Egy kantoni kalóznő kalandjai

1801-ben, egy Zhèng Yī (郑一) nevű kalóz dúlta végig Kantont (广州), és a Gyöngy-folyó deltáját, a prédáláson és tivornyán túl meghagyta embereinek, hogy kerítsenek neki egy örömlányt egy helyi bordélyházból, ki később mint Zhèng Yī-né/Zhèng Yī feleségeként - Zhèng Yī sǎo (郑一嫂) vált ismertté.

A kalóz Zhèng Yī ugyanis nem gyilkolta meg, sem nem erőszakolta meg, ellenben gavallér mód feleségül kérte a 26 éves lányt, az pedig lelkesen, és kecsegtető remények közepette elfogadta az ajánlatot. Zhèng Yī sǎo (1775-1844) ezzel a húzással azonban nem a háztartásbeli asszony szerepköré jelentkezett, de maga is tengeri rabló-ambíciókat táplált, és a történelem egyik legsikeresebb kalóz-vállalkozója lett belőle az elkövetkező évek során. A leány eredeti családneve Shí (石), beceneve Xiāng Gū (香姑) - "Illatos leány" volt, férje halála után jobbára Zhèng Shì-ként (郑氏) - 'Zhèng özvegye' - ismert, melynek kantoni ejtése 'Jihng Sih' → ebből lett Ching Shih angolul.

Zhèng Yī sǎo férje mellett egyenlő részben osztozott a javakban és a hatalomban, s míg ura szolgálatát teljesítette - ergo fosztogatott és vedelt - addig Zhèng Yī-né a kis családi vállalkozás üzleti teendőit intézte. Hat év alatt szövetséget létesített Zhèng Yī és korábbi ellenségei között, a Gyöngy-folyó torkolatáért folytatott harcban ugyanis számos kalózflotta részt vett: a fehér, a kék, a sárga, fekete, bíbor és a vörös, utóbbi Zhèng Yī hajóhadát jelentette (Vörös Zászlós Flotta/ Vörös Banda - 红旗帮队/红旗帮). Ezzel a kalózszövetséggel közel 1500 hajóból álló flottával rendelkező birodalom jött létre, fokozott izgalomban tartva a vizeket és partokat a Gyöngy-folyó deltájától a Qióng​zhōu​-szorosig (琼州海峡), ergo Hǎi​nán szigete, és a szárazföld közötti tengersávon. Zhèng Yī  feleségét férje életében is nagy tiszteletben tartották, gyakorta csak Sárkánynéként hivatkoztak rá - Lóng sǎo (龙嫂).

Mindazáltal Zhèng Yī 1807-ben egy tájfunnal való összekülönbözésben 42 éves korában elhunyt, ami még inkább előrendítette felesége sorsát. Zhèng Yī sǎo ugyanis - ahelyett, hogy példás özvegy módjára visszavonul magányába, és feladja férje vállalkozását (noha a kalózkodás nem számított 'normális' vállalkozásnak) - miután meggyőződött támogatásáról, átvette a Vörös Zászlós Flotta irányítását, s Kelet leginkább félt és tisztelt kalóznőjévé avanzsálódott, ami igen érdekes fejlemény, par excellence annak tükrében, hogy a női emancipáció fogalma e korban (és főleg e) körökben nemigen létezett. A kalózarmada irányítását Zhāng Bǎozǎira (张保仔) - "Zhāng Bǎo, a kölyökre" -hagyta, ki korábban férje mellett a második ember volt adoptált fiaként. Zhāng Bǎot 15 éves korában rabolták egy halászfaluból, kivételes képességeiből adódóan gyorsan felkapaszkodott a ranglétrán, és a flotta kapitányává vált. Később pedig Zhèng Shì szeretőjévé, majd férjévé.

Természetesen Zhèng özvegye sem egy szende teremtésnek mutatkozott, hamar alkalmazkodott a kalóztörvényekhez, illetve lefektette saját szigorú törvényeit: ha valaki engedélye nélkül, illetve saját hasznára fosztogatott - vagy erőszakos cselekményt követett el -  könnyen a tengerben találhatta magát. Ráadásul fej nélkül. Ha valakit rajtakaptak, vagy csak meggyanúsítottak, hogy értéktárgyakat próbál kicsempészni kincstárából, ugyancsak az óceán hullámsírjába váltott jegyet, ugyancsak fej nélkül. Ha valaki megerőszakolt egy női foglyot, szintén fej-nélküli halkajaként végezte. De nem csak a fejeket vetette: dezertálóknak nyilvános füllevágás volt büntetésük. Az ellene szőtt intrikákban részt vevő nőket lábukhoz erősített nehezékkel bocsátotta útjukra a tengerben, a férfiakat pedig fő nélkül. (Apropó, ímhol egy kósza írásjegy a fővesztés általi halálbüntetésre: zhǎn 斩 / ざん 斬).

A kevésbé vonzó női foglyokat általában elengedte, és ha flottájából valaki megvásárolt egy attraktívabb női rabot, abban az esetben feleségül kellett vennie.

Egy éve tartó kalózhegemóniáját követően Zhèng Shìnek már mintegy tizenhétezer férfi állt irányítása alatt, az akkori kor legnagyobb flottájával valóságos kalóz-enklávét létrehozva a Nagy Qīng birodalomban,  a Dà​yǔ​shān (大屿山) /vagy Lantau-szigeteken lévő főhadiszállással. És immáron nem pusztán mint kalóz, de mint politikai figura is volt jelen. 1808-ban a Qīng császári flotta indult Sárkányné birodalmának felszámolására, ám nemcsak győzelmet aratott felettük, de 63 hajójukat elfoglalta, és számos császári matrózt rábírt az kalózarmadához való csatlakozásra. (Igaz, a másik alternatíva kivégzésük lett volna.)

Az elkövetkező két évben a Qīng-hatalom továbbra is folytatta a kalózbirodalom felszámolására tett kísérletét: egy kortárs angol kereskedő, Gé​lāsī Pǔ'ěr (格拉斯 普尔) -kit elrabolt a Vörös Zászlós Flotta, majd váltságdíj fejében szabadon engedett, Londonba visszatérve megírta visszaemlékezéseit Zhèng Yī sǎoról (egyelőre nem találom) - feljegyzései szerint a császári dinasztia 1809-ben angol és portugál hajókat felbérelve (még a Kelet-Indiai Társaságot is meginvitálták, az viszont az ekkoriban zajló franciákkal és spanyolokkal való elfoglaltsága miatt nem vállalta az akciót) próbálta megállítani, de így sem jutottak eredményre: a kínai kalózok közt úttörőként Zhèng Shì maga is nyugati tűzfegyvereket és ágyúkat alkalmazott, a győzelmet azonban az egyesített császári-angol-portugál flotta tőrbecsalásának köszönhette, jelentős veszteségeket okozva nekik, miközben a Vörös Zászlós Flotta összesen 40 embert vesztett.  (Egy alkalommal Makaó erődjét is csaknem sikerült bevennie a védők kiéheztetésével.) 1810-ben Jiāqìng (嘉慶) császár más szemszögből próbálta megközelíteni a kérdést → kielégítési politika (怀柔政策): amnesztiát ajánlott Zhèng Shì és kalózai számára a békéért cserébe. Zhèng özvegye is tisztában volt vele, hogy hatalma nem fog örökké tartani, valamint a Vörös Zászlós Flotta szövetségét is belső harcok gyengítették. Jóllehet nem volt könnyű embereivel elfogadtatni a megegyezést, mivel annak egyik pontja a Qīng-birodalom előtti térdre-ereszkedést tűzte ki feltételként.

Zhèng Shì ezért személyesen, fegyverek nélkül, egy tizenhét fős női delegáció élén tárgyalóasztalhoz ült Kanton kormányzójával, melynek eredményeként a császár áldását adta Zhāng Bǎoval való házasságára,és csak kettőjüknek kellett meghajolniuk (跪拜 - kowtow), és behódolniuk a Qīng-dinasztia előtt, emberei számottevő része (17.318 emberéből mindössze 126-ot végeztek ki) amnesztiában részesült, emellett kincstára egy részét is megtarthatta. (A harminc évvel később kitörő ópium-háborúban pediglen már Lín​ Zé​xút (林则徐), és a császári flottát támogatta.)

Ezt követően, 35 éves korában végleg megtelepedett a szárazföldön, tőkéjét szerencsejáték-, és fogadóiroda, valamint egy kupleráj megnyitására fordította. 69 éves korában hunyt el - mint legenda, és nagymama is egyben - mely a XIX. századi várható élettartamhoz képest (összehasonlítás végett, az ipari forradalom útjára lépett Anglia egyes nagyvárosainak nyomornegyedeiben a születéskor várható élettartam 20 év volt) igencsak magasnak mondható. Különösen kalóz-berkekben.

Később alakját számos regény, novella és film megörökítette - legutóbb például a Karib-tenger kalózainak harmadik részében találkozhattunk vele, legalábbis az általa ihletett figurával.