Ugrás a fő tartalomra

Xi'an - 2. nap (兵马俑)

Ergo a reggeli magunkhoz térést követően előbb a 603-as busszal (mely barátunk keresztül megy a városon) visszatértünk a vonatállomásra. Itt hemzsegnek a hiénataxisok, és egyéb instant jóakaróink, kiknek minden vágya, hogy eljuttassanak minket az agyaghadsereghez (兵马俑 bīngmǎ yǒng) kellőképpen lehúzva a nemtörődöm, vagy kényelmes turistákat. Nagyon erőszakosak, jönnek utánad többen is, mint egy karaván, egészen, míg fel nem szállsz a 306-os buszra; mely mindössze 7 yuanért visz el nemhogy Kína, de a XX. század legjelentősebb archeológiai feltárásához, a terrakotta hadsereghez úgy, hogy közben a Take my breath away-jel terít szenvedélytől fűtött köntöst vállunkra hangszórója.

Közel egy órás út után értünk a helyszínre, melyet 1974-ben tártak fel kutat ásó kínai parasztok, és azóta valóságos birodalom épült körülötte. A diákigazolványunk felmutatásával féláron (55 yuanért) kaptunk belépőt az agyaghadsereghez, és Qin Shi Huang (秦始皇) - az Első császár mauzóleumához.

A nekropolisz létrehozását i.e. 210-re datálják, az első csarnok 210 X 60 méteres, mélysége 5 és 7 méter között változott. A 6000 terrakotta-katona és ló hadrendben állva sorakozik, ezekből az elitet képző 210 íjász/számszeríjász három sorban kapott helyet a sereg keleti végén. (Számítások szerint mintegy 800 méteres hatótávolsággal rendelkeztek.) Szorosan mögöttük kaptak helyet a páncélos katonák lándzsákkal, dobóbaltákkal és egyéb távolsági fegyverekkel, 35 lovasszekérrel kiegészítve. Minden egyes katona önálló arckifejezéssel, hajformával, ruházattal rendelkezik, de még a rajtuk lévő saru sem egyforma.
Az íjászok pontosan a Háború művészetében leírt pozíciókban sorakoznak, a figurák arcát akkoriban élő emberekről mintázták. Az agyagkatonák közül számos valódi, akkoriban használt fegyvert tartott. A felületkezelés következtében a kardok ellenállóvá váltak a korrózió ellen, és több, mint 2000 év után is élesek maradtak. (E fegyverek múzeumok raktáraiban vannak ma, elzárva a publikum elől.)

A második és harmadik sí
rboltot 1976-ban tárták fel, az előbbi közel 1000 katonát, míg az utóbbi pusztán 68-at, valamint egy harci-szekeret tartalmazott. Egyes archeológusok szerint ezen felfedezésekkel még mindig nem tárták fel a teljes sereget, és feltételezik, hogy Qin Shi Haung sírdombja környékén egy még nagyobb hadosztály kaphatott helyet. (A felvetésnek lehet valóságalapja, hiszen a most kiállítva lévő sereget is pusztán legendának tartották - egészen megtalálásáig.)
Szintén lenyűgöző a bronz harci-szekér pár, melyet Qin Shi Haung (feltételezett) sírjától találtak 20 méterre nyugatra, ma a kiállítás részeként tekinthetőek meg a helyszínen külön erre létrehozott múzeumban(秦始皇兵马俑博物馆).

Sima Qian, a kínai történettudomány atyja (ha maliciózusak akarunk lenni akkor
csak keresztapja- kiheréltek, de így is megírta fő művét, a Történetíró feljegyzéseit) szerint i.e. 246-ban kezdte el a grandiózus sereg gyártását 700.000 ember bevonásával, és szerencsés egykori geológiai adottságai miatt - északi részén arany-bánya, déli részén jáde-bánya - miatt választották ezt a helyet. A terület még mindig nem teljesen feltárt - a kutatók a csarnokok beomlásveszélyétől tartanak, így számos helyen pusztán műszerekkel vizsgálódnak.
A terrakottafigurák gyártására külön manufaktúrákat hoztak létre, s külön helyeken gyártották a test különböző részeit- fej, láb, torzó, kezek - majd a helyszínen szerelték őket össze. Mai tanulmányok szerint alapvetően nyolc arctípus létezett, és az agyagmunkálatok során ezeket látták el egyedi vonásokkal. A figurák életnagyságúak, s eredetileg ráadásul színezettek is voltak, ám több, mint kétezer évet követően szürkévé fakultak. A sereg általánosan elfogadott nézet szerint az Első császár túlvilági hatalmát volt hivatott biztosítani.

Elképesztő látvány.

Qin Shi Huan
g nem az az ember volt, ki szarral töltötte a rétest. 40 éves korára hat királyságot hódított meg, és 6400 km-nyi utat fektetett le. (Ennyivel magam is elégedett lennék 40 éves koromra.) 13 évesen kezdte a császárok iparát, i.e. 221-re legyűrte ellenfeleit, és egységesítette Kínát. (Kína mai elnevezése egyes fejtegetések szerint a császár nevéből, pontosabban királysága nevéből - Qin - ered.) Eléggé ambivalens személyiségnek számít Kína történetében. Egyrészről ugyebár - először az ország történetében - egységesített birodalmat hozott létre, ezzel egyetemben a szám és mértékegységet, a pénznemet, az írott szöveget, de még a kocsitengelyeket is. Nagy kiterjedésű úthálózatot fektetett le, elkezdte építeni a Nagy falat, valamint a Xing'an-ban látott Lingqu-kanális is nevéhez fűzhető. Mindazonáltal e tetteket nem úgy hajtotta végig, hogy becézgette, és cirógatta alattvalóit, hanem tömegeket taszított rabszolgaságba, ha valakinek pediglen nem tetszett a rendszer, lamentálásért könnyen a falba építve találhatta magát. (Vagy más módon, de azonmód elkezdhette a császár túlvilági seregének gyarapítását). S miként legista nézeteket vallott, a konfuciánusok sem lubickoltak nála. Félt és rettegett uralkodó volt, óriási emberáldozatok útján tudta csak véghez vitetni grandiózus műveit. A terrakotta sereg mellett büszkén tornyosul hatalmas szobra.

Másfél km-re a terrakottaseregtől nyugatra helyezkedik el Qin Shi Huang sírja, melyet egy gyönyörű park vesz körbe, nem is beszélve a távolban elhelyezkedő h
ófödte hegyekről (hétfőn havazott, nem olyan magasak). A sírdomb kialakítása nem kevésbé nagy földmunkát igényelt, konkrétan egy mesterséges domb, Sima Qian szerint csodás kincsek vannak alatta. Megtekintettük az elmék-oszlopot, körbejártuk a parkot, s szívtuk a városban nem található friss levegőt. Monumentalitást, magányt, és nyugalmat sugárzó az emlékmű.

Eléggé elütöttük az időt, és tulajdonképpen végig bandukoltuk az egész napot, így amondók voltuk, jobb visszatérni a hostelba. Így is tettünk, be is sötétedett, mire újfent a Han Tang Inn-ben találtuk magunkat. A mai napon élőzenész volt, egy gitáros-énekes pengette a húrokat, egészen kellemes melódiákat játszott, mi pedig eldumálgattunk a többi utazóval, élményeket, tapasztalatokat cseréltünk, egy csávó most készült például Guilinbe, és tök jó érzés volt tanácsokat adni neki, merre menjen, miket nézzen meg, etc. A filmnézős szobában megnéztünk még valami romantikus szarságot, aztán el is csomagoltuk magunkat a következő napra, hiszen Xi'an egyik jelképe, a
Dàyàn Tǎ 大雁塔 - a Vadludak nagy pagodája még hátravolt.

Megjegyzések

  1. Félig-meddig kapcsolódik csak ide: egy nagyonszittya oldalon olvastam a következőt:
    "A Kínai nép emlékezetében a Han faj őse a magyar, a magyarokból alakultak ki a Hanok és a Hunok. "

    Ez már első ránézésre is gyanús, de gondoltam, hogy megkérdezlek, hallottál-e kint ilyen "emlékezetet"? :)

    VálaszTörlés
  2. Ezek a turáni társaságot evokáló feltételezések egyre merészebbek. Tényleg érdekelne, honnan szülik ezeket...

    Nem, ilyet egyáltalán nem hallottam, mindig csak a xiongnu-kat hozták fel a magyarság kapcsán, ( vagy ezt továbbgondolva) esetleg a mongolokat, de azok ugye nagyon nem hanok...

    Én úgy tudom a hanok Yandi és Huangdi (炎黃子孫),vagy csak Haungdi, a sárga császár (黄帝子孙) leszármazottjainak tartják magukat. Yandi és Huangdi egyaránt a huaxia-k őse volt(华夏民族). Úgy tartják, ők ketten eredetileg egy törzshöz tartoztak, de aztán ellenségekké váltak, és saját klánt alapítottak. Huangdi végül lezúzta Yandi-t, és fokozatosan ismét eggyé vált a két közös gyökerű törzs, és belőlük lettek a huaxia-k, akik a Han-dinasztia után han-oknak kezdték nevezni magukat.

    Ergo Yandi és Huangdi a kínai nép emlékezetében a két ős. Lehet megérne egy bejegyzést!

    Nem nagyon értem, hogy nekünk az államalapítástól számított 1000 év története miért nem elég. Miért kell a sumerokhoz, a japánokhoz - vagy most ezek szerint a kínaiakhoz - társítani magunkat. Ettől grandiózusabban festünk most? Irigylem a fantáziájukat, de ezt nem az őstörténetben kéne kamatoztatniuk.

    Hanok és hunok...我的老天啊。。。(Ezek után már csak a hazai folklórban kell helyet találni Huangdi-nak, mondjuk sárgarigó, sárga csikó, SÁRGA CSÁSZÁR...

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a választ! Az utóbbi időben elég sok ilyesmit láttam - magyar hím /kan = 漢 , "hun" mint népnév =  人, "bán" = 王, "torony" = 土楼, stb. Lehet, hogy tényleg megérne egy-két bejegyzést- én egy egész sorozatot szenteltem ezeknek az agyszüleményeknek :) http://fubito.blogspot.com/search/label/%C3%A1ltudom%C3%A1ny

    VálaszTörlés
  5. 哈哈, érdemes volna megváltoztatni nevünket 漢国-ra, KANGUO-ra, a kanok országára. Egy tökös állam Európa szívében. 笑

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…