Ugrás a fő tartalomra

A Távol-Kelet harcászata vol.1. - középkori kínai tűzfegyverek: lángszórók

Taoista szerzetesek és alkimisták századokon át szakadatlan keresték a halhatatlanság elixírét, mindeközben olyan cuccokat sikerült esetenként feltalálniuk, amivel nem éppen meghosszabbították, ám instant kiolthatták felhasználóik életét. Ilyen volt többek között a puskapor - huǒ​yào (火药) is, melyet sokáig csak a tűzijátékok pufogtatására használták, ám a Sòng​-dinasztia (960-1279) korában arra jöttek rá, hogy robbanószerré alakítva nagyszerűen alkalmas az ellenség számának redukálására is. A puskaport alapvetően salétrom, kén il.. faszén keverékéből állították össze, minderről részletesen az 1044-ben írt Wǔjīng Zǒngyào (武经总要) "A legfontosabb harcászati technikák gyűjteménye" számol be. A Zēng Gōngliàng (曾公亮), Dīng Dù (丁度) s Yáng Wéidé (楊惟德) által szerkesztett mű haditechnikai szempontból a kor legfontosabb munkája, gazdag illusztrációi között a katapultoktól a csatahajókon át többek között a kínaiak által használt lángszóró (喷火器具), s másegyéb tűzfegyverek első ismert ábrázolásai kapnak helyet.

kezdő terroristáknak egy 1044-es recept puskapor elkészítésére (ez csak az egyik változat, összesen három szerepelt a Wǔjīng Zǒngyàoban): 
Kezdetben a puskaport papírba, vagy bambuszba csomagolva prezentálták, ami hatalmas robajjal-lármával inkább csak rémületet, semmint valódi pusztítást okozott. Egyébiránt a puskapor mellett más kémikus úton előállított fegyverek is bevetésre kerültek, ilyen volt a "mennydörgő mérgező tűzlabda" (霹雳炮毒火球), mely száj-, és orrvérzést okozó mérgező gázokat bocsátott ki magából, a számos alkotóelem mellett vélhetőleg fehér arzént -As2O3 (砒霜) is tartalmazott, mely utóbbi az első világháborúban készült vegyi fegyverek alkotóanyagául is szolgált. 

A kor egyik közkedvelt masinériája a dugattyús lángszóró, kínaiul měnghuǒ yóuguì, azaz "hevesen égő olaj-vető szekrény" (猛火油柜), mely "szekrény" bronzból készült, négy lábon állt, s ebből négy bronzcső csatlakozott egy horizontális hengerhez, mely henger végén helyezkedett el egy pumpa. A horizontális henger első fele puskaporral volt feltöltve,  "tűzháznak" (火楼) nevezték, ez adta a gyújtószerkezetet: meggyújtották a puskaport, majd elkezdték felpumpálni a kőolajat, a puskapor égésekor keletkező gáz nyomása sugárban lövellte ki az égő olajat.
























A puskapor mellett a kőolaj használata is éppoly fontosnak bizonyult a korai lángszórókat illetően, miként az égő olaj-vető szekrény alapkoncepciója egészen a Keleti-Hán korba (i.sz. 25-220) nyúlik vissza, a történész Bān​ Gù (班固) már a Hàn​ Shūban (汉书) vagyis a Hàn​-dinasztia történetében is említést tesz róla, hogy a mai Shǎnxī tartomány észak-keleti részén található egykori Gāonú (高奴) járásnál valami különös gyúlékony szubsztanciát találtak, mely beszivárgott a talajba, és a víz felszínén is úszott - vélhetőleg ez volt a kőolaj.

Mintegy háromszáz évvel később, az Északi és Déli dinasztiák korszakának (i.sz. 420-589) alkonyán Fàn​ Yè (范晔) a Keleti Hàn​-kor történetében (后汉书) így számol be a kőolaj hasznosításáról: 

(延壽)縣南有山,石出泉水,大如,燃之極明,不可食。縣人謂之石漆。 
"(Yánshòu) járásának déli részén hegyek állanak, s [annak] kövei közül, a forrásból folyadék tör fel, melynek lángja módfelett világos, nem ehető. Yánshòu népei sziklafestéknek nevezik".  

A kőolaj konkrétan kőolajként (石油) való említése Shěn Kuò (沈括) tudós államférfi az "Álomcsermely feljegyzései" (梦溪笔谈) című művében szerepel, 1095-ből, lehet likeolni facebookon is, leginkább azért, mert egy nagyon jelentős alkotásról van szó.  

S a kőolaj pontosan azon tulajdonságának köszönhetően, amit már a yánshòuiak is megfigyeltek - vagyis a vízen is úszó, és égő volta miatt - kézenfekvő volt a technika fejlődésével hadászati felhasználása is. A különböző lángszóró szerkezetek már az Öt dinasztia periódusban (907–960/979) elkezdték felfűteni a harcterek hangulatát, viszont csak a Sòng​, majd az azt követő Yuán-dinasztia (1279-1367) idején került sor effektív alkalmazásukra, az ostromlott városok védői és ostromlói részérő egyaránt. A kőolaj használata előtt a tűzgyújtás fára és állati zsiradékokra korlátozódott, az égő kőolaj viszont nagymértékben megnövelte a tűz harcászati felhasználásának szerepét, hiszen az égő olaj vízzel való oltási kísérlete csak a lángok további terjedését szolgálták, ami egy faépületekkel, vagy fából készült városkapuval rendelkező ostromlott város esetében nem volt szerencsés dolognak mondható. (Az első feljegyzés 913-ből származik, hogy a mai Shān​dōng tartomány területén egy fa városkaput égő kőolajjal amortizáltak le).  A kőolaj fontosságát jelzik a feljegyzések, miszerint a tárgyalt korszakokban a vietnami dinasztiák is is kőolajjal fizették az aktuális kínai császári dinasztiáknak ildomos hozzájárulásukat.
E lángszórók elsődleges problémáját kis hatótávolságuk adta, ezért is fognak kiszorulni a használatból a Míng- (1367-1644) és Qīng-dinasztiák (1644-1911) korára. A puskapor széleskörű alkalmazásával pediglen a korai tűzfegyverek igen széles arzenálja fog a harcoló felek rendelkezésére állni, melyek a következő bejegyzésekre maradnak.

Tokaji Zsolt: A régi Kína fegyverei. Bp., 1997. 93-94.p.
baidu 

Megjegyzések

  1. Érdekes bejegyzés volt, köszi!
    Japán részről nem nagyon ismerem a tűzfegyverek történetét, annyit tudok csak, hogy 1543-ban átkerült két portugál kanócos puska (火縄銃 hinavadzsú), amit lemásoltak, és pl az 1575-ös nagasinoi (長篠) ütközetben már 3000 puskát vetettek be. Hogy előtte milyen szinten ismerték a tűzfegyvereket, nem tudom...
    Viszont a ma ágyú/puska jelentésben használt teppó 鉄炮/鉄砲 szó már a 13. században előfordul- a mongolok tűzfegyvereit nevezték el így.
    A 石油-ra sajnos csak 19. századi példákat hoz a nagyszótár.. :(


    /Forrás:日本大百科全書, 日本国語大辞典 /

    VálaszTörlés
  2. コメントありがとう!Szeretnék majd valami szösszenet írni azokról a japán kanócos puskákról is, megnézem majd hátha találok valamit a könyveim között, köszönöm az infókat!

    Egyébként a Song-dinasztia bukását többek között az is okozta, hogy a vas felhasználásának mesterségéhez s másegyéb fejlettebb technikákhoz hozzájutottak a kitajok, tangutok, dzsürcsik, illetve a mongolok is; így Kínára (vagy a mongolok esetében Japánra) támadva már igencsak előremutató fegyverekkel egészíthették ki hagyományos nomád harcmodorukat.

    Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a puskaport robbanószerként pont, hogy a dzsürcsik alkalmazták 1221-ben (legalábbis erről van feljegyzés) egy Hubei tartományi kínai város elfoglalásakor!

    A Yuan-korban is a Songoktól örökölt tűzfegyvereket használják majd, és fejlesztik tovább. Ahhoz képest, milyen jelentősnek számítottak, a kortárs európai utazók- Plano Carpini Johannes vagy Marco Polo is elfelejtett beszámolni róluk. Mondjuk nem tudom, mennyire kerülhettek harc közelbe: vélhetőleg a harctéren kívül nem lehettek túl elterjedtek, a puska elődjének használata pedig csak 1332-ben kerül első ízben említésre.

    VálaszTörlés
  3. Közben eszembe jutott, hogy az edo-kori Japánban a légpuskák (気砲 きほう) is igen magas színvonalúak voltak, de mivel hangtalan jellegük miatt alkalmasak voltak merényletek elkövetésére, be lettek tiltva. http://www.pref.nagasaki.jp/nichiran/jouhou/?ID=00000013

    VálaszTörlés
  4. Hu, na errol meg nem hallottam!

    VálaszTörlés
  5. Holland licensz alapján készültek ezek a puskák :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…