Ba Jin: Az örök élet tornya
Ha már a japán agresszióról esett szó, akkor ímhol egy régebbi recenzióm az egyik legjelentősebb XX. századi kínai író, Ba Jin egy alkotásáról, az örök élet tornyáról, melyet az előző poszt által szült történelmi szituáció ihletett.
A 20. századi kínai irodalom történetét nagymértékben befolyásolta a nyugati eszmeáramlat. A régi rendszer írástudóinak eltűnésével párhuzamosan egy új értelmiségi osztály emelkedett fel, melynek tagjai Amerikában, Európában, Japánban folytattak tanulmányaikat. Ez a kínai értelmiség Kína megmentésének útját a hagyományok teljes körű elvetésében, és a Nyugat szisztematikus utánzásában látták[1]. A harmincas években született meg Kínában a modern, kritikai realista regény, kiknek képviselőihez tartozott Li Feigan (1904-2005) is[2]. Otthonában, majd Sanghajban tanult, ösztöndíjjal 1927-ben érkezett Párizsba. Fiatalkorában maga is az anarchizmus híve volt; erre utal írói álneve is, mely két kedvenc írójának, Bakutyin és Kropotkin neveinek első és utolsó szótagjaiból áll. Franciaországból való hazatérését követően kizárólag az irodalomnak szentelte az életét, rendkívül termékeny író volt. Változatos környezetbe helyezett cselekményeivel, egyszerű, könnyen érthető nyelvezetével nagy olvasótábort szerzett magának. [3]Műveiben a korabeli társadalom legfontosabb problémái kapnak helyet: a forradalom, az új erkölcsök, az elnyomatás elleni harc, és a nép élete, akárcsak az 1937-ben Sanghajban kiadott művében[4], mely 1954-ben került magyar fordításra Az örök élet tornya címmel. [5] A mű 4 önálló meséből áll, az igazságtalan világgal, a zsarnoksággal való szembenállásra fűzhetőek fel, mint közös szálra. A tulajdonképpeni tanmesék további jellegzetességnek tekinthető, hogy egy gyermek szemszögéből követhetjük végig a cselekményt, ki kitörő lelkesedéssel hallgatja azokat. A történetek narrátora egy férfi, aki fia számára adja el azokat, a hétközn
apok munkavégzései, és vándorlások alkalmával. Az első elbeszélés a mű címét viselő örök élet tornya. A kulcsszereplő a császár, kinek gazdagsága és hatalma végtelennek tűnik, ám korának előrehaladtával emberi létének korlátaiba kénytelen ütközni. E felismerését követően már csak közelgő halálának gondolata foglalkoztatta: korábbi évtizedes boldogsága örökre szertefoszlott. A halhatatlanság elérése vált legfőbb törekvéséé. Ennek érdekében először küldöncöket bocsátanak útra a birodalom különböző, a császári rezidenciától távol eső vidékeire, a császári szemszögből plasztikus képet adva „semmirekellők", azaz a nép által lakott területekre. Az égész ország bejárása után egy legenda vet szárnyat, miszerint valaha egy huszonhét emeletes toronyban volt elrejtve az örök élet esszenciája, ám az összeomlott. A küldöncök eredménytelenül tértek vissza, a császár éktelen haragra gerjedt s többet ki is végeztetett közülük. A császár állapota folyamatosan csak romlott: a nagyhatalmú miniszterek a „rongyos és szomorú" aljanépet tették felelőssé. A nép sanyargatásával sem javult az uralkodó betegsége. Ekkor egy öreg miniszter felvetette az örök élet tornyának újbóli megépítését, mely a császár türelmetlensége miatt képtelen vállalkozásnak bizonyult: mindössze egy esztendő alatt huszonhét emelet felhúzása. A miniszterek és tábornokok a feláldozható „semmirekellő" nép nagy számából adódóan elrendelték az építkezés elkezdését. Szerte a birodalom teljes területéről özönlöttek az emberek, a teljhatalmú császár parancsának végrehajtására. Az iszonytató körülmények közepette, a hidegtől, éhségtől, meggyötörtségtől egyre csak hullott az aljanép. De mégsem törtek meg: a kínkeserves munka közben is folyton dalukat énekelték, melyből bánatuk tört elő. A megtébolyodott császár hiába ölette halomra a nép fiait, énekük akkor sem szűnt meg. A haldokló császár népes kíséretével végül eljutott az elkészült toronyba, mely váratlanul inogni kezdett, és omlásnak indult. A hűségesnek vélt talpnyaló miniszterek, tábornokok, ágyasok, mindenki-ki életében legfőbb éltetői voltak a császárnak- saját élete megmentésére törekedett; nem törődve az ekkor már semmilyen hatalommal nem bíró császárral. A nép utolsó erejének kihasználásával épített torony, a zsarnokságot jelképező torony összeomlott. A fia kérdésére –mi szerint hogyan dőlhetett össze e csodás épület- reagálván az apa válaszában ott rejlik a megoldás, és a bírálat is egyben: „a homokra épített tornyok sohasem állnak biztosan" mely allegorikus célzattal élve a kíméletlen elnyomás általi erők felhalmozódásának magától értődő bukását vonja maga után. A második elbeszélésben, a torony titkában a gyermek fantáziáját megragadó örök élet tornya jelenik meg ismét. Egy látomásszerű álomvilágba kalauzolván mutatja be Ba Jin a képzeletbeli építmény varázslatos gazdagságát, és mindennek tulajdonosát, a könyörtelen, rátarti uralkodót, ki óriási vagyonával sem tudja lenyűgözni az apja iránt esedező gyermeket. A fényűző torony emeletein haladva a császár által elnyomott népek tömegeibe ütköznek: ágyasok, rabok, szolgák, kik mind az őrült uralkodó kegyétől függnek. A huszonegyedik emelet elérésekor a fiú végre rátalált halálra váró apjára, ki az elhalt toronyépítők titkának birtokában van, mely által elpusztítható az oly sok szenvedés árán elkészült építmény. A titok felfedte előtt azonban véget ér az álom. Az elbeszélés hatásos jelenetei az erkölcsi világrend válságát is kifejezésre juttatják: a korlátlan hatalommal rendelkező
császár kezébe van minden alattvalójának élete, egy személyben dönt sorsukról. A nép egyszerű fia azonban haláláig szembeszállva is képes kitartani fogadalma, a torony titkának őrzése mellett. A harmadik elbeszélésben, a Láthatatlanná tevő gyöngyben egy ártatlanul bebörtönzött falusi tanítót vádolt meg áruló barátja azzal, hogy lázadást szított, amit egy varázslatos gyöngy birtokában hajthatott végre. A válogatott kínzások ellenére sem tudtak vallomásra bírni. A hivatalok erre házát is átkutatták, de nem akadtak a gyöngy nyomára. A tanító fia megpillantotta a gyöngyöt, majd a hivatalnokoktól való félelem miatt lenyelte azt. Ezt követően sárkánnyá változott, anyja elvesztette ezzel fiát. Az utolsó történetben egy csodálatos fa elevenedik meg, mely a tövében menedékre lelt fiatalok kétségbeejtő helyzete, a megdöbbentő igazságtalanságok- a társadalom csúcsán lévő császár, és az általa nyomorba taszított nép- érzékelésével váratlanul kitörve adja elő a választ; mely a szerző tulajdonképpeni ítélete saját kora felett. Az elbeszélések vonzerejét a benne szereplő cselekvő „hősök” megrajzolása jelenti, kiket Ba Jin példaképpé téve a nép számára, dacolnak bárminemű elnyomással szemben. Az 1937-től kezdődő japán agresszió[6] miatt szükség is volt erre: a honvédő forradalmárok, és az idegen elnyomás ellen küzdő nép erőt merítsen e mű történeteiből.
apok munkavégzései, és vándorlások alkalmával. Az első elbeszélés a mű címét viselő örök élet tornya. A kulcsszereplő a császár, kinek gazdagsága és hatalma végtelennek tűnik, ám korának előrehaladtával emberi létének korlátaiba kénytelen ütközni. E felismerését követően már csak közelgő halálának gondolata foglalkoztatta: korábbi évtizedes boldogsága örökre szertefoszlott. A halhatatlanság elérése vált legfőbb törekvéséé. Ennek érdekében először küldöncöket bocsátanak útra a birodalom különböző, a császári rezidenciától távol eső vidékeire, a császári szemszögből plasztikus képet adva „semmirekellők", azaz a nép által lakott területekre. Az égész ország bejárása után egy legenda vet szárnyat, miszerint valaha egy huszonhét emeletes toronyban volt elrejtve az örök élet esszenciája, ám az összeomlott. A küldöncök eredménytelenül tértek vissza, a császár éktelen haragra gerjedt s többet ki is végeztetett közülük. A császár állapota folyamatosan csak romlott: a nagyhatalmú miniszterek a „rongyos és szomorú" aljanépet tették felelőssé. A nép sanyargatásával sem javult az uralkodó betegsége. Ekkor egy öreg miniszter felvetette az örök élet tornyának újbóli megépítését, mely a császár türelmetlensége miatt képtelen vállalkozásnak bizonyult: mindössze egy esztendő alatt huszonhét emelet felhúzása. A miniszterek és tábornokok a feláldozható „semmirekellő" nép nagy számából adódóan elrendelték az építkezés elkezdését. Szerte a birodalom teljes területéről özönlöttek az emberek, a teljhatalmú császár parancsának végrehajtására. Az iszonytató körülmények közepette, a hidegtől, éhségtől, meggyötörtségtől egyre csak hullott az aljanép. De mégsem törtek meg: a kínkeserves munka közben is folyton dalukat énekelték, melyből bánatuk tört elő. A megtébolyodott császár hiába ölette halomra a nép fiait, énekük akkor sem szűnt meg. A haldokló császár népes kíséretével végül eljutott az elkészült toronyba, mely váratlanul inogni kezdett, és omlásnak indult. A hűségesnek vélt talpnyaló miniszterek, tábornokok, ágyasok, mindenki-ki életében legfőbb éltetői voltak a császárnak- saját élete megmentésére törekedett; nem törődve az ekkor már semmilyen hatalommal nem bíró császárral. A nép utolsó erejének kihasználásával épített torony, a zsarnokságot jelképező torony összeomlott. A fia kérdésére –mi szerint hogyan dőlhetett össze e csodás épület- reagálván az apa válaszában ott rejlik a megoldás, és a bírálat is egyben: „a homokra épített tornyok sohasem állnak biztosan" mely allegorikus célzattal élve a kíméletlen elnyomás általi erők felhalmozódásának magától értődő bukását vonja maga után. A második elbeszélésben, a torony titkában a gyermek fantáziáját megragadó örök élet tornya jelenik meg ismét. Egy látomásszerű álomvilágba kalauzolván mutatja be Ba Jin a képzeletbeli építmény varázslatos gazdagságát, és mindennek tulajdonosát, a könyörtelen, rátarti uralkodót, ki óriási vagyonával sem tudja lenyűgözni az apja iránt esedező gyermeket. A fényűző torony emeletein haladva a császár által elnyomott népek tömegeibe ütköznek: ágyasok, rabok, szolgák, kik mind az őrült uralkodó kegyétől függnek. A huszonegyedik emelet elérésekor a fiú végre rátalált halálra váró apjára, ki az elhalt toronyépítők titkának birtokában van, mely által elpusztítható az oly sok szenvedés árán elkészült építmény. A titok felfedte előtt azonban véget ér az álom. Az elbeszélés hatásos jelenetei az erkölcsi világrend válságát is kifejezésre juttatják: a korlátlan hatalommal rendelkező
császár kezébe van minden alattvalójának élete, egy személyben dönt sorsukról. A nép egyszerű fia azonban haláláig szembeszállva is képes kitartani fogadalma, a torony titkának őrzése mellett. A harmadik elbeszélésben, a Láthatatlanná tevő gyöngyben egy ártatlanul bebörtönzött falusi tanítót vádolt meg áruló barátja azzal, hogy lázadást szított, amit egy varázslatos gyöngy birtokában hajthatott végre. A válogatott kínzások ellenére sem tudtak vallomásra bírni. A hivatalok erre házát is átkutatták, de nem akadtak a gyöngy nyomára. A tanító fia megpillantotta a gyöngyöt, majd a hivatalnokoktól való félelem miatt lenyelte azt. Ezt követően sárkánnyá változott, anyja elvesztette ezzel fiát. Az utolsó történetben egy csodálatos fa elevenedik meg, mely a tövében menedékre lelt fiatalok kétségbeejtő helyzete, a megdöbbentő igazságtalanságok- a társadalom csúcsán lévő császár, és az általa nyomorba taszított nép- érzékelésével váratlanul kitörve adja elő a választ; mely a szerző tulajdonképpeni ítélete saját kora felett. Az elbeszélések vonzerejét a benne szereplő cselekvő „hősök” megrajzolása jelenti, kiket Ba Jin példaképpé téve a nép számára, dacolnak bárminemű elnyomással szemben. Az 1937-től kezdődő japán agresszió[6] miatt szükség is volt erre: a honvédő forradalmárok, és az idegen elnyomás ellen küzdő nép erőt merítsen e mű történeteiből.
Felhasznált irodalom:
Köpeczi Béla-Pók Lajos (szerk.): A XX. század külföldi írói. Bp., 1968
Polonyi Péter: Kína története. Bp.,1994
Tőkei Ferenc-Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története Bp., 1960
Victor H. Mair (szerk.): The Columbia history of chinese literature.
[1] Victor H. Mair (szerk.): The Columbia history of chinese literature. 156.p.
[2] Tőkei Ferenc-Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története Bp., 1960. 209.p.
[3] Köpeczi Béla-Pók Lajos (szerk.): A XX. század külföldi írói. Bp., 1968. 315.p.
[5]Tőkei Ferenc-Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története Bp., 1960.209.p.
[6] Polonyi Péter: Kína története. Bp.,1994. 210.p.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése