Szexuális vámpirizmus az ősi Kínában

A taoisták előszeretettel kutatták az emberi élet meghosszabbítására, illetőleg a halhatatlansághoz vezető utat, érdekes hogy ezen k+f tevékenység mintegy mellékvágányaként tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek. A vegyészkedésen kívül az emberi testben lévő energiaáramlásnak és energia-egyensúlynak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, a különböző makrobitikus technikák segítségével próbáltak a szervezet megőrzésére, betegségek kezelésére alkalmas, egészséges táplálkozással egybekötött életmódot kialakítani. 

Ehhez kapcsolódik a Yufang bijue (玉房秘訣) - A "Jádeszoba titkos praktikái" az egyik legkorábbi (Sui-dinasztiabeli, i.sz. 581-617) makrobiotikus szexuális praktikákat tárgyaló műve, mely eredetiben nem maradt meg ugyan, számos fontos fejezetét őrizte meg a japán Tamba Yasuyori (丹波康頼, 912-995) által szerkesztett, kínai orvoslási technikákat taglaló Ishimpō (医心方) kompilációja. A fennmaradt részletekből világosan kiderül, hogy a Yufang bijue a hálószoba művészetek (房中之術) irodalmának részét képzi, azon belül is annak egy érdekes szegmensét, a szexuális vámpirizmust. 

A taoisták szerint minden emberi élőlény teste a qi (氣), a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energiának a mozgásából épül fel, ennek pedig egy különlegesen összesített formája (jing 精 'az esszencia') orgazmus során mind a női, mind a férfi testből kibocsátásra kerül. Az ezen meggyőződésen alapuló szexuális praktikák alapvető koncepciója szerint, ki a koitálás közben képes partnerének nemi váladékaiban lévő energiát felszippantani, anélkül hogy sajátja kibocsátásra kerülne, azzal önmaga 氣 készleteinek feltöltését képes elérni. Ennek velejárójaként pedig, többszöri ismétlés esetén ez magával vonta az energiájától megfosztott partner halálát is. 

A taoista szexvámpirizmus alapvető kelléke egy szűz lányokkal teli hárem, hiszen azoknak még nem volt lehetőségük a 精-től való megszabadulásra, így a 氣 utántöltése a velük való közösülés után számított elsőrangú forrásnak. Ezen technikák alapvető tanításai tehát az orgazmus, és az azzal járó életnedvek kibocsátásnak csökkentését voltak hivatottak elérni. 

A Yuefang bijue szereplője egy ártatlan, naiv s áldozattá váló megpocsíkolt leány, a mű olvasóközönségét ennek értelmében egyértelműen férfiakra célozták be. Mindazonáltal egyes szövegrészletek arra engednek következtetni, hogy az ezek ismerő nő ugyanolyan könnyedén alkalmazhatta az élet megőrzésére (yangsheng 養生) szánt technikákat (férfiak esetében a yang kultiválásnak útját 养阴之道), akár a férfi, erre utalnak az Ishimpōban fennmaradt szövegrészletek: 

“非徒阳可也，阴亦宜然”

"Nem pusztán a yang [kultiválható], ugyanez valósággal igaz a yin-re is" 

“若知养阴之道，使二气和合，则化为男子。若不为子，则转成精液，流入百脉，以阳养阴，百病消除，颜色悦泽，肌好，延年不老，常如少童”。

"Ki ismeré a yin kultiválásnak útját, a két qi egyesülése [ergo a szex] során  férfivá válik, s ha nem lészen várandós, úgy a [férfitől megszerzett] esszencia ereibe áramlik, így a yang erősíti yint, megfosztja minden nyavalyától, csupa derű színben pompáz, bőre üde, az öregség nem fog rajta, mindig oly [fiatalos] mint egy gyermek"

Ergo a nő, ki ezen hálószobai felhasználói ismeretek birtokában van, anélkül képes magába szippantani a férfi energiáját, hogy a terhesség nélkül jár, továbbá képes egészségének megőrzésére, életének meghosszabbítására. Ugyanakkor, a Yuefang bijue komolyan megjegyzi a kockázatok és mellékhatásokban, hogy egymás qi életerejének elszívása nem játék, és óva int attól, hogy kedvünkre gyakoroljuk. 

Megjegyzendő, hogy fennmaradt toista kánonok szerint korántsem volt konszenzus abban, hogy a szexuális praktikák mennyire működnek. A Taipingjing (太平經) számos taoista művet magába foglaló szövegekben az Égi Mester (天师) figurája egyetért a meg nem nevezett tanítványával, az Igaz emberrel (真人), hogy bizonyos elixírek - amikből az Égben igen sokat felhalmoztak - elvezethetnek a halhatatlansághoz, ám ezeket nem osztogatják akárkinek, csak akiket méltónak találnak rá, így ritkán jut belőle az emberekhez. Eszerint a halhatatlanság kizárólag az Ég jóváhagyásával következhet be, ergo az embereknek hiába próbálkoznak bármily módszerrel is, úgyis az Ég dönt, így nem sok értelme van az ágyban való qi-vadászatnak sem. 

Ugyanezen a vonalon megy tovább a Laozi Xiangerzhu《老子想尔注》kommentárja, mely hevesen kritizálja azon férfiakat, akik abban hisznek, hogy ejakuláció nélküli szex útján (採補) képesek megőrizni és növelni saját életerejüket. 

A Yuefang bijue további sajátossága, hogy míg a híres taoista szexuális rítus (heqi, 合氣) egy taoista pap/mester jelenlétében mehetett végbe, addig a Jádeszoba titkos praktikáiban erről szó sincs, nem volt szükség ceremóniamesterre, feltehetően bárki próbálkozhatott vele; ergo egyes vélemények szerint azért is kritizálták a taoizmuson belül is, mivel egy túlzottan profán módja volt a halhatatlanság megszerzéséért folytatott kísérletekben, így megfosztotta azt magasztos, kiváltságos voltától.

Ergo a szexuális vámpirizmus sosem tartozott a halhatatlansághoz vezető út egyetlen, elsődleges módszeréhez, e szexuális technikák a makrobiotikus életmód - meditáció, diéta, testmozgás - egy részét képezték csupán. A régi Kínában viszont a szex korántsem számított bűnös dolognak. Igaz, hogy akár politikai vagy vallásos elitek körében bizonyos korlátokat szabtak mind a megengedett partnerek számának, vagy a szex végrehajtásának helyeit illetően, de maga a szexuális vágy vagy cselekedet, amennyiben az nem ütközött a túlzottan obszcén, parázna megjelölés - yin 淫 - alá, semmiképp volt körülvéve a kereszténységben megtalálható, elítélő, bűnösnek vélt fenntartásokkal. Amíg a partnerek nem voltak tiltva akár morálisan, akár jogilag az együttéléstől, a szex bármely általuk kívánt formáját szabadon végezhették. 

Felhasznált irodalom: 

Paul R. Goldin: The Cultural and Religious Background of Sexual Vampirism in Ancient China. Theology & Sexuality vol. 12 (3): 285-308.

+ Baidu  

Kapcsolódó bejegyzések: 

Ba Jin: Az örök élet tornya

Kínai füveskönyv 本草纲目

A kínai pornográfia rövid története

"Három hüvelyknyi aranylótusz" - lábelkötés Kínában

Japán csáperotika - 触手強姦