Xi'an - 1. nap (鼓楼,钟楼,大清真寺, etc.)

Pénteken Katia kérdezte, van-e valami tervünk jövő hétre, mert ha nincs, akkor elzúzhatnánk Xi'an-ba. Kapva az ötleten elzúztunk hát Xi'an-ba (西安), Kína egyik legősibb városába, a Selyemút végállomásába.

Katiáék már vasárnap este repülővel odaérkeztek, mi - Juliékkal - hétfőn este startoltunk vonattal, és kedd reggel, circa tizennégy órás út után - másfél órás késéssel - érkeztünk az ókori Kína négy fővárosának (中国四大古都) egyikébe, Shǎnxī tartomány mai fővárosába, mely a Ming-dinaszitiág még Chang'an-ként (长安) volt ismeretes. A vonatállomásról kilépve azonmód az impozáns városfalba ütközik az utazó, mely 13,6 km hosszan öleli körbe az ősi városmagot 12 méter magasságban. E falat ráadásul nem bontották le, hanem az autóutaknak megfelelő helyeken egyszerűen

alagutakat vágtak benne, archaizáló ám mégis valami fenséges köntösbe bújtatva ezzel a várost. Szállásunk, a Han Tang Inn (汉唐驿) egy sikátornak látszó tárgyban van elbújtatva, némi keresgélés után azonban rátaláltunk. Imádom az ilyen youth hosteleket, mint valamennyi, hol eddig voltunk mind fiatal, jó fej recepciósokkal, kellemes környezettel, tiszta szobákkal várja a hátizsákosokat, akárcsak csak itt is. Egy kávé után neki is vágtunk a város felfedezésének, s mivel szállásunk a muszlim-negyed közelében lokalizálódott, kézenfekvő volt azt felkeresni elsőként. A muszlim negyed már évszázadok óta a huí-k (huízú 回族), a kínai muszlimok által lakott terület. Egyesek szerint már a 7. század óta, mások szerint pusztán a Ming-kor óta (1368-1644).

A muszlim-negyed elképesztő, mintegy az ezeregy éjszakából megelevenedett mesebeli bazárok, zsivaj s rőt lárma lobbantja szinte lángra azokat a nagy, népi kohókat idéző főzőüstöket, melyek körül szorgos kukták kotyvasztják a legkülönfélébb étkeket. A különféle illatok, szagok mellett egyfajta füstködös egzotikum zsibongott a levegőben; s folyamatos kiabálások, madárcsicsergés és egyéb neszek tarkították e városrész ezernyi arcát.

 

Portékájukat kínáló árusok, kereskedők, helyi ételkölteményeket szerző költő-szakácsok, tojásokat költeni nem tudó ketrecbe zárt madarak szegélyezik az utak oldalát, egyébiránt a legalkalmasabb hely a szuvenírek beszerzésére. Alkudni remek mulatság, tulajdonképpen egy játék, és lehetőség az árusokkal, hogy eldumáljunk velük. 

Találtam egy kis sárkányszobrot, szépen megmunkált volt, de nem akartam megvenni igazából. Mennyibe fáj főnök - kérdem, 180 azt mondja. Ne röhögtesd már ki magad, kapsz egy húszast érte és már itt se vagyok replikáztam. Nem, ez sokkal drágább, makacskodik. Majd visszafele újra átbeszéljük ezt a dolgot, kacsintottam. Visszaúton már rohan felém, 20 yuan, 20 yuan - kiálltja. Most meg már odaadod egy húszasért, mi? Nem szégyelled magad, hogy így átbaszod a laowaiokat? - vontam felelősségre.

Rám néz, legyint:

jól van már, de te nem vagy laowai, tudsz kínaiul. 

S noha szíven ütött ez a mondat, akkor sem vettem meg a sárkányt, hanem fejcsóválva továbbálltam.

A muszlim negyednél található a dobtorony (鼓楼). A torony a Tang-dinasztia korában lett ellátva az időközöket jelző dobokkal, innen ered elnevezése. Az ősi szokások szerint azt est leszállásával háromszor szólaltatták meg az óriási dobokat: az első az éjjeli őrség szolgálatba állását jelezte 19 és 21 óra között, naplemente után, ez jelezte a városkapuk bezárását is. 

A második 22 és 24 óra között szólt, biztonságra intve a lakosságot; míg az utolsó éjszaki dobverés reggel 5 és 7 óra között adta a lakosság tudtára a paloták, és a városkapu újbóli kinyitását. Mivel a város harangja is megkondult reggel, úgy emlegették, mint a "reggeli harangot és az alkony dobját". A dobtoronyban egy dobkoncertet hallhattunk, (12:30, 14:30, 15:30, 17:30-kor vannak), valamint az idők során használt legkülönfélébb dobokat vehettük szemügyre. Kombinált belépőnket kihasználva a közeli harangtoronyhoz oldalaztunk (钟楼), mely Xi'an szívét jelenti. A 14. századra datálják, 1739-ben restaurálták a Qing-dinasztia korszaka alatt. 

 

Itt szintén egy alapjaiban véve jó koncertnek lehettünk fültanúi, de igazából a másnap szemrevételezett agyagkatonákban több életet lehetett felfedezni, mint az itt játszó zenészek fapofájában.

A harangtoronytól visszafele vettük utunk a muszlim-negyedbe, és ismét a bazárokba vettettük magunkat, ugyanis a Nagy Mecset megtekintése még váratott magára. Az egyik sikátorban futottunk össze Katiával és Tanyával, akik épp kifele jöttek onnan, és már igazából távozó üzemmódban voltak Hangzhou felé, így a nagy megörülés, és rövid bolyongást követően elváltak útjaink. Itt botlottunk bele két, szintén a mi hostelünkben helyett kapott két amerikai taggal, akik éppen ruhákat akartak venni, és az elégedett eladó már csomagolta volna is be a pulcsikat, ha Juli közbe nem lép, és a föld alá nem alkudja az eredeti, kissé borsos árat. 

A tagok csak lestek, hogy ez így működik. Elkísértek minket egy darabon, majd mi beorientálódtunk a Nagy Mecsetbe (大清真寺 Dà Qīngzhēnsì), melyet még 742-ben húztak fel, és az ország egyik legjobb állapotban lévő "mecsete". Én persze mecset alatt a közel-kelet mecseteit képzeltem el, ehhez képest (leszámítva némely arab nyelvű dekorációtól) teljes egészében kínai architektúráról van szó (a mostani kinézetét ugyan a 18. században nyerte el), még a minaret is egy pagoda Prokrusztész-ágyába lett beletuszkolva. Ettől függetlenül nagyszerű látvány, és külön érdekessége, hogy napjainkban is fontos tiszteletadási helye a huí-knak, az imádkozási csarnokba ekképp nem is engedélyezett a belépés.

A muszlim-negyedből kikanyarodva a városfal déli vége felé vettük utunk, hogy az ott található Shuyuan (书院门) ősi utcácskájához és régiségpiacához vettük utunk, de már mindannyian bevásároltunk a muszlim negyedben, én agyagkatona-figurát, és egy csontból faragott pipát újítottam, ergo már másra nem nagyon volt szükségem, minthogy a többieknek sem, ettől eltekintve mégiscsak lecsekkoltuk az utcát, majd a városfal tövében visszakanyarodtunk. A méltóságteljesen leszálló Nap egészen csodás volt a megingathatatlannak tűnő, komoran meredő falak fölött, valami minden nap emlékeztet arra, hogy Kínában vagyok.

A szállásra visszaérve lepihentünk egy kicsit, majd lementünk az aulába, illetve a nagyon is hangulatos központi helységbe elvegyülni számos nemzet hátizsákosa között. A hostelesek egy vetélkedőt rendeztek sör fődíjjal, szétosztottak minket különböző csoportokba, angolszászokhoz meg amcsikhoz kerültem, húsz kérdés volt, köztük elég hülyék, és ráadásul a kínai hostelesek javították ki jó megoldásunkat rosszra: mikor épült Xi'an városfala? - kérdésre a Qin-kort írtuk, de szerintük a Ming-korban, ami pedig szerintem hülyeség, utána is fogok nézni. 

Sajnos nem mi nyertünk, hanem Juliék csapata, de úgy örültem győzelmüknek, hogy megittam a nyereményüket. Mi több, további söröket oktrojáltam magamba - a másik csapat győzelmének önzetlen ünneplése végett -, és következő reggel már megint a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítója paskolgatta pofámat, hogy menjek vissza, és nézzem meg az agyaghadsereget. Másnap így is tettünk, kiszabadulva a bősz reggel fogságából az Első császár misztikus agyaghadseregének felfedezésére kerekedtünk!