Doufukuai

Sir Edmund Trelawny Backhouse (1873 - 1944) brit orientalista, nyelvész, sinológus egy személyben, kinek művei nagy hatást gyakoroltak a nyugati közvélemény késő Qing-kori (1644 - 1912) Kinát illető nézeteire. Túlzásokban igen gazdag emlékiratai szerint ágyba vitte Oscar Wild-tól kezdve a mandzsu Anyacsászárnőt, Cixi-t is. Halála után azonban az a vélekedés terjedt el, hogy egyik leghiresebb munkája a China Under the Empress Dowager saját maga által irt konfabuláción, koholmányon alapult, mely alááasta hirnevét hosszú évtizedekre. Halálos ágyán lejegyzett emlékiratainak egyes részletei beillenének valami hardcore melegpornó forgatókönyvébe is,  s igy homoszexualitását illető megvetés miatt sem lett azok publikálva egészen 2011-ig. Az ehhez kapcsolódó újabb kutatások mindazonáltal arra engednek következtetni, hogy a számos túlzó, pontatlan részlet avagy kitaláció ellenére is,  ha nem is állitásának megfelelő mértékben, de valóban külföldi kortársai között szorosabb viszony fűzhette

A shunga (春画) - ' tavaszi kép ' - effektíve masszív Edo-kori pornó. Egy mostani kiállítás Tōkyōban azonban a művészi oldalát próbálja megragadni a dolognak, az Eisei Bunko  (永青文庫) múzeum ezzel nem kis feladatra vállalkozott. A kiállított művek ugyanis történelmi értékük mellett a mai napig képesek igencsak szemöldökhúzogatásra késztetni az embert, s hiába volt két évvel ezelőtt nagy sikere a British Museumban , Japánban tíz múzeum utasította vissza a felkérést, mielőtt az Eisei Bunko elvállalta volna a szervezést. Az esetlegesen obszcén impulzusok keltette fintorgás mérsékletére érdemes egy kicsit magára a műfajra vetni a pillantást.  Érintőlegesen írtunk már a blogon a shungáról a kínai pornográfia rövid története kapcsán, ergo a tavaszi képek (a 春 tavasz írásjegye mind Kínában/Japánban korabeli eufemizmus a szexre) eredete igencsak régi időkre nyúlik vissza, viszont a műfaj csimborasszójának egyértelműen az Edo-kor (1603 -1868) tekinthető, az ukiyo-e (浮世絵) 'lebe

Azt gondolhatnók, a kínai lábelkötés, ergo az aranylótusz a sajátos kínai perverzió non plus ultrája, pedig a szájhagyományok szerint egy sokkal érdekesebb jelenség is felütötte a fejét a középső birodalomban: a térdig érő női fanszőrzetről következik egy bejegyzés. A hangsúlyozottan nem tudományos elgondolás, ezáltal némileg kétséges legenda szerint, a Han-dinasztia alapítójának, Liu Bang (汉高祖刘邦) feleségének szeméremszőrzete 1 chǐ 8 cùn (一尺八寸), vagyis kb. 40 cm hosszú volt; egészen a térdéig ért; színe arany, alakját illetően pompázatosan feltekeredett vénuszdombja körül, kézzel kellett elválasztani. Tény, hogy az efféle szeméremszőr még az óriási kínai birodalomban is nagy ritkaságnak számított, ezért a kor mesterei a 'szemérmet ölelő aranyselyemként' (金丝缠阴) kategorizálták; mely páratlan nemességével (富贵无比) a lehető legkiválóbb női fenséget jelezte. (Az aranyselyem szeméremszőrzetre mindenesetre semmilyen ábrázolást sem találtam eddig.) Egyes nézetek szerint a nők

A taoisták előszeretettel kutatták az emberi élet meghosszabbítására, illetőleg a halhatatlansághoz vezető utat, érdekes hogy ezen k+f tevékenység mintegy mellékvágányaként tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek. A vegyészkedésen kívül az emberi testben lévő energiaáramlásnak és energia-egyensúlynak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, a különböző makrobitikus technikák segítségével próbáltak a szervezet megőrzésére, betegségek kezelésére alkalmas, egészséges táplálkozással egybekötött életmódot kialakítani.  Ehhez kapcsolódik a  Yufang bijue (玉房秘訣) - A " Jádeszoba titkos praktikái " az egyik legkorábbi (Sui-dinasztiabeli, i.sz. 581-617) makrobiotikus szexuális praktikákat tárgyaló műve, mely eredetiben nem maradt meg ugyan, számos fontos fejezetét őrizte meg a japán Tamba Yasuyori (丹波康頼, 912-995) által szerkesztett, kínai orvoslási technikákat taglaló Ishimpō (医心方) kompilációja. A fennmaradt részletekből világosan kiderül, hogy a Yufang bijue a hálószoba művésze

Mint sok egyéb mást Kínában, az erotikus, illetőleg pornografikus művészet kezdeteit is egészen az ókorig tolhatnánk vissza, mi több az időszámításunk utáni I. századig; a különböző erotikus alkotások produktuma viszont pusztán a X. századtól kezdett nagyobb méreteket ölteni, s csak a kései Míng-dinasztia idején (XVII. század) jutott el csimborasszójára. Az ősi kínai erotika egyaránt merítette forrását a z egyes taoista vallási praktikákból, valamint a császári udvarban burjánzó kurtizán-kultúrából; s az ezek jegyében született művek elterjedése elsősorban Sūzhōu (苏州), Hángzhōu (杭州), valamint Guǎngzhōu (广州) városaiban élő középosztálybeli kereskedőréteg felemelkedésével állítható párhuzamba. A pornografikus alkotások a Míng-dinasztia érájában chūngōnghuà (春宫画) - "tavaszi palota-festmények" elnevezés alatt futottak, utalva ezzel a Gùgōng (故宫), vagyis a Tiltott város falain belül feltételezett pajzánkodásokra. Apropó, a legtöbb fiktív erotikus alkotá

Kínai szleng , az előző poszttal releváns kifejezések kerülnek terítékre, melyek az élet minden területén - magánélet, vagy éppen üzlet - hasznosak lehetnek. 口活 kǒuhuó: " a szájon élni ", orális fixáció (a továbbiakban o.f.) 吹箫 chuīxiāo: " bambuszsípot fújni ", szintén o.f. 吮陽 shǔnyáng: a yángra, vagyis a férfi pólusra való vákuumos kezelés alkalmazása 深喉咙 shēnhóulóng: a "mélytorok" pornográfiai terminus kínai tükörfordítása 哈棒 hābàng: kvázi "ráharapni a bunkóra" / 哈龟 hāguī: ráharapni a teknősre (mely hosszúkás nyakából adódó asszociáció) 鲤鱼嘴焗熱狗腸 lǐyúzuǐ jú règǒucháng: a ponty szája megpárolja a hotdog belsejét 吹口琴 chuī kǒuqín: " harmonikán játszani ", cunnilingvus. Nem éppen általánosan használt kifejezés e cselekvésre vonatkozólag, de azért hallatlanul sem nehéz egy kínai fülnek arra asszociálnia. 食屄 shíbī: cunnilingvus 舔屄 tiǎn bī: szintúgy cunnilingvus, tulajdonképpen ez sem közkedvelt kifejezés, egészen konkréta

Kínai szleng volume 6., melyben is a pásztorórákra vonatkozó kifejezések kerülnek terítékre. 鱼水之欢 yú shuǐ zhī huān: szexre alkalmazott eufemizmus, szó szerint " a hal és a víz boldogok együtt ", Wáng​ Shí​fǔ​ ( 王实甫; 1260-1336 ) Yuan-dinasztiabeli drámaíró tollából, egészen pontosan Xīxiāngjì ​​​ (西厢记) alkotásából. 云雨 yúnyŭ: szintúgy egy ősidőkből származó eufemisztikus kifejezés a szexre, " felhők és eső " literálisan. A kínaiak azon meteorológiai koncepcióján alapszik, miszerint zivatar közben az Ég intimebb kapcsolatba lép a Földdel, az eső alatt a férfire, felhő alatt a nőre vonatkoztattak. (A viharos eső egyébiránt gyakorta használt kép a kínai erotikus irodalomban.) 颠鸾 倒凤 diānluándǎofèng: a legendabeli L uán madár és a Főnix vad összekapcsolódósa, szintén eufemizmus.   蜂交蝶恋 fēngjiāodiéliàn: a Vízparti történetből való kifejezés - "méhecskék összefonódása, pillangók szerelme". 行房 xíng fáng: szépítő jellegű kifejezés, sz