Doufukuai

Pontosabban Yoshiwara vöröslámpás negyedének divatja címmel van most egy kiállítás a Harajukunál lévő Ōta Memorial Museum of Artban , mely múzeum kifejezetten az ukiyo-e zsánerfestészetben utazik. A kiállításon egyébiránt tilos fotózni, ami a magamfajta fotózást kedvelők polgárpukkasztó faszsága. A Yoshiwara lányok szomorú sorsáról már irtunk korábban, e kiállitás keretében viszont főleg a mindennapjaikba kaptunk némi betekintést. Yoshiwarát (吉原)1618-ban alapították valahol Nihonbashi környékén (Régi-Yoshiwara - Moto-Yoshiwara, 元吉原) , ám 1656-körül átköltözött a mai Asakusa területére, ez lett az Új-Yoshiwara (Shin-Yoshiwara, 新吉原). Az Edō-kor legmenőbb szórakozónegyedében szigorú hierarchia uralkodott az örömlányok - yūjo (遊女) - között, s mely hierarchia élén az oiran -ok (花魁), a legmagasabb rangú kurtizánok álltak. Egészen a mai napig a kor divatdiktároraiként ábrázolt oiranok alakja gyakorta ihlet meg manga és filmek főhősnő karaktereit, jóllehet e konzumhölgyek a szórako

Mori Building Digital Art Museum Epson teamLab Borderless a leánykori neve annak a kiállitásnak, amit ma megnéztünk Odaibánál.  A teamLab nevű digitális varázslóinak kiállitásai Szingarpútól kezdve Londonon át Párizsig számos helyen megtalálhatóak, és hát persze Tōkyō sem kivétel: a digitális műszészet Mekkáját Odaibában kell keresni, a Tōkyō Teleport állomástól nem túl messze van egy jókora óriáskerék, és közvetlen amellett kap helyet a Borderless kiállitása. A komplexum mintegy 10,000 négyzetméteren elterülő termékben kápráztató kivetítés közepette "borderless", azaz határok nélkül folyik egymásba, ami arra utal, hogy az egyes különálló termek extraterresztikus látványorgazmusa nem egymástól elszigetelt viziók, ellenben végtelen egymásba folyó, mi több megújuló tematikák egyvelege.  Nem pusztán előre generált minták váltogatják egymást a falakon: valóban interaktív módon értintésünk befolyásolhatja a kivetítések irányát, avagy mintáját bizonyos falszakasz

Én szeretem a yōkaiokat és a japán folklórt . Nemrég láttam egy plakát ot egy Yokai in the Arts of Japan nevű kiállításról az Edo-Tokyo Museumban , ahol mellesleg 2013 óta nem jártam , ergo jelen alkalomból okvetlen újfent el kellett zarándokolnom és szemrevételeznem a szóban forgó kiállítást! A nagyszabású kiállítás komplex képet kísérel meg alkotni a japán mitológia természetfölötti lényeinek a kezdetekből az Edo-korig (1603-1867) ábrázolásáról, Japán legkülönbözőbb múzeumaiból Fukuokától Tōkyōig, valamint magángyűjtemények darabjaiból több mint 120 kortárs mű került terítékre, méghozzá a lehető legtutibbakból.  A yōkai a szellemektől a démonokig, szörnyekig tulajdonképpen bármilyen általában emberekre ártalmas lény lehet. A japán festészetben a XII. században, a késői Heian korban (794 -1185, 平安時代) jelentek meg először e yōkaiok archetípusai. Ezeknek egyik legismertebb gyűjteménye az  Extermination of Evil (辟邪絵 Hekija-e/A gonosz elűzése) nevű mű, mely számos

Ismét egy nagyon érdekfeszítő kiállítás van most Tōkyōban, Kuniyoshi és Kunisada, az ukiyo-e utolsó nagy mágusainak műveiből a Bunkamura Museum of Art rendezésében, éppen a minap kezdődött. Az ukiyo-e számos korábbi bejegyzésben szerepelt már a blogon, jelentőségéről annyit, hogy Edo-korban (1603–1868) TV, internet és divatmagazinok hiányában e sajátos műfaj közvetítette a legújabb divatot, popkultúrát, szórakoztatást. A két mester pedig igencsak tevékenyen vette ki a részét ukiyo-e művek gyártásában, mi több az éra legnépszerűbb művészei közt tartották őket számon.  tele van a város a kiállítás plakátjaival Utagawa Kuniyoshi (歌川 国芳 1797 -1861) és   Utagawa Kunisada (歌川 国貞, 1786 -1865) művésznevű alkotók bár mindketten az Utagawa iskola alapítójának, Utagawa Toyokuni (歌川豐國, 1769 - 1825) tanítványai voltak, mégis meglehetősen eltérő stílusjegyekkel operáltak, éppen ezért kettejük munkásságán keresztül mutatja be a tárlat a kései ukiyo-e jellegzetes stílusjegyeit, mely műve

A shunga (春画) - ' tavaszi kép ' - effektíve masszív Edo-kori pornó. Egy mostani kiállítás Tōkyōban azonban a művészi oldalát próbálja megragadni a dolognak, az Eisei Bunko  (永青文庫) múzeum ezzel nem kis feladatra vállalkozott. A kiállított művek ugyanis történelmi értékük mellett a mai napig képesek igencsak szemöldökhúzogatásra késztetni az embert, s hiába volt két évvel ezelőtt nagy sikere a British Museumban , Japánban tíz múzeum utasította vissza a felkérést, mielőtt az Eisei Bunko elvállalta volna a szervezést. Az esetlegesen obszcén impulzusok keltette fintorgás mérsékletére érdemes egy kicsit magára a műfajra vetni a pillantást.  Érintőlegesen írtunk már a blogon a shungáról a kínai pornográfia rövid története kapcsán, ergo a tavaszi képek (a 春 tavasz írásjegye mind Kínában/Japánban korabeli eufemizmus a szexre) eredete igencsak régi időkre nyúlik vissza, viszont a műfaj csimborasszójának egyértelműen az Edo-kor (1603 -1868) tekinthető, az ukiyo-e (浮世絵) 'lebe

Tōkyō-i utam során egy barátunk tippjére hallgatva ellátogattunk az Eco Edo Nihonbashi Art Aquarium nevű időszaki kiállításra, amit feltétlenül ajánlanék mindazoknak, kik szeptember 23-áig a japán fővárosban tartózkodnak. A Hidetomo Kimura névre hallgató, akvárium designer művész egészesen futurisztikus köntösben tárja elénk az elmúlt félezer év japán képzőművészete számára oly fontos „kingyo” 金魚, azaz az aranyhal hagyományos témáját. A lehető legkülönlegesebb, szabálytalan sokszög akváriumokban, elbűvölő fényjátékban táncoló aranyhalak ezrei látogatók ezreit csalogatják, így több mint egy óra sorban állásba került, mire mi is bejutottunk. A kiállítás nappal is látogatható bár, érdemes este hét után menni, és egy koktéllal karöltve csodálni az irizáló aranyhal armadát, nem mellesleg hétvégenként zenei fellépőkkel fűtik tovább a kiállítás ás hangulatát. Na de beszéljenek helyettem inkább a képek és videó:  És végül a videó: Cím: Nihonba