Ugrás a fő tartalomra

Cui Jian - A kínai rock atyja

Cui Jian ( 崔健), vagy ahogy manapság ismert, az 'Öreg Cui' ( 老崔 ) egy generáció hangja és példaképe, a kínai rockzene úttörője, illetve az első kínai előadó, ki maga szerzi rockszámait, ezért is volt szokás a kínai rock atyjaként (中国摇滚教父) tekinteni rá.

Zenészcsaládban nőtt fel Běijīngben, koreai származású apja után 14 éves korában maga is trombitázni tanult, 20 évesen már a Běijīngi Filharmonikus Zenekarban játszott. A 80'-as évek beli Běijīngben találkozott különböző nem hivatalos csatornákon, úgymint a turisták, külföldi diákok által kazettákon behozott nyugati rockkal, rock'n'rollal, mely a fiatal Cui Jiant is megfertőzte, Simon & Garfunkel és John Denver volt leginkább hatással rá, s elkezdett gitározni tanulni.  

1984-ben, hat zenésztársával alakította meg első együttesét - 'Hét funérlemezt' (七合板乐队) - a hét zenész bandáját, az együttes tagjai hozzá hasonlóan klasszikus zenei képzettségben részesültek,  zenéjük a Beatles (甲壳虫), Rolling Stones (滚石), Police (警察乐队) Talking Heads stílusára hajazott, kisebb běijīngi bárokban, hotelokban léptek fel, saját szerzeményeiken kívül nyugati előadók dalait játszva - ők voltak Kína első ilyen jellegű együttese. Folyó évben adták ki első lemezüket, A csavargó visszatér (浪子归) címmel, melyen főleg romantikus szerelmes dalok szerepeltek poppos melódiákkal. A lemez felvételének minősége elég gyatrára sikerült (Cui Jian maga nem is ezt tekinti első albumának) mégis újszerűnek számított Kínába enyhe progresszív ill. folk rockos felhangjával, s megalapozta Cui Jian későbbi stílusjegyeit. Első saját szerzeménye a 'Nem [arról van szó, hogy] én nem értem' (不是我不明白). 

1985-ben egy Běijīngben rendezett tehetségkutató énekversenyen figyeltek fel rá, ezt számít karrierje egyik legfontosabb állomásának is, a dalaiban már komolyabb hangvételű, az embereket mélyen megérintő témákat feszegetett - miközben a korabeli kínai mainstream továbbra is romantikus-idillikus nóták tömkelegét ontotta, Cui Jian a szabadság és a kulturális forradalom kérdését boncolgatta - ami az akkori generáció számára igencsak neuralgikus pontoknak számított - s dalszövegeivel embertömegek szemét nyitotta fel. Voltak, kik pusztán a "dekandens kapitalista kultúra" megtestesítőjének tartották, a kínai ifjúság számára viszont a szókimondás, felvilágosodás, mi több az ellenállás szimbólumává vált. 

Az 1986-os nemzetközi békeév alkalmából rendezett běijīngi koncerten hangzott el a 'Semmim sincsen(一无所有) c. új szerzeménye (angolul Nothing to my name-nek fordítják), mely meghozta hírnevét, s ikonná tette az akkori Kína fiataljainak szemében.
Az egyetemek kampuszain, koleszaiban már Cui Jian számai szóltak, s tanulták azokat gitáron játszani egyre növekvő számú rajongói. 

1987-ben Cui Jian elhagyta a fővárosi filharmonikusokat (pontosabban el kellett hagynia, mert egy alkalommal rockosítva adta elő a Nanniwan (南泥湾) c. forradalmi dalt) megalapította új bandáját, az ADO-t, mely pezsdítően hatott a běijīngi zenei életre, mellesleg egy Kínában tanuló magyar diák, Kassai Balázs lett basszerosa, valamint egy Eddie Randriamampionona nevű madagaszkári másik gitárosa. Az ADO kalauzolásában Běijīng megismerte a rockot (摇滚), bluest (布鲁斯), valamint a jazzt (爵士乐). Az ADO-val jelent meg a Cui Jian által is elsőnek tekintett lemeze, a 'Rock az új hosszú menetelés útján' (新长征路上的摇滚), melyen a Semmim sincsen számú dala is szerepelt. (Az "új hosszú menetelés" alatt egyébként, hivatalos berkekben Kína reformprogramját értették). A rockzene persze nagyon idegen volt a hagyományos kínai nép-, illetve popzenétől, mindazáltal afelől konszenzus volt az albumot ért kritikákban, hogy itt valami nagyon új és nagyon eredeti dolog került ki Cui Jian kezéből. 

Az elkövetkezőkben már külföldön is kezdett hírnevet szerezni magának, fellépett a 88'-as szöüli olimpia nyitóünnepségén, melyet szerte a világon közvetítettek. 1989-ben az első Legnépszerűbb ázsiai előadó díjátadó gálára kapott meghívást Londonba, majd a Printemps de Bourges párizsi fesztiválra is. Hazatérését követően megkezdte a Rock az új hosszú menetelés útján kínai turnéját, ami országszerte ösztönzőleg hatott a kínai rockszférára.  

A Semmin sincsen az 1989-es a Tian'anmen téri diáktüntetések himnusza is volt egyben, s a tüntetés elfojtása után számos előadó, köztük Cui Jian is bujdosni kényszerült különböző tartományokban a kormány megtorlása elől, ám a szankciók csak átmenetinek bizonyultak, s viszonylag hamar, már 1990-ben visszatérhetett a fővárosba. A Rock az új hosszú menetelés útján turnéja során piros kendővel szemein jelent a meg a színpadon a politikai töltetű 'Egy darab piros szövet' (一块红布) számát előadva tiltakozásul, a kormány félbe is szakította a turnét.

1991-ben, a běijīngi  undergound rock közösségből verbuvált új bandájával, a japán Amari Kyosuke gitáros közreműködésével jelentette meg második albumát, a 'Megoldást' (解决), mely egyrészről korábban rögzített dalait tartalmazta, valamit még mindig kissé experimentális jellegű volt, de osztatlan népszerűségnek örvendett Kína szerte. Sőt, Japánban is. 1992-ben, mikor az MTV Hong Kong után a szárazföldi Kínába is megvetette lábát, a Megoldás albumról származó 'Engedj szabadon a hófútta földön' ( 快让我在雪地上撒点野) című számának az MTV Nemzetközi Közönségdíját sikerült bezsebelnie, mely Japánban is nagy siker lett, 1994-ben került sor  első fellépésére Tōkyōban.
1994-ben adta ki harmadik lemezét, a 'Tojás a vörös zászló alatt" (红旗下的蛋), otthonában és külföldön egyaránt komázták, jöhetett a négy várost érintő újabb turné Japánban, a közönségtől és a médiától is pozitív visszhangot kapott,  1995-ben pedig Amerikában, Seattleben is debütálhatott a Bumbershoot fesztiválon. Ugyanebben az évben újfent megjárta  Tōkyōt, majd a Táng-dinasztia (唐朝) és a Kobra (眼镜蛇) kínai rockegyüttesekkel Németországban és Svájcban turnéztak egyet. 

A negyedik albumra 1998-ig kellett várni,  'Az erőtlen ereje' (无能的力量) avantgarde rocknak titulált dalai szakítottak a korábbi szerzeményei megszokott stílusjegyeivel, az új számok témáit a XX. század végi Kína társadalmi és gazdasági változásai adták; ám ez az album már nem váltott ki egyöntetű ovációt, s egyre többen hangoztatták, hogy Cui Jian megöregedett. Cui Jian ebbe nem törődött bele, és folytatta a turnékat szerte a világban, illetve a számok írását is, mindemellett többek között a Rolling Stones, vagy a Deep Purple elő zenekarát adta azok běijīngi koncertjén, mi több a Rolling Stones-szal közösen léptek fel 2006-ban Shanghaiban.

Sok évnyi munka eredménye lett a 'Szineket nyújtok számodra' (给你一点颜色) album 2005-ben, mellyel ismét bizonyítani akart közönségének. Egykori közönsége viszont időközben megváltozott: azok a lázadó rajongók, akik egy, másfél évtizeddel megelőzőleg még itták szavait, már felnőttek és megjámborodtak. A mai fiatalság pedig Jay Chou, és hasonlók sztárok árnyékában aligha ismerheti Cui Jiant. Persze eleve hülyeség lenne őket összehasonlítani.

Mindennek ellenére, 2008-as Běijīngben tartott 20 éves jubileumi koncertjére pár tízezer jegynek nem volt nehéz gazdára találnia, s azóta is számos fesztivál, köztük a MIDI visszatérő vendége (tavaly is fellépett a MIDI-n Shanghaiban). Ami nem véletlen: Cui Jian a kínai rock egyik legsikeresebb, és leginkább nagyhatású előadója.


Még több kínai rock: www.rockinchina.com
Salát Gergely: Rock a Nagy Fal alatt

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…