktuális huángdì (császár) az ágyban, aligha madzsongozta végig ezernyi ágyasát. Kivált, hogy a hárembeli hölgyek tekintélyes része nem is látta az uralkodót életében. A chūngōnghuà egyébiránt stilisztikailag hasonul a hozzávetőlegesen ugyanazon időintervallumban készült japán shunga (春画) - "tavaszi képek"- m
űfajának alkotásaihoz. Az ezeken a műveken ábrázolt szexuális cselekmények a korabeli erotikus kultúra elképesztő diverzitástól tanúskodnak, magukba foglalva édeshármas, leszbikus-homoszexuális, orális, anális aktusokat, nem feledkezve az orgiákról sem - csupa olyan dolog, ami némi fejfájást okozott később a KKP cenzorainak.

Bizonyos alkotások gyűjteménye, az ún. zhěnbiānshū (枕边书) - "párnakönyvek" praktikus ajándékul, mintegy hálószobai felhasználói kézikönyvként szolgált friss házasok részére, bár nem ez számított elsődleges funkciójuknak.

A Míng-dinasztia végén, 1617-ben publikálták a Jīnpíngméi (金瓶梅), "Szilva az aranyvázában" erotikus klasszikust, álnév alatt. A meglehetősen naturalisztikus mesterművet egyesek a négy nagy klasszikus mű (Három királyság története, Vízparti történet, A vörös szoba álma, Nyugati utazás) mellé "ötödikklasszikusként" sorolnák. A Jīnpíngméi-t tekintik az első teljes hosszú, kínai nyelven írt műnek, mely explicit szexuális cselekményeket örökít meg, igencsak súrolja a huángsè-nek (黄色), "sárga színűnek", ergo pornográfnak minősíthető képzeletbeli küszöböt; ráadásul a narratív elbeszélésforma mérföldövének is számít egyúttal. A novella története egy nemesi háztartás bukásáról, illetve annak első emberéről szól, aki a sztori során 19 szexuális partnert fogyaszt el, meglepően nagyszámú szexuális segédeszköz felhasználásának kíséretében.

Számos kortárs erotikus mű vette célkeresztbe a chánzú-t (缠足), azaz a lábelkötést, ami nem véletlen, hiszen az ókori Kínától kezdve a férfi szerelmes közeledése a nő lábának megfogásával kezdődött. Az elkötözött, apró női lábak - sāncùn jīnlián (三寸金蓮), "három hüvelyknyi aranylótusz" különösen erotikusnak számítottak, akárcsak a telt keblek Nyugaton. A vagyonosabb férfiak kérkedtek is azzal, szeretetteik lábszerkezetét milyen szintre voltak képesek miniatürizálni.


Az egyik ilyen mű, mi szintén ebből a korszakból származik, a Ròupútuán (肉蒲團), amit magyarul a "szerelem imaszőnyegének" fordítanak [literálisan a hús imaszőnyege], Qīng-kori Lǐ Yú(李渔) tollából. Hasonló illusztrációk kapnak benne helyet, mint amik a chūngōnghuà-k tárgyát képzik, s botrányosnak számító cselekmény örökíti meg, ahogy a főhős a gazdag urától távol maradó hölgyet próbálja meg elcsábítani. Négy fejezetből áll - tavasz (春), nyár (夏), ősz (秋), tél (冬) -, s mindegyik végén egy rövid kritika olvasható a cselekményről, látszólagosan egy későbbi elemző által írva, de nagy valószínűséggel az író maga rótta, a novella humoros részét adva ezzel. A novella adoptációja volt az 1991-es Hong Kong-i Sex and Zen (玉蒲團之偷情寶鑑) erotikus komédia, valamint annak újrafeldolgozása, a 2011-es 3D Sex and Zen: Extreme Ecstasy című film is.



A Ròupútuán abban a korszakban jelent meg, mikor a vezető társadalmi elit szexhez és pornográfiához való attitűdjei
változásokon mentek keresztül. Míg a Míng-dinasztia idejében az írok és alkotók egy viszonylagosan liberális politikai miliőben tevékenykedhettek, hol a tudományok és a művészetek támogatásban részesültek; addig a Qīng-dinasztia során a szexhez és erotikához is kapcsolódó konzervatív fordulat következett be, melyet egyrészről a Kínába érkező keresztény misszionáriusok, valamint a konfucianizmus újraéledése is inspirált. Ez magával hozta a korább kincsként kezelt művek tiltását - sőt, esetenként elpusztítását -, így az erotikus művekét is egyszersmind. Ròupútuán legkorábbi fennmaradt példánya is csak Japánba kerülésének köszönheti létét (ma a Tokyo University állományát képzi). A mű egyébiránt természetesen japán kiadásban is megjelent - Nikubuton (肉蒲團/にくぶとん) néven.
Ezzel együtt az addig virágzó irodalmi és festészeti irányzatokat a XVII.-XVIII. századokban módszeresen kiirtottak. A Qīng-dinasztia, a császárság bukásával, majd az első köztársaság megalakulásával, a világháborúk traumatikus tapasztalataival, majd a népköztársaság megalakulásával e konzervatív attitűdök igencsak megcsontosodtak. A Kínai Kommunista Párt továbbra is keményvonalas politikát folytat az erotikával és szexszel kapcsolatos kiadványok ellen.

Mindazonáltal a kormány minden úgymond erkölcsnemesítő retorikájának dacára a prostitúció és a pornográfia mégis mintegy hanyagul sétált be a modern Kínába. A bordélyokat érintő elfojtás és rendszeres, nagy nyilván

ossággal bíró razziák ellenére a szexipar szirmait bontja: egy 2005-ös tanulmány szerint egyedül Běi​jīng-ben több, mint 200.000 prostituált tevékenykedik. Az internet rohamos térnyerése pedig nem szorul ecsetelésre, mily nehézséget okoz a kormány számára: pusztán az ország populációjából adódóan Kína rendelkezik a legtöbb internet-felhasználóval is. Hiába minden kontroll, szoftver-ellenőrzés, a Nagy Tűzfalat bizony meg lehet kerülni. Akik viszont kevésbé járatosak az informatikában, DVD és VCD formátumban bármikor A piān-hez (A片) juthatnak, par exemple egy éjszakai piacon - a pornóipar prosperál. 2008-ban a Shàng​hǎi-i hatóságok egy Guǎngdōng-ból érkező 8.000 darabos DVD-szállítmányt foglaltak le, 2009-ben internetes razzia volt, melynek keretében közel 60.000 weboldalt kapcsoltak le, mindezek ellen
ére továbbra is könnyűszerrel lehet pornografikus matériákhoz jutni; hiszen számos torrent-oldal, és egyéb website egyszerűen kívül esett a cenzúra szűrőjén.

A hatóságok tehetetlenségét jelzi a 2008-as Edison Chen-botrány is. Számos fotó került nyilvánosságra a kanadai-hong kong-i filmcsillagról, valamint további hong kong-i, kínai színészekről, melyeken mezítelenül szerepeltek eléggé egyértelmű pozíciókban; majd e képek egy hong kong-i fórumra kerültek. S a hong kong-i internetközönség útján a képek a szárazföldi Kínát is igen gyorsan elérték. Néhány héten keresztül Bǎidù, valamint a főbb kínai site-ok persze lapítottak, a képek azonban villámgyorsasággal áramlottak végig a kínai neten. A hatóságok megkezdték megkésett beavatkozásukat, a fotók feltöltőire vagy megosztóira 15 napos fogva tartást szabtak ki. Letartóztattak pár embert Shēnzhèn-ben, a képeket tartalmazó CD-k másolásának és terjesztésének gyanújával, melyekre szemlátomást nagy kereslet volt. A Bǎidù-t - aminek használata során kvázi könnyedén hozzá lehetett jutni a képekhez - nyilvános bocsánatkérésre utasították a Běi​jīng-i internetkontrollt végző szervek nevében. A skandalumra mára por került, és a hatóságok figyelme már másfelé fordult, a fotók azonban a mai napig megtalálhatóak a neten.

Noha Edison esete jobbára egy bulvárbotránynak
tekinthető, mintsem színtiszta pornónak, mindenesetre plasztikus képet festenek a Běi​jīng-i cenzúra határairól, kiváltképp mértékű kereslet esetében. Az Edison-os képek CD-n, és DVD-n való terjesztése viszont betekintést nyújt az internet előtti illegális kalóz-pornó jelenségébe. Mivelhogy a kormány semmilyen statisztikai adatot nem hozott nyilvánosságra az internet előtti pornográfia működéséről, nagyon kevés felhasználható forrás áll rendelkezésre. De nagy valószínűséggel napjaink mintájára - pult alól, zsákból az éjszakai piacon - alapult az efféle jellegű tartalmak kereskedelme. Nehéz bármi statisztikai adatot mondani a modern pornóhasználatról is Kínában, nem állnak rendelkezésre hiteles források. Az oktatási hatóságok jelentése szerint viszont a 18 éven alattiak 50%-a már látogatott pornóoldalakat. Sőt, számos pornósztárból felkapott személyiség lett, ilyen volt a Kappa lány (Kappa女) esete is. Az egyetlen pornós, akinek sikerült nagy ismertséget szereznie, és elkerülte a hatóságok haragját is, a japán AV Idol Sora Aoi (蒼井そら) volt. A japán pornónak mindig is nagy népszerűsége volt Kínában, legalábbis sokkal nagyobb, mint a nyugati kolleginák műsorszámainak. A japán pornóipar megtestesíti azokat az erotikus elképzeléseket, amire a kínai egyszerűen nem képes, a felhasználók viszonyt igényt tartanának rá. Annak ellenére, hogy az egyes japán pornóműfajok igen széles spektruma áll rendelkezésre agykibontó fétisarzenállal, illetőleg az aberráció fogalmának újraértelmezésével; az alapjaiban patriarchális világban gyökerező kínai kultúra ennek viszonylag szűk szegmensét tudja csak befogadni. Azért is szeretik a kínai férfiak a japán AV modelleket, mert valahogy megtestesítik a női nem azon ártatlanságát és tisztaságát, amit a nyugati pornográfiában keresve sem találhatnának. A nyugati pornó szimplán túl durva egy kínai számára az átlag [hangsúlyozottan az átlag] japánnal szemben, ahol
a nő kevés aktivitással tünteti ki magát.

Visszatérve Sora Aoi-ra, a babaarcú és telt keblű csillagra - aki olyan hangzatos művekben szerepelt, mint az Illegal Tits Violation, vagy éppen a Sexy Butt Climax 2004 - nagy népszerűségnek örvend Kínában, kínai nevére (苍井空) 30.700.000 találatot jelez momentán a Bǎidù. 2010-ben Aoi さん csatlakozott a weibo.com-ra, ami egy twitter-szerű kínai mikroblog szolgáltató, mintegy 2.8 millió követővel rendelkezik. Érdekes módon a követők között szerepelt mondjuk a Dàlián-i rendőrkapitányság is, ők persze galád hekkerekre hivatkoznak.

Ködös a kínai pornó jövője. A kínai erotikus művészet és irodalom hosszú története ellenére a kormány nem adja fel keményvonalas, a pornográfia elleni kampányát. A népköztársaság szószólói továbbra is az 1949 óta érvényben lévő antipornós retorikát tartják szem előtt, s az internetcenzúra szigorúbb, mint valaha, a felhasználók viszont továbbra is képesek lesznek valamilyen formában átsurranni azokon a bizonyos szűrőkön. Kérdés, meddig tartható a status quo, akar-e, s tud-e változást eszközölni a kínai netpolgárok több-százmilliós közössége.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…