Doufukuai

A reggeli Égfa és a Kakiobjektum Valahol ott fejeztem be a legutóbbi beszámolót, hogy másnap Nikkō (日光) felé vettünk utunk. Úgy tartja a mondás, hogy "日光見ずして結構と言うなかれ" - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót ", magyar fordításban ez a ne mondd hogy király, míg nem láttad a Tiszát szintű intelem volna, ha lenne, de nincs . Szóval kora reggel szedtük sátorfánkat, szerencsére pont Asakusából indult a vonat Nikkōba. Nem shinkansen-nel mentünk, mert időben csak fél óra eltérés volt a sima gyorsvonat (快速) és a szuper-expressz között, árban viszont utóbbi közel duplája volt.  Az út során úgy éreztem Miyazaki valamelyik meséjébe csöppentem a tájat nézve, megérkezve pedig könnyedén magával ragadott Napsugár városkájának légköre, hol könnyebb a NEM világörökségi hagyatékokat kiszortírozni a világörökségi hagyatékoknál, mert kb. az egész hely minden porcikája világörökségi hagyaték. Japánban mondjuk már a kaja is az, remélem azért a 変態 koncepciója nem fog felkerü...