Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is.

A Kubikiri "fejvesztő" Jizō

A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Arakawa és Taito negyedek adtak lakhelyet a burakumin (部落民, a feudális Japán társadalmának legalja) közösségnek is (mi több manapság is fellelhető még erre pár bőrdíszműhely, mely a burakuminok jellegzetes foglalkozása volt ) - egyébiránt a shingawai kivégzőhely közelében is tekintélyes burakumin közösség élt. 

Kozukappara 60 kan (kb. 108 m) széles és 30 kan (kb. 54 m) hosszú területet foglalt magába, mára nagy része a vasúti sínek alatt van, a környékbeli építkezések során értelemszerűen számtalan csontváz került elő. A vesztőhely 1651-től 1871 környékéig volt használatban, a Meiji-korszakban végül beszüntették működését, hogy ezzel is bizonygassák a nyugati hatalmaknak, hogy nincs szükség egyenlőtlen szerződésekre. Az utolsó lefejezésre 1879-ben került sor. A több mint 200 év alatt 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát. Vélhetőleg a vesztőhely szolgált forrásul a közeli Könnyek-hídja (Namidabashi, 涙橋), valamint a Csont utca (Kotsu dori, コツ[骨] 通り) elnevezésének.  

Kedves hely lehetett

Az 1700-as évek folyamán, az orvosi úttörők, mint Genpaku Sugita (杉田 玄白, 1733 – 1817), Jun'an Nakagawa (中川 淳庵, 1739 – 1786) vagy Katsuragawa Hoshū (桂川 甫周, 1751 - 1809) is a Kozukapparára járt hullákat boncolni, miközben a Kaitai Shinshót (解体新書 'Az anatómia új [kézi]könyve') tanulmányozták, mely Johann Adam Kulmus Anatomische Tabellen-jének holland fordításán (Ontleedkundige Tafelen) alapult, Genpaku keze nyomán.  

A komor Jizō szobor a kivégzőhelyre kerültek egyetlen vigaszául szolgált

1741-ben állították fel a 3.6 méter magas Kubikuri Jizōt, mely kivégzettek lelkeinek ezrei felett őrködött. Az 1923-as nagy kantói földrendrengést bár átvészelte, 2011-ben, a tōhoku-i után elég rossz állapotba került, egy évre rá azonban restaurálták. 

A Kotsukappara vesztőhelyen vált meg fejétől többek között a híres betyár Nezumi Kozō (鼠小僧, 1797 – 1831), akiről már írtunk a blogon, Yoshida Shōin (吉田松陰, 1830 – 1859)  a Tokugawa shógunátus nagy intellektusa (aki többek között Itō Hirobumi tanítója is volt egyben), vagy éppen Takahashi Oden (高橋 お伝, 1848 – 1879) női gyilkos is itt érte be végét, mi több ő volt az utolsó feljegyzett lefejezett. 

Felfedeztük Nezumi Kozō (鼠小僧) síremlékét is!

A kivégzéseken kívül Kozukapparán temették el a nincsteleneket vagy éppen a Tokugawa (徳川) shógunok lovait, és érdekesség képen ide jöttek tesztelni az új kardokat a hullákon, mely gyakorlatot japánul tameshigirinek (試し斬り) nevezik.

Megközelítés: Minami senju állomás a Hibiya vonalon (déli kijárat), közvetlen az állomással szemben. Térképért klikk a Doufukuai kalauzra. 

Kapcsolódó bejegyzések: 

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Ázsiai betyárok vol. 1 - Nezumi Kozō, a kollektív emlékezetben megdicsőült rabló legendája

Trip Nikkóban - A Kanmangafuchi-zúgójának misztikus jizōi

Urbex - kelet-ázsiai nagyvárosainak felfedezése 

Shanghai szellemtúra - kísértethistóriák a kínai metropoliszból