Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága

Kuniyoshi & Kunisada - az ukiyo-e fenegyerekei

Ismét egy nagyon érdekfeszítő kiállítás van most Tōkyōban, Kuniyoshi és Kunisada, az ukiyo-e utolsó nagy mágusainak műveiből a Bunkamura Museum of Art rendezésében, éppen a minap kezdődött. Az ukiyo-e számos korábbi bejegyzésben szerepelt már a blogon, jelentőségéről annyit, hogy Edo-korban (1603–1868) TV, internet és divatmagazinok hiányában e sajátos műfaj közvetítette a legújabb divatot, popkultúrát, szórakoztatást. A két mester pedig igencsak tevékenyen vette ki a részét ukiyo-e művek gyártásában, mi több az éra legnépszerűbb művészei közt tartották őket számon. 
tele van a város a kiállítás plakátjaival
Utagawa Kuniyoshi (歌川 国芳 1797 -1861) és  Utagawa Kunisada (歌川 国貞, 1786 -1865) művésznevű alkotók bár mindketten az Utagawa iskola alapítójának, Utagawa Toyokuni (歌川豐國, 1769 - 1825) tanítványai voltak, mégis meglehetősen eltérő stílusjegyekkel operáltak, éppen ezért kettejük munkásságán keresztül mutatja be a tárlat a kései ukiyo-e jellegzetes stílusjegyeit, mely művek ma egyébiránt a Boston Museum of Fina Arts tulajdonát képzik. 
Kuniyoshi a polgárpukkasztó, az ukiyo-e punk zsenije, aki hajmeresztő kompozícióval főként történelmi és legendás hősöket, elbeszéléseket, mondák eseményeit örökítette meg. Drámai jelenetek, innovatív ötletek és kivitelezés - Kuniyoshi stílusjegyei a mai napig inspirálóak. 

Tetkós hősök, koponyás kimonók, macskák, misztikus teremtmények, szamuráj hősök és csaták, gyönyörű nők, démonok és rémálmok megfestője, ez mind Kuniyoshi. Hatalmas örömömre szolgált, hogy szinte valamennyi releváns Edo-kori bejegyzéseim témái vissza-visszaköszöntek a kiállított képeken, s míg e blogok írásakor nem is foglalkoztam az illusztrációk készítőivel sokat, most bizony megtudhattam hogy igen tekintélyes hányadukat Kuniyoshi festette. Alább egy kis ízelítő a kiállított műveiből, illetve egyéb munkásságából:
Takiyasha a boszorkány és a csontváz szellem. Takiyasha hercegnő a lefejezett Taira no Masakado lánya volt, a kép azt a jelenetet ábrázolja, melynek során Masakadó kivégzése után további összeesküvőket keresve egy hivatalnok érkezett Takiyasha vallatására, aki megidézte az óriási csontváz-szellemet a hivatalnok megfélemlítésére. 

Koponya mintás kimonó 1845-ből 
Okabe a macskaboszorkány, aki talán egy nekomata (vagy inkább bakeneko?)
Tametomo, a Heinan-korszak egyik híres szamurájának hajóját egy óriási hal zúzza szét, és tenguk jönnek segítségére
Tamatori legendája, bővebben az alábbi blogban 
a Heikegani szamuráj-szellem rákok legendája, szintén egy kiállított Kuniyoshi mű, és szintén blogoltam már róla
Mágikus gigaheréjével halászó tanuki - rendesen elérzékenyültem, mikor saját szememmel láthattam az eredeti képet, hiszen a tanuki-here is az edo-kori folklóros bejegyzéseim között szerepel
A macsekok négy macskás japán mondást testesítenek meg: 1., macskanyelvű (猫舌), olyan személy, aki ódzkodik a forró ételek/italok bevitelétől 2., macskahátú (猫背) - görnyedt testtartás 3., macskaarcú (猫顔), avagy cica orcájú (nő):jellegzetesen tökéletesen kerek arc, nagy szemek, felfelé ívelő ajkak 4., ha van, ha nincs macskafarka (有っても無くても猫の尻尾) mondás, jelentése tökmindegy, így is úgy is jó
Az első havazás vigalmai (初雪の戯遊)
Kabuki színész karikatúrák a "Raktárfal firkák"  (荷宝蔵壁のむだ書き) sorozatból 1848
Kunisada ismérvét egyrészről Edo szépséges nőinek megörökítése adja (bijin-ga, 美人画), akik divatos ruháikban, menő sminkjükben, hajstílusukkal feszítettek a színes fametszeteken. Kunisada elsődlegesen azonban kabuki előadókat ábrázolt (hozzávetőlegesen életművének 60%-át adja), mesterien megjelenítve azok karakterét, illetőleg arckifejezését, az ezeket a témákat tömörítő művek elnevezése a yakusha-e (役者絵). Ezenkívül persze a sumo, a shunga, musha-e (武者絵), vagyis a harcosok, szamurájok témája is fellelhető alkotói palettájában. Az ukiyo-e avantgárd mestereként folyamatosan fejlődött stílusa, esetenként radikális irányváltásokkal: az ukiyo-e irányzat korlátai nemigen szabtak gátat kibontakozásának avagy újszerű elképzeléseinek megvalósításának. Elképesztően produktív alkotóként, becslések szerint mintegy 20-25,000 egyéni fametszet mintát készített élete során. 

"A kantani álom" (邯鄲の夢) nevezetű téma megjelenítése gyakori volt a korszakban, a képen nem is a tücsökről van szó, hanem a kurtizán leány ábrándozását mutatja be, mely során azzal a gondolattal játszik, hogy egy nagybirtokos előkelővel való házasságkötése esetén kitörhetne sorából. Kimonójának, illetve legyezőjének mintázata alapján a kortársak számára kikövetkeztethető volt, melyik bordélyház tagja volt. A mondás egyébiránt egy kínai sztorira utal, mely során egy Lu nevű delikvens Handan útjánál (kínaiul olvasva Hándān 邯鄲) egy fogadóba tér, és álomra szenderül a párnán, amit egy öregembertől kapott, akivel a fogadóban találkozott. Mesés gazdagságról és sikerről álmodozik, ám felébred és azzal a valósággal találja szembe magát, hogy nemhogy a mesés vagyon nincsen sehol, még a kosztja sincs készen amit a fogadós kezdett el készíteni neki. A történet allegorikusan a vagyonról való üres ábrándozást szimbolizálja.  
Egy üveg szaké után magam sem nézek ki jobban, ám itt nem részeges fazonról van szó, ellenben  egy igen szomorú történetet mesél el a kép: a képen elvileg VIII. Ichikawa Danjūrō(八代目 市川 團十郎) kabuki színész a pap Seigen alakítása közben szerepel, valami olyasmi leírás volt a képnél a sztorit illetően, hogy Seigen arisztokrata szerelmének szülei ellenezték románcukat, ezért kettős öngyilkosságot követtek el, ám csak kedvese halt bele, ő pedig túlélte és megőrült. A kép erősen hangsúlyozván az emberi keserűséget, amint a megtébolyult, önmagát elhanyagoló Seigen átváltozásával illusztrál a mester. 
Backstage/ öltözőszobák egy újonnan megnyitott színházban - Kunisada képei esetenként számomra egészen képregényszerűek voltak, ha valaki azt mondja nekem ez a Tin Tin Japánban , én azt is elhiszem
Bijin (美人) gyönyörű nő portré
A kép címe Yaoya Oshichi (八百屋お七), az Edót felgyújtását megkísérlő leány, akit máglyán elégettek története szintén a kabuki színház egyik témája. Egyébiránt a legendák szerint Suzugamori vesztőhelyén égették el
A kiállítás igen nagyszabású, összesen 170 műt tekinthetünk meg, a leírások sok esetben igen in medias res-szerűen tálalják elénk a sztorikat, amiket háttérismeretek nélkül aligha érthetnénk, ám akit igazán érdekel a téma az bőben búvárkodhat, hiszen gigászi irodalma van a témának  - ebből pár tofuszelet jelen hasábokon is. Az Edo-kor iránt érdeklődőknek mindenesetre egy nagyon érdekes kiállítást tekinthetnek meg június 5-ig. 

Megközelítés: Bunkamura Museum of Art, Shibuya. Belépő: 1500 yen

Doufukuai kalauz: klikk ide

Szubjektív érdekességi faktor: 5/5

Kapcsolódó bejegyzések:

Shunga - egy kiállítás margójára

Japán csáperotika - Hokusai kisiklásának kivesézése

Fing-tekercsek az Edo-kori Japánból

Edo-kor - minden Edo-korral kapcsolatos bejegyzés a blogon

Yayoi Kusuma - pszichoszomatikus pillengések 

Tokyo Art Aquarium

Kurvák és költészet Kínában - gigaposzt az ókori kínai prostituáltak irodalmi szerepéről


Megjegyzések

  1. A kiállítás most épp itt van Nagojában, meg is néztük a megnyitás másnapján, azaz múlt vasárnap. Meglepően kevesen voltak, anno a Hokuszai kiállításon mintha nagyobb lett volna a tömegnyomor.
    A képek tetszettek,bár a kabukis-legendás témákat annyira nem vágtam.
    A katalógust akkor ott nem vettem meg, de mindenképp be fogom szerezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát valamiért elkeveredett a kommentem! Azon csondálkoztam, hogy Nagoyában nem voltak sokan, de legalább nem volt tömegnyomor! :)

      A kabukis-dolgokhoz nekem sincs lövésem, de jó kis tárlat volt!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…