Doufukuai

Itt van.  Itt van az átkozott.  A japán nyár .  Hogy percek alatt a cirógató késő tavaszi szellők nagy drabális, fekete-lucskos, hevült indák metamorfózisaként vessék rád magukat, s mintegy szórakozottan préseljék ki az élet utolsó szikráját szalonképtelenre szuvidálódott, nyamvadt kis testedből. Ez, ez a japán nyár , az évszakok Upside Downja , a szezonok Gruffacsórja, a földi élet inverz pokla .  Mivelhogy a tsuyu (梅雨), az esős évszak az idén felháborítóan gyorsan lezajlott, 0-24 órában 30+ fokok, és közel 40 fokos hőérzet jellemzi a mindennapokat . Hidd el hogy brutális , nem középiskolás fokon.  Hakone csendélet Valahova el kellett takarodni a városból . De nem túl messzire mert lusták is vagyunk.  Ilyen fejem van a japán nyár során Hakone, mondja az asszony.  Hát hogy ne! - vágtam rá. Úgyse voltunk már egy jó ideje, az utolsó Hakonés posztot pedig is már jó pár évvel ezelőtt toltam . Vonatra pattantunk, de nem a Romance Car -ra, mert a sima gőzös sem alávaló, és nem sokkal lass

A reggeli Égfa és a Kakiobjektum Valahol ott fejeztem be a legutóbbi beszámolót, hogy másnap Nikkō (日光) felé vettünk utunk. Úgy tartja a mondás, hogy "日光見ずして結構と言うなかれ" - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót ", magyar fordításban ez a ne mondd hogy király, míg nem láttad a Tiszát szintű intelem volna, ha lenne, de nincs . Szóval kora reggel szedtük sátorfánkat, szerencsére pont Asakusából indult a vonat Nikkōba. Nem shinkansen-nel mentünk, mert időben csak fél óra eltérés volt a sima gyorsvonat (快速) és a szuper-expressz között, árban viszont utóbbi közel duplája volt.  Az út során úgy éreztem Miyazaki valamelyik meséjébe csöppentem a tájat nézve, megérkezve pedig könnyedén magával ragadott Napsugár városkájának légköre, hol könnyebb a NEM világörökségi hagyatékokat kiszortírozni a világörökségi hagyatékoknál, mert kb. az egész hely minden porcikája világörökségi hagyaték. Japánban mondjuk már a kaja is az, remélem azért a 変態 koncepciója nem fog felkerü