Kuniyoshi & Kunisada - az ukiyo-e fenegyerekei

Ismét egy nagyon érdekfeszítő kiállítás van most Tōkyōban, Kuniyoshi és Kunisada, az ukiyo-e utolsó nagy mágusainak műveiből a Bunkamura Museum of Art rendezésében, éppen a minap kezdődött. Az ukiyo-e számos korábbi bejegyzésben szerepelt már a blogon, jelentőségéről annyit, hogy Edo-korban (1603–1868) TV, internet és divatmagazinok hiányában e sajátos műfaj közvetítette a legújabb divatot, popkultúrát, szórakoztatást. A két mester pedig igencsak tevékenyen vette ki a részét ukiyo-e művek gyártásában, mi több az éra legnépszerűbb művészei közt tartották őket számon. 

tele van a város a kiállítás plakátjaival

Utagawa Kuniyoshi (歌川 国芳 1797 -1861) és  Utagawa Kunisada (歌川 国貞, 1786 -1865) művésznevű alkotók bár mindketten az Utagawa iskola alapítójának, Utagawa Toyokuni (歌川豐國, 1769 - 1825) tanítványai voltak, mégis meglehetősen eltérő stílusjegyekkel operáltak, éppen ezért kettejük munkásságán keresztül mutatja be a tárlat a kései ukiyo-e jellegzetes stílusjegyeit, mely művek ma egyébiránt a Boston Museum of Fina Arts tulajdonát képzik. 

Kuniyoshi a polgárpukkasztó, az ukiyo-e punk zsenije, aki hajmeresztő kompozícióval főként történelmi és legendás hősöket, elbeszéléseket, mondák eseményeit örökítette meg. Drámai jelenetek, innovatív ötletek és kivitelezés - Kuniyoshi stílusjegyei a mai napig inspirálóak. 

Tetkós hősök, koponyás kimonók, macskák, misztikus teremtmények, szamuráj hősök és csaták, gyönyörű nők, démonok és rémálmok megfestője, ez mind Kuniyoshi. Hatalmas örömömre szolgált, hogy szinte valamennyi releváns Edo-kori bejegyzéseim témái vissza-visszaköszöntek a kiállított képeken, s míg e blogok írásakor nem is foglalkoztam az illusztrációk készítőivel sokat, most bizony megtudhattam hogy igen tekintélyes hányadukat Kuniyoshi festette. Alább egy kis ízelítő a kiállított műveiből, illetve egyéb munkásságából:

Takiyasha a boszorkány és a csontváz szellem. Takiyasha hercegnő a lefejezett Taira no Masakado lánya volt, a kép azt a jelenetet ábrázolja, melynek során Masakadó kivégzése után további összeesküvőket keresve egy hivatalnok érkezett Takiyasha vallatására, aki megidézte az óriási csontváz-szellemet a hivatalnok megfélemlítésére. 

Koponya mintás kimonó 1845-ből 

Okabe a macskaboszorkány, aki talán egy nekomata (vagy inkább bakeneko?)

Tametomo, a Heinan-korszak egyik híres szamurájának hajóját egy óriási hal zúzza szét, és tenguk jönnek segítségére

Tamatori legendája, bővebben az alábbi blogban 

a Heikegani szamuráj-szellem rákok legendája, szintén egy kiállított Kuniyoshi mű, és szintén blogoltam már róla

Mágikus gigaheréjével halászó tanuki - rendesen elérzékenyültem, mikor saját szememmel láthattam az eredeti képet, hiszen a tanuki-here is az edo-kori folklóros bejegyzéseim között szerepel

A macsekok négy macskás japán mondást testesítenek meg: 1., macskanyelvű (猫舌), olyan személy, aki ódzkodik a forró ételek/italok bevitelétől 2., macskahátú (猫背) - görnyedt testtartás 3., macskaarcú (猫顔), avagy cica orcájú (nő):jellegzetesen tökéletesen kerek arc, nagy szemek, felfelé ívelő ajkak 4., ha van, ha nincs macskafarka (有っても無くても猫の尻尾) mondás, jelentése tökmindegy, így is úgy is jó

Az első havazás vigalmai (初雪の戯遊)

Kabuki színész karikatúrák a "Raktárfal firkák"  (荷宝蔵壁のむだ書き) sorozatból 1848

Kunisada ismérvét egyrészről Edo szépséges nőinek megörökítése adja (bijin-ga, 美人画), akik divatos ruháikban, menő sminkjükben, hajstílusukkal feszítettek a színes fametszeteken. Kunisada elsődlegesen azonban kabuki előadókat ábrázolt (hozzávetőlegesen életművének 60%-át adja), mesterien megjelenítve azok karakterét, illetőleg arckifejezését, az ezeket a témákat tömörítő művek elnevezése a yakusha-e (役者絵). Ezenkívül persze a sumo, a shunga, musha-e (武者絵), vagyis a harcosok, szamurájok témája is fellelhető alkotói palettájában. Az ukiyo-e avantgárd mestereként folyamatosan fejlődött stílusa, esetenként radikális irányváltásokkal: az ukiyo-e irányzat korlátai nemigen szabtak gátat kibontakozásának avagy újszerű elképzeléseinek megvalósításának. Elképesztően produktív alkotóként, becslések szerint mintegy 20-25,000 egyéni fametszet mintát készített élete során. 

"A kantani álom" (邯鄲の夢) nevezetű téma megjelenítése gyakori volt a korszakban, a képen nem is a tücsökről van szó, hanem a kurtizán leány ábrándozását mutatja be, mely során azzal a gondolattal játszik, hogy egy nagybirtokos előkelővel való házasságkötése esetén kitörhetne sorából. Kimonójának, illetve legyezőjének mintázata alapján a kortársak számára kikövetkeztethető volt, melyik bordélyház tagja volt. A mondás egyébiránt egy kínai sztorira utal, mely során egy Lu nevű delikvens Handan útjánál (kínaiul olvasva Hándān 邯鄲) egy fogadóba tér, és álomra szenderül a párnán, amit egy öregembertől kapott, akivel a fogadóban találkozott. Mesés gazdagságról és sikerről álmodozik, ám felébred és azzal a valósággal találja szembe magát, hogy nemhogy a mesés vagyon nincsen sehol, még a kosztja sincs készen amit a fogadós kezdett el készíteni neki. A történet allegorikusan a vagyonról való üres ábrándozást szimbolizálja.  

Egy üveg szaké után magam sem nézek ki jobban, ám itt nem részeges fazonról van szó, ellenben  egy igen szomorú történetet mesél el a kép: a képen elvileg VIII. Ichikawa Danjūrō(八代目 市川 團十郎) kabuki színész a pap Seigen alakítása közben szerepel, valami olyasmi leírás volt a képnél a sztorit illetően, hogy Seigen arisztokrata szerelmének szülei ellenezték románcukat, ezért kettős öngyilkosságot követtek el, ám csak kedvese halt bele, ő pedig túlélte és megőrült. A kép erősen hangsúlyozván az emberi keserűséget, amint a megtébolyult, önmagát elhanyagoló Seigen átváltozásával illusztrál a mester. 

Backstage/ öltözőszobák egy újonnan megnyitott színházban - Kunisada képei esetenként számomra egészen képregényszerűek voltak, ha valaki azt mondja nekem ez a Tin Tin Japánban , én azt is elhiszem

Bijin (美人) gyönyörű nő portré

A kép címe Yaoya Oshichi (八百屋お七), az Edót felgyújtását megkísérlő leány, akit máglyán elégettek története szintén a kabuki színház egyik témája. Egyébiránt a legendák szerint Suzugamori vesztőhelyén égették el

A kiállítás igen nagyszabású, összesen 170 műt tekinthetünk meg, a leírások sok esetben igen in medias res-szerűen tálalják elénk a sztorikat, amiket háttérismeretek nélkül aligha érthetnénk, ám akit igazán érdekel a téma az bőben búvárkodhat, hiszen gigászi irodalma van a témának  - ebből pár tofuszelet jelen hasábokon is. Az Edo-kor iránt érdeklődőknek mindenesetre egy nagyon érdekes kiállítást tekinthetnek meg június 5-ig. 

Megközelítés: Bunkamura Museum of Art, Shibuya. Belépő: 1500 yen

Doufukuai kalauz: klikk ide

Szubjektív érdekességi faktor: 5/5

Kapcsolódó bejegyzések:

Shunga - egy kiállítás margójára

Japán csáperotika - Hokusai kisiklásának kivesézése

Fing-tekercsek az Edo-kori Japánból

Edo-kor - minden Edo-korral kapcsolatos bejegyzés a blogon

Yayoi Kusuma - pszichoszomatikus pillengések 

Tokyo Art Aquarium

Kurvák és költészet Kínában - gigaposzt az ókori kínai prostituáltak irodalmi szerepéről

Shanghai M50

Terrakotta lányok


További linkek:

A kiállítás linkje 

Kuniyoshi Project

Utagawa Kuniyoshi's Vibrant Style

The Utagawa Kunisada Project