Zipangu vol.2

A reggeli Égfa és a Kakiobjektum

Valahol ott fejeztem be a legutóbbi beszámolót, hogy másnap Nikkō (日光) felé vettünk utunk. Úgy tartja a mondás, hogy "日光見ずして結構と言うなかれ" - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót", magyar fordításban ez a ne mondd hogy király, míg nem láttad a Tiszát szintű intelem volna, ha lenne, de nincs. Szóval kora reggel szedtük sátorfánkat, szerencsére pont Asakusából indult a vonat Nikkōba. Nem shinkansen-nel mentünk, mert időben csak fél óra eltérés volt a sima gyorsvonat (快速) és a szuper-expressz között, árban viszont utóbbi közel duplája volt. 

Az út során úgy éreztem Miyazaki valamelyik meséjébe csöppentem a tájat nézve, megérkezve pedig könnyedén magával ragadott Napsugár városkájának légköre, hol könnyebb a NEM világörökségi hagyatékokat kiszortírozni a világörökségi hagyatékoknál, mert kb. az egész hely minden porcikája világörökségi hagyaték. Japánban mondjuk már a kaja is az, remélem azért a 変態 koncepciója nem fog felkerülni erre a listára. Megérkezés után kiváltottuk a Nikko pass buszjegyet, mivel már előre elterveztük, hogy teszünk egy túrát Senjōgaharába (戦場ヶ原), az említett kétnapos jegybe pedig korlátlan buszhasználat foglaltaik bele, érdemes kiváltani ha egy napnál többet töltünk el a városban. Kayo a Tokanso ryokanba (東観荘) intézte a szállást, valami pont ilyesmit képzeltem egy ryokan kapcsán, maximálisan ajánlani tudom, régies, hagyományos ryokan, tatamis szobával, privát onsen-nel ha igényeljük, és naná hogy igényeljük hisz ki a fene akar meztelen japán bácsikákkal együtt fürdőcskézni?! Erre még anno Kyōtoban jöttem rá. Nem mellesleg igen közel van úgy nagyjából minden látványossághoz. 

Ezek közül is elsőrendű a Tōshō-gū (東照宮) szentély, mely minden Nikkō szentélyek szentélye, több mint 15.000 kézműves két évi munkájába került, hogy Tokugawa Ieyasu (徳川家康) sógun emléke méltó nyughelyen élhessen tovább. Nagyon tetszett mellesleg, hogy a Tokanso ryokan tányérjaitól kezdve szerte Nikkōban ezernyi helyen szemrevételezhetjük a Tokugawa család címerét. A szentélyhez való bejáratot a Omote kapunál (表門) két buddhista, hívatlan démonokat kihajigáló entitás őrködik, akik Kongōrikishi (金剛力士) vagy Niō (仁王) déva királyokként, Budda védelmezőiként ismertek. Félelmetes voltuk ellenére is folytattuk utunk. 

A szentélybe belépve igencsak hivalkodó épületek triászába, a Sanjikoba botlunk, melyeket nem mindennapi faragásokkal díszítettek, ezek közül igen híres a három bölcs majom (japánul csak 三猿) faragványa, nevezetesen Mizaru (nem lát), Kikazaru (nem hall) Iwazuru (nem beszél), ami alapvetően szójáték (見ざる、聞かざる、言わざる =　見猿、聞猿、言猿, mivel a japánban a 'zaru' ざる fosztóképző hasonlóan hangzik, mint a majom 'saru' 猿), viszont magának a koncepciónak semmi köze nem volt a majmokhoz. Eredetét tekintve vélhetőleg Konfuciusz tanításaiban kell búvárkodnunk egy kicsit, hiszen a Beszélgetések és mondásokban (论语), Konfuciusz bölcseleteit taglaló munkában szerepel a következő útmutatás: 非禮勿視, 非禮勿聽, 非禮勿言, 非禮勿動 = "ne szemléld a helytelen dolgokat, ne hallgasd a helytelen dolgokat, ne mondj helytelen dolgokat, ne tégy helytelen dolgokat". Talán e mondás lerövidítésének képviselője lett végül a három majom, mely három bölcselet pediglen a Tendai-buddhizmus alapelvei is egyúttal. 

Kikazaru, Iwazaru, Mizaru triója

A következő torii után a Honjidou (本地堂) dobtoronyba érkezünk, mely a mennyezetre festett Síró sárkányáról ( 鳴き龍) híres. A sárkány (némi túlzással) elordítja magát, ahogy a festmény szája alatt csattintunk össze két vaskos fapálcát - mutatta be a pap, de sehol máshol a terem belsejében. E misztikus rezonanciai rébuszról ímhol egy tanulmány japánul. Elkezdtem olvasni, de aztán megelégedtem annyival, hogy tényleg a plafonon lévő sárkány sír, ha csattognak alatta. Ha egy plafonon lévő sárkány lennék, vélhetőleg magam is sírnék ha erre emlékeztetnének. Közben megfeledkeztem a képekről: 

Ezt követően mentünk tovább a Yōmeimon kapuhoz, mely utóbbi jelenleg sajnos restaurálás alatt van, így nem nagyon láthattuk, a Nemuri Nekót (眠り猫) viszont igen, mely kicsiny fafaragvány arról híres, mily életszerű. Hát, az, az, de amúgy észre sem vettem volna ha nem szólnak. Innen a Sakashita kapun (坂下門) keresztül elindulhattunk felfele Ieyasu sógun sírjához, miután jól megnéztük és jól lefotóztuk, elindulhattunk lefele.

A szentély csak az első állomását képezte az aznapi felfedezésnek, hamarosan jön a folytatás a misztikus Kanmangafuchi (憾満ガ淵) és az istenek hídja (神橋) beszámolójával. Addig is további képek:　

Szent pia

Szent sör

Az alvó celeb cica 

Útban a sógun sírja felé

A sír maga

Kapcsolódó bejegyzések: 

Zipangu vol.1. - a beszámoló első része, landolás Tokyóban

Tokyo Art Aquarium - az időben és térben korántsem koherens bejegyzésből megtudhatjuk, milyen sci-fi koi-pontyokat kaptunk lencsevégre az után, miután visszamentünk Nikkóból Tokyóba. Jelenlegi bejegyzés után egy nappal történt, még három héttel ezelőtt. 

Japán buddhista backpackerek tripje Tang-kori Kínában - Saichō és Kūkai a házban