Doufukuai

Ezrek kerültek az Atlanti-óceán jeges tengervízébe, amikor 1912 áprilisában elsüllyedt a brit luxus óceánjáró, az RMS Titanic . Egyetlen mentőcsónak fordult vissza, hogy túlélők után keressen a vaksötétben, mely során egy fiatal kínait találtak egy leszakadt faajtón csimpaszkodva a hullámok között, reszketve de még életben volt. Fang Langnak hívták ezt az embert - aki egyike volt a hat kínai férfinak, akik túlélték a Titanic katasztrófáját - kinek megmentésének története aztán a James Cameron által rendezett Titanic film híres jelenetének inspirációjául szolgált. Mindenki ismeri a Titanic történetét, pusztán a kontextusba helyezés végett: az 1912. április 12-én az angliai Southamptomból útra kelt óceánjárón 2229 utas és a személyzet kapott helyet, az úti cél pedig New York volt.  Az egy hetesre tervezett út azonban április 14-én Newfoundland partjainak közelében jéghegynek ütközött, és órákon belül a masszív óriáshajó kettétört, majd a jeges tengervízbe került, mely tengeri folyosót

Hazel Ying Lee , vagy Lǐ Yuèyīng (李月英) 1912-1944, az első amerikai-kínai pilótanő, ki a kínai repülés úttörője is egyben. Kantoni eredetű* kínai szülők gyermekeként Oregonban született és nőtt fel, középiskolai tanulmányai végeztével 1929-től liftes lányként dolgozott, ami az Amerikában élő kínai nők egyik fő munkalehetőségét képezte a korszakban.  1932-ben, 20 évesen repült először - ekkoriban az amerikai pilóták kevesebb, mint 1%-a volt nő -, majd nemsokára csatlakozott a Portlandi Kínai Repülőklubhoz ( 波 特兰美国华侨航空学校), s egy bizonyos Al Greenwoodtól vett repülőórákat. 1932 októberében az első amerikai-kínai pilótanő lett, ki megszerezte a pilóta engedélyt, mely jelentős lépésnek bizonyult egy csaknem kizárólag férfiak által kultivált tevékenységben. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, 'Clifford' Louie Yun-qunnel - Léi Yánjūn (雷炎均) 1914–1999.  1933-ban Kínába utazott, a Japán -ellenállás kapcsán a Kínai Légierőhöz (中国空军) való csatlakozás reményével, és bár utóbbi sz

Cui Jian ( 崔健), vagy ahogy manapság ismert, az 'Öreg Cui' ( 老崔 ) egy generáció hangja és példaképe, a kínai rockzene úttörője, illetve az első kínai előadó, ki maga szerzi rockszámait, ezért is volt szokás a kínai rock atyjaként (中国摇滚教父) tekinteni rá. Zenészcsaládban nőtt fel Běijīngben, koreai származású apja után 14 éves korában maga is trombitázni tanult, 20 éves en már a Běijīngi Filharmonikus Zenekarban játszott. A 80'-as évek beli Běijīngben találkozott különböző nem hivatalos csatornákon, úgymint a turisták, külföldi diákok által kazettákon behozott nyugati rockkal, rock'n'rollal, mely a fiatal Cui Jiant is megfertőzte, Simon & Garfunkel  és John Denver volt leginkább hatással rá, s elkezdett gitározni tanulni.   1984-ben, hat zenésztársával alakította meg első együttesét - ' Hét funérlemezt ' (七合板乐队) - a hét zenész bandáját, az együttes tagjai hozzá hasonlóan klasszikus zenei képzettségben részesültek,  zenéjük a Beatles (甲壳虫), Rollin

Duānwǔjié (端午节), vagy Sárkányhajó fesztivál - lóngzhōujié (龙舟节) a kínai hold naptár ötödik hónapjának ötödik napjára eső ünnep, melyeken sárkányhajó versenyekre, és nagy mennyiségű zòngzi (粽子) - ragacsos rizs , bambusz-levélbe csomagolva [alapanyagai és elkészítési módja területenként eltérő] -s xióng huángjiǔ (雄黄酒) bevitelére kerül sor; valamint különböző gyógynövények ( 菖蒲 、 蒿草 、 艾叶 ，薰苍术、 白芷 ) ajtókra függesztésére. 2008-ban helyezték vissza a nemzeti ünnepek közé, és bár elsősorban a kínai kultúrához volt szokás társítani, Kelet-Ázsia szerte ismert szokások közé tartozik. Az ünnep mindenekelőtt Qū Yuán (屈原), a kínai irodalom nagy költőjének legendájához kapcsolódik. Qū Yuán feltételezhetően i.e. 340-278 között élt, mely hatvankét év a Zhōu-kor (周朝) utolsó szakászára, a Hadakozó Fejedelemségek (战国) korára esik: ezen periódus alatt számos új elem jelentkezik, mely a Kínát egyesítő Első Császár egyeduralmát készíti elő, ill. a további fejlődést segítik elő. A Hadakozó Fejedele

1801-ben, egy Zhèng Yī ( 郑 一) nevű kalóz dúlta végig Kantont (广州), és a Gyöngy-folyó deltáját, a prédáláson és tivornyán túl meghagyta embereinek, hogy kerítsenek neki egy örömlányt egy helyi bordélyházból, ki később mint Zhèng Yī-né/ Zhèng Yī feleségeként - Zhèng Yī sǎo (郑一 嫂 ) vált ismertté. A kalóz Zhèng Yī ugyanis nem gyilkolta meg, sem nem erőszakolta meg, ellenben gavallér mód feleségül kérte a 26 éves lányt, az pedig lelkesen, és kecsegtető remények közepette elfogadta az ajánlatot. Zhèng Yī sǎo (1775-1844) ezzel a húzással azonban nem a háztartásbeli asszony szerepköré jelentkezett, de maga is tengeri rabló-ambíciókat táplált, és a történelem egyik legsikeresebb kalóz-vállalkozója lett belőle az elkövetkező évek során. A leány eredeti családneve Shí (石), beceneve Xiāng Gū (香姑) - " Illatos leány " volt, férje halála után jobbára Zhèng Shì-ként (郑氏) - 'Zhèng özvegye' - ismert, melynek kantoni ejtése 'Jihng Sih' → ebből lett Ching Shih angolul.

"Tanulj Lei Feng-től, jó példakép" - a szlogen szerént. Ki ez a gépkarabélyával a messzeséget pásztázó, már ránézésre is echte kínai hazafi? 雷锋 Léi Fēng (1940-1962) a Kínai Népi Felszabadító hadsereg katonája volt, kiből fiatalkori halálát követően a KKP propagandájának zászlóvivője, a szerénység s önzetlenség manifesztációja, a fiatalság útmutatója lett. Mao Zedong kezdeményezte személyének ilyetén való - mint nemzeti példakép - "felhasználását" az 1963-ban indult posztumusz-kampánnyal, a 向雷锋同志学习 - " tanuljunk Leifeng elvtárstól ", mely elsősorban az ifjúság számára szólt. Közvetlen Mao halálát követően sem merült feledésbe neve, sőt afféle kulturális ikonná nőtte ki magát, s továbbra is az önzetlenség, szerénység és munkának élés megtestesítőjeként forgott neve szájról-szájra. A poszt-Mao éra politikusai viszont nem látták jónak a Leifeng-propaganda erőltetését, lassacskán elhalványult a Leifeng-láz, bár ma is lehet képével ellátott pólókat,