Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán folklór vol. 8 - Madarak a japán kultúrában

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít. 
Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinációja - az öngyilkosok körében

Jukai - az erdőtenger 

A több mint ezer évvel ezelőtt a Fuji oldalában lévő Nagaoyama parazita vulkán kitörését követően lávatenger öntötte az az egész elterülő vidéket, mely az évszázadok múlásával rendkívül dús vegetációt hagyott maga után. Az erdőt nagyszámú jégbarlang tarkítja, ami kedvelt úti céllá teszi, számos túraútvonalon barangolhatunk a sűrű növényzet között. A buja növényzet miatt az erdő meglepően csendes, szinte semmilyen neszt nem hallottunk az esőcseppek potyogásán kívül.
Aokigahara a japán mitológiában összekapcsolódott a yūrei (幽霊), a halottak ártó szellemeivel, a közelmúltban pedig hírhedten népszerű öngyilkossági hely lett, mivelhogy az 1970-es évektől kezdve valamiért ezt a helyet választotta egyre nagyobb számú japán, hogy kioltsa életét. Az ezzel kapcsolatos kutatások jóllehet megkérdőjelezik Fuji spirituális és történelmi szerepét, ugyanakkor mégiscsak lehet egyfajta különös kapcsolat a szent hegy és az elátkozott erdő között.

A Fuji - a japánok szíve

Aokigahara megértéséhez ugyanis elengedhetetlen a Fujiról beszélni. Fuji: a japán kultúra legkönnyebben felismerhető jelképe, egyszerre misztikus és fenséges, valóban különleges hely nem csak Japán, de a világ számára is.  A japán esztétikum voltaképpeni megtestesítője, mely egyben szent hely is.

A Fuji szent identitása mindenekelőtt a shintōizmushoz, illetve a népi hagyományhoz köthető, mely nagymértékben a természet illetve az élővilág tiszteletére alapul. Éspedig Japán földrajzát tekintve 70%-ban hegyvidékes, a Fuji viszont jó időben még Tōkyōból is látható, érthető, hogy a hegy már a kezdetektől fogva kiemelt szereppel bír a nép körében, hiszen valamennyi vallásos hagyomány a mindennapi életben jelenlévő gyakorlatokra alapult.  Később majd a Shingon buddhista gyakorlat úgy emelte be a Fuji szent voltát saját panteonjába, hogy Dainichi (大日) és Amitābha (阿弥陀如来) paradicsomát a hegy csúcsával azonosította. Ezáltal a Fuji, a buddizmus bódhisattvája és a shintō kamija (istensége) az idők, különböző politikai rendszerek, ergo az ország modernizációjával párhuzamosan is képes volt megőrizni a nemzeti identitásban betöltött kulcsfontosságú szerepét. A Fuji igen hamar zarándoklatok kedvelt desztinációjává lett.

E ponton pediglen Aokigahara sajátos módon osztozik a Fuji szent identitásából, mi több az erdő is zarándokhelyként volt ismert a kollektív emlékezetben, még ha nem is széles körben. A Fuji azonban Aokigahara nélkül is kivételes aurával bírna, míg az erdő kulturális jelentőségét éppen a szent hegy adja. Amíg azonban a Fuji egy óriási szabadtér volt, aligha biztosított teret a zarándoklatok személyes, egyedüli megélésére. Különösen azok számára, akik életük véget vetése érdekében indultak a zarándoklatra. Nem úgy mint Aokigahara.
Az erdő ugyanis valahogy mindig is összekapcsolódott a halál fogalmával: a Fudaraku tokaihoz hasonlatos rituális öngyilkosság ugyanis nem volt ismeretlen e vadon történetében sem. Az első dokumentált öngyilkosság Aokigaharában 1340-re datált, egy bizonyos Shohkai nevezetű szerzetes Aokigahara egyik barlangjában rituális böjtbe kezdett (amit csak élete végével fejezett be) áldozatát pedig az emberek létkörfogásból való megszabadítása céljából végezte.
Az egyik legismertebb ilyen rituális öngyilkossági eset viszont Jikigyou Miroku (食行身禄) nevéhez fűzhető, aki egy Edo-kori Fujit magasztaló buddhista szekta vezetője volt. Tanításaiban a hegy spirituális és kulturális jelentőségét új szintre emelte, mi több elhatározta, hogy ott fogja befejezni életét is a buddhizmus Tiszta Földjének meglelése céljából.

A hegy csúcsát kezelésében tartó Sange-szentély Fujinomiyában (富士山本宮浅間大社) azonban - abból a nézetből kiindulva, hogy a hegyen történő halál/öngyilkosság bemocskolná a Fuji szent tisztaságát - nem támogatta Miroku elképzelését. Miroku ezért úgy döntött, hogy egy barlangban végzi el rituális öngyilkosságát, ami történetesen éppen Aokigahara közelében helyezkedett el. 1733-ban Miroku egy 31-napos böjtöléssel egybekötött meditációra szánta el magát, melynek végén terveinek megfelelően meg is halt. A vallásossággal kapcsolatos halálesetek, kivált a buddhista tanítók rituális öngyilkosságai/áldozatai egyfajta mintául szolgáltak a jövő haláleseteinek - fejti ki Bryan J. Cuevas és Jacqueline I. Stone a The Buddhist Dead című mű bevezetőjében. Egyesek szerint pedig talán ide kapcsolható, hogy a Fuji, pontosabban Aokigahara az ideális halál, illetve az üdvözülés érdekében végzett öngyilkosság optimális helyévé avanzsálódott - a buddhista tanítók útján a karmikus megszabadulás a fájdalmas világból afféle védjegye lett a helynek.
Aokigahara azonban nem pusztán a rituális öngyilkosságot elkövetőek temetőjeként szolgált, ám a nép körében is fontos szereppel bírt, kivált a Senkoku-jidai (戦国時代, 1467-1603) "hadakozó fejedelemségek" korszaka alatt A folyamatos háborúk velejárója a hátország éhezését vonta maga után - állítólag ide hordtak fiatalt s öreget kit képtelenek voltak etetni, kik az erdőben lelték halálukat - ez az ún. ubasetayama állítólagos gyakorlata. Vélhetőleg ezzel egyidejűleg kezdődött az erdő elátkozott, szellemekkel teli képzeteinek kialakulása is. Ha pediglen már az öngyilkosságról beszélünk, érdemes lehet annak japán sajátosságairól is némi szót ejteni.

Öngyilkos "hagyományok" Japánból

Japánban a történelem során az öngyilkossághoz való hozzáállás nagyon különbözött a Nyugati, keresztény kultúrkör értékrendjétől, miképpen a szigetországban nem számított törvényellenesnek, tabunak, sem vallási vagy morális értékek nem ellenezték végrehajtását. Ezzel ellentétben az öngyilkosság a japán történelem során sok esetben a hűség miatt, vagy az erkölcsön esett csorba visszaállítás érdekében tett önfeláldozás gyakorlatának bizonyult - ez a japán értékrend szerint nemes önfeláldozó szellem pediglen a teljes japán nemzeti identitásra is igencsak hatást gyakorolt. Közismert a szamurájok hasfelmetszése a 'seppuku' (harakiriként talán jobban beugrik), a kamikaze pilóták öngyilkos küldetései, vagy éppen szintén a második világháború csendes-óceáni hadszínterének banzájrohamai, melyek egyaránt a gyokusai (玉砕), vagy a "nemes öngyilkosság" kategóriájába tartozott. (E gyokusai "törött jáde" kifejezés egyébiránt a i.sz. 636-ban kompilált Északi Qi története (北齊書) című mű egy sorából származik: 丈夫玉碎恥甎全 - "az igazi férfi inkább legyen törött jáde, semmint szégyenkezzen hibátlan téglaként"). 

Az öngyilkosság elfogadható indítéka azonban nem pusztán a becsület megtartása számított. Volt, ahogy az imént említettük, mikor a történelem során ínséges időszakok, éhezések miatt az idősek vagy betegek a család túlélése érdekében végeztek magukkal, ergo ide kapcsolódna a szájhagyomány szerinti ubasetayama is. Manapság pedig, kvázi szintén némileg elfogadó, mikor a számos okból táplálkozó társadalmi nyomás, úgymint pénzügyi krízis miatt öngyilkosságuk útján életjáradékukkal kívánják családjukat/hitelezőiket kompenzálni, de esetenként pusztán vélt vagy valós bűneikért való bűnbánás miatt választják az ún. inseki-jisatsu (引責自殺) "felelősségvállalásból elkövetett öngyilkosság" módját. 

Vagyis számos ok vezethet Aokigaharába, ahol míg az 1970-es években átlagban évi 20 halálesetet dokumentáltak, 2004-ben már 108-ra emelkedett ez a szám. Az utóbbi pár évben pedig, mióta ilyen kirívóan megemelkedett az itt elkövetett öngyilkosságok a száma, a hatóságok inkább közzé sem teszik a számokat. Az is nehezíti továbbá, hogy pontos számokat kapjunk az itt elhunytakról, hogy értelemszerűen pusztán a fellelt holttesteket jegyzik, de számtalan fel nem lelt hulla lehet szerte az erdőben.

命は親から頂いた大切なもの もう一度静かに両親や兄弟、 子供のことを考えてみましょう。 一人で悩まずまず相談して下さい

"Az élet a szüleinktől kapott megbecsülendő dolog. Még egyszer higgadtan gondoljunk a szüleinkre és testvéreinkre, gyermekeinkre. Ne szenvedjünk egyedül, kérjünk segítséget" - áll a táblán, alatta lelki-segély szolgálat telefonszáma, amit bár nem láttam, jóllehet állítólag számos helyen kint van  (ez nem saját fotóm)
Takahashi Yoshitomo viselkedés pszichológus 1988-as Aokigahara-jukai: suicide and amnesia in Mt. Fuji's Black Forest című esettanulmányában azt írja, hogy az Aokigaharába öngyilkos szándékkal mentek egyfajta elfogadást nyertek azzal, hogy egy "közösségbe" tartoztak: azoknak az embereknek a közösségébe, akinek nem maradt más választásuk, csak véget vetni életüknek. Azáltal, hogy a gyönyörű természetben, kulturális szempontból is kiemelkedő helyen követnek el öngyilkosságot, Yoshimoto érvelésében mintegy megtisztítja avagy megszépíti az egyének halálát. Ez a fajta megtisztítás iránti vágy talán éppen hogy valamilyen kapcsolatban lehet a Fuji előbb taglalt szentségével.  Bár ha jobban belegondolunk, a fene tudja. Univerzális megoldókulcs Aokigahara problematikájára aligha létezik. 

Aokigahara a modern fikcióban - és valóságban


A modern fikció és média ráadásul igyekszik felnagyítani Aokigahara természetfölötti, kísérteties voltát. Seicho Matsumoto (松本清張) 1960-ban írt Hullámok tornya (Nami no Tou, 波の塔) című novellájának főhőse Aokigaharába megy el öngyilkosságot elkövetni, amit az 1970-es években meg is filmesítettek. 1993-ban egy bizonyos Wataru Tsurumi (鶴見済) "Átfogó öngyilkossági kézikönyve" - (The Complete Manual of Suicide / 完全自殺マニュアル) az aminek mondja magát: öngyilkossági kézikönyv kezdőknek és haladóknak, különböző öngyilkossági módszerek taglalása, úgymint túladagolás, szénmonoxid-mérgezés, áramütés, önelégetés, etc. És persze akasztás is - mi utóbbi Aokigaharában a legnépszerűbb mód az élet kioltására. 
Az első kérdés ami eszembe ötlött ezzel kapcsolatban, hogy hogyan a fenébe írhat valaki hiteles - ezen esetben - öngyilkossági kézikönyvet, anélkül hogy kipróbálta volna magán a módszereket... 

Akárhogy is, e könyv Japánban közel 1,000,000 példányban kelt el. Az írója pedig Aokigaharát jelölte meg az eszményi helynek az öngyilkosságra. Innen ered a dolog, hogy a hullák mellett gyakorta e könyvet találják meg...Nem véletlenül e könyvet is összekapcsolják az Aokigaharában megemelkedett öngyilkosságok számával. 

Közben itt egy videó amihez parás zenét vágtam és egy kicsit lelassítottam hogy még félelmetesebb legyen:
Aokigahara from Tamás Dóczi on Vimeo.

Szóval Aokigahara erdeje hulláktól és démonoktól hemzseg, az elterjedt képzetek szerint az erdő magába hívja meghalni az embereket, vajmi láthatatlan erő hatja át e helyet, az Aokigaharás beszámolókat olvasva valami valóságos rémerdőre számítottam. Áthatolhatatlan, nehéz a tájékozódás, az iránytű, gps nem működik, aki belép ki nem jut, éjszaka félelmetes. Éjszaka persze, hogy félelmetes bazmeg, de ki akar éjszaka odamenni?!

Milyen hát e szörnyerdő valójában? Nos, a következőképp lehet összefoglalni az Aokigahara-túrát:

1., ha be akarsz szarni, beszarhatsz

2. ha el akarsz tévedni, eltévedhetsz

Ha ezt akarod, biztosan sikerülhet. Aokigahara viszont nem több, mint egy erdő. Iránytűt bár nem vittem magammal - állítólag azt megzavarja talajban található mágnesesség - a google maps tökéletesen működött telefonon, igaz streetview nem volt, mert bizonyára a google kocsi sofőrje is itt kötötte volna fel magát, ha lett volna. Sofőr vagy kötél.

Ha nem térsz le a túraösvényről, eltévedni biztosan nem fogsz. Ha nem akarsz hullákat keresni, azok maguktól nem fognak megtalálni, s eleve ki élete kioltása miatt megy oda, nyilván igyekszik minél eldugottabb helyen végrehajtani azt, szóval ha csak túrázni szeretnénk egy különleges vadrengetegben, Aokigaharában azt is lehet.

Persze, kérdés ki tud elvonatkoztatni attól, hogy az erdő halállal kapcsolatos konnáticiója ily erős - megvallom én a túra során folyamatosan ezen agyaltam, vajon mit élnek át ezek az emberek, akik ide jönnek. És, természetesen, ha nem tudtam volna mindezt ezen erdővel kapcsolatban, önmagában nem érdekelt volna jobban, mint bármelyik másik erdő, ahol túrázhatok egy jót.

Ezek tükrében valóban különleges hangulata van. Közel másfél órát mentünk előre, hogy elérjünk egy barlangot, ám időközben annyira elkezdett ömleni az eső, hogy inkább visszafordultunk kiindulási helyünkre, egy denevérbarlanghoz (ami egyébként szintén látogatható).  Hogy még egyszer visszajönnék-e, korántsem vagyok benne biztos, hiszen annyi szép erdő van Japánban, ahol kedvünkre barangolhatunk, és kizárt a lehetősége hogy emberi csontvázba botoljon meg lábunk. Persze nem hagyhattam ki, ha már a környéken jártam.

Ha azt szeretnénk, hogy szar kedvünk legyen, nézzük meg ezt az - egyébiránt nagyszerű - dokumentumfilmet egy Aokigaharát járó geológus bácsiról aki önszorgalomból bóklászik az erdőben öngyilkosjelöltek lebeszélésére illetve hullák felkeresésére. Érdemes megnézni, de szar kedvünk lesz, én szóltam:
Aokigahara Suicide Forest from Jim Demuth on Vimeo.

Kapcsolódó bejegyzések:

Fudaraku tokai - öngyilkos zarándoklat az üdvözülés reményében

Ubasetayama - a szájhagyományban megmaradt gyarkorlat

Tōkyō sötét múltja sorozat

Urbex sorozat

Shanghai szellemtúra

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…