Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

Kyōto 1. nap - 祇園

Első japán tripem Kansai (関西)tartományába vezetett, mely voltaképpen a japán kultúra szíve. Sehol az országban nem lelni annyi történelmi csemegét, mint e konkrét régióban. Kyōto (京都), Nara (奈良), valamint Ōsaka (大阪) lett úti célul kitűzve. Ōsakába érkezvén a Kansai Airport-on ütköztem egy hét után újra barátnőmmel, majd Kyōto felé vettük az irányt.

Furcsa volt, hogy az olykor huszonhat órás vonatútjaimmal szemben két óra alatt átrepültem egy egészen más világba. Japánban elfogott egyfajta tisztaságérzet. Lehet a csapból inni?! Na ne...Mik azok a fehér képződmények az égen? A szokatlanul kék égen... Felhők? Kék ég és fehér felhők? Pár olyan apróság, amiről Kínában elfelejtkeztem.

Hol vannak már azok a bíborvörös Nánjīng-i éjszakák, sem tudom már!

Melyek irizáló voltuk ellenére valahogy mégis kifordítják a természet kereteit. Itt Japánban viszont rendes felhők vannak, 我的老天!

Egy óra, másfél alatt viszont meg is érkeztünk Kyōto-ba. Még Běi​jīng-ből hoztam pár Yān​jīng​-et magammal, persze a repülőút során kidurrantak a táskámban, s szépen felitták ruháim, hogy kellőképp bűzhödt üzemmódban foglalhassuk el a bAkpAk Gion Hostel-t [2-244 Miyagawa Suji, Higashiyama-ku], mely a Xī'ān-i Han Tang Inn mellett a legjobb youth hostel, melyben valaha voltam. Nagyon lakájos, nagyon barátságos, olcsó, és hát ugye a Gion-ban (祇園 ) van, s direkt a Gion-ba, az egykori gésa-negyedbe intéztem a szállást, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy megpillanthatok majd egy gésát (芸者), vagy maiko-t (まいこ). De erről majd később.

Mit is kell tudni Kyōto-ról?

Több, mint 1600 buddhista templommal, és közel 400 Shintō szentéllyel rendelkezik, melyből 17 az UNESCO világörökségi hagyatékát képzi, így világ egyik leggazdagabb kulturális csodákban tobzódó városa. S e gazdagság annak a hozzávetőlegesen 1000 éves periódusnak a terméke, mely során Kyōto Japán fővárosa volt, gyakorlatilag a japán történelem kibontakozásának első komolyabb lépcsőfokául szolgált.

És annak ellenére, hogy a főváros már régóta Tōkyō-ba (東京) költözött, mégis Kyōto maradt Japán szíve és lelke; a hely, melyet a modern japánok azért látogatnak, hogy megtudják, mit jelent japánnak lenni.

Kyōto viszont sokkal több, mint templomok, szentélyek, és történelem, Kyōto túlzás nélkül Kelet-Ázsia, vagy talán Ázsia egyik leginkább szeretni való városa. Otthona a világ legfenségesebb kertjeinek, s tradicionális építészeti megoldásainak tömkelegével aligha akad párja bárhol is a földkerekségen. Ami talán a legfontosabb, hogy Kyōto dizájnja a változó évszakoknak megfelelően lett kialakítva, hogy a természet szemet gyönyörködtető átalakulását a lehető legteljesebb mértékben ölthesse magára. A tavaszi cseresznyefa-virágzástól, a buján zöldellő nyártól át a szinte lángoló őszi juharfákig egészen hófödte téli tájig, Kyōto maga a meg-megújuló természet eszményi leképzése.

Persze, a sok csodára vágyó utazó máris a város legújabb kori neuralgikus pontjával, a Kyōto Station-nel találja szembe magát, és az elhangzottakba a legkevésbé sem illő hipermodern vasútállomáson sétálva csak legyint, na ennyit a sok gyönyörűségről! Kyōto is csak az útikönyv-irodalom által generált érdemtelen hype-ban fetreng - gondolhatnók, csak aztán elkezd sétálgatni az ember a városban... És maga is igazat ad a bedekker-szerzők többszörös orgazmusának.

Hisz kívül merészkedve az állomástól az utazó ezernyi kincset fedezhet fel: ősi teaházakat tornyosuló apartmanok közt szendvicsbe vágva, Shintō szentély a modern bevásárlócentrumok mellett, hagyományos és gyors-étkezdék az ajtóban őrt álló felszolgáló-légiók ありがとうございます-t kántálva, és végtelen egyéb csoda, mit csak Kyōto nyújthat.

A császári udvarnak több, mint ezer évig teret adva szolgált s szolgál otthonul japán legnagyobb presztízzsel rendelkező családjainak, valamint főbb buddhista szektáinak. Kyōto hagyományos ipara pont, hogy ezen elit társadalmi rétegek ellátására szolgált anno, és ennek következménye volt az is, hogy valamennyi művész, artista, és a legkülönfélébb mesterek költöztek ide a szigetország minden zugából. Ma is nagyszámú kis műhely található itt, hol tradicionális japán kézművestermékeket fabrikálnak. Kyōto-ban voltaképpen a lehető legjobb japán dolgokat lehet megtapasztalni. Vagyis mondhatni a lehető legjobb helyre jöttem kapásból, hogy egy újabb kultúra ejtsen rabul.

A város története túl hosszú ahhoz, hogy beleoktrojáljam jelen bejegyzésbe, ezért azt csak később fogom közölni.

Onnantól viszont, hogy megérkeztünk a bAkpAk-ba, kicuccoltunk - s kimostuk sörszagú ruháimat - majd a könnyedén leszálló éjjel egyből nekivágtunk a Gion-nak, mely helyenként szűk utcácskákkal (kvázi tòng-okkal), machiyákkal (町屋/町家) - hagyományos faszerkezetű épületekkel, ochayá-kkal (お茶屋) s persze pinku saron-okkal (ピンクサロン/vagy pinsaro - ピンサロ) operál, és pontosan olyasmi, mint amire számítottam.

Mikor tavaly a gésákról írtam egy kis szösszenetet, még fingom nem volt Kyōto-ról, a Gion-ról, hanamachiról (花街), etc. S hihetelen fless volt, mikor most saját lábamon járhattam e helyeken. És ami minden pálmát vitt, a Kamogawa (鴨川) (?) partján sétálva láthattunk egy maiko-t! Igaz, ha barátnőm nem szól, észre sem veszem a folyó melletti teraszon lévő félhomályban, a gésa-maiko-les mindenesetre ezzel sikeresen ki is lett pipálva.

Egy izakayá-ban (居酒屋) megkajáztunk, majd egy famiresu-ban örökbe fogadtunk egypár árva Kirin-t, s a kellemes esti szellőben leültünk a folyópartra. Annyira magával ragadott ez az egész. Tényleg itt vagyok Japánban? Mondjuk nem túl messziről, Shàng​hǎi-ból jöttem át, de mégis álomszerű volt. Ettől függetlenül már az első órákban nagymértékben akklimatizálódtam (mondjuk aki Kyōto-ban nem tud, az szerintem sehol sem), és éreztem, hogy ez egy olyan meghatározó trip lesz, mi további folytatásokat fog majd szülni a későbbiekre nézve. 

Annyi különbség volt itt az elmúlt egy évemhez képest, hogy példának okáért Kínában kedvenc szórakozásom, hogy amennyiben egy arrogáns (vagy tökéletesen tudatlan) turista bajban van, és lassan, szótagolva angolul pofáz az értetlen kínainak, akkor - mintha véletlenül pont arra járnék - odasomfordálok a kínaihoz, és beszédbe elegyedek vele. Nos, japánban pontosan olyan elbaszott turistának éreztem magam, mint akiket Kínában mélységesen lenéztem és megvetettem. Noha a kanji-k útján valamelyest tudtam tájékozódni, ez a világ még ismeretlen számomra. Megszoktam, hogy Kínában idézőjeles nagykirály vagyok, járok-kelek, beszélek a néppel, alkudok, mint egy állat, de Japánban esetlen lábakon álltam, s barátnőm volt a navigátorom.

Szégyelltem tudatlanságom. Legközelebb már felkészültebben megyek ki - ezért elkezdtem az ország nyelvével, történelmével és kultúrájával ismerkedni, talán fel tudom magam vértezni annyira a legközelebbi látogatásig, hogy ne érezzem magam lámának...

Mindazonáltal az elkövetkező héten továbbra is eléggé lámaként viselkedtem, de határtalan lelkesedéssel és érdeklődéssel vágtam bele a másnapi templom-vadászatba, mely a következő bejegyzésben lesz bővebben kifejtve!

Megjegyzések

  1. Az arrogáns barmokat én sem bírom, aki annyit se képes kinyögni, hogy arigató/謝謝---ennél már csak az a rosszabb, aki hosszabb időt tölt az országban, és SEMMIt nem tud a helyi nyelven-de anyázza a helyieket, hogy azok milyen szarul beszélnek angolul. ☠

    VálaszTörlés
  2. Na igen, és sajnos nem ritka az ilyen...

    VálaszTörlés
  3. Az utóbbi kategóriában olyanok is vannak, akik itteni egyetemre járnak....de ha ennyire nyűg a japán nyelv, miért nem megy angol nyelvterületre? Nem értem ezeket az embereket...

    VálaszTörlés
  4. Az egyetemi hallgatók a legrosszabb fajta, mert igen, a turistára csak legyint az ember, de aki elvileg az ország nyelvét és kultúráját jött tanulni, attól ez tényleg gyászos hozzáállás.

    Mondjuk a liú​xué​shēng-ek motivációja is eltérő, nekem volt egy orosz csoporttársam, egy iq harcos csaj, aki konkréten azért jött Kínába, hogy gazdag férjet találjon magának...Aztán egy étterembe - véletlen összetalálkozva vele - nekünk kellett utána magyarázkodni, olyan parasztul viselkedett.

    VálaszTörlés
  5. "orosz csoporttársam, egy iq harcos csaj, aki konkréten azért jött Kínába, hogy gazdag férjet találjon magának"

    Durva! :(
    Visszatérve a bejegyzés eredeti témájához, örülök, hogy tetszett Kiotó avagy Rakujó :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…