Kyōto 3. nap - 嵐山

Kyōto harmadik napján Arashiyamá-ba (嵐山), a "Viharos hegyre" vettük utunk, túl az Ōi-folyón (大堰川) elterülő, kivizsgálásra nagyszerű mód alkalmas területre.

Odaérkezvén rögvest tettünk egy kitérőt az "1000 m great view" nevű rejtélyes objektumhoz, mely ugyan kecsegtetőnek tűnt, de tényleg ezer métert kellett felfele araszolni (akaratlanul is végtelen sok szürreális, acsargó Huáng​shān-béli lépcsőrém montázs-szerű képe öklendezte fel magát bennem), hogy kezet rázhassunk great view-vel, aki egy ötneves forma japán úr képében reprezentálta magát. Persze nem őt kellett megcsodálni, hanem magát az elterülő tájat, a távoli várost, meg e vidék szépségeit. Amint beléptünk a többi - japán - látogatóval, és világossá vált, hogy én személy szerint annyira nem vagyok japán, fejcsóválva kaptam egy angol nyelvű brosúrát a kilátó, illetőleg a vidék történetéről - ez volt az a pont, ahol elhatároztam, hogy kurvára megtanulok japánul - egy ilyen lelkembe tipró gesztusért Kínában rituális öngyilkosságot követtem volna el rutinos lǎowài-ként, viszont Japánban japánul nem tudva, meghunyászkodva voltam kénytelen megköszönni tökéletes tudatlanságom tulajdonképpeni menlevelét, egy angol nyelvű ismertetőt.

ああ残念な!

Mindenesetre ebből tudtam meg, hogy a Daihikaku Senko-ji templomban (大悲閣千光寺) jártam, melyet egy bizonyos Suminokura Ryōi (角倉了以) [1554-1614] nevű, Kyōto-i születésű jómódú kereskedő alapított. Az 1590-es években Suminokura magától Toyotomi Hideyoshi-től kapott jóváhagyást - shuinjō - tengerentúli kereskedelemre, így juthattak el hajói Annámba és Tonkinba (a mai Vietnám). Kereskedő hajói - suminokurasen - óriási profit hoztak Ryōi és fia, Soan (1571-1632) számára, egészen az 1635-ös nemzeti izolációs politika érvénybe léptetéséig. Ryōi nevéhez fűzhető az Ōigawa, Fujikawa, Kamogawa, Takasegawa, továbbá a Hozugawa folyamok hajózhatóvá tétele. Templomában megtalálható morózus portréja. Roppantmód csodálatos.

Ezt követően lemásztunk a kilátóról, és végigsétáltunk az Ōigawa kristálytiszta vizű folyójának partja mentén - már ahol lehetett -, és visszaértünk a városba, ahol egy riksás meggyőzött minket, hogy momentán a lehető legjobb befektetés az, ha igényt tartunk szolgáltatásaira. Nem szeretek riksán furikázni, mert nem túl sok választja el a palankintól, ami még undorítóbb dolog, mindenesetre rábólintottam; amiért olyan hálás volt a riksás, hogy minden egyes megállónál nekem is szakszerűen beszámolt valamennyi fontos jelenségről japánul, amit komoly pofával, hozzáértő fejjel végig is hallgattam. Így értünk el az Arashiyama-i bambuszerdőhöz, a templomvadászat kiindulópontjához. Elsőként is a Nonomiya-jinja (野宮神社) shintōista szentélyhez, miről már a Genji Monogatari (源氏物語), XI. századi japán klasszikus irodalmi mű is említést tesz.

A rohasztó hőségben történő gyaloglás következő állomása a Seiryō-ji (清凉寺) szintúgy buddhista temploma volt, ami a Yuzu Nembutsu (融通念仏宗), a mahāyāna buddhizmus Amitābha, a tiszta föld Buddhájának egyik ágának szolgált gyakorlati terepül, főbb jellegzetessége szerint nem pusztán a szövegeket recitáló személy, de az egész világ megvilágosulhat. (Kínaiul amúgy niànfó-ként ismert [念佛]). A templomban található Buddha-ábrázolások közül több is Japán nemzeti kincsét kokuhō - (国宝) - képzi, s persze szemet gyönyörködtető kertek tarkítják.

Újra ki a perzselő Nap dühödt tekintetének kitenni magunkat, hogy elérjünk végre a Tenryū-ji-hez (天龍寺), mely a már említett Rinzai-iskola tanítványainak adott otthont, 1339-ben alapította Ashikaga Takauji (足利 尊氏) shógun, az építkezéseket 1345-re fejezték be, elég tetszetős, így gondolták az UNESCO-nál is 1994-ben, mikor a világörökségi hagyaték lajstromába vették. Szolidan 330.000 négyzetméteres komplexumról van szó, ami idestova több, mint félévezredes története során hatszor leégett, háborúkban elpusztult, majd mégis mindannyiszor újjászületett, olyan szinten, hogy az ember tátott szájjal járkálja körbe, és alapjáraton valami olyasmi képeket képzel el magában a harmónia fogalmáról, mint amit az "Égi sárkány" (天龍) templomában lát...

Estére visszazúztunk a Gion-ba - a Gion iszonyat nagy fless este - s a tegnap nappal már csekkolt, de az éj leszálltával valódi pezsgésnek indult Yasaka-jinja (八坂神社) kómás lampionfényeibe mártóztunk nagyszámú látogatók mellett, majd utolsó esténket töltöttük el a bAkpAk hostelban.